Nos a JS-3-as(vagy IS-3-as) gyártása csak a háború után kezdődött, harcban, de még hadműveletben sem vett részt(legalábbis én így tudom). A háború után főleg Kína vásárolt belölük sokat, de a Szovjet Hadsereg is rendszeresítette.

A Zrinyi kiadó 1980-ban kiadott Harckocsik és páncélozott jármüvek tipuskönyve szerint: "Sorozatgyártását 1945. éve elején kezdték meg, és a JSz-3 harckocsik részt vettek a berlini hadmüveletben." A Bombay-Gyarmati-Turcsányi szerzőtrió HArckocsik 1916-tól napjainkig c. könyv csak annyit emlit, hogy "A JSz-III-t a szovjet vezetés bemutatta a berlini győzelmi felvonuláson, a harckocsi szó szerin sokkolta a szövetséges nyugati hatalmak képviselőit."
Gondolom, nem csak disznek vittek oda néhány 46 tonnás csörömpöt az oroszok. De ha az iról hazudtak (volt már erre is példa), akkor elnézést kérek a tévedésemért!

blarskerin, igen, ismerem, bár én úgy tudom, hogy harcokban nem vett részt a keleti fronton...

Nah, picit leült a topik, hátha ez majd feldobja (bár nem valószínű )

Amerikai vadászrepülőgépek, 7. rész:

Berliner-Joyce P-16






Az 1929 februárjában megalapított Berliner-Joyce által tervezett és megépített P-16-os volt az utolsó kétfedelű vadászgép az Amerikai Légierő kötelékében, valamint az első és egyetlen kétfedelű amerikai vadászgép, amely kétszemélyes volt. A cég eredetileg egy egyfedelű gép megtervezését kezdte el, de aztán végülis a P-16-os kifejlesztésébe "kergették bele". A prototípus először 1929 októberében repült. Fémből készült konstrukció volt, vászonborítással. A két fős személyzet egy egyterű pilótafülkében kapott helyet. A felső szárny hosszabb volt, mint az alsó, illetve előrébb helyezkedett el, ezenkívül sirályszárny-kialakítású volt. A megfigyelő/lövész a pilóta mögött foglalt helyet. A gépet egy 600 lóerős, turbófeltöltős, soros Curtiss V-1570 "Conqueror" hajtóművel látták el.

A tesztelés után a Légierő 25 darab gépre adott le rendelést. A gép az Y1P-16 jelölést kapta, mivel a Légierő további teszteket akart végrehajtani az első 15 géppel. Ezeket a gépeket már nem látták el turbófeltöltőkkel, valamint háromszárnyú légcsavarral szerelték fel őket (a prototípus kétszárnyú légcsavart kapott).

A Légierő 1931-ben fogadta el végleg a gépet, és az Y1P-16-ok 1932-ben álltak hadrendbe (már mint P-16-osok); a 94. vadászrepülő-században kötelékében teljesítettek szolgálatot. A turbófeltöltő nélkül a gép teljesítménye nagy magasságokban jelentősen lecsökkent, habár strapabíróbb repülő volt, mint a kortárs egyfedelű vadászgépek. A gép további hibái közé sorolható a rossz kilátási lehetőség, ami nagyban megnehezítette a fel- és leszállást. A gépet később átjelölték PB-1-essé (PB = Pursuit, Biplace = Kétüléses Vadászgép). A P-16-osokat (PB-1-eseket) 1934-ben vonták ki a szolgálatból, azonban keveset közülük egészen 1940-ig megtartottak kevésbé fontos feladatok elvégzésére.

A Légierőn kívül a Haditengerészet is szeretett volna rendelni a gépből, kizárólag anyahajón való szolgálatteljesítésre. Egy prototípus meg is épült, ez az XF2J-1 jelölést kapta. Ezt egy 625 lóerős Pratt & WHittney R-1510-92 "Hornet" hajtóművel látták el. A cég akkori rossz anyagi helyzete miatt a prototípus majd két évig készült, ráadásul a gép hasonlóan rossz kilátási lehetőségekkel "büszkélkedhetett", ami - valljuk be - nem túl előnyös egy kifejezetten anyahajókon való szolgálatra tervezett gépre nézve. A gépnek a kegyelemdöfést a Grumman FF-1-es adta meg, mely ugyancsak 1934-ben jelent meg, és minden más vetélytársát maga mögé utasította.

Változatok:

XP-16: prototípus 600 lóerős V-1570-25 hajtóművel, egy darab készült belőle
Y1P-16: sorozatgyártott verzió, a tesztelések után a P-16 jelölést kapta, 25 darab készült belőle
P-16: a gép szolgálatba lépésekor kapott jelölés
PB-1: a P-16-osok átjelölt változata

Adatok:

Személyzet: 2 fő
Hossz: 28 láb 2 hüvelyk (8. 59 méter)
Szárnyfesztáv: 34 láb (10. 36 méter)
Magasság: 10 láb 2 hüvelyk (3.1 méter)
Maximális sebesség: 172 mph (282 km/h)
Hatótávolság: 650 mérföld (1046 km)
Maximális repülési magasság: 21600 láb (6696 méter)
Fegyverzet: 2 darab rögzített, előrefelé tüzelő, valamint (a lövésznek) egy darab mozgatható .30 kaliberes (7.62 mm-es) gépfegyver; 224 fontnyi (102 kg-nyi) bomba

Nem tudom, ismered-e a JSz-sorozat következő tagját, a JSz-3-ast?
Teljes hossza 6,65 m, szélessége 3,05 m, magassága 2,44 m (a Tigris II. 3,09 m magas volt!). A JSz-3 súlya 46 tonna, páncélzata 30-200 mm, a döntött homlokpáncélt ék alakúra képpezték ki. A tornya háború utáni T-sorozat lekerekitett lövegtornyának az előfutára. A fegyverzete egy 122 m-es ágyú, egy 7,62 mm-es, meg egy 12,7 mm-es légvédelmi géppuska. A motorja 500 LE-s, sebessége 37 kmm/h.
Elég későn készült el, de a berlini hadmüveletben bevetették őket. A háború utáni berlini disszemlén a megjelenésükkel sokkolták a nyugati szövetségeseket.

Oké, így már rendben van, csak én az "igénytelen" szó egy másik értelmezését vettem figyelembe

Az előbbi szövegelés mellé, most bemutatok nektek egy tankot, azt hiszem számotokra szokatlan módon, belülről.
A T-55-ös közepes tank méretei hivatalosan: 37 tonna súlyú, 6,27 m hosszú (előre forditott lövegcsővel), 3,28 m széles, 2,4 m magas és a hasa 40 centire van a talajtól. 58 cm széles lánctalpai 3,7 m hosszan fekszenek fel a talajon. Motorja a kocsi hátsó részében keresztben elhelyezett 12 hengeres V elrendezésű dizel, 580 LE teljesitménnyel. A kocsi sebessége uton elérheti az 50 km/h-át. Fegyverzete egy hosszú csövű, 100 mm-es lövegből, a vele párhuzamositott 7,62 mm-es géppuskából és a torony jobb oldalán, a töltökezelő búvónyilása mellett felszerelhető 12,7 mm-es géppuska. A személyzete 4 fős.
A tank elején, bal oldalt ül a vezető, aki a szokásos pedálokkal és két botkormánnyal irányitja a csörömpöt. Kifelé kissé előrehajolt állapotban lát, két periszkópon át, de csak előre. A kényelmét szolgálja a mellette levő fő üzemanyag tartály, melyet löszerek tárolására alkalmas módon alakitottak ki. (Egyetlen köbcenti hely sem mehet veszendőbe!)
A lövegtorony jobb oldala kizárólag a töltő-kezelőé, aki legtöbbet állva dolgozik. Itt kezdtem én is. Pompás hely, csak kicsit alacsony. Próbáljon valaki előregörnyedten megemelni és odábbtenni egy zsák cementet! Súlyra kb. annyit nyomnak a löszerek is. Van persze egy lehajtható kis széke is a töltőnek, meg egy periszkópja, amivel egész jól körbe lehet nézni, ha ráér az ember. Előreforditott torony esetében az üzag-tartályban tárolt lőszerek pompásan elérhetők, különben a torony belső részén felszijazott lőszereket kell használni. A helyzetet kicsit neheziti a lövegfar, ami akkora, mint egy bedeszkázott iróasztal és a stabilizátor miatt fel-alá hintázik, kivéve töltés közben.
A torony bal oldalában ül a parancsnok és az irányzó. A parancsnok egy közbeforgatható periszkóppal figyeli a környéket és a fejvédőbe épitett gégemikrofonnal, meg hallgatóval irányitja a személyzetet. De ő kezeli a bal felén, a torony oldalába épitett rádiót is. Az irányzó parancsnok előtt kapott helyet, lesüllyesztett ülésben. Olyan közel vannak egymáshoz, hogy a parancsnok térdei, ha magasabb az ürge, jószerivel az irányzó széktámlájának két oldalán férnek csak el.
Az irányzó általában megtámaszkodik a fejével a torony megfelelő részén és jobb szemével rátapad a távcsőre. A löveg irányitását a stabilizátort vezérlő fogantyúkkal végzi. A fogantyúk tetején vannak az elsütőgombok a löveghez és a géppuskához. Szerencsére általában nem kell sokat mozognia, mert a jobb oldalán hintázik a lövegfar. Persze arra is megvan a lehetőség, hogy két kerék, a toronyszögmérő és vizszintező segitségével kézzel irányozza be az ágyút.
A kocsiparancsnok és az irányzó kényelmét szolgálja, hogy kettőjüknek csak egy búvónyilás áll rendelkezésükre a beszállásra és a kocsi elhagyására. A parancsnok feje feletti.
Ha magatok elé tudtátok képzelni ezt a kényelmes járművet, akkor lehet némi fogalmatok arró, milyen pszichikai terhelést jelent egy ennyire zárt és zsúfolt helyen harcolni, kockáztatni az életét valakinek. Fütés nincs, Rugózást belülről alig lehet érezni. Ha a tank felkapaszkodik valahová, úgy lendül ujra vizszintesbe, mint egy gyufásdoboz. Ha elütik az ágyút, a tank nem fékez le, hanem megáll egy pillanat alatt. Az ember úgy érzi, kicsúszik a periszkópon.
Én békében kaptam kiképzést, de volt "szerencsém" megtapasztalni, milyen kegyetlen dolog, ha ránk lőnek. Egy éjszakai lövészeten valamelyik szomszédos csörömp irányzója a mi lövegtornyunk hátsó helyzetjelző lámpáját vélte célpontnak. Az eszem tudta, hogy a géppuska-lőszer nem tehet kárt bennünk, de kegyetlen volt hallgatni a rövid sorozat csattogását a páncélon!
Talán nem véletlen, hogy az alakulatunknál az a vicc járta:
Melyik a legjobb tank a világon?
Amelyikből már gombostűt csináltak!

Bocsi! Kicsit nehezen tanulok bele a Fórum szolgáltatásaiba.
Igen, igénytelenek. Sokkal kevesebb karbantartást igényeltek, mint a kortársaik. És elképesztően egyszerű a kezelésük. Mi azt mondtuk a csörömpjeinkre, hogy ha egy kirgiz pásztorgyereket valaki megkerget a T-55-ben egy óráig, már tudja kezelni.

hát erre csak annyit tudok mondani, hogy LOL...

Teljes mértékben egyetértek veled. De tulajdonképpen, akkor nem hazudtak az amik. Nem veszítettek tankot. Azt nem mondták, hogy egyenlőek voltak az erőviszonyok.

Ezúttal nem egy tankról szeretnék irni nektek, hanem a tankok kezelőiről. Mert sajnos a harckocsik bevetése nem abból áll, hogy veszek egy csúcs minőségű járgányt, aminek hatalmas és erős lövege van, beleültetek négy-öt személyt és kész a győztes csata. A kezelőknek meg kell tanulniuk bánni a tankkal, elvégezni rajta az alapvető karbantartásokat, amikre meglepően sürün van szükség. Talán meglepő, de a világ egyik legsérülékenyebb szerkezete éppen a harckocsik lánctalpa! Hatalmas terhelésnek van kitéve és minden lánctagot egy persely és csapszeg rögzit a szomszédjához. Ha ez a persely kikopik...
Minél bonyolultabb egy tank felszerelése, annál több időbe telik a személyzet kiképzése. Egy személyzet pedig semmit sem ér, a tankokat kötelékben is gyakoroltatni kell. Ez pedig megemeli a kezelők "értékét" hiszen nehéz pótolni a jól kiképzett, hozzáértő legénységet. Pedig a tank igen veszélyes üzem! A harckocsik legnehezebb bevetése az ellenséges tank-roham megállitása, az úgynevezett ellenlökés. Ezt csinálták az oroszok Kurszknál. Ilyen esetben a tapasztalatok szerint kb. 50% veszteséggel lehet számolni! Saját propagandájuk szerint az amerikaiak Irakban nemveszitettek tankot. CSakhogy elfelejtik hozzáfűzni, hogy teljes légifölény birtokában támadtak, rosszul kiképzett, kényszer-sorozott iraki katonák ellen. (nem véletlenül kért még egy napot Schwarzkopf tábornok, hiszen az elit Köztársasági Gárdával meg sem ütköztek az első Sivatagi Vihar idején.)
A bonyolultság egyik csúcs-példája az 1970-re elkészült német MBT-70, melyet azért nem engedtek gyártásba, mert mérnöki képzettségü személyzetet igényelt. Háborúban honnan vettek volna annyi mérnököt, akire máshol nincs szükség?
A II.Világháborúban a német tankok müszakilag jobbak voltak a legtöbb orosz tanknál. Miért győztek mégis az oroszok? Az egyszerü felépitésű tankból többet és olcsóbban lehetett gyártani. Az egyszerűbb berendezés kezelésére gyorsabban ki lehetett képezni az új legénységeket. És ráadásul az igénytelen orosz tankoknak tipustól függetlenül sok közös fődarabja volt, amiket szükség esetén bármelyik kilőtt tankból ki lehetett menteni és felhasználni.
Elnézést, hogy a konkrét tankok helyett pár szót a kezelőkről is ideszúrtam, mint volt harckocsi irányzó!

A KV-2-es túl nagy volt? Láttál már képet a németek MAUS (Egér) elnevezésű, tervezett nehéz harckocsijáról? A fegyverzete és méretei is roppant impozánsak voltak a szerencsétlen szörny-szülöttnek. '0,0 m teljes hossz, 3,67 m szélesség és 3,66 m magasság. A tervek szerint egy 1200 Le-s motorral hajtott generátorok táplálták volna a futóművet mozgató elektromos motorokat. a sebessége úton 20 km/h lett volna. 200 mm-es homlokpáncélzat mellett 50-80 mm-es lemezekből akarták épiteni. A súlya ennek megfelelően 188 tonnát (!) tett volna ki. A fegyverzete egy 150 mm-es löveg, meg egy 75 mm-es páncéltörő ágyú, a gyalogság ellen két géppuska. A személyzetét 6 főre tervezték.
A kis aranyost a neves autótervező, dr. Porsche tervezte. A fából készült toronnyal felszerelt első példányt Hitler is megszemlélte. 10 prototipus volt készülőben, de csak kettő volt mozgásképes. Az orosz csapatok előrenyomulása miatt végül Kummersdorfban valamennyi MAUS-t felrobbantották.

Az IS-2-es az egyik kedvenc tankom a Második Világháborúból. Ez, és a Tigris II-es volt a háború két legütőképesebb tankja (a KV-2-est most hagyjuk, túl nagy volt ahhoz, hogy sikeres legyen). A többi tank messze elmaradt ettől a két tanktól (még a Tigris I-es is). Az már más kérdés, hogy a Tigris II-es részben örökölte az I-es típus "betegségeit" (úgymint megbízhatatlanság)...

HYSS: Légy szíves, ilyet többet ne... Különben trolloskodásnak vesszük, és akkor repül a warn. Megmondtuk már itt párszor, hogy mindenféle agyelszívós-vámpíros cucc mehet az aláírásba, de ilyen módon "reklámozni" tilos, és a HSZ azon része, amely "rejtetten" vezet a Bitefight-ra, off-nak számít, amit a Szabályzat is tilt. Legközelebb ne forduljon elő, semmilyen formában. Aláírásban lehet, az megengedett. Köszönjük megértésed!

Lehet,hogy jó poénnak szántad az "atombombázódat", HySs. De gondolj arra, hogy minden kezdet nehéz, főleg a repülésé, ahol semmiféle korábi tapasztalat nem állt rendelkezésre. Az I. Világháború előtt néhány évvel még azt sem akarták elhinni az emberek, hogy levegőnél nehezebb tárgy repülhet egyáltalán. A repülés nehézségeihez jött, hogy a kellően könnyű motorok alig idősebbek a repülésnél.
Ja! Egyébként ha már nevetni akarsz, nevess azon, hogy te is vászon, vagy papir bori-tással kezdted! (Gyengébbek kedvéért pelenkában)

Volt egy kiemelkedő amerikai mérnök a harckocsi épités történetében. J. Walter Christie. Az általa épitett Christie M1932 tip. torony nélküli harckocsi egészen meglepő tulajdonságokat mutatott. Részben döntött páncéllemezekből készül és 760 Le-ős Hispano-Suiza motorjával lánctalpon 96 km/h sebességre volt képes. A fő érdekesége, hogy le lehetett szerelni róla a lánctalpat, akkor a nagy méretű, gumis felületű görgőkön 193 km/h sebességet is elérhetett.
Persze Christie sem lehetett próféta a saját hazájában. Az amerikai hadsereget nem érdekelték a járművei. Angolok és oroszok vásárolták meg a szabadalmai többségét. A többit már tudjátok, nem?
A Szovjetúnióban a Christie tank megoldásait felhasználva épült egy sor BT tipusjelű könnyű harckocsi. Az egyik BT-7M tipusűval 1935-ben egy bemutatón 1,52 m magasból 50 km/h sebességgel 9,14 m-t ugrattak.
A Bt harckocsikból M. I. Koskin mérnök megalkotta a T-32-es tankot. Ez már döntött páncéllemezekből épült, nagy méretű, gumis felületű futógörgőkkel, a benzines motorokhoz képest biztonságosabb és alacsonyabb fogyasztású, diesel motorral. =6,2 mm-es löveget kapott, a sebessége elérte az 52 km/h-t. Ennek az átmeneti tipusnak az utóda lett a hiressé vált T-34. Ennek a lánctalp-szélességét megnövelték, ezáltal egészen laza terepen is tudott mozogni. A döntött páncéllapok vastagságát 45-80 mm-re növelték. A T-34/A 30,5 kaliberhosszúságú, a T-34/B 41,2 hosszúságú löveget kapott. A T-34-/76C ugyanazzal a löveggel, de egészben öntött toronnyal készült.
A T-34/85-öt újratervezett lövegtoronnyal, 85 mm-es 51,5 kaliberhosszúságú löveggel, 32 tonnára nőtt súllyal 1943. végén került a csapatokhoz, a Pantherek és Tigrisek fölényét (mérsékelt sikerrel) ellensúlyozandó.
A Tigrisek igazi ellenfelei a 122 mm-es löveggel ellátott, 45 tonnás JSz-II-esek lettek 1944-ben, de az már egy másik történet.

HySs: Semmi baj nem lenne vele, ha te lettél volna az első. De ezt már szinte mindenki elsütötte, azonívül off is...

ON

Nekem is volt pár makettem, de eladtuk őket

Gratula a csodálatos leiráshoz!
Ha megengeded, hozzáfűzném, hogy mi gyorsitotta meg igazán a német fejlesztéseket. 1941-ben az előretörő németeknek olyan élményben volt részük, mint később a szövetségeseknek Normandiában. Több helyen szembe találták magukat a T-34/A harckocsikkal. Ezek a támadások mind egy kaptafára zajlottak. Az orosz tank támadott és mindent kilőtt, ami elé került, amig el nem fogyott a lőszere, vagy az üzemanyaga. Nagy szerencséje volt a Wermachtnak, hogy Sztálin ostoba utasitására a meglévő 2810 db t-34-es egy részét a távolkeleten állomásoztatták, a többit pedig három-négy darabonként szétosztották a harckocsizó egységek között.
Gondoljátok el, mi lett volna a német villámháború sorsa, ha egy hozzáértő tábornok (pl. Guderian, Rommel) irányitja egyetlen hadtestbe tömöritve a T-34-eseket! Amiknek a 76,2 mm-es lövege 60 mm páncélt tudott átütni. Igy viszont a németek zsákmányoltak és le is másoltak jónéhány orosz tankot és a nyugati fronton bevetettek többszáz orosz löveget. A német megoldásokkal "feltuningolt" másolat a Párduc lett.

Nincs ezzel semmi gond...

OFF! Nem azért keresem a magyar vonatkozásokat mindenben, mert olyan nagy NépNemzeti fazon lennék. De ha más népek és gépek történelmét ismerni dicsőség, a sajátunkat ismerni kötelesség!

A II.Világháború talán legütőképesebb tankja a német Tigris volt, de sajna több sebből vérzett. Nagy súlya miatt még Európa nyugati felében sem birta el minden hid. Nagy távolságra minden tankot csak vasúton lehetett szállitani. Ehhez azonban a Tigris futóművéről le kellett szerelni a külső görgősort és másik lánctalpat kellett rá tenni. (Még a Tigrisnél fél méterrel keskenyebb T55-ös lánctalpai is lelógnak egy-egy tenyérnyire kétoldalt a vasúti kocsiró!)
Mindezekhez jött a Tigris hatalmas fogyasztása. Uton 100-110 km-t tett meg egszeri feltöltéssel, terepen ennek a felét, vagy csak harmadát. A nagy tömeg miatt könnyű volt túlterhelni a motorját is, ami harci körülmények között végzetes.
A legnagyobb probléma azonban a Tigrissel az alacsony gyártási darabszám volt. Shermanból több, mint 40ezer készült, T-34-böl 30ezer fölött, a Tigrisből nem egészen 4ezer.
Csak érdekességnek: A Tigris a prototipus tervezőjétől, dr. Ferdinand Porsche-tól kapta a Tigris nevet.
A Magyar Királyi Honvédség is használta a Tigriseket a keleti fronton. 1944-ben Galiciában az 1. magyar hadsereg 2. páncélos hadosztálya 10, más források szerint 13 db Tigris kapott. Leglátványosabb sikerük: 2 tigris fél óra alatt 14 db orosz harckocsit lőtt ki.