Nemcsak a kicsomagolós videókat szem előtt tartva figyelem a nemzetközi piacot, hanem gyűjtőként is, miközben azt is érdeklődve nézem, hogy a korai klasszikusok kiskiadós változatai mellett milyen új indie horrorfilmek jelennek meg. Persze könnyű elveszni a rengeteg, az Asylum mintájára két fillérből készített fércmunka között, amik csak rontják a zsáner hírnevét, de ez a folyamat ugye mindenhol jelen van, elég csak a Steam kínálatában átnézni a független fejlesztések listáját. Van azonban olyan mű, ami valamiért egyből megfogja az embert, felkelti az érdeklődését, ilyen volt ebben az esetben a Blood of the Tribades, a Launch Over produkciója, ami a Kickstarter közösségi finanszírozós módját választotta a készítési költségek megszerzéséhez, eközben pedig szimpatikus, nosztalgikus múltidézést ígért. A rendezőpáros (Sophia Cacciola és Michael J. Epstein) szándékai ugyanis a hetvenes évekre datálható retróval kecsegtettek, részben Jean Rollin és Jesús Franco erotikus eurohorror stílusában, részben pedig a Hammer stúdió népszerű kultfilmjei nyomán. Ezzel a tervvel és a trailerrel sikerült is egyből megszédíteni, írtam gyorsan az alkotóknak, akik egy korábbi filmjüket, a Magneticet is elküldték nekem. Hogy végül nem minden a tervek szerint sült el, az már egy más kérdés – felelősöket nem keresek, de a kémia nem működik köztünk, annyi szent.
Blood of the Tribades (2016)
2000 évvel járunk a nagy esemény után, mikor a hatalmas Bathor létrehozta Bathory nevű központi városát (értitek a szójátékot, ugye… argh), ahol a vérrel táplálkozó leszármazottak élhették mindennapjaikat és éjszakáikat. Aztán a férfiak és nők hatalmi harcokkal egymás ellen fordultak, sőt miután az erősebbik vámpírnem tagjai között titokzatos betegség ütötte fel a fejét, ők a vámpírnőket kezdték el hibáztatni minden balsorsukért. Ennek hála alakult ki a háború, aminek a legfontosabb pillanatait élheti át a néző, valamivel kevesebb mint másfél óra leforgása alatt, miközben a kiütésekkel teli férfinép levadássza a gyengébbiknek csúfolt nem képviselőit, akik azért a végére bebizonyítják, hogy őket sem kell félteni, így teljesítve feminista küldetésüket.
Már maga az elgondolás sem minden szempontból tiszta/élvezhető/szórakoztató, de a fő probléma nem is a koncepcióval van, hanem inkább a megvalósítással. Egy-egy esetben sikerül gyönyörű képeket elkapni a stílusos helyszíneken, amik tényleg a felsorolt klasszikus alkotókat idézik, ám a gyenge dialógusok, a sokszor borzalmasan amatőr színészek percenként teszik tönkre az illúziót. Pedig van itt minden, amire Rollin, Franco, a Hammer ismeretében számítanánk: tengerpart, várrom, fáklyafénnyel megvilágított éjszaka, elgondolkod(tat)ós monológ, meztelenség, sőt még a leszbikus vámpírlányok sem maradhatnak ki a felsorolásból. Plusz, ha éppen nincs beszéd, nincs kulcsjelenet, akkor vannak erősebb pillanatok, kellemesebb atmoszférával, de azért álljon meg a menet, mert ha egy 78 perces filmet nézek, ne az legyen a legkiemelkedőbb momentum, mikor árnyalakok másszák meg a hegyek közti hatalmas lépcsőket. Vagy amikor két lány meztelenül fürdőzik a tóban. Márpedig ezeknél a pillanatoknál sokkal jobbat nem nagyon találni.
Mármint persze, minden szempontból értem én a koncepciót, meg a tervet, sőt értékelem is, de ez a mozi, valljuk be, nem úgy jött össze, ahogy azt alkotói szerették volna. Jean Rollin filmjeit, ismétlem, kifejezetten szeretem (kibontós videóink közül is volt, amiben szóba került a direktor, sőt már megnézhető legújabb kibontásunk a Wicked-Vision által, amiben szintén fontos szerepet kap), de már a hetvenes években sem a minőség Alfájaként és Omegájaként lett híres az úriember, hanem inkább a hangulatnak, a csinos lányoknak, a művészfilmes elemeknek hála. Ezekből viszont alig sikerült valamit átemelni, és bizony, a hetvenes években készült mozik sem tökéletesek, de a 2016-ban elért prezentációhoz képest így is sokkal összeszedettebbek. Lehet, bennem van a hiba, tehát Rollin és Franco rajongói tegyenek egy bátor próbát, de úgy érzem, alapvetően nem vagyok egy hullámhosszon a szerzőpáros tagjaival (akik egyébként színészkedéssel és zenéléssel is foglalkoznak, plusz nagy rajongói az említett klasszikusoknak), még ha pozitív véleményeket és kritikákat is találni az interneten.
Más kérdés, hogy ivós játékokhoz tökéletes a Blood of the Tribades, hiszen ahányszor elhangzik benne a „Bathor”, illetve a „The blood is the life”, azt még a legnagyobb alkesz sem bírja ki szárazon, így jó társaság mellett egészen vidám vetítést lehet rendezni a filmmel, aminél egy idő után talán mindenki elfelejti a rosszabb pillanatokat.
Magnetic (2015)
December 31-én a Föld elpusztul, a világ, amit ismerünk, semmivé válik… vagy ez már meg is történt? A Magnetic 80 perce alatt megismert Alice valami fontos szereppel bír ebben a tragédiában, szó szerint missziója van, de maga sem tudja, mi lehet az, így a film tulajdonképpen arról szól, ahogyan az útját keresi a lány, miközben megpróbálkozik a lehetetlennel.
Érdekes, de a Magnetic nagyjából hasonló érzéseket váltott ki belőlem, mint a Blood of the Tribades. A szerzőpáros itt is némileg művésziesre vette a figurát, noha ezúttal nem a már emlegetett alkotók kultfilmjeinek másolatáról van szó, mivel ez a kisköltségvetésű sci-fi inkább a drámák és videoklipek világát helyezi előtérbe. Sok esetben csak elindul valami zeneszám, Alice pedig autót vezet, sétál, utazgat erre-arra, ami egyfelől hangulatos, a néző el tud lazulni a történések alatt, viszont az újra és újra felbukkanó dialógusok, átvezetések szó szerint kizökkentik az embert a pszichedelikus utazásból, ami ilyen időtartam mellett eleve nem működhet sokáig. 20-30 percben simán el tudnám képzelni a történetet egy rövidfilm képében, más kisebb sztorikkal egybefűzve, de így önmagában ez nem működőképes, pláne nem a színészi játék mellett, ami ismét a párbeszédekkel ront az egyébként sem patinás élményen.
A Blood of the Tribades a Launch Over saját gondozásában jelent meg DVD-n és Blu-ray formátumban (meg digitálisan, streames verzióban – Vimeo, Amazon stb.), hozzám a kék változat jutott el, aminek a képminőségébe nem lehet belekötni, emellett régiófüggetlen, sőt angol felirat is található a lemezen (rendezői kommentár, interjúk és trailer társaságában). A Magnetic DVD-n és digitálisan szerezhető be, előbb szintén régiófüggetlen, továbbá a Wild Eye Releasing terméke (tőlük hamarosan jön egy masszív kibontós videó), angol feliratot sajnos nem tartalmaz, de kommentár és kisfilm ezen a korongon is található jó pár trailer társaságában.
Remélem, érdekesnek találtátok a cikket, esetleg a kedvetek is meghoztam a filmek megtekintéséhez (ezen most meglepődnék), talán még meg is rendeltétek azokat (ezen pláne) – mindenesetre bárhogyan is legyen, hamarosan ismét találkozunk, addig jó szórakozást, kellemes rémálmokat és borzongást kívánok! Ha pedig véleményetek vagy kérdésetek van, azt természetesen mindenképpen osszátok meg velem és a többi olvasóval.
A filmeket köszönjük a rovatot támogató Launch Overnek és Wild Eye Releasingnek!
