(A Borzongás horrormagazin a lecsökkent olvasottság következtében sajnos határozatlan időre búcsút intett, a félig elkészült halloweeni különkiadás írásait azonban a PC Guru Online felületén mind elolvashatjátok ezekben a hetekben. Kövessétek a Borzongás cimkét!)
Majdnem azzal kezdtem a cikket, hogy éltetem egy kicsit a Tromát, mint gyártót és forgalmazót. Hiszen a Troma egy legendás intézmény. Konkrét esettanulmányokat lehetne arról írni, hogy honnan indult a cég, milyen szemléletet tükröz, és hogy milyen filmekkel foglalkozik. Javarészt a legaljával. Alkotói kis költségvetésű mozikat gyártanak, és ugyanilyeneket karolnak fel forgalmazásra is. Rengeteg kultikus darab köthető hozzájuk, de talán legismertebb munkájuk a The Toxic Avenger, amelynek főszereplője a cég kabalafigurája is egyben. De a lényeg, hogy a Troma relatíve későn, 2005-ben hozta vissza a ’80-ban készült, The Children című, underground körökben klasszikusnak számító filmet a köztudatba. A cég ugyanis 2005-ben jelentette meg DVD-n az Albright Films alkotását, elméletileg felújítva, gyakorlatilag viszont bűnrossz transzferrel. De ez nem az a horror, ahol ez különösképp sokat dobna a latba. A The Children ugyanis egy igen különös kis szerzemény.
A film bemutatója előtt, 1979. március 28-án radioaktív szivárgás történt a pennsylvaniai Three Mile Island atomerőműben. Bár az eset nem követelt halálos áldozatokat, mégis jelentős mennyiségű szennyező anyag került a légtérbe. Elméletileg ez ihlette meg a készítőket, amikor nekiálltak a forgatókönyvnek, melyet első körben The Children of Ravencbackre kereszteltek. Igen ám, csakhogy létezett annak idején egy koncentrációs tábor, ami a megtévesztően hasonló Ravensbrück nevet viselte. A készítők végül úgy gondolták, hogy a nézőket félrevezetheti a cím, ezért elhagyták a végét. A The Children a sztoriját tekintve pedig gyilkos kisgyerekes horror. Ezek pedig nagy divatnak örvendtek annak idején, manapság már sokkal inkább tabu a gyermekek lemészárlása (legyenek élők vagy holtak).
Sugár Berci kalandjai
Egy iskolabusz halad át a közeli atomerőműből kiszökött gázfelhőn, és a későbbiekben ez lesz minden baj forrása. A lokális rendfenntartó, Hart seriff később megtalálja az út szélén veszteglő iskolabuszt, a gyerekeknek azonban se híre, se hamva. A seriff őrületes nyomozásba kezd, és felkeresi mind a hat gyermek szüleit, hogy látták-e csemetéiket. Érdekes módon a szülők többségét hidegen hagyja a hír, hogy a kölykök elcsámborogtak, de Hart nem adja fel, és tovább keresi a csellengőket. Ráadásul bevonja az expedícióba az egyik szülőt, Johnt is. A srácok később feltűnnek imitt-amott, de abban sincs köszönet. A sugárzás hatására ugyanis fekete karikák jelennek meg a szemeik alatt, de ami a legdurvább, hogy a körmük is fekete lesz! Ez pedig azért baj, mert akit megölelnek apró kis kezeikkel, azokból füst száll fel, majd lemállik a húsuk. A kicsik pedig előszeretettel zaklatják szüleiket és mindenki mást, aki az útjukba kerül.
Nem is olyan gáz
Nagyon fura kapcsolatom alakult ki a filmmel. De kezdjük azzal, hogy a mű megvalósítása bőven hagy maga után kívánnivalót. A legszembetűnőbb negatívum a gyerekek alakítása. Ez leginkább azzal magyarázható, hogy nem színészeket szerződtetek, hanem a stábtagok lurkóit kérték fel a szerepekre. A gyilkosságok kivitelezése és prezentálása dettó gagyi lett. Akár még az amatőr kifejezést is megkockáztatnám. De! A film rendelkezik egy olyan, semmi mással össze nem hasonlítható borús hangulattal, ami simán feledteti a negatívumokat. A zene pedig egy külön téma, mivel ennek a produkciónak is Harry Manfredini szerezte a muzsikáját, aki kétszer is leszámlázta ugyanazt a szerzeményt. A főtéma ugyanis egy az egyben a Péntek 13. első részét idézi (egy hónap eltérés van a megjelenések között), csak épp a „ki-ki-ki-ma-ma-ma” nélkül.
Nem azt mondom, hogy a The Children bődületesen jó horror, inkább úgy fogalmaznék, hogy megvan a maga közönsége. És ez nem kimondottan a trash-rajongókat jelenti, hanem inkább azokat, akik hajlandóak szemet hunyni a gyengeségek felett, és megpróbálják az adott korszak szellemiségében megtekinteni a filmet.
A The Children tehát minden gyermekbetegsége ellenére bőven fogyasztható, pláne most, hogy a Vinegar Syndrome végre normális kiadásban jelentette meg újra. És még azt is el tudom képzelni, hogy a maga idejében, abban a korban, az akkori körülmények között igenis ijesztő tudott lenni.
Ilyen lett volna a magazinban
