Ha figyelitek kibontós videóinkat, akkor talán nem nagy meglepetés, hogy a nemrégiben kapott angol csomag kivesézése közben említett amerikai kiadó az a Twilight Time, amely mindenféle klasszikust megjelentet, méghozzá minőségi formában, ámde csak 3000 példányban, így igen gyorsnak és szemfülesnek kell lenni a TT kiadványainál. A következetesen egyforma dizájnra gyártott borítók (persze az art mellett a lényegi elemek címenként eltérnek, csak az alap ugyanaz), az érdekes információkkal teli kis füzetek kimondottan emlékezetes, formabontó, izgalmas címekhez kapcsolódnak. A nem várt csomag például Ferruccio Casapinta 1969-es Satan’s Dollját, Bob Kelljan 1970-es kultikus vámpíros filmjét (Count Yorga, Vampire) tartalmazta, illetve a The Mad Magician 3D-t, ami nemcsak a Columbia Pictures egyik utolsó próbálkozása az ötvenes évek 3D-s őrületében, de John Brahm egyik nagyszerű rendezése is, amelynél Vincent Price mellett még a magyar származású Gábor Éva is emlékezetes alakítást nyújtott.
Akinek semmije sem maradt
Akármennyire is nyugodt az ember, bármennyire is pacifista a gondolkodása, eljön az a pont, amikor egyszerűen nem tűr tovább és eltörik a mécses. Az illuzionista Don Gallico esetében is így történik, mikor előadását félbeszakítja főnöke, ezzel megakadályozva, hogy kitörve a nagyok árnyékából végre a saját lábára álljon. Nem elég, hogy Ross (Ross Ormond – Donald Randolph) teltházas előadás közben alázza meg a művészt, de lecsap zseniális agyszüleményére is, amellyel azt a látszatot keltheti, hogy egy hatalmas körfűrész mindenféle sérülés okozását elkerülve megy át az aktuális alany nyakán. Nem beszélve arról, hogy Don egykori felesége, a pénz hatalmától megbolondított Claire (Gábor Éva) is Ross mellett kötött ki a könnyebb élet reményében. Amikor pedig mindezek után a lelketlen tulajdonos cinikus megjegyzésekkel illeti az elkeseredett férfit, valami eltörik Donban, aki speciális maszkjait felhasználva, így folyamatosan karaktert cserélve őrült ámokfutásba kezd, aminek során a közelében senki nincs biztonságban.
A 3D áldozatai
Noha sokan azt hiszik, hogy a 3D-s technológia a filmezésben új keletű varázslat, ez hatalmas tévedés, ahogyan az is, mikor a nyolcvanas évekhez kötik a térbeli hatású mozik megjelenését. Az újra és újra felbukkanó módszer ugyanis legelőször az ötvenes években hozott komoly sikereket (ugyan már a harmincas évek vége óta ismert lett), mikor az otthonokat elárasztó tévékészülékek előtt ragadt nézőket vissza kellett csalogatni a népszerűségüket vesztő mozikba. 1952 és 1954 között körülbelül félszáz 3D-s történet landolt a filmvásznon, amik közül a Warnernek a legtöbb bevételt és a legnagyobb sikert az ’53-as House of Wax (Viaszbabák háza) hozta, amit a magyar származású André De Tóth rendezett Vincent Price-szal a főszerepben. Nos, a Columbia ezt az egyébként tényleg remek alkotást megirigyelve hozta tető alá a The Mad Magiciant, méghozzá úgy, hogy még alkotógárdájának egy jelentős részét is átmenekítette és újra bevetette a siker érdekében.
Kezdjük ott, hogy a méltán közismert és rendkívül sikeres producer, Bryan Foy vette a produkciót a szárnyai alá – ő már a Viaszbabák felett is bábáskodott, így jól tudta, mi kell a közönségnek. Többek között Vincent Price, aki bár szerepeivel már jó ideje boldogította a nézőket, horrorfilmes karrierje még csak felemelkedőben volt. Az 1911-es születésű legenda már a harmincas évek vége óta rendszeresen felbukkant a gyöngyházfényű vásznon, ám igazi kultikus státuszt az ötvenes évek végétől vívott ki magának (A légy, Ház a Kísértet-hegyen, A bizsergető stb.). Egyébként már itt is olyan minőséget produkált, ami méltán hozta meg számára a hírnevet: noha viszontagságos sorsa ellenére is egyértelmű, hogy Gallico rossz útra tévedt, tettei nem tolerálhatóak, a gyilkossá vált előadónak Price olyan karaktert ad, amely egyszerre borzongató az őrületével és mégis rokonszenvet kelt emberi érzéseivel, szomorú helyzetével. Ez talán a The Mad Magician egyik legerősebb motívuma.
Természetesen a többi színész/színésznő is remekelt, így a kedves Karen Lee karakterét Mary Murphy hozza kiválóan, miközben említésre méltó Gábor Zsazsa testvére, Gábor Éva is, aki az egykori feleség, Claire szerepében mutatta meg, hogy a pénztől megbolondult embereknél rosszabb nem sok minden lehet. Az ártatlan külsejű, gyanúsan nyájas viselkedésű nőszemély tulajdonképpen cseppet sem jobb, mint egy tettestárs, aki a gazdagság reményében bármilyen elvről és emberségről lemond, ezzel elveszítve a logikus gondolkodás maradékát is.
Remek krimi vagy thriller
Nos, bár a The Mad Magician ma is szórakoztató film, vannak nagyon szép pillanatai (a krematóriumos jelenetek, az első színpadra lépés a vízzel trükközve, Don emberi megnyilvánulásai és elhatalmasodó őrülete), 2017-ben nehéz horrorfilmként elkönyvelni. Ebből a szempontból nem öregedett túl jól, az eltelt több mint hatvan év megtette a hatását az ingerküszöb kitolódásával, és míg egy Viaszbabák háza még határeset, egy Dr. Terror’s House of Horrors pedig kiválóan belesimul a zsánerbe még ma is, addig John Brahm alkotása inkább egy erősebb krimi/thriller összképét nyújtja. Amivel egyébként nincs gond, már csak az olyan ötletek miatt sem, mint a krimiket író, nyomozói fantáziával megáldott házinéni, aki mintha csak egy Agatha Christie regényből pottyant volna elő.
Miközben a The Mad Magician 3D filmként, krimiként/thrillerként nagyszerű élményt nyújt, a Twilight Time mindent megtett azért, hogy a régiófüggetlen Blu-ray minőségével se legyen gond. A Full HD képminőség, a remek (mono, de kiválóan szóló) hang alapkövetelmény a kiadónál, ahogy az angol felirat és az érdekességekkel teli füzet is. Sőt a lemezen a 3D-s változat mellett (persze sima 2D-ben is megtekinthető a film) izgalmas extrák is lapulnak, úgymint audiokommentár, dokumentumfilm, rövid kis 2D/3D komédiák, trailer. Így bár a TT kiadásának nincs ellenfele a piacon (csak Amerikában jelent meg), minden téren a maximumot hozza, a megszokottak szerint mindösszesen 3000 példányban, tehát a gyűjtőknek gyorsan le kell csapniuk az év elején megjelent korongra – ha valaki a filmtörténet eme jelentős és érdekes gyöngyszemét szeretné a házi kollekciójába illeszteni, bátran zsákolja be, de vérfagyasztó horrorfilmet már ne várjon az alkotástól, még Vincent Price jelenléte mellett sem.
Remélem, érdekesnek találtátok a cikket, esetleg a kedvetek is meghoztam a The Mad Magician 3D megtekintéséhez, talán még a Twilight Time kiadását is megrendeltétek – mindenesetre bárhogyan is legyen, hamarosan ismét találkozunk, addig jó szórakozást, kellemes rémálmokat és borzongást kívánok! Ha pedig már láttátok a filmet, birtokotokban van a Blu-ray, bátran osszátok meg velünk a gondolataitokat – de magáról a műfajról is diskurálhatunk, nincs semmilyen megkötés a témában.
