Kapcsolódó: Call of Duty: Black Ops 6 sztori-kampány teszt
A Call of Duty: Black Ops 6 tesztünk két részre osztva jelent meg, szóval akit a kampány érdekel, az ERRE megtalálja a vonatkozó cikket. Direkt úgy szerettem volna az egészet bemutatni, hogy a multiplayer ne vesszen el a sztori-kampányt kiveséző tesztben, hanem jusson csak rá elég idő. A Call of Duty már a második rész környékén elkezdett erősen építeni a többjátékos módra és az évek során ez jócskán túl is nőtt a single-player élményen. Ma már ott tartunk, hogy nagyon sokan csak a multi miatt veszik meg az aktuális COD-ot, viszont ez is olyasmi, amivel ritkán tud hibázni az Activision – az évek, meg a rutin, ugyebár! A tavalyi – egészen pocsék – Modern Warfare 3-at is elvitte a hátán a multiplayer és rengetegen megvásárolták csak emiatt. Ha külön kellene kezelnem az alapjátéktól, akkor nem sok rosszat tudnék mondani magam sem, mivel az MW3-ban a multi nagyon szépen össze lett rakva és rengeteg órát öltem bele – ahogy az open-world zombimódba is. Ezek után azért kíváncsi voltam, hogy miben tud újat mutatni a Black Ops 6 ennyi idő után.
Mozgáskoordinációs gyakorlatok
Az egyik legnagyobb újdonság az omnimovement-mozgásrendszer, aminek segítségével szabadon vetődhetünk bármilyen irányba, amolyan Max Payne módon. Ezt a bétában rengetegen nyomatták, a megjelenés után viszont én úgy vettem észre, hogy már nincs akkora divatja. Belefutni játékosokba, akik bevetődve ugranak be egy helységbe, de a meccseken annyira nem jellemző – legalábbis az én tapasztalataim alapján. Ami érdekesebb, hogy most már lehet minden irányba sprintelni, viszont a folyamatos sprintet kivették. Emiatt az irányítás picit lomhábbnak, nehézkesebbnek érződik, amit az MW3 rendkívül pörgős meccsei után bizony szokni kell. A multiért a Treyarch felelt, akik régi motorosok már a COD világában, viszont hozzájuk mindig is a kisebb, zárt terekkel operáló pályák voltak köthetőek és ez most sincs másként. 16 mapot kapunk, főként 6v6 meccsekre kihegyezve. A Strike mapok (egyelőre 4 ilyen található) az érdekesebbek, ugyanis itt lehetőség van a 2v2-re is, illetve ezek mindegyike remekül megtervezett. Az én személyes kedvencem a Steakeout, ami lényegében egy lezárt ház, kisebb szobákkal, erkéllyel, meg egy folyosóval középen. A jól ismert játékmódok (Domination, Kill Confirmed, Hardpoint, satöbbi) mind jelen vannak, a HUD pedig végre teljes mértékben testreszabható. Át lehet tenni a minitérképet, méretezni az indikátorokat és minden egyebet, de akár ki is lehet kapcsolni az összes jelzést.
Az új játékmódok közül a Kill Order az, ami igazán említésre méltó. Ebben minden körben egy adott játékos a speciális célpont és a csapattársainak őt kell védeni, míg az ellenfeleknek értelemszerűen levadászni. Az egész jobban épít a csapatmunkára, ami nagyon fel tudja dobni a meccseket. A loadoutok annyiban változtak, hogy most már lehet magunkkal vinni egy közelharci fegyvert (leginkább kést), kiegészítőkből pedig 5, wild-cardokkal összesen 8 pakolható az aktuális mordályra. Jópofa, hogy meccsek végén a szokásos final kill-cam helyett immár a legjobban teljesítő játékost mutatják meg, aki simán kikerülhet a vesztes csapatból is – ezeket a pillanatokat mindig sokkal szórakoztatóbb nézni. Ráadásul meccs végén a három legjobb játékos jelenik meg és akár még emote-olni is lehet, aminek semmi értelme, de legalább poén. A Prestige-rendszert visszahozták, szóval lehet grindolni a Prestige Master szintért. A Prestige annyit jelent, hogy ha kimaxoltad a fejlődést, akkor kezdheted elölről az egészet, bónusz jutalmakat bezsákolva. Nem kötelező, de aki több ezer órát készül beleölni a multiba, annak ez egy vállalható kihívás lehet.
Hullámokban érkező élőholtak
A zombimód tavaly teljes átalakuláson ment át és valamiért jó ötletnek találták open-world környezetbe helyezni az egészet, ami azt eredményezte, hogy bementél egy meccsbe és kaptál egy bitang nagy térképet, ahol lehetett különféle missziókat csinálni. Igen ám, csak ez nagyon hamar unalomba fulladt, pláne akkor, amikor mondjuk egy haveroddal mentetek és berakott mellétek két olyan játékost, akik elindultak a saját dolgukat csinálni. A Black Ops 6-ban ilyesmi már nincs. Eleve sokkal kisebbek a Zombies térképei (egyelőre kettő érhető el), szóval rá vagytok kényszerítve, hogy összedolgozzatok és segítsétek egymást. Elengedték az open-world mechanikát, helyette visszatért a klasszikus, körökre osztott, hullámokban érkező élőholtakkal támadó játékmenet. A Terminus egy börtönsziget, viszont már csak az ezerszer lerágott csont setting miatt sem nagyon erőltettem ezt a helyszínt. Ellenben a West-Virginiába helyező Liberty Falls már sokkal jobb. Ez eleve egy napfényesebb, világosabb pálya, ahol akad egy főküldetés és több mellékes misszió is, amiket lehet csinálgatni, miközben hullámokban érkeznek a zombik. A csapattársaid fel lehet húzni, de ha valaki meghal és minimum egy ember túléli az adott kört, akkor a következőben fel tud támadni és aprítani tovább. Persze hullámonként egyre erősebb és táposabb zombik érkeznek, szóval érdemes fejleszteni a fegyvereket (ugyanúgy van Pack-a-Punch), de ismét van GobbleGum (különféle spéci képességeket ad), valamint a jól ismert Perk-a-Cola italok szintén fogyaszthatóak. A mindössze két map kevésnek tűnhet, de higgyétek el, hogy bőven bele lehet tenni hosszú perceket egy-egy menetbe, a kisebb térkép miatt pedig jóval izgalmasabb, tempósabb a játékmenet, mint az MW3-nál volt, illetve a jutalmazás is jobban balanszolt.
Összességében a multi továbbra is nagyon adja. Nem véletlen, hogy a Call of Duty ennyire népszerű manapság az online FPS-ek körében, hiszen évek alatt közel tökéletesre csiszolták a többjátékos módot, ami a visszahozott Prestige-rendszer miatt nagyon hosszú időre lekötheti azokat, akik szeretnének mindent kioldani és ezekkel menőzni a többiek előtt. Konkurencia mondjuk továbbra sincs, hiszen a nagy riválisnak beharangozott XDefiant kezd kikopni a köztudatból, az extraction-shootereket pedig direkt nem veszem egy kalap alá a COD-szériával. Az átalakított zombimód sokkal szórakoztatóbb tud lenni, mint a tavalyi volt és ehhez még hozzá lehet venni a kémthriller sztori-kampányt is. Mindent összevetve – és úgy, hogy benne van Game Pass-ben – ez egy abszolút vállalható Call of Duty-epizód lett. A fanokat ismét le fogja kötni nagyon hosszú időre, ám ezúttal tényleg érdemes ránézniük azoknak is, akik a régi COD-játékokat részesítették előnyben. A Black Ops 6-tal kivételes módon nem lőtt mellé az Activision, viszont örülnék neki, ha ez nem egyszeri eset lenne és a következő részt sem hanyagolnák el – ott azért már illene többet felmutatni egy tisztességes iparosmunkánál.
Persze ez még a jövő zenéje!
