A Zrínyi II-esről nekem a Codename: Panzers nevű játék ugrott be, ugyanis, mivel magyarok csinálták, ezért az egyik orosz küldetésbe becsempésztek ellenséges egységként egy Zrínyi II-est is sajnos a T 34/85-öseim hamar szétkapták

Egyébként egész jó kis jármű volt, csak hát belőle/belőlük se készült túl sok...

A harckocsik története

Magyar tankok 5.

A harci tapasztalatok alapján a Honvédelmi Minisztérium 1942-ben elhatározta, hogy a honvédséget önjáró lövegekkel szereli fel. Német mintára fogtak a feladat megoldásához, a Turán alvázára kivánták felszerelni a 105 mm-es tábori tarackot.
A Zrínyi tipusnévvel jelölt rohamlöveg 1942 decemberében készült el a Weiss Manfréd-gyárban. Egy Turán tank alvázát 40 cm-rel megszélesitették, a futóművet, motort és erőátviteli berendezést azonban változatlanul hagyták. A 105 mm-es tarackot a vezető melletti géppuska helyére épitették be, a lövegtorony helyett egy alacsony, igenjól sikerült, és korszerű, páncélozott felépitményt kapott a jármű. A Turánok 50 mm-es homlokpáncélja helyett a Zrinyi 75 mm-est kapott.
A csapatpróbák alapján megálapitották, hogy az új rohamlöveg kedvezőbb menet-tulajdonságokkal bir, mint az alapjául szolgáló Turán tank. Fordulékonysága és stabilitása is növekedett.
1943. februárjában a honvédség 40 db. Zrinyi rohamtarackot rendelt a Weiss Manfréd-gyártól.
A 40/43 M Zrinyi rohamtarack főbb méretei:
Harci súlya: 21,6 tonna
Kezelők: 4 fő
Teljes hosszuság: 5,55 m
Teljes szélesség: 2,90 m
Magasság: 1,90 m
Motor: 2 60 LE-ős 8 hengeres Weiss Manfréd V-8H
Sebesség: 43 km/h
Hatótávolság: 220 km
Páncélzat: 13 -75 mm
Fegyverzet: 1 db 105 mm-es 40/43 M tarack
40/43 M Zrinyi, vagy Zrinyi II rohamtarack
Zrinyi II erősen felemelt lövegcsővel
Jól látható a Zrinyi II lövegpajzsa
Zrinyi II rajza

A Zrinyi rohamtarackot az 1943. februári bemutatása után a páncélos fegyvernem képviselői a gyalogságot kisérő lövegnek, fedezékek és élő célok ellen megfelelőnek találták, de ellenséges páncélosok elleni harcra nem. Javasolták, hogy német mintára a megépitendő rohamlövegek zömét elsősorban a páncélosok ellen hatékony fegyverrel szereljék fel. Erre a célra a Turán harckocsik korszerűsitésére szánt, még tervezés alatt álló hosszúcsövű, 75 mm-es harckocsiágyú tűnt a legalkalmasabbnak.
A kivánalmak alapján a Honvédelmi Minisztérium 1943-ban a Zrinyi rohamtarack alvázán, de 75 mm-es harckocsi löveggel és 100 mm-esre növelt homlokpáncéllal 1944-re 90 db, 1945-re pedig további 110 db, fontossága miatt Zrinyi I-gyel jelölt rohamlöveget rendelt.
A Weiss Manfréd és a Ganz-gyár 2:1 arányban kivánta megvalósitani a Zrinyi I rohamlöveg és a Zrinyi II rohamtarack épitését. A 75 mm-es löveg gyártásának anyaghiány miatti csúszása azonban azt eredményezte, hogy az első sorozatban elkészült 40 rohamtarack után, 1944. márciusától megkezdték az 1945-re tervezett 50 db rohamtarack megépitését. Ebből a sorozatból csak 25-26 jármű késült el, amikor 1944. nyarán egy bombázás elpusztitotta a Weiss Manfréd-gyár harckocsigyártó üzemét.
Visszaemlékezések szerint 1944. őszén még hat Zrinyit szereltek össze a Ganzban, további hat pedig félkész állapotban maradt.
A 44 M Zrinyi rohamlöveg a páncélzat megerősitése és a tervezett löveg súlya miatt 400 kg-mmal nehezebb lett, mint a rohamtarack. Természetesen a löveg csövének hosszúsága miatt a jármű hossza is megnőtt, 7,6 m-re. A hosszúcsövű löveg gyártásának csúszása miatt azonban a csapatok által várva-várt a Zrinyi I rohamlövegből a mintapéldányon kívül nem készült több.
Emlitést érdemel, hogy a Ganz-gyárban a háború után találtak egy Zrinyi alvázra épitett mozgó darut, mely még évekig üzemelt.
Zrinyi I rohamlöveg - háttérben egy Zrinyi II, jól összehasonlitható a két löveg
Zrinyi I rohamlöveg rajza

Tudod sokan irnak a szovjet "gőzhengerről", a rosszul felszerelt, harcba kergetett katonákról.
Csak azt felejti el mindenki, hogy a szükség néhány olyanújitásra kényszeritette az oroszokat, ami végül nagy segitségükre volt a győzelemben.
Minden orosz tank azonos tipusú motorral volt meghajtva. Ha az egyikben elromlott valami, kiszerelték a legközelebbikilőtt tankból és mentek tovább.
A puskáik-géppuskáik, illetve a PPS gépisztoly, meg a tisztek pisztolyai ugyanazt a lőszert használták. Nem nagyon kellett válogatni, hogy melyik láda töltényt hová kell vinni.
Ők ezt szükségből tették. Azóta a hadseregek tudatosan törekszenek erre.
A németeknél túlságosan sokféle fegyver volt, sokféle lőszerrel. Sok tank más-más motorral. hiába voltak kifinomultabbak, ha hiba esetén nem volt mivel javitani őket.

Irtam a hsz-emben a németek válaszát erre a kezdeményezésre: "Magyarország ehhez nem elég gazdag!"
A II. VH. előtti években és a háború elején a németek nem adtak át modern haditechnikát a magyaroknak. Csak 1942-ben kezdett fordulni a kocka. Akkor tavasszal a magyar csapatok kaptak 108 db T-38-ast és 22 db. Pz.IV-est. Augusztusban további 10 hosszúcsövű Pz.IV-est és ősszel 10 db. Pz.III-ast.
1944-ben azután a 2. páncélos hadosztály 10 db (egyes források szerint 13 db) Tigrist is kapott.

Az utolsó Turánokon már kötényzést alkalmaztak, ami megnövelte a páncél védelmét. Igaz, a tank súlyát is.
A hosszúcsövű löveggel tényleg meglehetősen ütőképes lett volna, de hivatalos adat nincsen arról, hogy akár csak egyetlen példány is elkészült és a frontra került volna belőlük.
Ráadásul mire a Turán III elkészült, az orosz csapatok megint tovább léptek. Addigra erősen kezdett elterjedni a T-34/85. Annak a 85 mm-es, hosszúcsövű lövege igen félelmetes fegyvernek számitott.

Tényleg kevesek voltak,mert a magyar harckocsigyártás legalább egy lépéssel mindig le volt maradva. A II. VH. elején még elég volt egy tanknak 30-40 mm-es ágyú. Később, mire a Turánok a frontra kerültek, már ott voltak a 76,2 mm-es löveggel szerelt T-34-esek. A németek is gyártották a Pz.IV-est, aminek szintén 75 mm-es ágyúja volt.
Amikorra elkészült a rövid csövű 75 mm-es löveggel épitett Turán, már általánossá vált a hosszú csövű löveg, aminek nagyobb volt a torkolati sebessége és ezáltal a páncél-átütőképessége is.
Arról sem árt szót ejteni, hogy nemrégen leszóltad a szegecselt páncéllal épült olasz tankokat. Hát ami azt illeti, a Turánokat is szegecselt páncél boritotta.

Úgy lenne kerek a dolog, ha újra megemlítenéd őket, hisz különben lenne egy "rés" a sorozatban

Talán nem is véletlen a nagy hasonlóság.
A magyar mérnökök nyilvánvalóan sokat nézegették a német tankokat. Ráadásul a 40 M Turán kialakitásához német tanácsokat is kaptak.
De van még egy érdekesség. A Turán alapjául szolgáló T-21 kistestvéréből, a T-38-asból a németek zsákmányoltak és gyártottak elég sokat. Használták is az orosz hadjárat elején is, mert sok tekinetetben jobb volt a saját elsö tankjaiknál.
A T-38-asból a mi páncélos alakulataink is kaptak egy rakattal, de a Donnál igen nagy veszteségeket szenvedtek.

Van egy nagy kérdésem. Nemsokára elérek az utolsó magyar tankokhoz. De azokról, a Tas nehézharckocsiról és a Tas rohamlövegről irtam korábban is. Irjak róluk most is, a sorozatban, vagy lépjem át őket?

40 M Turán = Panzer III
41 M Turán = Panzer IV D
43 M Turán = Panzer V

nekem ez ugrott be róluk

A harckocsik története

Magyar tankok 4.

1939-re a Toldi, a Nimród és a V-4 harckocsik gyártási tapasztalatai világossá tették, hogy Magyarország a harckocsigyártás terén meglévő több évtizedes lemaradását önerőből nem tudja behozni. Mivel a magyar honvédségnek is nagy szüksége lett volna korszerű közepes harckocsikra, a Honvédelmi Minisztérium több felé is próbálkozott megfelelő harckocsi és a gyártási jog megszerzésével.
Németországtól a Pz.IV-et próbálták megvásárolni, de a németek azzal utasitották el a kérést, hogy „Magyarország ehhez nem elég gazdag!”
Olaszországgal igen jó volt az együttműködés, hamarosan megegyezés is született az M-11 közepes harckocsi továbbfejlesztésének megvásárlásáról. A megvásárol mintapéldány Magyarországra való küldése azonban olyan mértékben elhúzódott, hogy a megrendelést később visszavonták.
Ezek után a svéd Landsverk cégtől rendeltek meg egy Lago tipusú harckocsit. A Lago fejlesztése azonban olyan lassan haladt, hogy 1940-ben a gyár mérnökei még csak elvi adatokat tudtak közölni a magyarokkal, pl. hogy 2 db 150 LE-ős benzinmotort terveznek beépiteni a járműbe. A magyarok számára ez az út sem volt járható.
1940. áprilisában egy magyar küldöttség utazott Pilsenbe a Skoda gyárba. Itt több harckocsit is megszemléltek. Igényeiknek végül a T-21 tipus felelt meg legjobban. 1940. júniusában egy T-21 magyarországi csapatpróbára érkezett, 1940. augusztusában pedig a magyarok megkapták a Skoda gyártól a T-21 gyártási jogát is.
A T-21-et a magar honvédség 40 M Turán közepes harckocsi néven rendszeresitette. A sorozatgyártás beinditása előtt néhány változtatásra is sor került. A toronykoszorú átmérőjét 200 m-rel megnövelték, hogy német javaslatra az eredetileg két fős személyzetet három fősre bővithessék. Az eredetileg 47 mm-es löveget magyar gyártmányú 40 mm-esre, a löveggel párhuzamositott és a homlok géppuskát 7,92 mm-esről 8 mm-es Gebauer géppuskára cserélték. A torony két oldalára a személyzet gyorsabb ki- és beszállását megkönnyitő búvónyilásokat készitettek. Az eredetileg 8 -35 mm-es páncélzatot 13 -50 mm-esre növelték.
Az igy áttervezett harckocsiból 1940. szeptemberében 230 db-ot rendeltek.
A gyártás megindulásakor kezdtek megmutatkozni a kiforratlan tipus hátrányai. Az eredeti terveken több mint 200 kisebb-nagyobb változtatás kellett végrehajtani. A megnövelt torony és a vastagabb páncélzat miatt a tervezettnél erősebb motorra volt szükség, és a hajtóművet is módositnai kellett.
Bár a Turán prototipusa 1941. júniusában elkészült, a modositások sokasága miatt csak egy évvel később jelenhettek meg az első sorozat-példányok. Még folyt a tervek átalakitása, amikor a Honvédelmi Minisztérium újabb 309 db. Turánt rendelt, Turán II néven. Ezekből azonban már csak 55 db készült az eredeti 40 mm-es löveggel.
A 40 M Turán közepes harckocsi főbb adatai:
Harci súlya: 18,2 tonna
Kezelők: 5 fő
Teljes hosszuság: 5,55 m
Teljes szélesség: 2,44 m
Magasság: 2,30 m
Motor: 260 LE-ős 8 hengeres Weiss Manfréd V.8H
Sebesség: 47 km/h
Hatótávolság: 165 km
Páncélzat: 13 -50 mm
Fegyverzet: 1 db 40 mm-es 41 M löveg és 2 db 8 mm-es 34/40 M géppuska
40 M Turán közepes harckcsi
40 M Turán rajza

A harci tapasztalatok alapján már 1941-ben világossá vált, hogy a Turán 40 mm-es ágyúja nem elég hatásos. A vezérkar ezért egy 75 mm-es löveggel felszerelt harckocsi kialakitását követelte a Turánból. Feltételül szabták, hogy a motor, a futómű és a toronykoszorú ne változzon. Ennek a feltételnek csak egy rövid csövű, kisebb kezdősebességű, kevésbé hatékony löveg beszerelésével lehetett eleget tenni. A nagyobb löveg és az azt befogadó nagyobb méretű torony a 41 M Turán harci súlyát egy tonnával megnövelte, sebességét pedig némileg csökkentette. Az 1943. elején gyártani kezdett harckocsit 75 mm-es lövege miatt Magyarországon nehéz harckocsinak minősitették.
Az 1941. júliusában megrendelt második Turán-sorozat 309 harckocsijából a honvédség 222 db-ot már nehéz Turán kivitelben rendelt meg. Az üzemeknek az utolsó 41 M nehéz Turát 1944. decemberben kellett volna leszállitaniuk. De a magyarországi harckocsigyártás 1944. őszén történt leállásáig csak kb. 180 db. nehéz Turán átadására kerülhetett sor.
A csapatok a lég-, elektromos- és olajvezetékekkel sűrűn behálózott turánt túl bonyolultnak, könnyen és gyakran meghibásodónak tartották. Birálták a futóművét, kormányszerkezetét. Bár a katonák később megszokták a tipust, a Turán csak ott volt eredményesen alkalmazható, ahol különlegesen képzett szerelő osztagok is rendelkezésre álltak.
41 M Turán nehéz harckocsi
41 M Turán rajza

A Turán harckocsi egyik különleges változata lett volna a 43 M Turán rádiós harckocsi, más néven Vezér Turán. Ezen megnövelték a toronyajtókat, hogy a nagy hatósugarú FuG rádiókészülék beférjen a fegyvertelen toronyba. Az ellenség megtévesztésére a fegyvertelen toronyra fából löveg-imitációt erősitettek és lemondtak a Csaba pácélgépkocsiknál jól bevált keretantenáról is, mely az ellenség figyelmét messziről felhivta a rádiós kocsikra. A minisztérium 1942. őszén 15 db Vezér Turánt rendelt. A prototipus 1943. májusában készült el, a többi megrendelt példány leszállitásáról nem maradtak fenn adatok.

1943. áprilisában a magyar hadvezetés elhatározta, hogy egy korszerű, hoszú csövű löveggel felszerelt harckocsit készittet Turán III néven. A követelményeknek megfelelően a MÁVAG szakemberei a 75 mm-es német páncéltörő ágyú alapján kifejlesztették a 43 kaliber csőhosszúságú 43 M 75 mm-es harckocsilöveget. A hozzá szerkesztett lövegtornyot a meglévő közepes és nehéz Turánok alvázára tervezték beépiteni. Ennek megfelelően két kisérleti lövegtorony készült. A meglévő Turán-toronyból kialakitott kisebb, melyben a löveg mellett csak két kezelő fért el, és a nagyobb amelyben három kezelőnek jutott hely. A kisebb toronnyal szerelt Turán harci súlya 22 tonnára, a nagyobb toronnyal viszont 23,3 tonnára növekedett volna.
Az 1944. őszére kialakult hadi helyzet miatt a hosszú csövű Turánok gyártására már nem került sor. Egyes visszaemlékezések szerint 1944. őszén néhány újfajta lövegtoronyba beépitettték a 43 M tipusú löveget és a meglevő alvázakra szerelték őket. Erre utaló hivatalos adat azonban nem áll rendelkezésre.
Turán III kisérleti lövegtornya
Turán III - a löveg itt még csak fából készült imitáció
Turán III rajza

A prototipus 1935-ben saját erőből indult el Angliába, országúti menetben. Még ugyanebben az éven Irakban próbálták ki. A kedvező tapasztalatok alapján rendelték meg Magyarországról az 53-db-os sorozat alvázait.
A szállitás idejéről sajnos nincsen adatom. De azt tudom, hogy az AC. sorozat angliai gyártása 1938-ban megszűnt.

Gondolom mindez még a háború előtt történt, így már végülis nem olyan fura... az angolokkal egész jóban voltunk, ha jól tudom...

A német géphez valószinűleg azért hasonlit annyira, mert a magyar mérnökök kicsit csaltak a szükséges felépitmény elészitésekor.
Az angol pácélautókkal meg közvetlen rokonságban van, bármilyen furcsa is ez két hadban álló ország esetében.
Irtam is, hogy a Csaba "testvérét" AC. II néven rendszerbe állitották Angliában. Azt viszont most irom le, hogy az AC. II-esek alvázati, 53 db-ot a Weiss Manfréd-gyárban készitették el!

hát igen, pedig ez egy igen nagy tévedés...

Ami a legutóbbi járműveket illeti (apropó, köszi a privát üzit, blarskerin!), a Csaba tényleg egész pofás lehetett, egyébként nagyon hasonlít az Sd.Kfz. 223-asra... illetve olyan, mintha a 223-ast keresztezték volna a Daimler Dingo-val

sokan ezt hiszik, minden technikában a németek voltak a élenjárók. Pedig a magyarok is foglalkoztak pl. rádiólokációs kisérletekkel.
És volt egy olyan mechanikus lőelemképzőnk is a légvédelmi lövegekhez, amelyen be kellett jelölni az ellenséges repülőgép sebességét-magasságát és kiirta a szükséges irányszöget, meg előretartást.
Sajnos a nevét nem tudom a készüléknek. Egy kocka alakú szerkezet volt, amelynek a különböző oldalain kellett billentyűkkel "beirni" az adatokat és a felső lapon irta ki az eredményeket.

Amikor az eredeti készült (1935-ben) akkor még a legtöbb páncélosnak nem volt olyan vastag és erős páncélja. Pl. tudomásom szerint a II. VH. kezdetén a német páncéltörő lövegek többsége csak 37 mm-es volt.
Az viszont sajnálatos tény, hogy mi magyarok kissé megkésve kezdtük gyártani és állitottuk rendszerbe. Bár önjáró légvédelmi lövegnek nem is volt rossz.

A harckocsik története

Magyar tankok 3.

A svéd Landsverk cég az L-60-as harckocsi bázisán, egy görgőpárral megnyújtott alvázra egy kúp alakú, felül nyitott toronyban egy 40 mm-es Bofors gépágyút telepitett. Az igy kialakitott L-62-es harckocsi alkalmas volt mozgó légvédelmi lövegnek és vadászharckocsinak is. 1936. október 25-én a magyar honvédség számára tartott bemutatón a magyar vezetés megismerhette az L-62-öt is. A MÁVAG vezetői kettő db. L62-es prototipust és a harckocsi gyártási jogát is megvásárolták. Abban biztak, hogy mivel a 40 mm-es bofors gépágyút Magyarországon is gyártják, a Honvédelmi Minisztérium nagyobb számban fog rendelni tőlük az új tankból.
A csapatpróbákon kiderült, hogy a löveg kezeléséhez az eredeti három főnyi személyzet kevés és a védelmük sem elégséges. Az eredetileg kerek tornyot hátrafelé megnyújtották, hogy helyet teremtsenek egy plusz kezelőnek, és az első részen 28 cm-rel megemelték a páncélfal magasságát, hogy a személyzetet a repülőgépek géppuskáitól is megóvják.
Az igy kialakitott 40 M Nimród páncélvadász és légvédelmi gépágyúból 1940-ben 46 db-ot rendeltek a MÁVAG-tól. Ezt 1941. júliusában további 89 jármű megrendelésével egészitették ki. A második sorozatba az eredeti Büssing motorok helyett magyar gyártmányú Ganz motorokat épitettek be.
Abban a reményben, hogy a Bofors gépágyú 120 lövés/perc tűzgyorsasága harckocsikkal szemben is hatásossá teszi, a Nimródot kzedetben páncélvadász feladatkörben is bevetették. A doni harctéren 1942-ben szerzett tapasztalatok alapján a gépágyú a nyilt, vagy gyengén páncélozott célok ellen hatásosnak bizonyult, de a T-34 és KV-tipusú harckocsik páncélzatát már nem tudta átütni.
A páncélvadászként bevetett Nimródok sikertelensége után a megmaradt példányokat a háború folyamán önjáró légvédelmi lövegként alkalmazták.
A doni frontra kiküldött 18 páncélos gépágyúból csak 3 db sérült került haza. Az itthon lévő Nimródokat 1944-ben a magyarországi harcok során vetették be, és nagy részük hamarosan megsemmisült.
A 40 M Nimród főbb adatai:
Harci súlya: 10,5 tonna
Kezelők: 6 fő
Teljes hosszuság: 5,32 m
Teljes szélesség: 2,30 m
Magasság: 2,80 m
Motor: 155 LE-ős 8 hengeres Büssing NAG Type L8V, ill. Ganz VIII. VGT 107
Sebesség: 50 km/h
Hatótávolság: 225 km
Páncélzat: 6- 13 mm
Fegyverzet: 4 db 40 mm-es 36 M légvédelmi gépágyú
40 M Nimród fényképe
Nimród rajza
Egy Nimród metszete

A Nimród alvázán egy 1943. májusában kelt utasitás alapján kialakitottak egy külsőre azonos sebesült- és csapatszállitó járművet, 43 M Lehel néven. A lövegtorony helyén egy nyitott, megmagasitott oldalfalakkal körülvett, ponyvával boritható szállitóteret képeztek ki. Sebesültszállitó változatnál ebben helyeztek el egymás felett két-két hordágyat és a mellettük lenyitható ülésen még további négy személy is helyet foglalhatott.
A csapatszállitó változat nyolc árkász katonát szállithatott. A katonák felszerelését kivülről málházták a járműre. Ennél a változatnál fegyverzetként egy golyószórót helyeztek a homlokpáncélra.
A Nimródok gyártási elsőbbsége miatt azonban sem a sebesültszállitó Lehel ’S’, sem az árkász Lehel ’Á’gyártására nem került sor.
43 M Lehel páncélozott szállitó jármű
Lehel 'S' rajza

1933-ban Straussler Miklós Angliában élő magyar mérnök a V-harckocsikon kívül egy a brit hadseregnek szánt páncélautó, AC (Armoured Car) prototipusát is Magyarországom épittette meg. Az 1935-ben készült AC. II Magyarországon maradt példánya a próbák alapján elnyerte a honvédség vezetőinek tetszését. Ezért utasitást adtak a szükséges felépitmény elkészitésére.
A 9 mm-es páncéllemezekből szegecselt kivitelben készült, két vezetőhelyes páncéltest döntött oldalfalaival korszerűbb lett, mint az angol változat. A páncélautó tornyába egy 20 mm-es nehézpuskát és egy géppuskát épitettek be. A kormányzást két fokozatú szervo rendszer könnyitette meg.
Az eredményes próbák után a magyar honvédség 1939-ben 39 M Csaba felderitő páncélgépkocsi néven rendszeresitette. Ezt követően a Weiss Manfréd-gyártól 61 db-ot rendeltek az új járműből. 1940-ben újabb 32 db. Csaba páncélautót rendeltek. Ebből 20 fegyveres, ún. csatár, 12 pedig parancsnoki kivitelben készült. A rendeléseket 1941-ben további 70 járművel egészitették ki. Ebből a sorozatból már 42 lett volna parancsnoki változat.
A 40 M Csaba parancsnoki páncélgépkocsi némileg kisebb tornyával, egyetlen géppuskára korlátozott fegyverzetében, a beépitett nagyobb hatósugarú R-4-es rádiókészülékekben és a hozzájuk tartozó négy, pneumatikus működtetésű teleszkópos lábra függesztett rácsantennában különbözött a csatár változatú harci járművektől
De mivel a háború folyamán a hangsúly egyre inkább a harckocsigyártásra helyeződött, a harmadik sorozatban megrendelt páncélgépkocsik 1944. tavaszáig biztosan nem készültek el. Későbbi átadásukról sincsenek hiteles adatok.
A 39 M Csaba felderitő páncélgépkocsi főbb adatai:
Harci súlya: 5,95 tonna
Kezelők: 4 fő
Teljes hosszuság: 4,52 m
Teljes szélesség: 2,10 m
Magasság: 2,27 m
Motor: 90 LE-ős 8 hengeres kölni Ford
Sebesség: 65 km/h
Hatótávolság: 150 km
Páncélzat: 9 -13 mm
Fegyverzet: 1 db 20 mm-es 36 M nehézpuska és 1 db 8 mm-es 34/37A M géppuska
39 M Csaba felderitő páncélgépkocsi
39 M Csaba rajza
Csaba metszete, a torony hátsó falában szerelhető golyószóróval
40 M Csaba parancsnoki páncélgépkocsi
Parancsnoki Csaba rajza

Igazából a kisérletezésen túl nem tudom, miért volt szükség a Toldi könnyűtankokra, amikor volt egy igazán jónak és szinvonalasnak mondható páncélgépkocsink, ami majdnem ugyanazt tudta. A Csaba páncélkocsiról beszélek.

"Kicsit sárga, kicsit fonnyadt, de a mienk"

A harckocsik története

Magyar tankok 2.

A magyar honvédség vezérkara addig sem akart lemondani a páncélos erőkről, amig a V-3 és V-4 tervezése és gyártása folyt. Az antant ellenőrzést kijátszva 1934-ben 68 db, majd további 82 db fegyverzet nélküli FIAT Ansaldo CV-33, illetve CV-35 jelű kisharckocsit rendeltek Olaszországból. Az első Ansaldo 1935. augusztus 21-én indult útnak Rómából. A szállitólevélen feltüntetett hivatalos tartalom egy traktor és 12 láda traktoralkatrész volt. A lelakatolt vagonban egy db. Ansaldo kisharckocsi, 2 db Breda géppuska, 5 kisérleti páncéllemez és 10 rakasz lőszer volt. A teljes szállitmány 1935. szeptember és 1936. decembere között érkezett Magyarországra. A Honvédség 35 M Ansaldo kis harckocsi néven állitotta szolgálatba őket.
Magyarországon az Ansaldok eredeti ikergéppuskáját magyar gyártmányú, 8 mm-es űrméretű Gebauer ikergéppuskára cserélték. A fegyver függőleges irányzását magyar tervezésű ún. „bukótorony” beépitésével javitották. Tervbe vették az Ansaldok forgo toronnyal való felszerelését is, de ez nagyon lerontotta volna a kis harckocsik mozgékonyságát, ezért végül lemondtak róla.
A látási viszonyok javitása végett 45 db. Ansaldora a lövészülés fölé egy megfigyelő kupolát helyeztek el, hét darab periszkóppal.
A magyar Ansaldok 1941. nyarán még részt vettek a Szovjetúnió elleni hadjáratban. Gyenge fegyverzetük és páncélzatuk miatt azonban hamarosan kivonták őket a harci állományból. 1942-ben néhányat átadtak a csendőrségnek, 10 db-ot a horvát hadseregnek adtak el, a többi 1943-44-ben oktató lánctalpasként fejezte be a pályafutását.
A 35 M Ansaldo kis harckocsi főbb adatai:
Harci súlya: 3,2 tonna
Kezelők: 2 fő
Teljes hosszuság: 3,15 m
Teljes szélesség: 1,40 m
Magasság: 1,30 m
Motor: 43 LE-ős 4 hengeres FIAT CV 3 - 005
Sebesség: 42 km/h
Hatótávolság: 150 km
Páncélzat: 6 -13,5 mm
Fegyverzet: 1 db 8 mm-es Gebauer iker-géppuska
Ansaldo kisharckocsik Mo-n
Magyar Ansaldo kisharckocsi rajza

1936. október 25-én a svéd Landswerk-harckocsigyár egyik Budapesten tartózkodó igazgatója filmvetitéssel egybekötött előadáson mutatta be a MÁVAG, a Haditechnikai Intézet és a Honvédelm Minisztérium illetékeseinek az L-60 tipusú harckocsit, az L-62 önjáró légvédelmi gépágyút és egy páncélgépkocsit. A magyar honvédséget elsősorban a korszerű, hegesztett technológiával készült L-60 könnyű harckocsi érdekelte. Hosszas próbák és tárgyalások után a Ganz és a MÁVAG gyárak megvásárolták az L-60 gyártási licencét.
A 38 M Toldi könnyűharckocsi megtartotta az alaptipus kormánykerékkel történő irányitását, bár igy az egyhelyben való megfordulásra képtelen volt. A 8 m-es fordulási sugár miatt országúton és hegyi terepen csak tolatással tudott megfordulni. Fegyverzetét magyar gyártmányú 20 mm-es nehézpuskára és 8 mm-es Gebauer géppuskára cserélték.
1939. februárjában a Honvédelmi Minisztérium 40-40 db Toldi harckocsit rendelt a Ganz gyártól és a MÁVAG-tól. Az első Toldi-kat 1940. április 13-án vette át a Katonai Átvevő Bizottság.
A gyártás lassan, vontatottan haladt, mert a Németországból rendelt alkatrészek állandóan késve érkeztek meg. A magyar gyártók végül sikeresen megszerezték a szükséges gyártási jogokat, hogy a harckocsi összes rész-elemét Magyarországon gyárthassák.
A 38 M Toldi I könnyűharckocsi főbb adatai:
Harci súlya: 8,5 tonna
Kezelők: 3 fő
Teljes hosszuság: 4,75 m
Teljes szélesség: 2,14 m
Magasság: 1,87 m
Motor: 155 LE-ős 8 hengeres Büssing NAG Type L8V/36TR
Sebesség: 50 km/h
Hatótávolság: 200 km
Páncélzat: 5 -13 mm
Fegyverzet: 1 db 20 mm-es nehézpuska és 1 db 8 mm-es 34/37A M géppuska
38 M Toldi I könnyűharckocsi a jellegzetes formájú keret antennával
Toldi I belső elrendezésének vázlata
38 M Toldi I rajza

Még tartott az első Toldi sorozat gyártása, amikor 1940. június 5-én a Honvédelmi Minisztérium megrendelte a második, Toldi II-vel (később Toldi B20) jelzett, módositott sorozat 110 db tankját. 68 db-ot a Ganz, 42-őt pedig a MÁVAG gyárból.
Ugyanakkor az első sorozat gyártása során szerzett tapasztalatok alapján az új harckocsik védettségét és fegyverzetét is javitani kivánták. A különösen veszélyeztetett helyeken a páncélt 13-ról 20-30 mm-esre növelték, és aktiv védelemként a 20 mm-es nehézpuskát 40 mm-es lövegre cserélték. A löveg súlya azonban megbontotta a torony egyensúlyát, ezért a lövegtorony hátuljára egy acéldobozt hegesztettek,melybe a tank tartozékai kerültek elhelyezésre.
A löveggel felszerelt harckocsit 38 M Toldi II (később Toldi B40) néven rendszeresitették.
A páncélzat megerősitése és a löveg miatt a tank súlya 9,35 tonnára növekedett.
1943. őszén és 1944 elején 80 db. Toldi II -őt alakitottak át löveges harckocsivá. Ezek a tankok azonban megnövekedett tűzerejük ellenére továbbra is alárendelt szerepet játszottak az ellenséges páncélosokkal szembeni összecsapásokban. Lövegük a korszerű harckocsikkal szemben csak kis hatásfokú volt, páncéljuk pedig csak 20 mm-es páncéltörő fegyverek ellen nyújtott védelmet.
A védelem további javitására a Toldi II tankok páncélzatának leginkább veszélyeztetett részeit 35 mm-esre növelték, valamint a harckocsikat 5 mm-es kötény-lemezekkel látták el. A kötény-lemezek eltéritették irányukból a páncéltörő lövedékeket és ezzel jelentősen csökkentették azok átütő erejét. Bár ezzel a Toldi II súlya immár 9,85 tonnára növekedett, a védelme csak igen kevéssé javult. Csak 600 m-nél nagyobb távolságból védte meg személyzetét egy átlagos teljesitményű nehézpuska ellen.
Az újabb 500 kg-nyi plussz teher azonban jelentősen rontotta a könnyűharckocsi terepjáró képességét és mozgékonyságát.
Kötényezett Toldi II fényképe
Kötényezett Toldi II rajza
1941. júniusában a Honvédelmi Minisztérium újabb 280 db. Toldi harckocsit rendelt. Az új sorozattal szemben követelmény volt a magyar gyártmányú motor, a sarkonfordulás lehetősége és a páncélvédettség növelése. A Toldi III jelzésű harckocsik megrendelését előbb 70 db-ra, majd végül 40-re csökkentették. A Toldi III újra tervezett lövegtornyot kapott, mely némileg magasabb volt a korábbiaknál, valamint 25-30 cm-rel hosszabb és szélesebb lett.
Az új lövegtoronnyal felszerelt 43 M Toldi III (Toldi C40) jelzésű harckocsi végül 1943. márciusára készült el. Ekkorra azonban a megrendelés 12 db-ra csökkent!
A páncéllemezek szállitásának elhúzódása, valamint a nehéz harckocsik és a rohamlövegek gyártásának előtérbe helyezése miatt nincs adat arra nézve, hogy akár egyetlen darab Toldi III-ast is átadtak volna a csapatoknak.
A 43 M Toldi III (Toldi C40) főbb adatai:
Harci súlya: 9,45 tonna
Kezelők: 3 fő
Teljes hosszuság: 4,75 m
Teljes szélesség: 2,14 m
Magasság: 1,922 m
Motor: 155 LE-ős 8 hengeres Ganz VIII. VGT. 107
Sebesség: 47 km/h
Hatótávolság: ?
Páncélzat: 6 -35 mm
Fegyverzet: 1 db 42 M 40 mm-es löveg és 1 db 8 mm-es 34/40A M géppuska
43 M Toldi III előlről
Toldi III rajza

Miközben a Toldi harckocsik harcértékét próbálták növelni, a 2. magyar hadseregnél a harcok közben bebizonyosodott, hogy sem a tűzerejük, sem a védettségük nem felelmeg a harctéri követelményeknek. A 2. magyar hadsereg parancsnokának jelentése szerint:
„A könnyű harckocsi csak arra jó, hogy partizánokat hajszoljon itt és lázongó, elégedetlen tömeget ugrasszon szét. A harcban csak a nehéz harckocsi felel meg. A könnyű páncélzatukat az orosz páncéltörő fegyverek és nehézpuskák pillanatok alatt kilövik.”
A Toldik történetének két érdekessége volt még a háború során. Néhány Toldi I tankot orvosok szállitására használtak, illetve alakitottak át. Az átalakitás csak annyiból állt, hogy a nehézpuska és a géppuska lőszerkészletét csökkentették, helyet teremtve ezáltal az orvosi felszerelésnek.
A másik átalakitás szintén a véglegesen elavult Toldi I-hez fűződik. Leszerelték a tank lövegtornyát, helyére egy elől és oldalt védett tüzelőállásba egy német gyártmányú, 75 mm-es páncéltörő löveget épitettek be. Az igy kialakitott páncélvadász azonban csak második vonal beli bevetésekre lett volna alkalmas. Ezért a prototipus elkészülte után feladták a tervet.
Toldi páncélvadász prototipusának képe
Toldi páncélvadász rajza

Az angoloknál az M gyakorlatilag azonos a Mark-kal.
Nálunk valamely alaptipushoz (Minta-Mintájú) kötődik.
Egyébként tényleg lemaradtál, NDK-turmixgép. Olvass vissza pár oldalt! Nagyjából bemutattam, hogy melyik állam milyen tankokat készuitett az I. VH. után.
Most értem el a magyar harckocsi gyártáshoz, a legutóbbi hsz-em az első magyar tankokról, a V-3-ról és a továbbfejlesztéséről, a V-4-ről szólt.

Bocs most miről van szó, lemaradtam. Minap néztem a könyvem, és az angol tankok nemtom hány % át M-nek vagy Marknak hívták. Tök logikus.

Hát akkor biztosítsanak fedezőtüzet, vagy mittomén... oldják meg

Csak az a baj, hogy ha megtisztják a környéket, a folyó tulsó partján attól még ott lehet az ellenség és szorgosan lőheti az átkelni szándékozókat. Erre céloztam az előbbi hsz-emben. A II. VH. során jónéhány efféle "erőszakos átkelésre" került sor.

Gondolom nem egy csata kellős közepén kezdték volna meg az átkelést, hanem miután már megtisztították a környéket...