Amerikai vadászrepülőgépek sorozat:

Lockheed P-38D

Az európai hadszíntérről érkező jelentések alapján a Légiharc Parancsnokság (Air Combat Command) és a Légi Hadieszközök Parancsnoksága (Air Materiel Command) 1941 nyarán elrendelte, hogy minden amerikai vadászrepülőgépet meghatározott eszközökkel, tulajdonságokkal kell ellátni ahhoz, hogy harcokban is részt vehessenek. A kívánalmaknak megfelelő gépeket, a Légierő utasítására, a „D” utótaggal kellett ellátniuk a gyártóknak.

Mindezek hatására az eredeti, hatvanhat gépre szóló rendelés „maradékát” (36 darabot) már P-38D-LO jelöléssel készítette el a Lockheed. A gépek cégen belüli jelölése maradt Model 222-62-02.

A P-38D-k és az alap P-38-asok közötti különbségek közé tartoztak az alacsony nyomású oxigénellátó rendszer, az öntömítő üzemanyagtartály és a behúzható leszállásjelző fények alkalmazása, valamint a gépek jelzőfényekkel való ellátása. A vízszintes vezérsík beesési szögének megváltoztatása, együtt a magassági kormány tömegkiegyenlítőinek áthelyezésével, megkönnyítette a magassági kormány működtetését, valamint megszüntette annak rázkódását, egyszerűbbé téve ezzel a zuhanórepülésből való visszatérést. A korábbi magas nyomású oxigénellátó rendszert, mint ahogy arról már szó volt, egy alacsony nyomásúval egészítették ki; ez a megoldás a későbbi változatokon is megtalálható volt. A normál üzemanyag kapacitás maradt 210 gallon (795 liter), azonban a maximális belső tárolású üzemanyag mennyisége 390 gallonról (1476 literről) 340 gallonra (1287 literre) csökkent.

Az első P-38D-k 1941 augusztusában kerültek a Légierő egységeihez.

Eleinte a Légierő az “Atlanta” becenevet akarta adni a P-38-asnak, de végül a P-38D-ket és a későbbi verziókat a “Lightning” (azaz „Villám” ) névre keresztelték.

Mivel a vadászrepülőgépek fejlődése rohamos ütemben zajlott, még a P-38D-ken végrehajtott változtatások sem igazából tették a gépet harcképessé. 1942-ben a P-38-asokat RP-38-asokká, a P-38D-ket pedig RP-38D-kké jelölték át; az „R” előtag a “Restricted to non-combat use”, vagyis (szabad fordításban) a „Harci feladatokra alkalmatlan” rövidítése volt. A gépeket ezután harci gyakorlógépekként hasznosították.

Az 1941-ben, Louisiana államban megrendezett közös Hadsereg-Haditengerészet hadgyakorlaton P-38-asok, az RP-38-as, és néhány Selfridge Field-i P-38D is részt vett, azonban csak néhány gép rendelkezett fegyverzettel is.

Adatok:

Személyzet: 1 fő
Hossz: 37 láb 10 hüvelyk (11.53 méter)
Szárnyfesztávolság: 52 láb (15.85 méter)
Magasság: 12 láb 10 hüvelyk (3.91 méter)
Maximális sebesség: 390 mph (627 km/h) 25000 láb (7620 méteres) magasságban
Hatósugár: 500 mérföld (804 km)
Maximális szolgálati magasság: 39000 láb (11887 méter)
Fegyverzet: egy darab 37 mm-es gépágyú; négy darab .50 kaliberes (12.7 mm-es) gépfegyver

Lockheed P-38D

Lockheed “Lightning I”-es / “Lightning II”-es a Brit Királyi Légierő (Royal Air Force, RAF) számára

Időrendi sorrendben az RAF számára készült “Lightning Mark I”-es volt a következő elkészült verzió. Franciaországban már 1939 tavaszán lezajlott a P-38-as a Hadieszköz Bizottság (Comité du Materiel) és a Főtanács (État Major) által elrendelt elbírálása; a géppel az akkor még fejlesztés alatt álló Breguet 700-as, Potez 671-es, és Sud-Est S.E.100-as ikerhajtóműves vadászrepülőgépeket akarták leváltani. 1940 áprilisában az Angol-Francia Beszerzési Bizottság (Anglo-French Purchasing Committee) 667 P-38-as vadászgépet rendelt. A gépekből kétféle verzió készült: a Model 322-61-03 (vagy 322-F) Franciaország, illetve a Model 322-61-04 (vagy 322-B) Nagy-Britannia számára.

Mind a Francia, mind pedig a Brit küldöttség szerette volna, ha a P-38-asokat turbófeltöltő nélküli Allison hajtóművekkel látták volna el, ezenkívül azt is kikötötték, hogy mindkét hajtómű légcsavarja jobbra forogjon. Ennek oka az volt, hogy jobbnak látták, ha a P-38-asok hajtóműve felcserélhető a Curtiss H.81A-kéval (a Curtiss P-40-es egyik exportváltozata), melyből mind Nagy-Britannia, mind pedig Franciaország nagy számban rendelt. A Bizottság elrendelte továbbá, hogy a P-38-asokat közepes magasságú légiharcokra optimalizálják, mely akkoriban a legjellemzőbb légiharc-típus volt Európában; ugyebár a P-38-asok tervezésénél a hangsúly a nagy magasságokban való ütőképességen volt. Az angol-francia delegáció szintén tisztában volt azzal a ténnyel, melyet már az Amerikai Hadügyminisztérium (US War Department) is tapasztalt, nevezetesen hogy a P-38-asok turbófeltöltőkkel való ellátása meglehetősen problémás; így aztán, hogy elkerüljék a költséges és túl sok időt felemésztő csúszásokat (a gépeket egy éven belül kellett leszállítania a Lockheed-nek, a szerződés szerint), a P 38 asokat turbófeltöltő nélkül rendelték meg, ahogy arról már szó volt. Ez utóbbi döntés, mint később kiderült, különösen elhibázottnak bizonyult.

A brit és francia Model 322-eseket 14000 láb (4267 méteres) magasságban 1010 lóerő leadására képes, turbófeltöltő nélküli Allison V-1710-C15 hajtóművekkel látták el. A francia változat metrikus műszereket, francia gyártmányú rádiót, valamint szintén francia gyártmányú fegyverzetet kapott. A gázkarok is „francia stílusban” működtek, azaz a gázadás a gázkar hátratolásával történt. Ezen gépek maximális sebessége 400 mph (643 km/h) volt 16900 láb (5151 méteres) magasságban.

Franciaország eleste után, 1940 júniusában, a szerződésben szereplő összes Model 322-est a (tervek szerint) a britek vették volna át. 1941 júliusára az RAF rájött, hogy a P-38-asokra valószínűleg a nagy magasságokban történő bevetések során is szüksége lesz, ezért változtattak a szerződésen; 143 “Lightning I”-es az eredeti elképzelések szerint, turbófeltöltő nélküli Allison V-1710-15 hajtóművekkel készült volna el, míg a hátralevő 524 gép, “Lightning II” névvel (cégen belüli jelölés: Model 322-60-04) turbófeltöltővel ellátott Allison V-1710-F5L és F5R hajtóműveket kapott volna, melyek garantált maximális sebessége 415 mph (667 km/h) volt 20000 láb (6096 méteres) magasságban.

A turbófeltöltő nélküli, jobbra forgó légcsavarral ellátott Allison hajtóművei miatt az RAF “Lightning I”-eseit a „kasztrált P-38-as” néven emlegették a Lockheed-nál. A későbbi történésekből kiindulva a becenév igencsak találó volt.

Az első három gép 1942 márciusában érkezett meg az Egyesült Királyságba, vízi szállítás útján. Az elsőt közülük a Southamptonhoz tartozó Swaythling-be, a Cunliff-Owen Repülőgépgyártó Kft-hoz (Cunliff Owen Aircraft Limited) szállították, hogy különböző vizsgálatokat, illetve kísérleteket végezzenek el vele. A második a Kísérleti Repülőgépek és Fegyverzetek Intézményéhez (Aeroplane and Armament Experimental Establishment, A&AEE) került, Boscombe Down-ba, teljesítményértékelésre. A harmadik gépet a Farnborough-nál található Királyi Légijármű Intézet (Royal Aircraft Establishment) kapta meg, mellyel szintén kísérleteket, illetve teszteléseket folytattak le.

Ezeknek a „hibrid” P-38-asoknak a teljesítménye igencsak gyenge volt, ennek következtében az RAF visszamondta a “Lightning I”-esekre szóló rendelését, miután a három gép tesztelése befejeződött.

A brit szerződés maradék 140 “Lightning I”-esét az Amerikai Légierő vette át, és a P-322 jelöléssel látta el. A gépeket egy speciális átalakító központba küldték Dallas-ba, Texas államba, ahol is elvégezték rajtuk a szolgálatteljesítéshez szükséges változtatásokat. A legtöbbjüket gyakorlógépekként, illetve kísérleti gépekként hasznosították. Bár végül az Amerikai Légierő kötelékébe kerültek, a gépeknek meghagyták a brit sorozatjelzéseiket. A P 322-esek közül húsz megtartotta az Allison V-1710-15 hajtóművét (Amerikai Légierőn belüli jelölés: V-1710-33), egy irányba forgó légcsavarokkal. A Pearl Harbor utáni kritikus időkben ezek a gépek is harci szolgálatba álltak. A maradék P-322-es Allison V-1710-27/29 hajtóműveket kapott, melyek légcsavarjai ellentétes irányba forogtak; turbófeltöltőket ezen gépek sem kaptak. Őket gyakorlógépekként használták, csökkentett fegyverzettel (két darab .50 kaliberes , valamint két darab .30 kaliberes gépfegyverrel, gépágyú nélkül).

Csupán csak egyetlen darab “Lightning II”-es készült el, ezt szintén az Amerikai Légierő vette át, P-38F-13-10 jelzéssel; a gépet nemzetiszínű festésbe burkolták, azonban a brit sorozatjelzést ő is megtartotta. Ezt a példányt a Lockheed használta fel, mégpedig füstbombák tesztelésére; a bombákat a gondola és a géptörzsek között elhelyezett tárolókból dobták le. Később egy másik, hasonló kísérlethez is felhasználták, ezúttal azonban torpedókat vetettek ki ugyanezekből a tárolókból. További huszonnyolc brit rendelésű gép P 38F-13-LO-ként, százhuszonegy darab P-38F-15-LO-ként, százhetvennégy P 38G 13 LO ként, kétszáz pedig P-38G-15-LO-ként került az Amerikai Légierőhöz.

(folyt. köv.)

Végre megtaláltam (ez az internet csodákra képes ) állítólag T-95 lesz a neve és durbva dolgokra lesz képes.
T-95

A legújabbról nem. De egy pár régebbiről igen.
Azok is igen lenyűgözőek. Bár a tankok szerepének egy részét már átveszik lassan a harci helikopterek.

Éppen a harci helikopterek és a rakétáik miatt fejlesztették ki az oroszok a reaktív és a aerosolos védelmi rendszerüket.
Az egyik felrobbantja a rakétát, a másik "csak" meghülyíti.
Mág 1997-ben mutatták be az oroszok a Black Eagle elnevezésű tankjukat. Kb. 50 t-ás, kombinált páncéllal és reaktív védelemmel ellátott, 135-140 m-es löveggel felszerelt kocsi.
Valahogy így néz ki.

Egyébként igazából nekem nem is az amerikai politika, hanem annál inkább a technika érdekel, nyűgöz le, tetszik. Éppezért nem is mondom h egyet értek az amerikaiak ténykedésével bármilyen téren. Éppezért inkább arról beszéljünk. (vagy ha akarsz még erről beszélni akkor menjünk a hadsereges topicba.) Tényleg te tudsz vlmit az oroszok legújabb tankprojektjéről? Ami most fog kijönni?

Az már egy másik topicba tartozna, csak röviden megemlítem a kedvedért Wolkare, hogy az amerikaiaknak nincs büszkélkedni valójuk az iraki ténykedésükkel.
Az iraki hadsereg gyakorlatilag ellenállás nélkül letette a fegyvert. Azóta mégis a vállalt szerepéhez képest elképesztően nagy veszteségeket szenvedett a US Army.
És ha Szaddamnak lett volna megfelelő stratégiája, a katonáit csak fele olyan hatékonyan veti be, mint ahogyan most a gerillák harcolnak, véres rendet vághattak volna az időzített robbanószereikkel, a vegyi fegyvereikkel és minden más vacakkal az amerikai hadsereg soraiba.

Szerencsére nem volt.
Bár az egy másik dolog, hogy az USA által vívott "megelőző" háború még ma sem létező fogalom, csak Bokrocska találta ki. Hiszen azóta bőven kiderült, hogy saját magukon kívül semmit sem előztek meg.

Nemcsak, hogy lett volna, de jópárszor meg is esett a dolog. Nem egy sofőr hagyta ott a fogát az ilyen rajtaütések során. Azt már elfelejtettem, hogy hol: Irakban, vagy Afganisztánban (de sejtésem szerint mindkét helyszínen történtek ilyesmik).

Nos akkor újévi tüzijáték lett volna, de az amcsi hadsereg ennél szervezettebb volt nem véletlen h te is úgy fogalmazol "lett volna". Lehet h a T-72ő még mindig jó de ennél vannak igényesebb országok is. Nem véletlen h nem az irakiak nyertek. Rossz volt a stratégia.(egyébként szerintem lassan átmehetünk az országok hadseregei topicba azt nem mondtam h az Abrams sebezhetetlen (hisz van olyan rpg is ami átlövi) de azt igen h jobb mint a T-72. (és nem azt h a T-72szar!..)

Egy dolgot azért a nagy hasraesésben ne felejts el, Wolkare!
Kilőhetetlen harckocsi nincsen! Minden tanknak van gyenge pontja, ahol megfelelően eltalálva meg lehet semmisíteni.
Azt se felejtsd el, hogy a T-55-ös harckocsit az 1950-es évek közepe óta gyártják! A páncélzata, a lövege, az irányzó berendezése is azoknak az éveknek felel meg.
Tudom, mert én is egy T-55-ösben szolgáltam 1980-81-ben!
A T-72-es is közel tíz éves konstrukció volt, amikor az Abrams elkészült. Ennek ellenére a T-72-es automata töltője a mai napig etalonnak számit! Már abban is alkalmazták a lőelemképző komputert, a lézeres távmérőt.
És van egy hatalmas nagy előnye az Abrams-szel szemben. Bő tíz tonnával könnyebb. Ahol egy T-72-es még elmegy, ott az Abrams-et már nem bírja el az út, vagy a híd.

Egyébként szerinted mit tudtak volna kezdeni az amerikaiak, ha egy néhány iraki felkelő lesből, egyszerű molotov-koktélokkal, vagy ne adj' Isten RPG-kkel megtámadja az Abrams-ek üzemanyagát szállító tartálykocsikat?

Ez bizony így szokott lenni, ugyanis ezek a konstrukciók jó pár éve léteznek. Gondolj csak a levegővel működő autókra, azokat sem ma találták fel.
Érhette volna, az Irakiak gyakran azt se tudták honnan lőttek rájuk. (ráadásul nem hinném h 1 T-55ös vagy 77es átlőtte volna az Abremset.)

A propaganda filmek a világ legmodernebb harckocsijának ábrázolják az Abrams-et és ezért mindenki elfeledkezik arról az apróságról, hogy 1981-ben az akkor még XM1 Abrams már csapatpróbáknál tartott.
Vagyis ez a hipermodern tank bizony 27 éve rendszerben áll.
Nagyon nehéz, hiszen eleve nehéz harckocsinak készült és azóta a páncél kiegészítései még növelték a súlyát.
Ráadásul az amerikaiak eleve úgy tervezték, hogy sokkal könnyebb (lényegében T-55-ös) orosz tankok ellen legyen bevethető. Valamint az amcsik teljesen természetesnek veszik, hogy mindenkor az övék lesz a légtér teljes uralma.

Irakban is érhette volna kellemetlen meglepetés az amerikaiakat. Ugyanis az első időszakban a sík sivatagban az amerikai hadsereg hasonló veszteségeket volt kénytelen elviselni, mint az oroszok húsz évvel korábban Afganisztán hegyei között!
Ha már akkor olyan kemény gerilla-mozgalom lett volna Irakban mint ma, lehet, hogy az USA diadalmenete egy kicsit másként alakul.

A harckocsik fejlesztése mindig az éppen aktuális stratégia alapján történik.
Az érdekes amerikai lézereket az oroszok biznyítottan, bár elhallgatottan bevetették már évtizedekkel ezelőtt. Amerikai helikopter pilóták bánták azokat a kísérleteket.

Az h a Challenger a legjobb ez így marhaság. Kb.: egy idősek és nem életlen h az amcsik 2015ig v meddig akarják megtartani. (egyébként ott olyan dolgokat csinálnak amiket el se lehet képzelni, így el tudom képzelni h már réges rég elkezdődött a legújabb, legjobb, leghalálosabb harckocsijuk fejlesztése, ) Nos amúgy az amcsik harckocsik nélkül is többre mennek mint bárki más ott van az F-széria (repülők) és mindenféle érdekes lézer és egyéb fegyver.
Bár az is igaz h az oroszok most hozakodnak elő új tankjukkal, már kiváncsi vagyok.

Valóban nem volt szerencsés megoldás gázturbinát tenni egy harckocsiba. Lásd az oroszok is az elsp T-80 ba még gázturbinákat szereltek. Azóta viszont már alig találni ilyet. Ma már azokat is dízellel szerelik. Egyébiránt nem az Abrams a legjobb harckocsi a világon. Mára kissé elavult a felépítése és a tervezése. Márt csak az elektronika fejlesztésével tudják szinten tartani a képességeit. Jelenleg a legjobb a brittek Challanger II-ese, illetve a németek Leopard 2A6EX változata.
Egyébként a jelenlegi taktika az amicsiknál az volt irakban, hogy a sivatag kellős közepén tankolták tanker kamionokból az abramseket. De hasonló képet láttam már olyan szituációban ,hogy Cobra helikoptert tankoltak ugyanígy.

A gázturbinának van néhány igen komoly előnye (gyorsabb indíthatóság, a nyomaték folyamatos leadása) és van egy igen komoly hátránya, a nagy fogyasztás egy harckocsi esetében.
Ugyanis az üzemanyagot szállító tartálykocsik sehola világon nem páncélozottak. Vagyis bármikor előfordulhat, hogy egy jól megszervezett támadás.sorozatban akár egyszerű gerillák is megállíthatják a szomjas Abrams-eket.
Egyenlő ellenféllel szemben pedig még inkább megtörténhet, hogy egy stratéga csak csalogatja maga után a "kilőhetetlen" tankokat, és közben az igazi csapást az utánpótlásukra méri.

Erre is céloztam, hogy nehéz megmondani, melyik tank az igazán jó.

az is biztos!

Hát h nem jobb abban nem vagyok biztos de amugy is az Amcsi kormánynak van rá pénze még ha percenként lógnak is át a mexicánók.
Egyébként sem hiszem h valaha áttérnének sűrített levegőre vagy napenergiára....

Jah favorit ! csak ugye azt tudod hogy a fentartási költségei vagy 5x meghaladják pl: leo 2 tank-ét! és nem jobb! Abban gázturbinás motor van az még egy helyben is zabálja a benzint!

Egyébként nekem is az Abrams a favourite! yee

Yaya a németek itt bukták el a háborút mert azt az nyeri meg aki több tankot tud rövid idő alatt legyártani. Lehet h a német tankok jobbak voltak de a Shermanek sosem jártak egyedül. (mondom csak azok akik eltévedtek)

Wolkare: bocs, a duót félreértelmeztem.

Meg a Sherman másik előnye a kisebb mérete volt. A németek minden kategóriában nagyobb tankokat gyártottak, így fordulhatott elő olyan helyzet, hogy a német tankakadályok között át tudott menni a Sherman.

Ilyen bevetésről én sem tudok.
Tudomásom szerint az oroszok kaptak néhány Shermant is a szállítások során, de nem tartották elég jónak és nem tudok róla, hogy az európai frontokon bevetették volna.
Egyébként a sherman nem volt olyan jó amennyit gyártottak belőle. Talán nem véletlen, hogy a németek gúnyosan "Tommy-sütőnek" hívták őket.

Hogy ma melyik a legjobb tank? Minden ország a magáéra esküszik. És mivel egyenlő feltételekkel (azonos számban, azonos körülmények között) sosem vetették be őket egymás ellen, erre a kérdésre nem lehet ilyen egyszerűen választ adni.
Az Abrams félelmetesen erős, amíg mozog. De sokat fogyaszt és egy igazán komoly háborúban bizony megeshet, hogy üzemanyag nélkül maradva veszít.
Az oroszok a védettség helyett mindig is a mozgékonyságra, a tűzerőre helyezték a hangsúlyt.
A német és az angol harckocsik meg sosem fognak harcolni az amerikai Abrams ellen.

Ahhh..Killer ezt nem mondtam. (de előfordulhatott ha esetleg valamelyik eltévedt )

Nem tudok róla, hogy összehangoltan bevetették volna a Shermant és a T-34-est...

blarskein!
vermeskrisztián jól mondja: nem úgy értettem h egybe...tom h 2 külön tank de úgy értettem h ez a duó volt akkoriban a legjobb (nem véletlen ezek nyerték a háborút..)
2: külön írtam h nem a pilótákkal van a gond! (szerintem nézd végig bár igaz nem volt egész érthető
3: van ilyen elektromos páncél ami feszültséggel áll ellen a dolgoknak de mivel csak ennyit tok róla ezér kérdeztem.
4: tom h sok ember sok vélemény de azér csak van 1 kis általánosítás.

Az a Sherman-T-34 milyen típus? Nem kevertél te össze egy amerikai,meg egy orosz tankot egybe? Az amcsiknak volt a Sherman, a ruszkiknak meg a T-34.

De pilótákat se téveszd össze a lokátorosokkal. A pilótákat a lokátorosok jelentésére emelik a levegőbe. A pilótáknak addig nem is kell tudniuk egyetlen idegen gépről, amíg felszállási és elfogási parancsot nem kapnak.

Hogy melyik tank a legjobb a világon? Erre ahány ember kérdezel, annyi választ fogsz kaőni, mert sok féle tankos bevetés van, az egyik erre alkalmasabb, a másik meg arra.
Az amerikai Abrams-nek baromira vastag és erős a páncélja, de kicsi a hatótávolságba a gázturbinája miatt.
Az orosz tankoknak kisebb a páncélztata, sokkal könnyebbek, de nagy a hatósugaruk.

Én eddig a reaktív páncélzatról hallottam, ami egy érzékelővel figyeli a közeledő rakétákat és szembe robban velük, megsemmisítve a rakétát a becsapódás előtt.
De van aerosol-os védelem is, amely a rakéta lézer vezérlőfejétét vakítja meg egy aerosol felhővel.

blarskerin:Nos csak voltak ,illetve hát vannak is ,nem is ők a rosszak ,hanem a rendszer apám mesélte ,h annak idején mikor katona volt leszállt a bázisra 1 orosz és ezt csak akkor vették észre mikor bement kávézni.

Egyébként melyik tank most a legjobb? (nem történelmi szempontból (! az ugye a Sherman-T-34) Hanem modern kori tankokra gondolok. Szerintem az Abrams bár most hozakodnak elő 1 új csodával az oroszok.
(tényleg tudja valaki h mi is az az elektromos páncél?)