Aki a nyári PC Guru Show kerekasztal-beszélgetéseit végigülte, annak nem újdonság, hogy ismét van magyar horrorfilm, sőt ha valaki tényleg figyelemmel kíséri a műfajt, akkor az pláne nem lepődik meg ezen, hiszen az elmúlt esztendőkben még csak nem is ez az első próbálkozás (Gingerclown, Moth, Fagyott május). Viszont nem elhanyagolható tény, hogy A pince a legfrissebb hazai alkotás, Illés László író/rendező pedig rendezvényünket is megtisztelte, hogy azután Chochóval, Mackóval és velem jó másfél órát beszélgessen a zsánerről, valamint mozija elkészülésének titkairól. Titkok alatt itt olyan dolgokat tessék érteni, mint a videojátékoknál is megszokott közösségi finanszírozás, aminek a nemzetközi vizeken The Basement címen evező film is sokat köszönhet. Sőt az is köztudott, hogy míg a hazai szemek rosszallóan néztek a készülő produkcióra, addig a forgalmazás jogaira máris lecsapott egy amerikai cég, így az Államokban a cikk aktiválásakor már pár hete kapható a hivatalos DVD. Majd később erre is kitérek még, de először nézzük meg, milyen film is a Basement, ami a hazánkban lezajlott közönségtalálkozókon kimondottan nagy sikert aratott…
Buliból szeánsz és vérfürdő
A nyitány egy (ál)dokumentumfilmmel indít, amit pár külföldi vesz fel Budapest szívében, ahol egy gangos ház pincéje állítólag rengeteg szörnyűséget rejteget, legalábbis a mendemondák szerint. A csapat aztán, ahogyan az lenni szokott, igen gyorsan áldozatául esik a gonosz elkövetőnek, a vérengzést pedig a remek főcím váltja, ami egy igazán emlékezetes dallammal fut le, hogy a néző végre a történések sűrűjébe kerülhessen.
A középpontban két fiú áll, akik közül az egyik éppen lediplomázott, ezért barátjával, Kolossal hatalmas bulit csap, egyetlen hátulütője a partinak a házmester, a külföldi Kranicz bácsi jelenléte, aki nem szívleli a fiatalokat és azok hangoskodással és műbrokikkal (nem vicc, van ilyen is a filmben, bár szegény jó nagyot repül) teli bulizós terveit, aztán kihívja a rendőröket, hogy fenyítsék be a suhancokat. Tommy (a főszereplő, aki akkor tulajdonképpen Tomi, de ez lényegtelen) barátnője, Suzie egyébként angol, ezért meglehetősen sok az idegen nyelvet beszélő barát is, ami meg logikus magyarázat arra is, miért beszél szinte mindenki angolul. Na, de a lényeg, hogy Suzie kitalálja, mennyire jó móka lenne egy kis szellemidézés, ami persze balul sül el, így a fiatalok fura jelenségeket tapasztalnak, amire Kolos reakciója az, hogy kimegy a gangra, majd vaktában üvöltözni kezd az éjszakai sötétséggel. Hogy, hogy nem, Suzie macskája eközben elszökik, így a kis társaság az évtizedek óta zárva tartott, egy külföldi cég által már régen megvásárolt pincében indul felfedezőútra, ahol egy maszkos lány kezdi őket terrorizálni. Vagy egy démon? Ki tudja…
Pro és kontra
A Pince legelső megtekintése után volt egy nagyon érdekes beszélgetésem egy ismerősömmel, amikor az illető kijelentette, hogy ő nem fog csak azért ajnározni valamit, mert az magyar, ez a horrorfilm pedig már a forgatókönyvét tekintve is rossz, ezért nem kapott itthon segítséget és lehetőséget. Nos, ezzel a szerintem rendkívül szélsőséges kijelentéssel akkor sem értettem egyet, a második megtekintés után meg pláne vitába kell szállnom vele. A Pince ugyanis nem azért jó horrorfilm (persze szigorúan szerintem – ugye minden vélemény szubjektív), mert magyar, az már csak egy kis fűszer az ízletes ételnél, hogy egy kis képzavarral éljek. Illés László filmje egész egyszerűen működik a hibák ellenére is, sőt olyan pozitívumokkal rendelkezik, amik mellett nem lehet szó és érzelmek nélkül elmenni.
Jómagam tényleg szeretem a horrorfilmeket, 5-6 éves korom óta rendszeresen nézem azokat, így ha egyéniségemhez passzoló módon is, de kialakult bennem egy kép, mitől jó egy ilyen alkotás. A The Basement pedig több egyértelmű zöld pipát is egyből magáénak tudhat. A fényképezésbe, a vágásba például egyáltalán nem lehet belekötni, hazai viszonylatban mindkettő példaértékű, nyoma sincs a magyaros habitusnak, az operatőri munka a legtöbb jelenetnél nagyon rendben van, itthoni filmben ritkán látni ilyen gyönyörű szögeket, beállításokat, pillanatokat, de abba sem tudok belekötni, ahogyan a jelenetsorok egy egésszé vannak vágva. A zene szintén nagy pozitívum, a főtéma emlékezetes és borzongató, továbbá mindig sikerült megtalálni a kulcsjelenetek fontosságát és stílusát, ami aztán a dallamokban is visszaköszön. Nem utolsó sorban Hámori Dániel maszkos, protézises megoldásai is nagyszerűek (vele és Miókovics Mátyással már anno a Fangoriában is foglalkoztunk), a véresebb pillanatok több külföldi, nagyobb összegből készült indie horror megoldásait is lepipálják, ami azért nem elhanyagolható szempont.
Plusz ott van a rendezés és a színészi játék. Előbbinél szintén pozitív irányba mozdul a mérleg, de összességében a szereplőkkel is ki lehet békülni. Persze sok esetben látszódik, hogy a legtöbben kevés tapasztalattal álltak a kamera elé, de a nem egyszer külföldről érkezett színjátszók összességében nézve így is hitelesebbek, mint a magyar sorozatok és mozifilmek legtöbb szereplője. Nem mondom, hogy néha nem húztam fel a szemöldököm egy-egy túljátszott mondatra, megmozdulásra, de bele tudtam magam élni a történetbe, ami azt jelenti, hogy a játékuk még így is inkább az elfogadható kategóriába esik, mintsem a zavaróba. Külön kiemelem Caroline Boultont, aki Suzie szerepében a leghatásosabb, mindezt mondom úgy, hogy a csinos színésznő karaktere olyan szinten sötét megnyilvánulásokra képes, amik szinte önmagukban rontják az élményt. Viszont halkan megjegyzem, hogy lányok terén jó szeme volt annak, aki összeválogatta a brigádot, mert még a gyilkos, avagy Doll-Face bőrébe és maszkjába bújó Marina Gera is kimondottan dekoratív, kár, hogy álarca csak az extrák között hullik le.
De akkor térjünk rá a negatívumokra. Az a helyzet, hogy a zsánert immáron több mint harminc éve figyelve nem minden esetben zavar, ha egy horrorfilm klisés. Rengeteg ilyen produkció készül, viszont a hangulattal, látvánnyal, speciális effektekkel, színészekkel, zenékkel lehet javítani az eredményt, sőt majdnem kiemelkedőt is alkothatnak a filmkészítők. Pár faktor pedig a Pincét is különlegessé teszi, hiába sejtjük a lezárást, hiába nem mutat túl az átlag slashereken. Vagyis de, pont hogy túlmutat rajtuk, elvégre a hazai szemnek ismerős közeg mindenképpen extra (külföldiként meg gondolom, pláne az), ahogy az is, hogy eleve magyar filmről beszélünk. Nem ez az, ami miatt tetszik a film, visszatérve a korábbi párbeszédre, de mégis örülök neki, hogy végre nemcsak totálisan amatőr, hanem kiforrottabb horrorfilmek is készülnek idehaza. Mindegy, szóval vissza a negatívumokhoz… a klisék nem zavarnak, a nagyon buta jelenetek viszont igen, és ebből azért van egy-kettő a közel másfél óra alatt. A lezárás előtti menekülés közben jött csókolózásnál például lekapartam az arcom, de ez lehet, az én hibám, mert nehezen viselem, mikor a cél előtt valaki teljesen logikátlan viselkedéssel dobja magát a darálóba. Meg azért tényleg vannak erősen túljátszott vagy éppen oda nem illő párbeszédek, jelenetek. Mégis, komolyan mondom, ezek sem annyira akasztottak ki, hogy miattuk rossz véleménnyel legyek a filmről. Hiába néztem annyi horrort, nem égtem ki, és a műfajt még mindig leginkább a hangulatáért szeretem. Jó, Suzie tényleg nagyon buta megmozdulásokra képes, kár érte, de őt sem az eszéért szeretjük (és persze ez kimondottan a karakterre érvényes, nem a szimpatikus színésznőre).
Több lelkesedést, még több filmet!
És akkor visszatérve a megemlített társalgásra… a szívem szakadt meg attól a Fangoria alatt, hogy három és fél év alatt alig tudtunk hazai vonatkozású filmről (nemcsak mozifilmről, hanem egyáltalán egy profibb alkotásról) írni. Minimum egy évtizedet kellett visszautaznunk az időben ahhoz, hogy valamit felmutathassunk, ami végre változott, én pedig fontosnak érzem, hogy egy ilyen áldatlan helyzetből a fényt meglátva és annak irányába tartva az építő jellegű kritika mellett a sajtó oldaláról kicsit meghozzuk a tehetségesebb fiatalok kedvét az alkotáshoz, ne pedig elvegyük azt. Nem a negatív összetevők megemlítésével van baj, nem is kell alaptalanul ajnározni valamit azért, mert az magyar termék, de igenis támogassuk a hazai ipart, ha van miért. A Pince esetében pedig szerintem van miért. Nem is olyan régen írtam pár külföldi indie horrorfilmről, de Illés Laci mozija mindegyiket verte. Ha pontoznom kéne, a Blood of the Tribades nagyjából 3 pontot, a Pool Party Massacre és a Peelers pedig olyan 6-ot, míg a Pince 7 pontot kapna, ami sokat elmond a produkció minőségéről.
Összességében ez nem egy kiemelkedő, nagyon jó, de mindenképpen kellemes, élvezetes horrorfilmet takar, amiben vannak minőségi összetevők. Ha pedig valaki szereti a valóban szépen fényképezett, erős atmoszférával rendelkező, egészen érdekes slashereket, a műfajban pedig nem zavarja őket annyira a kétdimenziós karakterek és a logikátlanabb helyzetek jelenléte, akkor az nagyon jól szórakozhat. Én így tettem, és innen is szeretnék gratulálni a stábnak, mert a Pince messze elvárásaimon felül teljesített, nagyon kellemes meglepetés, és bízom benne, hogy külföldi vagy hazai segítséggel, de készülhet még legalább ilyen minőségű magyar horrorfilm. Minél több. Nagy szükség volna rá.
A The Basement idehaza csak a támogatók részére érhető el fizikai formátumban (viszont vetítéseken el lehet kapni, ezért mindenképpen érdemes figyelni a film hivatalos oldalát), viszont a 250 példányban elkészült, sorszámozott és dedikált Blu-ray minden téren kielégítő. A szitázott BD-R lemezen gyönyörű képpel, angol hanggal, magyar felirattal található a film, mellette pedig trailert, galériát, kivágott jeleneteket, forgatási felvételeket is lelhetünk, valamint a maszkmester munkájába, az előkészületekbe is betekintést nyerhetünk. Örömhír, hogy Amerikában a hivatalos DVD is megjelent a Braking Glass Pictures gondozásában, hasonló extrákkal, szóval, ha valaki a kék verzióról lemaradt, még mindig megvásárolhatja a filmet.
Remélem, érdekesnek találtátok a cikket, esetleg a kedvetek is meghoztam a Pince megtekintéséhez, talán még a legszimpatikusabb kiadását is megrendeltétek – mindenesetre bárhogyan is legyen… jó szórakozást, kellemes rémálmokat és borzongást kívánok! Ha pedig már láttátok a filmet, birtokotokban van a DVD vagy a Blu-ray, bátran osszátok meg velünk a gondolataitokat – de magáról a műfajról is diskurálhatunk, nincs semmilyen megkötés a témában.
A filmet köszönjük a rovatot támogató rendezőnek, Illés Lászlónak, valamint a teljes stábnak – a mozival kapcsolatos híreket az A PINCE / The Basement - horror film facebook oldalon követhetitek figyelemmel!
Azzal egyetértek, hogy az operatőri munka nagyon jó, meglepő módon még a kézikamerás részek sem voltak idegesítőek. A filmben színész csak egy volt, ő jól játszott, a többiektől meg annyira zavaró nem volt az alakítás, de nyilván lehetett volna jobb is. A maszkmunka néhány véresebb jelenetnél jól sikerült, de azért feltűnő, hogy sok off camera gyilkolás volt, amit nyilván a véges keret miatt nem mutattak, ez feltűnő, de nem mondanám zavarónak.
A film, ahol szerintem tényleg problémás, az a forgatókönyv. Annak örültem, hogy a standard horror kliséket és logikai buktatókat eleinte el tudják kerülni (tehát pl. a legtöbb filmben csak úgy mókából mennének le a pincébe), de azért a karakterek egy része teljesen irreálisan viselkedik, ami egyszerűen nem volt értelmesen bemutatva korábban, és így kicsit önellentmondásossá válik a film, de ez annyira nem nagy baj. Az endinget szerintem bárki kitalálhatta, akinek nem ez az első filmje a műfajban, kicsit valami értelmesebb fordulatot, váratlanabb megoldást igazán belevihettek volna, mert ez így elég logikátlan, és szerintem picit összecsapott. Hogy konkrétumokkal is alátámasszam, néhány szerintem banális hiba a forgatókönyvben:
-Arra például semmilyen magyarázat nincs, hogy a főszereplő csaj miért játszik valami helyi szellemszakértőt, amikor az elején nincs különösebb utalás arra, hogy ezzel foglalkozna és a rituálét is csak valami haverjától tanulta. Nyilván plot device-nak akarták használni ezt, de annyira a semmiből jött, hogy hiteltelen volt.
-A karakterek viselkedése sok esetben teljesen irreális, pl. a csaj egyből felveti, hogy szellemmel van dolguk, amikor erre az égvilágon semmilyen jel nem utal, a többi retard meg el is hiszi neki, de ez is annyira a semmiből jött, igazán rakhattak volna valami kétértelmű jeleket az elejére is, hogy a nézőben is felmerüljön egy esetleges démon jelenléte.
-A kövér srác viselkedése egyszerűen pocsékul lett megírva, teljesen inkonzisztens. Például ő nem hisz a szellemekben, de amikor a csaj saját magát okolja az egészért, mert elrontotta a rituálét annyira felhúzza magát, hogy még a gyerekkori barátját is késsel fenyegeti. Inkonzisztens, ellentmondásos és ez is a semmiből jött. Érezhető, hogy azt akarták ezzel sugallni, hogy kezdenek megőrülni, a helyzet különböző csoportdinamikai konfliktusokat eredményez, de ezt a legcsekélyebb mértékben sem tudták bemutatni, szóval ezt akár ki is hagyhatták volna.
-Az is nekem elég furcsán hatott, hogy egy egész életét a pincében töltő alultáplált, izomsorvadásos lány hogy a fenébe képes mindenkit elintézni one man army-ként, és néhány gyilkolásos jelentnél a túlélők viselkedése teljesen irreális, gagyi.
Szóval egy jobb forgatókönyvvel ez egy igen jó film is lehetett volna, kár, hogy csak ennyire futotta, mert így egy nagyon szűk közönséget leszámítva senkihez nem jut el a film, pedig alapvetően egyáltalán nem rossz. Én olyan 6 pontot adnék rá, de a nevetséges 3.5-es imdb értékelést próbáltam ellensúlyozni.