Hát, őszintén szólva, engem a modernebb hajók jobban érdekelnének (mindenféle). De természetesen a régebbiek is érdekesek (mondjuk azért a vitorlások annyira nem, szerény véleményem szerint )

Általános iskolásként szerettem meg a vitorlás hajókat. Aztán belebolondultam a sci-fibe, irogatni kezdtem és közben utánajártam úrhajóknak, repülőknek. Később modellezni is kezdtem egy kicsit. Aztán katona lettem, megismertem a tankokat is. Amikor nősültem, elkezdték sorra kiadni a tipuskönyveket, amikből egészen pontos adatokat lehetett begyűjteni kézifegyverekről, tűzérségről modern hajókról, repülőkről és tankokról.
Ezekből a könyvekből jegyzetelem ki a pontos adataimat, amiket felteszek a topicba.

szerk: még a legmodernebb hajókról és repülőkről is tudok írni, ha arra vagytok kiváncsiak

szóval inkább a régebbi típpusok, és nem a modernek

Igazából minél több ország hajóit illik imserni,mert másként nem lehet felmérni egy-egy tipus erejét, gyengeségeit. Ha azt mondom, Ausztria-Magyarország Viribus Unitis osztályú csatahajói magas súlypontjukkal nem a legszerencséseb konstrukciók (lásd a felborulva elsüllyedő Szent Istvánt!) akkor igazat is mondok, meg nem is. Mert ez az osztály az olaszok alacsonyabb, némileg gyorsabb, de gyengébb páncélzatú csatahajói ellen épült.
Konstrukciós szempontból a két világáború német hajói tetszenek legjobban, mert saját koruk legkiérleltebb hajói voltak. A skagerraki csatában felrobbant az angol Queen Mary csatacirkáló, a hasonló osztályú német Seydlitz 21 találat után, 5300 tonna vizzel a hajótestben hazatért és javitható maradt.
De a szivemhez a Nagy Armada korának gallionjai állnak a legközelebb. Mg persze sok más hajó is, amit vitorla hajtott.

blarskerin, te mely ország hadihajóit kedveled a leginkább? vagy mindegy, csak hajó legyen?

Nagyon szép leirás, Vermes
Bocs, nem duplázni akartam, csak éppen feltettem a saját értekezésemet, és ettől nem láttam a leirásodat.

szerk: elnézést kérek, de át másoláskor összekeveredett a szöveg egy része

Kicsit kihalt a topic. Lassan már magamban kezdtem beszélgetni. De mivel senki sem dorongolt le a múltkori monitor-bemutató miatt, most folytatnám a következő monitor-párossal. Hogy miért beszélek róluk? Egyrészt, mert a hazai történelem részei. Másrészt, mert a Dunaflottilla ereje és elszántsága sokkolta az Antant-ot. A franciák a magyar monitorok 120 mm-es lövegeinek ellensúlyozására Belgrád védelmére rendeltek egy 140 mm-es tengerészeti üteget. De ez sem tudta megakadályozni a város elfoglalását. Az angol flotta 1915. februárjában 12 db folyami ágyúnaszádot, a LADYBIRD-; vagy másnéven INSECT-osztályt rendelte meg a monarchia Dunaflottillája ellen. Az angol naszádokat egyenként két-két db. 152 mm-es és 76 mm-es ágyúval szerelték fel és 9 db már 1915-ben szolgálatba is állt. Szerencsénkre már nem juthattak el a Dunára a Szerb front összeomlása előtt.
Vissza a jelzett témához!
A Maros és Leitha monitorok megépitése után hosszú szünet következett a Dunaflottilla bővitésében. A következő két monitor épitéséhez csak 1890-ben fogtak hozzá, a budapesti Schoenichen hajógyárban, Szamos és Körös néven. A két új hajó alapvetően különbözött az első két monitortól. 120 mm-es lövegeiket egyenként helyezték el a lövegtornyokban, egye-egyet a hajó elején és tatján. Ez az elrendezés a tengeri hajókra volt jellemző és a Dunán alapvetően hibás elképzelésnek bizonyult. A Szamos és Körös méretei:
Vizkiszoritás: 448 t
Hosszúság: 54,0 m
Szélesség: 9,0 m
Merülés: 1,2 m
Sebesség: 10 csomó (18,5 km/h)
Páncélzat: vizvonalon 50 Dunaflottilla egységei.
A Szamos és a Körös végig harcolták az I. VH-t és részt vettek annak talán legkülönösebb akciójában. 1918. áprilisában a Dunaflottilla 4 monitora, két őrnaszádja és két felfegyverzett gőzöse megfelelő előkészités után átkelt a Fekete-tengeren és benyomult a Dnyeper folyóra.
Ennek a Wulff-hajóosztagnak mind a Szamos, mind a Körös tagja volt. 1918. szeptember 5-ig tevékenykedtek az orosz folyón, akkor hazaindultak.
Az I. VH. végén a győztesek az összes monitort elkobozták Mo-tól. Csak a korábban már emlitett, leszerelt Leitha és a szintén leszerelt Szamos maradhatott Mo-n. Az elevátorrá alakitott Szamost előbb Tivadar-ra keresztelték, majd FK-202 néven dolgozott 1982-ig. mm, fedélzet 19 mm, felépitmény 40 mm, lövegtornyok 75 mm
Fegyverzet: 2 db 120 mm-es és 2 db 70 mm-es ágyú, valamint 2 db 8 mm-es gpu.

A két új monitor 1899-ben közös hadgyakorlaton vett részt a régebbi egységekkel és az időközben az Adriáról a Dunára telepitett torpedó-naszáddal. Ekkor próbálták ki első izben a szárazföldi hadsereg és a Dunaflottilla együttmüködését.
1914. július 28-án Ausztria-Magyarország hadat üzent Szerbiának. Július 29-én hajnali 2 óra 20 perckor a Zimonyból kifutott monitorok, köztük a Szamos ágyúlövéseivel vette kezdetét a háború. Ez a topic szűk lenne, ha fel akarnám sorolni, hogy milyen harcokban és mekkora ellenséges „elismerés” mellett harcoltak a Dunaflottilla egységei.
A Szamos és a Körös végig harcolták az I. VH-t és részt vettek annak talán legkülönösebb akciójában. 1918. áprilisában a Dunaflottilla 4 monitora, két őrnaszádja és két felfegyverzett gőzöse megfelelő előkészités után átkelt a Fekete-tengeren és benyomult a Dnyeper folyóra. Az átkelés érdekessége, hogy sem a monitorok hajóteste, sem meghajtó gépeik nem tengeri hullámokra és sósvizi üzemre készültek.
Ennek a Wulff-hajóosztagnak mind a Szamos, mind a Körös tagja volt. 1918. szeptember 5-ig tevékenykedtek az orosz folyón, akkor hazaindultak.
Az I. VH. végén a győztesek az összes monitort elkobozták Mo-tól. Csak a korábban már emlitett, leszerelt Leitha és a szintén leszerelt Szamos maradhatott Mo-n. Az elevátorrá alakitott Szamost előbb Tivadar-ra keresztelték, majd FK-202 néven dolgozott 1982-ig.



Fénykép - sajnos korabeli és elég rossz minőségű.
Szamos és Körös eredeti felépitése.
Szamos és Körös átépitett, javitott állapotban.

A Vadászpárduc mellett a második legjobb német páncélvadász. A háború végére csaknem az összes megsemmisült. A kurszki csatában is rengeteg veszett el. Hibája nem volt más, mint az alváza, mely a Tigris alváza volt. Rengetegszer hibásodott meg. Hátrány volt az is, hogy nem volt felszerelve géppuskával, így a gyalogos tankelhárítók ellen nagyon sebezhető volt. Olvastam, hogy egy Elefánt 5 km-es távolságból lőtt ki egy T-34-est. A 88 mm-es löveg ereje itt is megmutatkozott.

Köszi, és nem sértésnek szántam a kieg-et. De most a Fóka fegyverzetének képére gondoltam

Rendben, lesznek is Már olvastam, amit hozzáfűztél.

Várom a képeket, Jedimaster
Tettem fel neked egy kis érdekességet a "Fóká"-ról, ha érdekel.
És ha valakit érdekel, feltettem egy Y-winget a modellekhez. Lassan feltöltöm majd a meglevő modelljeimet, csak elég hosszadalmas folyamat egy kölcsön-telefonnal.

Amúgy lesz ott egy kis II. vh-s csata is, lővöldözéssel meg mindennel Ha a Tigris lőne...

Nem sokára sor kerül arra a bizonyos Military Parádéra, amiről korbábban beszéltem és majd képekkel is fogok szolgálni A legjobban a Tigris tankot várom, amely most először lesz látható. A Tigris számomra egy kincs, tisztelem ezt a hatalmas monstrumot

Én most vennék egy tankot!!!!

A szomszédnak neki mennék vele!!

Rendeltek, csak nem kaptak. A háború elején a németek nem voltak olyan nagyon bőviben a csúcs gépeiknek, ezért nagyon nehezen adtak belőlük a szövetségeseiknek. A magyarok vásároltak 3 db. Heinkel vadászt, amit szerettek volna licence-ben gyártani, de a Német kormány nem járult hozzá a tervek átadásához. Ezért sem lehetett az Ezüstnyil a Focke-Wulf koppintása.

MÁVAG-Re-2000 Héja

Vermes azt kérdezte, nem a Focke-Wulf, vagy valamelyik keleti gép koppintása-e a tervezett Ezüstnyil. Ennek a gépnek a bemutatásával válaszolok bővebben a kérdésére. A II.VH. előtt a Magyar Királyi Honvéd Légierő vadászrepülőitnek nagy többségét Olaszországból szerezte be. FIAT CR-32-es és CR-42 kétfedelűeket és 70 db Reggiane Re-2000 Falco-t. Az utóbbi tipust az amerikai A. Seversky által készitett P-35-ös vadászgép tervei alapján épitették. Némi áttervezés után, 1940-től MÁVAG-Re-2000 Héja néven Mo-n gyártásba is vették, 196 db készült belőle. Méretei:
Fesztávolság: 11,0 m
Hosszúság: 7,9 m
Magasság: 3,2 m
Személyzet: 1 fő
Szerkezeti tömeg: 2070 kg
Felszálló tömeg: 2610 kg
Max.sebesség: 520 km/h
Rep.magasság. 10800 m
Fegyverzet: 2 db 12,7 mm-es Gebauer gpu. + 100 kg bomba
A magyar Héja vadászgép gyártása az átadott olasz tervrajzok és az üzemeltetés során tapasztalt hibák kijavitásával indult. Mivel akkor még Mo. és Anglia nem álltak hadban, a magyar tervezők Hamilton-Standard rendszerű légcsavar és futómű hidraulikát rendeltek, hogy az olasz tipus két jelentős hibáját kiküszöböljék.
Takáts Tibor gyártásvezető főmérnök a Honvédelmi Minisztérium kivánságai szerint áttervezte a tipust. A Héja hazai gyártású Gebauer-fegyverzetet, a WM-14B motort, a pilóta számára páncélozott ülést, rádiókészüléket, új üzemanyag-tartályokat, valamint új farokkerék-rendszert kapott.
Ezt követően megindult a sárkány sorozatgyártása, ill. a megmaradt olasz gépek átépitése. Mo. hadbalépése súlyosan veszélyeztette a Héja gyártását. A megrendelt hidraulikákat csak 1943-ra sikerült Törökországon át megszerezni. A gyártás nagy késéssel indult és sok problémával járt. Az olasz páncélülés a gép súlyponthelyzetét kritikusan megváltoztatta, a súlya miatt csökkent a Héja mozgékonysága és sebessége is.
A késések miatt a magyar Héja sorozatgépek átadása majdnem párhuzamosan folyt a Győrben épült Messerscmitt Bf-109-esekével. De mivel olasz és magyar Héja több volt, a vadász-századokat ezekkel szerelték fel.
1944. tavaszára az összes harci és kiképzőszázadot MÁVAG Héja vadászrepülőgéppel látták el. Ekkor kezdődött a Messescmitt Bf-109-esek beérkezése a leváltásukra.
A tipus egyik szomorú „érdekessége” hogy ilyen repülőgéppel zuhant le Horthy Miklós fia.

Héja fképe
Héja rajza

Plussz egy kis érdekesség:
Focke-Wulf 190A-8 fegyverzete

Focke-Wulf FW 190
Technikai adatok(FW 190D-9)

legénység: 1 fő
motor: Junkers Jumo 213 A-1, 2240 LE
sebesség: 790 km/h (6600 m-en)
fegyverzet: 2db 20 mm-es Mauser MG 151/20 gépágyú, 2db 13 mm-es Rheinmetall Borsig MG 131 géppuska
súly: 3490 kg (üresen), 4840 kg (harckészen)
csúcsmagasság: 11. 480 m
hatótávolság: 960 km
fesztávolság: 10. 52 m
hossz: 10. 20 m
magasság: 3. 36 m

Prototípusa 1939 nyarán repült először. Általános vélemény, hogy a második világháború egyik legsikerültebb vadászgépe volt, sőt, sokan a képzeletbeli dobogó egfelső fokára helyezik. Nem is volt rossz gép. nnek dacára a német "ász"-pilóták mégis a Me-109-est részesítették előnyben. Én úgy veszem észre ez volt a német légierő szímbolúma(mármint az Me-109-es). Első bevetésére Franciaországban került sor, majd az angliai csata során igazolta, hogy a Spitfire-nél is jobb gép. Ezt elsősorban jobb manőverező-képességének és erősebb motorjának köszönhette, ráadásul méretei miatt eleve kisebb célpontot nyújtott, mint más gépek. A Spitfire-ek nagyon kevesen voltak, nehezen bírkoztak meg a jól képzett Messerschmitt pilótákkal is, s rettegtek Focke-Wulf-tól, mikor megjelent a harctéren. A háború során egyre erősebb és jobban felfegyverzett vátozatok készültek, volt torpedóvető és vadászbombázó szériája is. A háború utolsó napjáig szolgálatban maradt sok gondot okozva a szövetségeseknek.

Köszi! A Fireball-t ismerted már? Korábban olvastam, hogy egyes dugyttyús gépeket a rájuk erősitett rakétahajtóművel próbálták gyorsitani, de ez a konstrukció számomra érdekesebb. A képen éppen álló légcsavarral repül, turbina hajtással.

Mik vannak egész jó kis gép lett volna, ha javítanak a szerkezetén

WM-23 Ezüstnyíl

Ismét egy magyar gépről, egy majdnem-vadászrepülőről. A II. VH. legigéretesebb magyar repülőgép-fejlesztése volt a Weiss Manfréd gyár tervezett vadászgépe. Méretei:
Fesztávolság: 9,6 m
Hosszúság: 9,1 m
Magasság: 3,3 m
Szerkezeti tömeg: 2200 kg
Felszálló tömeg: 2800 kg
Maxim.sebesség: 530 km/h
Hatótávolság: 900 km
Repülési magasság: 9800 m
A Weiss Manfréd gyárban az 1940-ben kezdték kidolgozni az 1030 LE-ős WM-14B motorhoz az új vadászrepülőt. Fő tervezői: Samu Béla vezető tervező, Lajtai István, Marton Vilmos, Antal János, Pap Márton, Pavláth Jenő és Weingartner János.
A kialakuló repülőgép igen szépen áramvonalazott volt, elliptikus, nyitott W-t formázó alsó szárnyat kapott, behúzható futóművel. Az acélcső szerkezetű gépet réteges lemez burkolattal épitették. Már a tervezés közben kidolgozták több változatának terveit is. Az egyik továbbfejlesztési elképzelés a tipus DB-605-ös motorral való átépitése volt.
Az Ezüstnyil berepülése 1940. ebruár 23-án kezdődött, a számitásoknak megfelelően elérték vele a tervezett 530km/h sebességet. A közel hat hónapig tartó kísérleti repülések során több problémát kellett az épitőknek megoldaniuk. Változtatni kellett a motort burkoló NACA-gyűrűn. A gépen komoly rezgéseket észleltek, amit a motornak tulajdonitottak, ezért több légcsavartípust is kipróbáltak az Ezüstnyilon. A káros rezgések okát végül a kivezetett kipufogócsonkoknál vélték felfedezni. A kipufogó megváltoztatásával a rezgés mértéke csökkent és a maximális sebesség felé tolódott el.
A problémák megoldása után a prototipust átadták a Repülő Kísérleti Intézetnek, ahol két db 12,7 mm-es Gebauer motormeghajtású géppuskát, két db 8 mm-es szárnygéppuskát és 20 kg repeszbombát akartak fegyverzetként a gépbe szerelni.
A sorozatgyártási engedély kiadása előtt 1942-ben mér több, nagy sebességű repülést végeztek a géppel, melyek egyikénél, 1942. február 21-én szolgálati magasságban csűrőleszakadáshoz vezető erős rezgés lépett fel. Boskovits Sándor pilóta ejtőernyővel menekült a lezuhanó gépől. Ez végleg megpecsételte az Ezüstnyil sorsát. Gyártására nem került sor.
Elnézést kérek, az Ezüstnyilról rendelkezésemre álló fotók olyan rossz minőségűek, hogy inkább csak a gép rajzát teszem fel.
Ezüstnyil rajza

OFF! A lépegetőre gondoltam elsődlegesen. Volt egy halom kimaradt repülőgép darabom, abból épitettem.

OFF: a Lépegetőre gondolsz? Vagy arra az űrhajóra? Végülis tökmindegy, jól néz ki mindkettő

OFF! Látad már a modelles topicban a másik harcjárművemet, Sonka?

Ryan FR-1 Fireball

A Ryan Aeronautical Co. 28. gyári modellszámú, FR-1 Fireball haditengerészeti vadászrepülője volt az első, sorozatban is gyártott, kombinált hajtóműves tipus. A vadászrepülő orrába 9 hengeres, léghűtéses csillagmotort, míg a farkába egy gázturbinát épitettek be. A felszállást , a landolást és a hosszútávú repüléseket csillagmotorral végezték, harci helyzetben ún. „vitorlába” állitott légcsavarral és gázturbina-meghajtással repült. Méretei:
Fesztávolság: 12,19 m
Hosszúság: 9,86 m
Magasság: 4,14 m
Üres súlya: 3548 kg
Felszálló súly: 4467-4800 kg
Max. sebesség: 685 km/h
Személyzet: 1 fő
Fegyverzet: 4 db 12,7 mm gpu + 454 kg bomba, vagy 8 db 27 kg-os nem irányitott rakéta
A tipus tervezését 1943-ban kezdték el és decemberre már 4 prototipus és 100 sorozatgyártású gép megépitésére kaptak megbizást.
Az első XFR-1-es 1944. július 25-én repült először. Egy 1000 LE-ős Wright Cyclone R1820-56 csillagmotorral és egy 700 kp tolóerejű General Electric I-16 gázturbinával.
Az prototipusok sikeres repülései láttán a Hadügy 1945. januárjában további 1000 db megrendelését helyezte kilátásba.
1945. februárja és júliusa között végül is csak 65 db FR-1 Fireball épült meg. A sorozatban gyártott gépetek 1350 LE-ős Wright Cyclone R-1820-72W csilagmotorral és 730 kp tolóerejű General Electric J31-GE-3 gázturbinával szerelték fel. Ezeket a gépeket a VF-66-os anyahajó vadászezredhez osztották be, de a tipus harci bevetésére sohasem került sor. A további megrendeléseket törölték.
Az XFR-2, XFR-3 és XFR-4 alváltozatok lényegében csak a különböző motorokban, ill. hajtóművekben tértek el egymástól. Az XFR-4 pl. Wright Cyclone R-1820-74W + Westinghouse J34-WE hajtómű-párost kapott.
A turbólégcsavaros sugárhajtóművel (GE XT31-GE-2) + sugárhajtóművel (GE J31-GE-3) felszerelt XF2R-1-es (29. modell) továbbfejlesztett változattal szintén csak a prototipus kisérleti repüléséig jutottak.
http://www.kepfeltolto.hu/?img=43d6

http://www.kepfeltolto.hu/?img=43d5