Ellent mondhatok egy kicsit? Az általad fejlesztési időnek mondott időszakban a szövetségesek partraszálltak Sziciliában, majd Olaszországban is. Közben az amerikai tengerész gyalogság egy sor szigetet foglalt el a Csendes-óceánon.
A nagy előkészités lényeges mozzanata volt, hogy időt kellett hagyni a németeknek és a Vörös Hadseregnek, hogy kivéreztessék egymást.
A Partraszállás után is csak a német haderő kb 20%-a harcolt Olaszországban és a nyugati fronton, a többi keleten.
Már többször utaltam egy amerikai-orosz dok.filmre. Abban elismerték, hogy a hirhedt Ardennek-beli német ellentámadás idején a Szövetségesek segitséget kértek az oroszoktól, akik segitségül előkészités nélkül keltek át a Visztulán.

szerk: éppen ez a meggyőzés volt a film legfontosabb mondanivalója, ezért készitették el.
Az eszedbe sem jutott, hogy egy távcsöve puska kb kétszer olyan messzire lő, mint egy gpu? Csak nem felfelé és bele a fedezékbe.

Pedig elmondták a problémákat is. Néhány amerikai katona és egy némeet veterán emlékezett vissza-megjegyzem meglepően jó börben voltak a koruk ellenére. Az egyik katona Omaha-beach-nél szállt partra az osztagával, a másik a "különleges" partraszálló csónakok egyikét vezette (amilyen a Bf 1942-ben is van) a másik az úszóképes tankok egyikét vezette, míg egy másik a vitorlázó deszkagépek közül egyet. A német pedig Omaha b-nél volt géppuskás.
A felvételeken nagyon sok kudarcbafulladt tesztet és prototípust mutattak, de mivel sikerült tökéletesíteni ezeket a szerkezeteket, így működtek élesben.
Az is mutatja egyébként, hogy milyen fontosak is voltak ezek a különleges szerkezetek, hogy a partraszállást 3 évig tartott megtervezni, amiből jelentős időt tett ki ezekenek a szerkezeteknek a fejlesztése.

Az eredeti felvételeket inkább hagyjuk! Láttam én már olyan eredeti felvételt, amikor az orosz katonák gyűrűje bezárult Sztálingrág körül. Aztán kiderült, hogy olyan gyorsan történt minden, hogy pár nappal később két alakulatot kivezényeltek eljátszani az eredeti felvételt.
Azt mégsem várhatod, hogy visszaemlékezés közben elmondját, hogy ez és ez volt a probléma az általunk kitalált szerkezettel. De meg kellett csinálni, mert szükség volt rá és a fene se törődött vele, hogy pár katona esetleg beledöglik!
Bocs a prosztó irásmódért, szándékosan akartam érzékeltetni vele a katonák iránti szolidaritást. Én igazán béke-katona voltam, de olvastam egy elrettentő iratot, mely szerint egy békeidőbeli nagy gyakorlaton 4-5%-os veszteség még elfogadható. Köszönöm én azt szépen, ha éppen belekerülök az adott százalékba!

szerk: egyébként a gpu-fészkek ellen legjobban a szövetséges rombolók ágyúi váltak be. A nagy hadihajók csak messziről tudtak lőni, de a rombolók elég közel mehettek, hogy közvetlen irányzékkal lőhessék a német állásokat.

Az eredeti felvételek alapján működtek bevetés közben, épp úgy mint a hidak elfoglalására küldött hangtalan fából készített vitorlázó repülők. Igaz sokan meghaltak biztos ezekben a szerkezetekben is, de nélkülük sok minden nem ment volna a szöviknek.
Az aknamegsemmisítő, szögesdrót felszedő eszközök pedig nem volta mások, mint a tankok elejére szerelt forgó dobra erősített, a végükön vasgolyóval végződő láncsorok, amik a dob forgásakor csépelték as földet, így robbantva fel az aknákat és biztosítva szabad utat a gyalogosoknak. A szögesdrótot is ezek szedték fel, úgy, hogy a dob két oldalán tárcsa volt ami a feltekert drótot elvágta.

Félreértések elkerülése végett én nem a rögtönzött (és egyébként bizonyos helyzetekben azóta is használt eszközök) szükségességét vontam kétségbe. Csupán azt mondtam, hogy az igy felszerelt tankok nem tudtak tankokként teljes mértékben helytállni. Egy aknamentesitő tank (trallos tank) átmegy az aknamezőn,aztán félreáll és át kell hogy adja a helyét a tényleges akcióra alkalmasabb tankoknak.
A másik amire utaltam, hogy ezek az eszközök egy-egy speciális feladat elvégzésére alkalmasak.
A lángszórót eleve nem lehet ebbe a kategóriába venni. Az egy plussz fegyver, mint nálunk is volt a felszerelhető (de hálistennek soha fel nem szerelt) légvédelmi géppuska.

Igazad van annyiban, hogy "hétköznapi" helyzetben nincs szükség ezekre a kacatokra egy tankon, de bizonyos célok leküzdése ellen akkor jó ötletnek tűntek. Hirtelenjében nem tudak mást kitalálni arra, hogyan juttassanak páncélosokat a partra a gyalogsággal kábé egyszerre, és ez a úszógumis megoldás már bizonyított a japcsik ellen (kis különbség, hogy a japánok máshogy védekeztek, ők a szigetek belsejében beásták magukat a dzsumbujba, és hagyták, hogy a támadó amerikaiak nyugisan érjenek partot).
Most az istennek nem jut eszembe az angol csávó neve, aki tervezte ezeket a különleges harckocsi-változatokat a D-napra, de abban nagy az egyetértés, hogy ott és akkor hasznosak voltak, megváltozott súlypont ide, csapnivaló irányíthatóság oda.

Szerk: Gpety, a szoknya nem felfújható-leereszthető volt, hanem a partra érve lerobbantották az egész cuccot. Több helyen lehet olvasni a sima bakák visszaemlékezéseiben, hogy sokáig csöngött a fule annak, aki beállt fedezékbe a még szoknyás vas mögé...

Bocs, hogy vitába szállok, de én harckocsizó voltam és az általad filmen látott eszközökhöz élesbe volt "szerencsém". Egenként több tonnás darabokról van szó, amik alaposan leterhelik a harckocsit. Ráadásul a harckocsi tervezésekor kialakitanak egy ideális súly-elosztást. Az elejére szerelt eszközök ezt is károsan befolyásolják.
Csak egy egyszerű példa: ha neked, mint katonának a fegyvered, lőszereid, személyes holmid, konzervjeid és vegyvédelmi cuccod mellé adnak egy láncfűrészt, ami roppant hatékony eszköz, együtt tudsz futni a többi katonával? Lőni és kűszni is tudsz a plussz láncfűrésszel?
A partra úszó tankról csak annyit, hogy nagyon látványos. De baromira lassan halad, és egy egyszerű géppuska elég, hogy a gumiköpenyt kilyukasztva az úszó harckocsiból merülő koporsót csináljon. Úszás közben ráadássul még viszonozni sem tudja a tüzet.

Ezek teljes értékű tankok voltak, amelyik úszni tudott, arra egy felfújható és partraszállás esetén leereszthető gumi keretre szerelt vászongondolája volt a kocsitest köré szerelve, az szorította ki avizet és érvényesítette Archimedes törvényét. ?iután kiértek a partra leeresztették a keretet és támogatták a gyalogságot. Az persze igaz haogy a gyakorlatokon nagyon sok merült míg végül használható lett a szerkezet. A szögesdrót felszedő tankok is tökéletes harcképességűek volta, miután elvégezték dolgukat a szögesdróttal, azután ezek lőtték szét az útelzáró óriási acélkapuk zsanérjait, majd vontatták el, hogy szabad utat kapjanak a gyalogosok.
Ezek nélkül a szerkezetek nélkül a partraszállás lehetetlen lett volna. Omaha beach-nél nem is ment valami simán a partraszállás, mert ott ezek nem nagyon voltak jelen, így a szövetséges gyalogságot könnyedén tizedelhették a német géppuskások.

Pont az efféle pót szerelékek súlya miatt mondtam csökkent harcértűnek őket. Egy tankot többé-kevésbé optimalizátk a védettség-mozgékonyság-tűzerő alapján. Ha az adott motor erőhöz és a védettséget adó súlyhoz hozzáteszneke egy tobb tonnás szereléket pkusszaban, akor csökena mozgékonyság, könnyebb eltalálni a tankot.
Példa rá a francia Char-3C, ami lassanmozgó célpont volt csak a német tankoknak a háború elején.
A veszélyes üzemről csak annyit, hogy volt nekem olyan katonatársam, akinek átnyomta (szó szerint!) a kezén a csőkulcsot a T-55-ös éppen lebontott haspáncél darabja.

Több ilyen esemény is volt, ahol a hadgyakorlat közben félresiklott valami, és emberek haltak meg. Volt, mikor egy német tengeralattjáró keveredett a gyakorlat közelébe, és volt, hogy egyszerűen csak az emberi tényező kapott szerepet. De ez ilyen dolog, a katonaság veszélyes üzem, ahol többtíz tonnás fémmonstrumok szaladgálnak, ott vérzik az orr, törik a köröm.

Viszont abban nem értünk egyet, hogy a mindenféle átalakított járművek harcértéke lecsökkent - maximum megváltozott az eredeti szerepük. A japánok ellen igencsak jól jött a lángszórós tank, a D-napon nem volt rossz, hogy az angolok cséphadarót tettek a tankok elejére az aknák és szögesdrótok ellen, és a bazi útakadályokat is könnyebben tolták odébb dózerral, mint emberi erővel.

Az már megint egy más kérdés, hogy az amcsik dd tankjai az omahán nem nagyon érték el a partot.

Mivel ezek speciális felszereltségű, ezáltal csökkent harcértékű tankok, nem mennél sokra velük, ha beletennék a játékba. Valószinűleg az első bevetés után elátkoznád azt is, aki beletenné.
Egyébként nagyon szépek ezek a bemuatók, csak miért hallgatnak bennük a D-day főpróbájáról, ahol ellensége tűz nélkül, Anglia egyik kiválasztott tetrületén több száz szövtséges katona és egy csomó jármű veszett oda? Az nem része a történelemnek? A hajdani Top Gun ujságban volt egy cikk az emlitett eseményről.

Paintball tankot már láttatok?
http://www.pto.hu/post/1/47

Tegnap láttam a NatGeon egy filmet arról, hogy milyen különleges harci eszközök segítették a partraszállát. Kár hogy a MOH, COD, Battlefield1942 és egyéb hasonló témajú játékokban nem találkozhatunk a vásznas kerettel felszerelt úszni is képes tankokkal, vagy épp az aknamegsemmisítő, szögesdrótfelszedő eszközzel kombinált tankkal.

Magát a Maust ismerem. Van egy Harckocsik és páncélozott szállitójármúvek c. tipuskönyvem és abban szerepel rajzzal, meg fényképpel. Csak abban nem vagyok biztos, hogy volt-e már irás róla.

Nem emlékszem pontosan, IceDragon. De nézd meg lejjebb Vermes listáját, hogy mik kerültek eddig ismertetésre.

Egyébként ajánlom minden uj topic-látogatónak, természetesen neked is Forise, hogy nézzen visszább a topicon! Az enyémeket leszámitva nagyon jó bemutatók készültek eddig is!

Nagyon szépen köszömöm mester az elismerő szavakat.
A leírást a hsz-ekről kimásolom és elmentem majd az esetleges ismétlések
elkerülése végett. Köszi!

Szép leirás, Forise! De légyszi, néz meg és ird ki kicsit lentebb Vermes listáját! Hála istennek kezd hosszú lenni a topic, ezért aki ujonnan belép nem tudhatja, hogy mi volt már bemutatva.
Bocsika! Nem akartam (egy oroszlánnal nem is mernék) gonosz lenni

Sziasztok!
Bátorkodnám én is megosztani veletek a második világháború legnagyobb csatahajójáról egypár infórmációt, amit a japánok készítettek. Erról a csatahajóról az egyik imeretterjesztő csatornán láttam filmet, ahol mindjárt lenyügözött a mérete és fegyverzete (már abban az időben is tudtak valamit a japánok, ha nem a legkisebbet, akkor a legnagyobbat készítik el). Na de a hajóról:
A Yamato több mint 260 méter hosszú és 64 ezer tonna (teljes hadikészültségben, üzemanyaggal feltöltve 73 ezer tonna) vízkiszorítású csatahajót 1941. decemberében, alig egy héttel Pearl Harbour megtámadása után állították hadrendbe. Egyedülállóan erős fegyverzete (9 darab 460 mm-es, 1400 kilogrammos páncéltörő gránát kilövésére alkalmas fedélzeti üteg) miatt a háború utolsó évében ez a hajó testesítette meg Japán reménységét az anyaországhoz egyre közelebb kerülő ellenséges erőkkel szemben.
A Yamato csatahajó 1942-ben a japán Egyesített Flotta zászlóshajójaként harcolta végig Yamamoto admirális parancsnoksága alatt a csendes-óceáni hadszínteret. A következő évben az USS Skate hadihajó megtorpedózta, ami miatt egészen 1944. áprilisáig szárazdokkban javították. Később fontos szerepet játszott a júniusi fülöp-szigeteki, és az októberi leytai csatákban is.
Kisebb javítások után a kombinált légi és vízi haderőkkel az Okianawa szigetét támadó amerikaiak ellen indított, a kamikázék tömeges bevetése miatt hírhedté vált „Ten-Go” hadművelet egyik legfontosabb szereplőjének szánták. 1945. április 6-án hagyta el a kikötőt.
A Yamato azonban soha nem ért el a célterület közelébe. A háború ebben a szakaszában a japán vezetők már tudták, hogy a háború elveszett. A Yamatot is úgy küldték utolsó útjára, hogy nem volt benne elég üzemanyag a visszatéréshez. Alig egy nappal a kihajózás után amerikai felderítő tengeralattjárók felfedezték a japán partoktól délre haladó csatahajót. Pár óra múlva 390 amerikai repülő egyidejű támadása érte a Yamatot, amely nem sokkal később az oldalára borult, majd felrobbant és elsüllyedt Kyushu partjainál, Japán dél-keleti részén.

Hali, srácok! Tegnap Dantes irt egy jó kis cikket a Nimitz osztályú repülőgép hordozókról. Kérdeztem, hogy tud-e valaki feltenni képeket. Mivel senki sem válasuolt, most felteszek három képet.

Nimitz osztályú rgh. rajza
A CVN67 J. F. Kennedy A CVN68 Nimitz

Szép volt





vízrebocsátás: 1940
vízkiszorítás: 20.218 t (üresen); 25.892 t (harckészen)
sebesség: 34 csomó
hossz: 246,6 m
szélesség: 33 m
személyzet: 2072 fő
fegyverzet: 81-85 db repülőgép; 8 db 12,7 cm-es ágyú; 16 db 28 mm-es légvédelmi gépágyú; 16 db 12,7 mm-es légvédelmi gépágyú

Osztályának harmadik (és egyben utolsó) egységeként 1940-ben bocsátották vízre. Nem sokkal az Egyesült Államok hadba lépése előtt készült el. Rövid pályafutása során több híres bevetésen vett részt. Ezek legnevesebbike a James Dooittle által tervezett és vezetett akció volt, melynek során a fedélzetéről felszálló B-25-ös bombázók Tokiót támadták. A vállalkozás nem sok anyagi kárt okozott, annál inkább megtépázta a japánok önbizalmát. 1942 nyarán részese volt a midwayi csatának. Az ütközetben sok torpedóvető repülőgépe elpusztult, zuhanóbombázói viszont nagy szerepet játszottak a győzelemben. Ezt követően konvojokat kísért. Októberben a santa cruzi csatában több találatot is kapott, és elsüllyedt. Testvérhajói: Enterprise, Yorktown

Yorktown rgh.

Igazából nem annyira a Yorktown egész történetét akarom most elétek tárni, csak ennek a történetnek a végét. A technikai adatokkal sem terhelek senki, Jedimaster olyan szépen leirta az Enterprise hordozót, a Yorktown testvérhajóját, hogy semmi értelme sem lenne az ismétlésnek.
A történetet 1942. május 8-án kezdem, a Korall-tengeren vivott csatával. Az összecsapás látszólag döntetlenül végződött, hiszen japán részről elsüllyedt a Shoho repülőgép hordozó, a Shokaku pedig megrongálódott és a javitás idejére kiesett a harcból, ezért nem vehetett részt a midway-i csatában.
Amerikai részről a korall-tengeri csatában elsüllyedt a Lexington hordozó, a Yorktown pedig megrongálódott, olajcsikot húzva vergődött haza, Pearl Harborba. Ott éppen a midway-i csata előkészületei folytak. Nimitz tengernagy, a csendes-óceáni flotta parancsnoka ragaszkodott hozzá, hogy a Yorktown, vagy ahogy a legénysége hivta az „Öreg Hölgy” is részt vegyen a készülő csatában.
Az Enterprise és a Hornet repülőgép hordozók 1942. május 28-án indultak a bevetésre. A három nap alatt (!) kijavitott Yorktown május 29-én 11 órakor hagyta el utoljára Pearl Harbort és indult társai után. A javitóbrigádok igyekezetére mi sem jellemzőbb, mint hogy az utolsó munkások már a nyilt tengerre vezető csatornában hagyták el a bevetésre induló hajót.
A Midway-szigeteknél vivott csata nem csak egy misét, de egy külön könyvet is megért. Walter Lord Hihetetlen győzelem c. könyvére gondolok. Mert tényleg hihetetlen, mennyi véletlen játszott az amerikaiak kezére a győzelem megszerzésében.
Eltévedt zuhanóbombázóik éppen akkor fedezték fel a japán repülőgép hordozókat, amikor azok széllel szembe fordulva igyekeztek fedélzetükre venni a korábbi, összehangolatlan és sikertelen amerikai támadásokat visszaverő repülőgépeiket.
De térjünk vissza a Yorktown-hoz. A japánok felderitése csak az együtt hajózó Enterprise-t és Hornet-et találta meg, ellentámadásuk, (az akkor még sértetlen Soryu-ról fellszállt gépek részéről) azonban a Yorktown-t érte. Egy bomba átszakitotta a repülőfedélzet hátsó részét és a japán pilóták jelentették, hogy az eltalált amerikai repülőgép hordozó „nagyon ég”.
A Yorktown személyzete azonban úrrá lett a tűzön, vaslemezzel befoltozta a lyukat és fogadni tudta a visszatérő saját repülőgépeit.
Elsülyedése előtt a Soryu még egy utolsó, igen gyenge támadást indított. Ezek a gépek szintén a Yorktown-t találták meg. Mivel nem láttak füstöt, rátámadtak a „sértetlen” amerikai repülőgép hordozóra. A Yorktown-t újabb két bomba és két torpedó találat érte.
A súlyosan sérült hajót elhagyta a személyzete, de mert nem süllyedt el, a Hammann romboló mellé állt és árammal látva el a javitó brigádot, megkezdték az előkészületeket a Pearl Harborba való visszatérése. 1942. június 6-án este hét órakor azonban a Tanabe fregattkapitány által vezetett I-168 japán tengeralattjáró négy torpedót lőtt ki az egyhelyben álló Yorktown-ra. Egy torpedó a Hammann rombolót találta el, kettő átment alatta és a repülőgép hordozót találta derékba.
A Yorktown 1942. június 7-én reggel, 5 óra 01 perckor, tatjával előre elsüllyedt.

Enterprise-ostályú repülőgéphordozó rajza és képe

Megtettem Ajánlom figyelmetekbe majd a II. vh topicot, ahova úgy néz ki ezentúl rendeszeresen fogok írni csak úgy, mint ide