Harckocsik története

Kezdetektől az első tankig

A harckocsik történetét bármilyen furcsa is, az ókorba kell kezdeni. Őseink ugyanis hamarabb használtak harci szekereket, mint lovasságot.
Az ókori harci szekereket általában 2-4 lóval mozgatták, nagyon könnyűek voltak, hogy gyorsan tudjanak mozogni. Személyzetük a kocsisból és 1-3 harcosból állhatott, akik kézifegyverekkel, illetve íjakkal támadták az ellenséget.
A következő sikeres „harckocsi” a husziták négy lovas, deszka palánkokkal „páncélozott” harci szekere, mely lényegében egy teljesen átlagos parasztszekér volt. Itt a lovak hajtója az egyik első lovon ült. A huszita harci szekér fegyverzetéhez viszont már könnyű „kézi ágyúk” is tartoztak.
A katonák védelmére és az ellenséges harcvonal áttörésére különböző tervek születtek a középkor során. Ezeknek a terveknek egyike sem valósulhatott meg, hiszen nem állt rendelkezése elegendő erő a tervezett járművek mozgatásához.
Leonardo da Vinci harckocsi terve
Középkori harci szekér
Középkori "tank"
A XIX. Század második felében a vasút megjelenése után elkészültek az első páncélvonatok , majd a belsőégésű motorok térhóditása révén az első páncélautók is, melyeknek 1-2 forgó toronyba helyezett géppuskájuk volt.
Nem közvetlenül a tankokhoz kapcsolódik, de a „lánctalp első bevetésére az 185356-os krimi háborúban került sor. Egy Boydell nevezetű angol úr egy gőzgéppel hajtott vontató kerekeire vasalással összeerősitett fa lánctagokat szerelt, melyek a talajon egymással érintkeztek. A megoldás olyannyira bevált, hogy a vontatott járműveknél is alkalmazták.
A napjainkban használt lánctalp közvetlen elődjének a német Fritz Sohe által 1877. október 18-án szabadalmaztatott „kocsi végtelen sinpályával” tekinthető.
Ezt követte az amrikai Holt 1909-ben szabadalmaztatott traktora, mely megalapozta a későbbi harckocsi-futóművek kialakitását.
Érdekesség, hogy 1912-ben egy Burstyn nevű, császári és királyi vasútezredbeli főhadnagy olyan harckocsit tervezett, mely lánctalpas és hidraulikus futóművével kiválóan tudott volna mozogni a terepen
Burstyn főhadnagy terve
1915-ben és 1916-ban sorra születtek a lánctalpas, páncélozott „szárazföldi csatahajók” tervei, melyek a korabeli technika szintjén nem voltak megvalósithatóak.
Két harckocsi terve
És még két tervezett monstrum
Végül 1915-ben elkészült Ernest Dunlop Swinton ezredes Little Willie nevű harckocsija, melynek első bemutatkozás katasztrofális volt. Szerencsére Wilson hadnagy ötletével, a rombusz alaku harckocsi testen körbefutó lánctalppal sikerült egy működőképes járművet alkotni Big Willie néven.
A Big Willie, más néven Mother lett az első, harci körülmények között is kipróbált angol harckocsi. 1915. augusztus 26. és szeptember 16. között. Ezután 1916. január12-ig hivatalos próbák következtek. Végül a Mother képezte a Mark I-V nehéz harckocsik alapját.
A Mother adatai:
Harci súlya: 22, 0 tonna
Kezelők: 8 fő
Teljes hossz: 9,1 m
Teljes szélesség: 4,1 m
Motor: 1 db 105 LE-ős Foster-Daimler
Sebesség úton: 6 km/h
Hatótáv: ?
Páncélzat: max 10 mm
Fegyverzet: 2 db 75 mm-es hegyi löveg

A Mother rajza

Engem nagyonis érdekelne (a többiek nevében nem beszélhetek). Különbenis, a topiknak kéne egy kis löket

Az alapötlet egy Ernest Dunlop Swinton ezredestől származott, aki egy ausztrál barátjától hallott a lánctalpa Holt caterpillar traktorról, ami a felázott földeken is tudott dolgozni. Az ötletéhez megnyerte támogatónak Egy bizonyos Winston Churchill, a Tengernagyi Hivatal első lordjának a támogatását.
A Little Willie kudarca a nem megfelelő futóműből és a 6 mm vastag, de összsúlyában 18,3 tonnát nyomó jármű páncélzatából eredt.
Egyébként ebben az időszakban nagyon sok vadabbnál vadabb harckocsi terv született Európában. A harmezőkön megjelenő brit tankok sem voltak jobbak, az alig valamivel később bevetett francia Renault tankoknál.

Ha érdekel valakit a csapatból, szivesen csinálok, ha lassan is egy harckocsi fejlődést bemutató sorozatot!

Ezekután szinte hihetetlen, hogy nem dobták sutba az egész ötletet gondolom, akkoriban azért elég merész ötlet volt azt mondani: hé srácok, építsük má' egy lánctalpas (ammegmi?) izét, amibe belezsúfolunk néhány katonát, akik aztán géppuskáznak belőle a harcmező kellős közepén! (magának elment a józan esze, jóember!)

Hát eleinte nem volt sok elképzelése senkinek arról, hogyan lehetne hatékony "tankot" késziteni és bevetni.
A Little Willie 1915. szeptember 19-én kerlt bemutatéásra. Két főnyi személyzete volt és két lövészt is szállitott.
5,45 m hosszú volt, 2,8 m széles és 3,05 m magas. Egy 100 LE-ős motor mozgatta 3,2 km/h-s sebességgel. Lépcsőmászó képessége gyakorlatilag nem volt, a terepjárásra szinte alkalmatlannak bizonyult és néhány méter megtétele után előbb az egyik, majd a másik lánctalpa is elszakadt.

Ez a "Little Willie" úgy néz ki, mint egy lánctalpas kazán

Halihó, Srácok!
Másnak nincsen ötlete, hogy miről irjon, vagy csak időtök nincsen?
Nagyon egyedül hagytatok, pedig olyan jó ki hsz-eket irtatok korábban!

Ma nem akarok hosszú ismertetésekbe bocsátozni, csak egy pár érdekes képet linkelek nektek, hátha vannak köztük számotokra ismeretlen, új dolgok is.

Az első egy T-34-es. De nem akármilyen. Jugoszlávia szakitott a Szovjetunióval, de az '50-es évek elején némi áttervezés után mégis gyártani kezdték a hires szovjet tankot saját hadseregük számára. A jugoszláv T-34-es méretei és főbb paraméterei megegyeztek az eredetiével. De az öntött torony formáját megváltoztatták és egy saját gyártású, 85 mm-es, csőszájfékkel ellátott páncéltörő löveget épitettek bele.
Jugoszláv T-34 és alatta összehasonlitásul egy eredeti.

A következő kép egy kétéltűsitett Sherman felépitését mutatja be.
Aztán jöhet egy Sherman hosszmetszete is
Kicsit visszalépve az időben egy I. VH-s MARK IV-es röntgenrajza
végül minden harckocsik "ősatyja" a Little Willie

Sd.Kfz.251.

Páncélozott szállitójármű

Az Sd.Kfz.251-es járműcsalád alapjaiban nagyon hasonlit a 250-eshez. Alváza eredetileg egy 3 tonna teherbirású közepes vontatóhoz készült. Kevéssé mozgékony, mély talajon a kormányzás nehézkes. A tipuscsalád tagjaiból 1939-1944 között mintegy 16000 db készült.
A német hadvezetés az orosz katyusa rakétavetők sikereit látva rendszerbe állitotta saját rakétavetőit, vagy ahogyan ők nevezték „ködvetőit”. Erre a feladatkörre különösen alkalmasnak találták a közepes páncélozott szállitójárműveket. Igy alakut ki az Sd.Kfz.251/1 tipusu féllánctalpas gyalogos stuka (stuka zu fuss)
Fegyverzete a jármű két oldalára felfüggesztve 5-5 db 150 mm-es, vagy 3-3 db. 280 mm-es rakéta volt. A jármű mozgékonyságára igen károsan hatott az utólag felszerelt rakéták súlya, és a szélesség megnövekedése. Ráadásul a rakéavetőket csak függőleges sikban lehetett irányitani, a vizszintes irányszöget a jármű helyzete adta meg.
A tipus válozatai:
Sd.Kfz.251/1 lövész-szállitó
rakétavető
Sd.Kfz.251/2 80 mm-es gránátvető-hordozó
Sd.Kfz.251/3 rádiós
Sd.Kfz.251/4 könnyű gyalogsági lövegvontató
Sd.Kfz.251/5 utászfelszerelés-szállitó
Sd.Kfz.251/6 parancsnoki
Sd.Kfz.251/7 utászfelszerelés-szállitó
Sd.Kfz.251/8 sebesültszállitó
Sd.Kfz.251/9 75 mm-es L/24 löveghordozó
Sd.Kfz.251/10 37 mm-es páncéltörőlöveg-hordozó
Sd.Kfz.251/11 távbeszélő
Sd.Kfz.251/12 mérő
Sd.Kfz.251/13 hangbemérő
Sd.Kfz.251/14 hangkiértékelő
Sd.Kfz.251/15 fénykiértékelő
Sd.Kfz.251/16 lángszórós
Sd.Kfz.251/17 20 mm-es légvédelmilöveg-hordozó
Sd.Kfz.251/18 felderitő
Sd.Kfz.251/19 távbeszélő-üzemeltető
Sd.Kfz.251/20 UHU infravörös fényszórós
Sd.Kfz.251/21 3 csövű 15 vagy 20 mm-es légvédelmilöveg-hordozó
Sd.Kfz.251/22 75 mm-es páncéltörőlöveg-hordozó

Az Sd.Kfz.251. adatai:
Harci súlya: 9,0 t
Kezelők: 12 fő
Teljes hossz: 5,80 m
Teljes szélesség: 2,10 m
Teljes magasság: 1,75 m
Hasmagasság: 0,30 m
Motor teljesitménye: 120 LE
Sebesség úton: 50 km/h
Hatótávolság: 300 km
Páncélzat: 7-12 mm

Az Sd.Kfz.251. alaptipus képe és rajza
Sd.Kfz.251/1 hat db 280 mm-es rakétával

Hát nekem minegy, ha van kedved és időd hozzá akkor ja Amúgy sem tudok olyan sokat róla...

Köszi, Jedi! Igy már ismerem. A könyvemben van egy rövid leirás a 251-es tipus-családról, de a nevet nem emlitik.
Akarsz róla egy méret-sort, meg a változatok felsorolását?

Név szerint Sdkfz 251 Wurfrahmen 40.

OFF! Gondolod, hogy egy tank alaposan felmelegedett páncálja alatt olyan jól ki lehetett birni az afrikai éghajlatot?
Velem egyszer kicseszésből felvetették nyáron a csörömpben a vegyvédelmi cuccot. Gázálarc, múanyag köpeny-kezeslábas. Légmentesen zár az egész, mikor rendesen felveszi az ember.
Negyedóra után alig volt erőm kimászni abból a dög tankból, hogy elmenjek lemosakodni. Szakadt belőlem a viz mindenütt. Az egyenruhámat csavarni lehetett rajtam.

szerk: nagyon jó kép, Jedi! De légyszi a tipusnevét is ird le! Sd.Kfz.????

Nekem ez a kedvenc páncélozott járművem a II. vh-ból Volt ennek is sok változata, az egyik legismertebb a Wurfhramen. Íme

Sd. Kfz.250.

Felderitő páncélgépkocsi

Az Sd.Kfz.250-es járműcsalád tagjaiból 1939-1944 között mintegy 7500 db készült. Az eredeti változat felépitményének ferde kiképzésű falai felfelé összetartottak. A későbbi sorozatoknál a felépitmény alakja megváltozott.
A páncélkocsikat féllánctalpas meghajtással, átlapolt futóművel, gumibetétes lánctalppal készitették. Motorjukat és félautomatikus Variorex hajtóművüket elől épitették be. Mellső, kormányzott kerekeik sem meghajtva, sem fékezve nem voltak, a lánctalp fékezése a mellső kerekek kikormányzásától függött.
A gyors jármű páncélzata csak a kézifegyverek tüze, valamint a tüzérségi lövedékek repeszei ellen védett.
Terepjáró képessége, elsősorban sáros talajon, korlátozott volt.
A tipus válozatai:
Sd.Kfz.250/2 távbeszélő
Sd.Kfz.250/3 rádiós
Sd.Kfz.250/4 légvédelmi
Sd.Kfz.250/5 felderitő
Sd.Kfz.250/6 lőszerszállitó
Sd.Kfz.250/7 80 mm-es gránátvető-hordozó
Sd.Kfz.250/8 75 mm-es harckocsilöveg-hordozó
Sd.Kfz.250/9 felderitő
Sd.Kfz.250/10 37 mm-es páncéltörőlöveg-hordozó
Sd.Kfz.250/11 nehéz ködvetőhordozó
Sd.Kfz.250/12 könnyű mérő
Sd.Kfz.252 lőszerszállitó
Sd.Kfz.253 felderitő

Az Sd.Kfz.250. adatai:
Harci súlya: 5,7 t
Kezelők: 6 fő
Teljes hossz: 4,56 m
Teljes szélesség: 1,95 m
Teljes magasság: 1,66 m
Hasmagasság: 0,28 m
Motor teljesitménye: 100 LE
Sebesség úton: 60 km/h
Hatótávolság: 320 km
Páncélzat: 7-12 mm

Emlitést érdemel, hogy a 250/3-as kivitelt Rommel tárbornok parancsnoki kocsiként használta Észak-Afrikában, „GREIF” elnevezéssel.

A "GREIF" képe és egy 250-es rajza

Lehet, hogy Rommel is használt ilyet valamikor, de a hires "GREIF" feliratos parancsnoki kocsija nem ilyen volt. Az Sd.Kfz.250/3-as, féllánctalpas kocsi volt.
Arra is kiváncsi vagy?

Sd.Kfz.223.

Felderitő páncélgépkocsi

Az I. VH-t lezáró versailles-i békeszerződés értelmében a német hadsereg nem fejleszthetett és alkalmazhatott páncélozott járműveket. A tilalom miatt a német csapatok Hanomag és Opal személyautókra épitett fa és vászon harckocsi-utánzatokkal gyakorlatoztak.
Hiteler hatalomra jutása után, a békeszerződést figyelmen kívül hagyva a Horch-gyár elkészitette az összkerék meghajtású, négykerék-kormányzású, egységes alvázra épitett könnyű felderitő páncélgépkocsik öt tipusból álló családját.
A tipus-család ferde lemezekből kialakitott törzse jó védettséget nyújtott, de nagy hátránya volt a felül nyitott torony. 1935-1942 között a fordulékony, éttengelyes, korlátozott terepjáró képességű járműből kb. 2000 db-ot gyártottak.
Az Sd.Kfz.222 vezértipust 1935-40 között gyártották és a háború végéig használták. A három fős kezelőszemélyzetű tipus forgótornyába 20 mm-es gépágyút épitettek be.
Az Sd.Kfz.221-nek csak két főnyi személyzete volt, fegyverzete egy géppuska a toronyban.
Az Sd.Kfz.223-nak három fős személyzete és a toronyban egy 20 mm-es gépágyúja volt, ezenkivül egy lehajtható keretantennát kapott.
Az Sd.Kfz.260 és 261 parancsnoki páncélkocsi volt, négy fős kezelő személyzettel előbb lehajtható keretantennával, később botantennával felszerelve.
Az Sd.Kfz.223. adatai:
Harci súlya: 4,8 t
Kezelők: 3 fő
Teljes hossz: 4,72 m
Teljes szélesség: 2,00 m
Teljes magasság: 2,06 m
Hasmagasság: 0,25 m
Tengelytávolság: 2,82 m
Nyomtávolság: 1,65 m
Motor teljesitménye: 75 LE
Sebesség úton: 80 km/h
Hatótávolság: 320 km
Páncélzat: 6-8 mm, homlokpáncél 14,5 mm
Fegyverzet: 1 db 20 mm-es gépágyú 100 db lőszerrel

Kép és rajz a kocsiról

Hiryu

Japánban az Akagi és a Kaga átalakitása után már eleve repülőgép hordozónak épitett hajókat bocsátottak vizre. 1933-ban a Ryujo, 1937-ben a Soryu, majd 1939-ben az eg méterrel növelt szélességű testvérhajója, a Hiryu állt szolgálatba.
A Hiryu adatai:
Vizkiszoritás: max. 20100 t
Személyzet: 1101 fő
Hosszúság: 227,6 m
Szélesség: 27,0 m
Merülés: 7,6 m
Sebesség: 34,5 csomó
Hatótáv: 10300 tmf
Fegyverzet: 73 db repülőgép, 12 db 127 mm-es és 37 db 25 mm-es légvédelmi ágyú, illetve gépágyú
A Hiryut már eleve a japán repülőgép hordozókra jellemző, oldalra és lefelé hajtott kéményekkel épitették. Felépitményét a kémények ellensúlyaként a hajó bal oldalára helyezték. Két szintes hangárral rendelkezett, melyek közül a felső kb. 20%-kal hosszabb volt. Hangárjait és fedélzetét három lift kötötte össze. Minimális védettséget kapott a vizvonalon és a fedézetén alkalmazott 90-150 mm-es páncélzattal.
A Hiryu és testvérhajója a Soryu képezte a II. VH-ban a 2. repülőgép hordozó diviziót.
1941. december 7-én mindkét hajó részt vett a Pearl Harbor elleni támadásban. December végén már a Wake szigeten végrehajtott japán partraszállást támogatták.
1942. február 19-én repülőgépeik Port Darwin ellen hajtottak végre légitámadásokat. Elsüllyesztettek 11 kereskedelmi hajót és a Peary torpedórombolót.
Néhány nappal később már a Holland India körüli vizeken harcoltak, majd a Ceylont támadó Nagumo altengernagy flottájában tevékenykedtek.
Szintén Nagumo altengernagy flottájának részeként részt vettek a csendes-óceáni háború fordulópontjának számitó midwayi tengeri-légi csatában.
A csata során a Hiryuról felszállt repülőgépek június 4-én két torpedó és három bomba találatot értek el a Yorktown amerikai repülőgép hordozón. Késő délután azonban a Hiryu is áldozatául esett az Enterprise és a Hornet zuhanóbombázóinak. Négy bombatalálatot kapott, kigyulladt és másnap reggel elsüllyedt. Nagumo altengernagy igy elveszitette flottájának mind a négy repülőgép hordozóját és a legtapasztaltabb japán haditengerészeti repülők zömét.


A Hiryu rajza és fényképe
A Hiryu fedélzete és hangárfedélzete
A Hiryu metszete jól látható a lefelé hajtott kémény

Köszönöm, blarskerin, ez bőven elég

Langley

A Langley-ről sajnos elég keveset tudok neked mondani, Sonka. 1912-ben bocsátották vizre Jupiter néven és eredetileg az amerikai flotta szénszállitó hajója volt. Később átalakitották, és a turbóelektromos meghajtás kisérleteihez használták. Ez annyit jelentett, hogy gőzturbinái nem a hajócsavarokat hajtották meg, hanem generátorokat, az igy termelt áram működtette a közvetlenúl a hajócsavarok elé szerelt, azokat közvetlenül meghajtó villanymotorokat.
Következő lépésben leszerelték a hajó daruit, és teljes hosszában, megemelt acél vázra egy 158,2x19,9 m-es sik fedélzetet épitettek repülőfedélzetnek. Repülőgépeit a repülőfedélzet alatt, az eredeti fedézeten kialakitot hangártérben tárolták.
Az átalakitott hajót Langley (CV-1) néven 1922-ben bocsátották vizre és 1924-ben állitották szolgálatba a Csendes-óceáni Flottában. A vele szerzett tapasztalatokat felhasználták a Lexington és a Saratoga épitésénél.
1937-ben a Langley-t átalakitották vizirepülőgép anyahajóvá és átminősitették AV-3-má.
1941. decemberében, amikor a japánk megtámadták Pearl Harbort, a Langley a távol-Keleten tartózkodott.
1942. februárjában repülőgépeket szállitott Jávára erősitésül. Február 27-én a jávai Tjilatjap előtt megtámadták és elsüllyesztették a japán 21. és 23. haditengerészeti légiflotta bombázói.

A Langley adatai:
Vizkiszoritása: standard 12700 t; max 13900 t
Hosszúsága: 165,2 m
Szélessége: 20,0 m
Merülés: 7,3 m
Sebesség: 15 csomó
Hatótáv: 3500 tmf
Személyzet: 468 fő
Fegyverzet: 34 db repülőgép és 4 db 12,7 mm-es gpu

a Langley oldalról
a Langley fedélzete hátulról
a Langley fedélzete előlről

Köszi a képeket, blarskerin! Ami az adatokat illeti, nos, ha írsz róla valamicskét, úgy is jó, ha nem, úgy is mondjuk, ha nem nagy kérés, csak annyit, hogy mikor építették, meddig és merre szolgált, ilyesmit, nagyon beható ismertetés nem szükséges

Nem volt rossz gép. Főként az anglia csatában voltak nagy számban bevetve(a Battlefield 1942-ben vezettem is). Jó volt, bár nem volt annyi géppuskája és nem szállíthatótt annyi bombát sem, mint a Heinkel He-111-es.

Elnézést, srácok, nem akartam floodolni, de már elküldtem Sonkának a képeket, amikor az alábbi a kezembe akadt. Van egy néhány hasonló részlet-rajzom repülőkről. Ha érdekel benneteket, felrakhatom őket.

Junkers Ju-88

Végre meggyógyult a gépem, egy garanciális alaplap cserét követően.
Kicsit megkéstem a Langley képeivel, Sonka, de nem felejtettem el az igéretmet! Itt van az elérhető három kép:
a Langley oldalról
a Langley fedélzete hátulról
a Langley fedélzete előlről

A képek minőségéért bocs! Régi képek, a nyomdai munka sem volt mindig tökéletes.
Lusta vagyok visszaolvasni a leirásodig, de ha kell néhány adat a Langleyről, szivesen elküldöm azt is.

Igy igaz. A Focke Wulf vadász verziói sebességben, fordulékonyságban és fegyverzetben egyaránt felülmúlták a Messert. És volt még egy nagy előnyük. A vadászgépek általában hátulról támadják egymást. A Focke Wulfnak hátulról elképesztően keskeny a törzse, nagyon kicsin célfelületet nyújt.
Azt hiszem, emlitettem már korábban, hogy egy alkalommal a Focke Wulf főkonstruktőre, Kurt Tank professzor egy fegyvertelen, kisérleti Focke Wulf Ta-152-essel lerázta a rátámadó szövetséges vadászokat és sértetlenül leszállt a géppel.

Szép volt, Vermes, gratulálok!

Dantes! A Focke Wulf nem csak szerinted múlta fölül a Messer-t. Kevesen tudják, hogy a 109-es Messer csak azért élt meg ujabb és ujabb fejlesztéseket, mert a kefebajszos szobafestő ragaszkodott hozzá.
Amikor bemutatták a magyarok közt csak Fókának nevezett Focke Wulfot, az helyből felül múlta a Messert. De Hitler közvetlen utasitására csatarepülő és zuhanóbombázó feladatkörben alkalmazták.
A háború elején több hasonló képességű tipus is megjelent, de Willi Messerscmittnek és a Führernek a barátsága midig segitett a 109-esen.