A Borzongás még mindig kapható az újságosoknál, továbbra is várunk az eredményekre, így teljes gőzzel dübörög a Horrorkamra, ami novemberben az amerikai Vinegar Syndrome októberi csomagjának darabjait mutatja be minden egyes pénteken. Ha valaki esetleg lemaradt volna, a VS egy amerikai kiadó, amelynél a srácok ritka és különleges, sokszor nagyon nehezen beszerezhető filmeket gyűjtenek össze, majd maguk restaurálják a kópiákat, a végeredményt pedig fantasztikus minőségű, extrákkal teli, angol feliratos, régiófüggetlen Blu-ray+DVD kombók képében árulják. Plusz a pornó aranykorát is sokra tartják, de ezek a kiadványaik most nem ide tartoznak. Ajánlom őket, limitált kiadványaik nagyon szépek, ilyen volt annakidején a Jack Frost (több kibontós videónk is volt a termékeikkel – első, második, harmadik), valamint ilyen az októberi csomagból a Blood Beat, a The Corpse Grinders, vagy éppen a Demon Wind is.
Örökség
Vannak olyan esetek, amikor a múltat nem érdemes bolygatni, bármennyire is fáj a titokzatosság, ami a családfával kapcsolatos. Cory, a film főszereplője azonban nem törődik a felmerülő veszéllyel, amikor apja meghal, így meglátogatja az a kis farmot, ahol sok-sok évvel korábban nagyszülei eltűntek, illetve amiről sötét mendemondák szólnak. A helyszínt belengi a halál szaga, állítólag okkult rituálék helyszínéül szolgált, a helyiek pedig mindenkit elzavarnak. Már ha „helyieknek” mondható egyetlen benzinkút a mindösszesen kétfős személyzettel. Cory és barátai mindettől függetlenül elmennek a házhoz, ha pedig az nem lenne elég, hogy a látszólag felrobbant és leégett épület ajtaján benézve és belépve egy teljesen épségben álló ingatlan várja a társasággot, mintha csak egy másik dimenzióban létezne, kiderül, hogy a démonokról szóló rémmesék igazak, a halottak pedig a fiatalok vérére szomjaznak.
Démonok és Gonosz halott
A párfilmes Charles Philip Moore produkciója úgy indul, hogy a nyolcvanas évek horrorfilmjeinek rajongói örömükben magukhoz nyúlnak, szájukban összefut a nyál. A kezdés, Cory nagyszüleinek megismerése az olasz Démonok szörnyűséges teremtményeinek megjelenítését idézik, ami már eleve tökéletes indítás. Annyi különbséggel, hogy míg Lamberto Bava őrületében a megfertőződött áldozatok szájából művér, genny és valami beazonosíthatatlan, habos adalékanyag csordogál, a Démoni szél első átalakultja répafőzeléket enged ki ajkai között kisebb adagokban, ami azért kicsit illúzióromboló. Aztán van itt még egy rakásnyi egyéb hatás. Egy-egy pillanatra, vagyis inkább néhány zenei téma erejéig Carpentertől köszön be az A sötétség fejedelme (a lány zseniális, ahogy nézi az elhaladó járgányt), de a kultikus Gonosz halott sem hiányozhat a repertoárból, ami ugye egyértelmű ihletforrás a faházba ellátogató fiatalokkal.
Ami viszont baj: a Démoni szél alkotói sajna nem tudtak élni ezekkel a klasszikus (vagyis mára klasszikussá vált, akkoriban inkább népszerű) gyökerekkel. Mert már a film inkább a nyolcvanas évek bájában fürdik, még nem fedezhető fel benne a kilencvenes évek letisztultsága, suta a végeredmény, hiába az erős indítás. A színészek átlagban közepesek, a gyengébb képességűek sem annyira rosszak, hogy az zavaró legyen, de kémia nem kifejezetten van köztük, a párbeszédek is erőltetettek, ráadásul a kellemes kezdés (a Démonok hagyatékával) után a démonok is egyre gyengébbek a külsejüket nézve. Aztán jönnek az esélyesen már direkt módon viccesnek szánt egysorosok, komikusan tálalt helyzetek, így véglegesen elszáll a komoly, darabolós horror illúziója, ami persze alapvetően még nem baj, de hogy a humorforrás megfelelően működjön, arra kevés minőségi példa van, a Démoni szél meg messze nem egy Hullajó.
Persze a produkciót szerintem eleve senki nem gondolta igazán komolyan, az író/rendező Moore-nak is inkább jutalomfalat és tényleges honorárium volt a ’87-es Twisted Nightmare után, aminél szintén közreműködött. Nehezítette a felvételt az időjárás is, ugyanis a hidegben és hóban, fagyban nem volt egyszerű a stáb dolga, sőt sok jelenetet újra kellett venni. Szóval a csapat eléggé megjárta, mikor nekiállt a forgatásnak, bár ez persze nem mentség mindenre, leginkább pedig a film közepe környékén leülepedő hangulatra.
Közismert a VHS-ek idejéből
De mindezen negatívumok mellett is lehet szeretni a Demon Windet, amiben vannak brutál jó pillanatok, nagyon eltalált jelenetek. Az intercomos VHS-re a mai napig emlékeztem, pedig csak egyszer néztem meg a tékából, de amikor megláttam a Vinegar Syndrome kínálatát, egyből ugrottam egyet örömömben. A koponyás/trófeás rész szerintem mindenki agyába beleégett, nagyon emlékezetesre sikeredett, ahogy a már emlegetett kislányos kamerafelvétel is erős, de van még ilyen a teljes másfél óra alatt.
Hogy a Demon Wind, vagyis nekünk Démoni szél a mai napig sokak által kedvelt cím, nem meglepő, hiányosságai és gyengeségei ellenére lehet szeretni, sőt ez az a film, amiből akár egy brutálisabb remake is készülhetne, pláne ha olyan stílusban oldják meg, mint mondjuk a Gonosz halott újráját. Illetve annakidején szóba került a folytatás lehetősége, de az sajnos nem valósult meg, pedig ki tudja, akkoriban nem voltak ritkák a minőségüket tekintve jobban sikerült második részek, így lehet, az okkult sztori továbbgondolása tényleges legendát szült volna. De ezt már soha nem tudjuk meg.
A Demon Wind tehát ismét egy kultikus darab, ami még sehol nem jelent meg, csak VHS-en, a Vinegar Syndrome persze remek minőségben újította fel ezt a klasszikust. A DVD+Blu-ray kombó esetében az 1.85:1-es arányú kép ragyogóan tiszta (2K-s változat a 35mm-es eredeti kópiából), van több interjú is a stáb tagjaival, galéria és eredeti trailer. Na és persze angol felirat, miközben a lemez régiófüggetlen. Nem utolsó sorban a kiadótól rendelhető változat esetében az első 3000 példányhoz a limitált slipcase is jár, ami a szokásnál is jobban sikerült, minőségi darab, lentikuláris változatban, hasonlóképpen, mint a cikk elején is említett Jack Frost kiadásánál.
Remélem, érdekesnek találtátok a cikket, esetleg a kedvetek is meghoztam a Demon Wind megtekintéséhez, talán még a Vinegar Syndrome kiadását is megrendeltétek – mindenesetre bárhogyan is legyen, egy hét múlva újra megmutatom a kamra egyik darabját. Addig jó szórakozást, kellemes rémálmokat és borzongást kívánok (ne feledjétek, hogy már újságosoknál a 100 oldalas horrormagazinunk is)! Ha pedig már láttátok a filmet, birtokotokban van a kielemzett kiadás, bátran osszátok meg velünk a gondolataitokat – de magáról a műfajról is diskurálhatunk, nincs semmilyen megkötés a témában.
A filmet köszönjük a rovatot támogató Vinegar Syndrome-nak!
