Ugyan a konzolos verzióval nem játszottam, de nagyon fura volt látni, mikor a The Last of Us Part 2 2020 júniusában berobban, akárcsak a világjárvány, hiszen egy ilyen témájú alkotás talán még szívbemarkolóbb volt abban az időszakban, amikor az embereknek meg kell küzdeniük a nyomasztó helyzetekkel és a bizonytalansággal. A járvány miatti lezárások és a világ mondhatni leállása teljes mértékben visszaköszönt a játék szürreális, sötét tónusában, így a történet nemcsak a karakterek számára, hanem a valóságban is extra terheket rótt a játékosokra. Aztán a The Last of Us Part 2 Remastered lehetőséget adott arra, hogy a játékot egy nyugodtabb kontextusban élhessék át rajongók, 2025-re pedig végre a PC-seknek is megadatik ez a fenomenális élmény. Az új platform kapcsán felújították némileg a grafikát és persze új tartalmat is kaptunk, de alapvetően nem változott az élmény.

A Történet: Bosszú, Kegyetlenség és Megértés

A történet öt évvel az első rész után játszódik, és Ellie, valamint Joel végre talált magának egy viszonylag nyugodt közösséget Jacksonban, és bár még így sem könnyű, de azért néhány fokkal mégis csak könnyebb számukra a túlélés a poszt-apokaliptikus világban – Ellienek például az elején az a legnagyobb problémája, hogy miként dolgozza fel a barátnőjétől kapott csókot. Az élet tehát egyszerűnek tűnik, de nem kell sokat várnunk, és ismét nekivágunk egy véres, bosszúval teli utazásnak – lóháton sokat caplatunk majd, de még csónakázhatunk is a változatos helyszíneknek köszönhetően. Ellie mellett kapunk egy másik főszereplőt is, Abby-t, akiről nem sokkal később kiderül, hogy a Washingtoni Felszabadító Front tagja, a történet pedig hamarosan mindkét fél számára személyes konfliktusokba torkollik. A The Last of Us Part 2 nemcsak a fertőzöttekkel való küzdelemre összpontosít, hanem sokkal inkább az emberi kapcsolatokra és döntésekre. Ahogy Ellie és Abby tettei kihatnak egymás életére, úgy a játék egyre inkább egy erkölcsi labirintussá válik, ahol nehéz eldönteni, mi a helyes és mi a rossz. A két főszereplő sztoriját párhuzamosan ismerhetjük meg, és ahogy egyre jobban megértjük őket, egyre jobban hat ránk érzelmileg is, ugyanis ez a játék nem csak a felszínt kapargatja az emberi lélek rejtelmeit illetően. A legtöbben már biztosan tudják, mi az egyik legmeghökkentőbb része a második résznek, de ha esetleg valaki nem találkozott volna még vele, az élőszereplős sorozat premierjére való tekintettel ezt most mi sem árulnánk el.

Játékmenet: Lopakodás, Túlélés és Szabadság

A játékmenet három fő elemből építkezik: lopakodás, felfedezés és a túléléshez szükséges erőforrások begyűjtése. A felfedezés továbbra is kulcsfontosságú, hiszen a legtöbb alapanyagot és ellátmányt a pályákon elszórva találhatjuk meg – illetve a lenyűgöző grafika és kidolgozottság miatt is érdemes elidőzni mindenhol, ennek köszönhetően pedig szinte minden sarokba benézhetünk, hogy van-e ott vajon számunkra valami értékes. Az itemek és melléktörténetek mindig hozzájárulnak a világ építéshez, és sok esetben olyan információkkal szolgálnak, amelyek nem tartoznak feltétlenül a fő történetszálhoz, de mélyebb betekintést nyújtanak a játék világába. A Dinához fűződő szoros kapcsolatunk pedig csak hab a tortán, ilyen jól megírt mellékszereplőt rég láttunk már.

A harc rendkívül dinamikus és változatos. Ellie mozgékonyabb, mint Joel volt az első részben, és most már képesek vagyunk kúszva is harcolni, amit gyakran kihasználhatunk a lopakodás során – ámbár a kutyákra érdemes extrán odafigyelni, mivel ők kiszagolhatnak kellő közelségből, hiába rejtőzünk tökéletesen a fűben vagy a bozótban. Nem lesz tehát két egyforma csetepaté, mivel rengeteg különböző módszer kínálkozik a helyzetek megoldására, legyen szó bujkálásról vagy éppen a nyílt konfrontációról. Az, hogy hogyan oldjuk meg a konfliktusokat, hatással van arra, miként éljük át a történetet. Természetesen a pusztakezes pofonokon túl mindenféle közelharci fegyvert is kipróbálhatunk, de legjobb társaink a lőfegyverek lesznek, igaz ezekhez csak korlátozott számban találunk majd lőszert, szóval nem árt kétszer meggondolni mikor eresztünk bele némi ólmot az ormótlan ellenfeleinkbe. A kraftolás is nagyon hasonlóan működik az előző részben látottakhoz, egyes dolgokat meg tudunk magunknak is csinálni bármikor, mint például egy medkit vagy molotov koktél, de ha fejleszteni szeretnénk a karakterünket vagy a fegyvereinket, akkor egy munkapadra lesz szükségünk.

A lelkedig hatol

Bár a játékmenet szórakoztató és jól megtervezett, a sztorinak köszönhetően olyan mély érzelmi hullámvasútra váltunk jegyet, ami megviselheti az embert, vagy legalábbis jócskán hatással lesz rá. A döntéseink időnként rettentően kényelmetlenek és fájdalmasak lehetnek. Ellie különösen gyakran kerül olyan helyzetekbe, ahol kegyetlen dolgokat kell tennie – egy-egy halálos küzdelem közepette pedig előfordul, hogy nem is érezzük át azonnal a bűntudatot, mégis egyre inkább elgondolkodtatnak bennünket a döntései. Druckmannék pedig megoldották azt is, hogy szép lassan elmerülhetünk Ellie személyes küzdelmeiben. Különösen emlékezetes pillanata sikeredett, amikor Seattle külvárosában, Hillcrest-ben járunk. Miután elpusztítjuk a fertőzötteket, egy kis garázsba találunk egy rajzot egy kisfiú apjáról, Borisról, aki íjász bajnok volt. Később rálelünk Boris levelére is, amelyben elmeséli, hogyan zárta be barátját egy „spórás garázsba”. Egy kis idő múlva találkozunk a zombivá vált Boris-szal, akit végül lelövünk. Ezek a aprónak tűnő, ám annál fontos pillanatok – amiket könnyen kihagyhatunk –, jól mutatják a Naughty Dog tehetségét, mert úgy képesek felépíteni egy világot, hogy hosszú kalandba bonyolódnánk.

Audiovizuális orgia

A The Last of Us Part 2 egyik legnagyobb erőssége a részletgazdag környezet. Seattle buja, elhagyatott városrészei és a havas, ködös tájak mind lenyűgözően néznek ki. A Santa Barbara-i helyszín különösen figyelemre méltó, mivel a táj apró részletei, mint a száradó fű vagy a sokszínű égbolt mind hozzájárulnak a játék egyedülálló hangulatához. Bár a karakterek és ruházatok textúrája nem mindig olyan kifinomult, mint más modern alkotásoknál megszokhattuk, a környezetek részletessége és atmoszférája mindenért kárpótol. Ugyanez elmondható hangokról, és a szinkronról, egyszerűen nem igazán lehet ezekre rosszat mondani.

Összegzés

Nem nagyon tudok hibát kiemelni ebből a játékból, akadt persze néhány bug, ami kissé összeráncolta a szemöldökeim, de ritkán fordult elő, és akkor sem keserítette meg nagyon az életemet. A The Last of Us Part 2 Remastered nemcsak egy vizuálisan lenyűgöző és játékmenetileg izgalmas alkotás, hanem egy olyan történet, amely a lelkedre hat erőteljesen. A második rész egy igazi mestermű. Azok számára, akik készen állnak szembenézni a poszt-apokaliptikus világ, és az emberi kiszámíthatatlanság nehézségeivel, egy felejthetetlen élményt kínál, de persze nem mindenkinek való, különösen akkor, ha könnyedebb és szórakoztatóbb élményekre vágyunk.

 A borítókép forrása: Naughty Dog