(A Borzongás horrormagazin a lecsökkent olvasottság következtében sajnos határozatlan időre búcsút intett, a félig elkészült halloweeni különkiadás írásait azonban a PC Guru Online felületén mind elolvashatjátok majd a következő hetekben. Kövessétek a Borzongás cimkét!)
Bizonyos témák időről időre felütik a fejüket. Nekem az egyik személyes kedvencem (és erre most jöttem rá, hogy a kedvencem) a kívánós alműfaj. A legismertebb film jelen témakörben legyen, mondjuk, a Halálmester, de például a 2017-es Wish Upon is az abszolút fogyasztható kategóriába tartozik. Ezek után gondolom, nem okoz majd meglepetést, hogy a The Final Wish is eme filmek sorát gyarapítja.
Engem valamiért már az előzetes is megfogott, pedig semmi újdonsággal nem kecsegtetett. Mégis, valamilyen oknál fogva berántott a képi világ, és már-már némi gótikus atmoszféra is kilátásba volt helyezve. Arról nem is beszélve, hogy az egyik főszerepben Lin Shaye tündököl. És egy picit itt ki is térnék rá. Érdekes módon, ha sikolykirálynőkről beszélget az ember, első körben Jamie Lee Curtis vagy Neve Campbell neve merül fel, de Lin Shaye valamiért mindig kimarad. Megértem, hogy az idősebb korosztályt képviseli, és az ember ezért talán nehezebben veszi a szájára a nevét, de azért gondoljunk csak bele: Lin szinte több horrorfilmben szerepelt, mint fentebb említett kolléganői együttvéve. És valahogy úgy vagyok vele, hogy az esetek nagy százalékában az ő neve számomra már garancia a minőségre. De akkor nézzük, mennyire is volt helyes a megérzésem.
A tékozló fiú esete a bűvös köcsöggel
Aaron telefonhívást kap rég nem látott barát-barátnőjétől, Lisától, hogy menjen haza, mert meghalt a fiú apja. Aaron sosem volt igazán családbarát fajta, ezért kicsit nehézkesen bár, de csak ráveszi magát, hogy visszatérjen szülővárosába. Miután hazatér, kénytelen-kelletlen szembesül vele, hogy a dolgok megváltoztak. Barátainak élete más irányt vett, és gyerekkori szerelme, Lisa is rossz kezekbe vetette magát. Mindemellett anyja is látványosan megzuhant férje halála miatt, ami teljesen érthető, de Aaron érzi, hogy valami más is van a levegőben. Miután egy garázsvásár keretein belül megpróbálja pénzzé tenni apja hagyatékát, felkelti a figyelmét egy köcsög. Vagy legyen inkább urna a politikai korrektség jegyében. És érdekes mód innentől datálható az is, hogy ha Aaron kíván valamit, az biza’ valóra válik! Persze egy kicsit nyakatekert módon. És hát szokás szerint megkezdődik a kutatás, a válaszok keresése, a kívánságok véletlenszerű kikotyogása, majd az ebből fakadó komplikációk kezelése. Ja, és persze Tony Todd itt is megmondja az igazságot. Igaz, most nem egy hullaházban melózik, mint a Végső állomásban, hanem könyvtárban, de hát itt is mindenki tök merev.
Kívánhatnánk ennél többet?
A The Final Wish maradéktalanul beváltotta a hozzá fűzött reményeimet, és még annál is többet. Amit vártam, azt megkaptam. Nevezetesen a remek atmoszférát és hangulatot. A film tehát annak ellenére működik, hogy eredetiséget még csak nyomokban sem tartalmaz. Már ami az alapsztorit illeti. Ezzel mondjuk azért nincs bajom, mert a kivitelezés viszi magával a néző figyelmét. És itt arra akarok kilyukadni, hogy bár nem egy horrorfilmes klisé üti fel a fejét, az írók mégis képesek voltak ezeket úgy beilleszteni a sztoriba, hogy egyáltalán ne tűnjenek közhelyesnek. A forgatókönyvnek egyébként hárman veselkedtek neki, viszont a munka oroszlánrészét Jeffrey Reddick vállalta magára. Ő az a remek férfi, aki a Végső állomás-filmek sztorija felett is bábáskodott, és ennek tudatában nagyjából már be lehet határolni, hogy mire számíthatunk a The Final Wish esetében. A tempó teljesen rendben van, nincsenek üresjáratok, és nem éreztem azt sem, hogy csak az időt akarják húzni két paráztatás közt. Mondjuk ijesztgetések is vannak, de nem sok, és azok is érzéssel adagolva.
Amit viszont mindenképp szeretnék még megemlíteni, az a fényképezés. A film nagyon jól néz ki, és itt nem csak az operatőri munkára gondolok, hanem a világításra és úgy kompletten az egész látványvilágra. A ház, az épületek, a helyszínek egytől egyig finoman borús hangulatot árasztanak, és nagyban hozzájárulnak a folyamatosan jelenlévő parafaktor fenntartásához. Ugyanakkor hiba lenne kihagyni a színészeket, akik kivétel nélkül remekül helytállnak. Lin Shaye kisujjból rázza ki a fura, elmeháborodott anyóka szerepét, de az Alkonyat sztárja, Michael Welch is meglepően hitelesen tud félni.
Lényegében a The Final Wish jött, látott és meggyőzött. Nem mondom, hogy évek múltán is eszembe fog jutni, mert ahhoz azért kevés egyediséggel van felruházva. Jelen pillanatban azonban tökéletes kikapcsolódásnak tartom, miközben legfőbb erénye, hogy egészen a stáblistáig képes megtartani a nézőt, ami szerintem nagy szó manapság.
Így nézett volna ki a magazinban
