Az USA hadserege már az 1970-es évek elején megfogalmazta igényét egy minden időben (éjjel és mostoha körülmények között is) bevethető harci helikopterre. Az YAH-64 jelű prototipus megépitésére a Bell és a Hughes végeket választották ki. A Hughes AH-64-ese 1975. szeptember 30-án repült először, és 1976. december 10-én ezt hirdették ki a pályázat győztesének.
A sorozatgyártást csak 1982. március 26-án hagyták jóvá, miután a hadsereg leszerződött az első 11 db. Hughes AH-64 Apache átvételére. A teljes sorozatot 536 db-ra tervezték, de az emelkedő költségek miatt ezt a számot 446-ra csökkentették. Amikor azonban az első próbák és az éles bevetések meggyőzték a hadsereg vezetését a tipus képességeiről, ujabb helikoptereket igényeltek. Igy 1994-ig 807 db Apache készült.
Időközben, 1984-ben a McDonnel Douglas megvásárolta a Hughes-tól a gyártás jogát, igy a helikopter neve McDonnel Douglas AH-64 Apache-ra módosult.
Az Apache főrotorjának lapátjai a végükön hátranyilazottak, a szállitáshoz felhajthatóak, illetve könnyen leszerelhetőek. A farokrotor lapátjai a zajcsökkentés miatt 55/125 fokos szögben vannak elrendezve.
Hárompontos, tricikli elrendezésű futóműve nem behuzható.
Fő fegyverzete az orban elhelyezett 30 mm-es gépágyú és a szárnycsonkokra függeszthető nem irányitott rakéták, illetve irányitott páncéltörő rakéták.
Az AH-64A igen sikeresnek bizonyult az 1991-es iraki háború során. Ezt követően 254 db. AH-64A korszerűsitésével alkották meg az ujabb, AH-64B tipust, melyet jobb célzóberendezéssel, biztonságosabb rádióval, GPS-szel, fejletebb navigációs berendezéssel és új rotorlapátokkal láttak el.
További 308 db AH-64A helikoptert korszerűb hajtóművekkel és adatátviteli berendezéssel felszerelt AH-64C változattá alakitottak.
Az AH-64C lényegében csak a rotorárboc tetejére telepitett, milliméteres hullámhosszú Longbow tipusú lokátor hiányában különbözik az AH-64D-től.
Az AH-64A méretei:
Főrotor átmérője: 14,63 m
Teljes hossz (a rotorral együtt): 17,76 m
Magasság: 5,12 m
Üres tömeg: 4881 kg
Max. felszállótömeg: 9525 kg
Hajtómű: 2 db 1265 kW-os General-Electric T700 GE-701 gázturbina
Sebesség: 296 km/h
Hatótávolság: 483 km
Max. repülési magasság: 6400 m
Fegyverzet: 1 db 30 mm-es M230 Chain Gun gépágyú 1200 db lőszerrel, valamint 16 db Hellfire pácéltörő rakéta, vagy 76 db nem irányitott 70 mm-es rakéta
Mire gondolsz, Pozandr? Elfelejtetted odairni, hogy mit mikor fejlesztettek ki!
Lentebb kezdtem egy Tank-történelmet. Az első hsz. az "őstankig" ment, a második a Mark I - Mark IV. sorozatot mutatta be.
A többi I. VH-s tank még hátra van.
Mire gondolsz, Pozandr? Elfelejtetted odairni, hogy mit mikor fejlesztettek ki!
Lentebb kezdtem egy Tank-történelmet. Az első hsz. az "őstankig" ment, a második a Mark I - Mark IV. sorozatot mutatta be.
A többi I. VH-s tank még hátra van.
Nem konkrétan a Blitzkriegre gondoltam. Hanem arra az alapvető taktikára, hogy szűk frontszakaszokon áttörni, kellő gyalogsági fedezettel és bekeriteni a védekező csapatokat. Erre megfelelő mozgó javitó bázisokkal alkalmasak is lettek volna a tankok.
De soha, senki sem hangolta össze kellően a gyalogság és a tankok támadását.
Holnap fel akarok tenni egy kis formabontásként egy olyan irományt, amiben három "nagy" tankos támadást veszek sorra.
Biztosan volt olyan is, amelyiknek egy kijárata volt, meg olyanis amelyiknek több. Csak egy mondat szerepelt a leirásban, hogy a tankok egyik bevált módszere volt, hogy blokkolták a bunker kijáratát a géppuskáikkal, amig meg nem érkezett a gyalogság.
Egyébként a tankoknak éppen az volt a legnagyobb bajuk, hogy komoly kiképzés nélkül, és a megszokott arcvonal-támadásban vetették be őket. Ha valaki az I. VH-ban elkezdi a németek egy háborúval későbbi támadási módszerét alkalmazni, 1916-ban véget is érhett volna a háború. Igy viszont a tankok nyertek egy kis területet, kifulladt a támadás, megjött a német erősités és vagy visszavették a területet, vagy kiépitették az uj vonalakat.
Ha a Bliztkrieg-re gondolsz, hát ahhoz légierő is kellett volna... de legalábbis hatékony bombázók, azok meg az Első Világháborúban nemigen voltak... hatékony alatt értem az olyan bombázókat, amelyek nagy tűzerejű bombá(ka)t képesek szállítani messzire és gyorsan, és pontosan is képesek ledobni azokat.
Biztosan volt olyan is, amelyiknek egy kijárata volt, meg olyanis amelyiknek több. Csak egy mondat szerepelt a leirásban, hogy a tankok egyik bevált módszere volt, hogy blokkolták a bunker kijáratát a géppuskáikkal, amig meg nem érkezett a gyalogság.
Egyébként a tankoknak éppen az volt a legnagyobb bajuk, hogy komoly kiképzés nélkül, és a megszokott arcvonal-támadásban vetették be őket. Ha valaki az I. VH-ban elkezdi a németek egy háborúval későbbi támadási módszerét alkalmazni, 1916-ban véget is érhett volna a háború. Igy viszont a tankok nyertek egy kis területet, kifulladt a támadás, megjött a német erősités és vagy visszavették a területet, vagy kiépitették az uj vonalakat.
A németek géppuskafészkei és fedezékei ellen használták őket. A németek több sintes fedezékeket (bunkerokat) ástak, ahol a tűzérségi támadást is kibirták. A tankok többször is támadták úgy ezeket a fedezékeket, hogy elállták a kijáratot, amig a saját gyalogságuk a helyszinre nem ért.
Miért, csak egy kijárata volt azoknak a bunkeroknak? Vagy több tank egyszerre kerítette körbe?
A németek géppuskafészkei és fedezékei ellen használták őket. A németek több sintes fedezékeket (bunkerokat) ástak, ahol a tűzérségi támadást is kibirták. A tankok többször is támadták úgy ezeket a fedezékeket, hogy elállták a kijáratot, amig a saját gyalogságuk a helyszinre nem ért.
Üff, 57 mm-es löveget? Milyen tölténnyel használták? Mert szimpla bakákra lövöldözni csak akkor érdemes, ha valamiféle robbanótölteteket lőttek ki vele... vagy esetleg ellenséges járművek, ágyúk ellen használták?
A Mother-rel szerzett tapasztalatok alapján az angolok megépitették a Mark-I-es tankjukat. A monstrum törzsén körbefutó lánctalpat alul 26 kis görgő vezette. A motortól egy külön lánchajtás adta át a nyomatékot az erőátviteli berendezéseknek. A 6 hengeres Daimler benzines motor a kocsi elejében kapott helyet. A harckocsivezető a motor jobb, a parancsnok a bal oldalán ült.
A Mark I. kormányzása botkormánnyal történt. Nem volt egyszerű, egyidejűleg 4 katona kellett hozzá. Kis ívben csak a tank mögé szerelt, hidraulikus berendezéssel a földhöz szoritott két kerék segitségével lehetett. A harckocsiban uralkodó hatalmas zaj miatt, a személyzet a kommunikáció egy különleges formáját volt kénytelen használni. Különböző szinű lámpákkal jelezték az utasitásokat egymásnak.
A Mark I. személyzete 8 főből állt. Vezető, parancsnok, szerelő (aki menet közben a motort istápolgatta) és a fegyverzet kezelői.
Érdekesség, hogy a Mrk I-et két változatban gyártották. A férfi tanknak két 57 mm-es ágyúja, valamint 4 db 7,7 mm-es Vickers géppuskája volt. A nő tanknak 6 db Hotchkiss géppuskája.
A Mark-I főbb méretei:
Harci súly: 28,45 tonna
Hosszúság: 9,75 m
Szélesség: 4,12 m
Magasság: 2,41 m
Motor teljesitmény: 105 LE
Sebesség uton: 6 km/h
Hatótávolság: 37,8 km
Mindehhez járult még, hogy a Mark I-es alig 20 fokos lejtőn tudott felkapaszkodni. 1,35 m magas lépcsőt küzdhetett le, át tudott jutni 1,0 m mély vizen. A páncéltestet 6-12 mm-es lemezekből állitották össze, a hajóépitésben megszokott szegecseléssel. Ez később veszélyesnek bizonyult, mert találat esetén a szegecsfejek egy része leszakadt és repeszként sebeket okozhatott.
Külső méreteit tekintve a Mark I Mark IV sorozat alig változott. De a Mark IV-esben már komoly technikai ujitásokat alkalmaztak. A motort 120LE-ősre cserélték, öntöttvas blokk helyett aluminium blokkal. A féktárcsákat közvetlenül a lánchajtókerék tengelyére szerelték, ezáltal nőtt a fékhatás és el lehetett hagyni a nehézkes segédkerekeket.
A Mark IV-es hatótávolsága is megnőtt, már 56 km-t tehetett meg egyetlen feltöltéssel. A tapasztalatok alapján fegyverzetet is módositották. A férfi tankra 2 db 57 mm-es, rövidebb csövű löveget és 4 db 7,7 mm-es Lewis géppuskát szereltek. A nő tankba 6 db 7,7 mm-es Lewis géppuskát épitettek.
Ma már mindenki az ágykhoz-rakétákhoz köti a tank-elháritást.
Pedig eleinte ez sokkal inkább kétkezi munka volt. Árkot ástak, amin a támadó tank nem tudott átjutni. Aknákat telepitettek. Meg olyan gerenda, később beton elemeket raktak ki a tankok várható támadásának az útjába, amiken azok nem tudtak átjutni.
Gondolom te is láttál már közel egy méter magas, négy oldalú betongulákat, amik a II. VH-ból maradtak meg. Azokat sorba rakva a tankok megállitására használták.
Egy adalék visszamenőleg, a tankok terepjáró képességéhez. A fajlagos teljesitménnyel szokták jellemezni a járgányokat. Ez egy Mark I-nél 3,7 LE/t, egy T-34-esnél 15,6 LE/t, mig egy első sorozatbeli Abrams A1-esnél már 28,5 LE/t.
Naná, szinte minden Második Világháborús játékban felbukkannak ezek a "sárkányfogak", a haverjaikkal, a "cseh sündisznókkal" együtt (azok a térbeli iksz-alakú vasakadályok).
Ma már mindenki az ágykhoz-rakétákhoz köti a tank-elháritást.
Pedig eleinte ez sokkal inkább kétkezi munka volt. Árkot ástak, amin a támadó tank nem tudott átjutni. Aknákat telepitettek. Meg olyan gerenda, később beton elemeket raktak ki a tankok várható támadásának az útjába, amiken azok nem tudtak átjutni.
Gondolom te is láttál már közel egy méter magas, négy oldalú betongulákat, amik a II. VH-ból maradtak meg. Azokat sorba rakva a tankok megállitására használták.
Egy adalék visszamenőleg, a tankok terepjáró képességéhez. A fajlagos teljesitménnyel szokták jellemezni a járgányokat. Ez egy Mark I-nél 3,7 LE/t, egy T-34-esnél 15,6 LE/t, mig egy első sorozatbeli Abrams A1-esnél már 28,5 LE/t.
Még nem olvastam ilyet. Azt elő tudom keresni, hogy egy-egy kiemelt támadásban hány tankot terveztek bevetni, hány érte el az un. megindulási körletet és végül hány tank jutott el az ellenséges vonalakig.
Annyira nem érdekes, ha meg nincs róla pontos adat, akkor meg végképp nem
Na és mi van a tankelhárítókkal? Csak szimpla ágyúkat használtak, vagy volt valami speckós kütyüjük is?
Még nem olvastam ilyet. Azt elő tudom keresni, hogy egy-egy kiemelt támadásban hány tankot terveztek bevetni, hány érte el az un. megindulási körletet és végül hány tank jutott el az ellenséges vonalakig.
A lélektani hatást nem lehet letagadni. Azt már az Amerikai Polgárháborúban leirták a Merrimack túlélői, hogy mennyire kellemetlen volt számukra a Monitor ellen harcolni, ami látszólag emberi beavatkozás nélkül, önmagától mozgott-lőtt-harcolt ellenük.
De a katonákat egy idő után elkapja a "harctéri-láz". Amolyan minden-mindegy érzés, ami féktelen vakmerőséggel párosul. Mi nem voltunk anno harcban, de annyi baromságot csak azért, hogy megmutassam ki vagyok, ma már nem tudnék megcsinálni.
Az első tank támadásbiztosan sokoló volt a németek számára, bár azért abban a korban már a legtöbb ember ismerte a dübörgő gépeket, legalább is hallomásból. Később is inkább az okozott problémát, hogy a kézifegyverekkel, amivel az átlagos katonák fel voltak szerelve, nem lehetett semmit tenni a tankok ellen. Külön osztag kellett, amelyik kilőhette a támadó monstrumokat. Amiknek a mozgása azért elég nehézkes lehetett a senkiföldjének gránáttölcsérei és sártengere közepett.
A tankot ugyan minden járónak tervezték, de a tömegük miatt az első tankok viszonlag kis terpjáróképességgel birtak. Ma már hajlamosak vagyunk keverni a Mark tankok képét a TV-ben látott, mindenen átrobogó mau tankokkal. Pedig az a tény, hogy egy Mark még úton sem tudott gyorsabban haladni egy gyalogos embernél, megmutatja, hogy terepen bizony legtöbbsz9r vánszorogni is alig tudott.
Esetleg arról van valami adat, hogy az Első Világháborúban hány ember esett el, akik mint tankszemélyzet ügyködtek (és ez az összes tankos hány százaléka)?
A lélektani hatást nem lehet letagadni. Azt már az Amerikai Polgárháborúban leirták a Merrimack túlélői, hogy mennyire kellemetlen volt számukra a Monitor ellen harcolni, ami látszólag emberi beavatkozás nélkül, önmagától mozgott-lőtt-harcolt ellenük.
De a katonákat egy idő után elkapja a "harctéri-láz". Amolyan minden-mindegy érzés, ami féktelen vakmerőséggel párosul. Mi nem voltunk anno harcban, de annyi baromságot csak azért, hogy megmutassam ki vagyok, ma már nem tudnék megcsinálni.
Az első tank támadásbiztosan sokoló volt a németek számára, bár azért abban a korban már a legtöbb ember ismerte a dübörgő gépeket, legalább is hallomásból. Később is inkább az okozott problémát, hogy a kézifegyverekkel, amivel az átlagos katonák fel voltak szerelve, nem lehetett semmit tenni a tankok ellen. Külön osztag kellett, amelyik kilőhette a támadó monstrumokat. Amiknek a mozgása azért elég nehézkes lehetett a senkiföldjének gránáttölcsérei és sártengere közepett.
A tankot ugyan minden járónak tervezték, de a tömegük miatt az első tankok viszonlag kis terpjáróképességgel birtak. Ma már hajlamosak vagyunk keverni a Mark tankok képét a TV-ben látott, mindenen átrobogó mau tankokkal. Pedig az a tény, hogy egy Mark még úton sem tudott gyorsabban haladni egy gyalogos embernél, megmutatja, hogy terepen bizony legtöbbsz9r vánszorogni is alig tudott.
És mi van a lélektani hatásokkal? A német katonák addig még nem láttak tankot, tehát nem lehetett kellemes érzés, hogy átgázol a csatamezőn egy golyóálló, golyószóró valami.. még ha 100 méter után le is robban
Tudod, teljesen poénos, hogy a szakértők szerint az első tank támadásból lényegében a németek profitáltak a legtöbbet.
Maga a támadás a sok lerobbant angol tank miatt nem volt túk sikeres, viszont felhivta a németek figyelmét a tankok gyengéire és időt adott nekik a tankelháritás kidolgozására. Ami akkor még nem is volt nehéz. Az első tankok páncélját szegecselték, ami nem éppen stabil kötési forma tüzérségi tűzben, ráadásul a páncéljuk is vékony volt. 30-40 mm-es ágyúval más át lehetett lőni. Ha ehhez vesszük a korabeli motorok igen gyenge üzembiztonságát és a tankok kicsiny, alig 30-35 km-e hatótávolságát, akkor gyorsan kiderül, hogy a félelemtes fegyver nem is volt olyan félelmetes.
Mondjuk lehetett volna háborút eldöntő eszköz is, ha valaki ismeri az alkalmazásuk korlátait és lehetőségeit és annak megfelelően veti be őket. De ilyen ember akkor még nem volt.
Az első harckocsik tervezői -épitői nem hitték, hogy egy ekkora tömegű járművet pusztán azzal is el lehet forditani, ha az egyik lánctalpat lefékezik.
Persze attól is féltek, hogy a lefékezett lánctalp elszakad, no meg a motor-erőnek sem voltak bőviben.
Ezért a tankok mögé elhelyeztek egy hidraulikusan lefeszithető "talyigát", amitől kanyarodás közben az előrebillent tank jószerint négy kerekű lett.
A Mark-V-ös és az azt követő sorozatoknál a tapasztalatok alapján elhagyták ezt a segédeszközt.
Érdekes, hogy sem a franciák, sem a németek és olaszok nem folyamodtak hasonló kisegitő eszköz alkalmazásához, csak az angolok.
Á értem, köszi a felvilágosítást!
Akkor tulajdonképpen az ellenségnek elég volt valahogy "eltörnie" annak az izének a tankkal összekötő részét, és kész a mozgásképtelen, hatástalanított tank
Az első harckocsik tervezői -épitői nem hitték, hogy egy ekkora tömegű járművet pusztán azzal is el lehet forditani, ha az egyik lánctalpat lefékezik.
Persze attól is féltek, hogy a lefékezett lánctalp elszakad, no meg a motor-erőnek sem voltak bőviben.
Ezért a tankok mögé elhelyeztek egy hidraulikusan lefeszithető "talyigát", amitől kanyarodás közben az előrebillent tank jószerint négy kerekű lett.
A Mark-V-ös és az azt követő sorozatoknál a tapasztalatok alapján elhagyták ezt a segédeszközt.
Érdekes, hogy sem a franciák, sem a németek és olaszok nem folyamodtak hasonló kisegitő eszköz alkalmazásához, csak az angolok.
A szerkesztőségi anyagok vírusellenőrzését az ESET programcsomagokkal végezzük, amelyet a szoftver magyarországi forgalmazója, a Sicontact Kft. biztosít számunkra.