(A Borzongás horrormagazin a lecsökkent olvasottság következtében sajnos határozatlan időre búcsút intett, a félig elkészült halloweeni különkiadás írásait azonban a PC Guru Online felületén mind elolvashatjátok ezekben a hetekben. Kövessétek a Borzongás cimkét!)
Egy könnyed komédia, amely jellegzetes kelléktára miatt horrornak álcázza magát? Vagy talán egy szörnyes horror, amiben túlteng a komikus véna? Hirtelen nem is tudom eldönteni, melyik premissza állja meg jobban a helyét, mindenesetre az az egy biztos, hogy Rolfe Kanefsky alkotása egy minden ízében könnyed szórakozást ígérő, infantilis produkció. Kevesen tudják, hogy az azóta is a videó-szekcióban tevékenykedő úriember (Party Bus to Hell című filmjéről a Borzongás negyedik számában már beszámoltunk) alig 18 évesen írta meg a forgatókönyvet, két évvel később pedig, élete első munkájaként tető alá is hozta. Nem tagadom, mostani szemmel nézve meg-meglátszik rajta a kor (mégiscsak egy 28 éves műről van szó), de gyakorlatilag egy, az ezredfordulón túl is szórakoztató, alacsony költségvetésű szörnyhorror-paródiát kapunk, ami a retrórajongóknak kellemes kikapcsolódást nyújthat!
EGY SZÖRNYEN KLASSZ HÉTVÉGE
Történetünk a világ talán egyik legelcsépeltebb horrorfilmes kliséjével nyit: hormonoktól fűtött fiatal szereplőink jól megérdemelt tavaszi szünetüket egy kis erdei kabinban szándékoznak eltölteni, persze ők még semmit sem tudnak a közelben ólálkodó csápos undormányról, aki a film elején már rútul elintézett egy környéken kocsikázó, mit sem sejtő szöszit. Nem sokkal a beköltözésük után az egyik horror-nerd mindenben az elkerülhetetlen vég jeleit véli felfedezni (messze megelőzve ezzel még a Sikolyt is), és ahogy ilyenkor lenni szokott, a többiek fittyen hánynak rá, inkább egymás testével foglalják el magukat. Természetesen a film egy pontján valóban betámadja őket ez a nem a bolygónkról származó zöld monszter, és indul a kergetőzés meg a bujkálás!
A film egyébként rendkívül vagány módon, egyfajta dinamikus felvezetőként egy videókölcsönzőben játszódó üldözéses szekvenciával nyit, ami annak ellenére, hogy a cselekménnyel semmiféle logikai kapcsolatban nem áll, irtó pofásan sikerült. Nem mellesleg megmutatja rendezőnk horrorfilmek iránti felhőtlen rajongását – lásd a bolt polcain sorakozó VHS-klasszikusokat.
CSAK SZEX ÉS MÁS SEMMI?!
A produkció nézőbarát jellegénél fogva, több ízben is találkozhatunk látványos meztelenkedésekkel: van itt kihagyhatatlan éjszakai fürdőzés vagy részletesen taglalt zuhanyozós jelenet, és akkor még nem is beszéltem az első negyven percről, amely gyakorlatilag egy brutálisan hosszúra nyúló enyelgés-hullám. Szorosan egymás után következő képsorokban nézhetjük végig, miként párosodnak egymással hőseink. Egy szavunk sem lehet, a pucérkodási faktor ki lett maxolva!
A ledér hölgyek bájainak mutogatása mellett szintén bőven kapunk az adott korszakba illeszkedő – esetlenségben vagy éppen szimpla bohóckodásban kimerülő – humoros gegeket, amelyek legtöbbször egy adott horrorfilmes klisé eltúlzására vagy kiparodizálására irányulnak. Mint amikor a szörny elől menekülő szereplőnk teljes erejéből nekifut a fának. Az egyik, számomra legemlékezetesebb jelenetben főhősünk például egy éppen belógó mikrofonállványon átlendülve ugrik ki a házból, mindezt pedig az Indiana Jones zenéjére. Hát nem fergeteges?! Szereplőink egyébként szerethetően idomulnak ebbe, a forgatókönyv által megteremtett félkomoly, de inkább komikus környezetbe, amit csak fokoz a klassz zenei aláfestés.
Ami a szörnyet illeti, tőle sem kell sokat várni. Már az elején tudni véljük, hogy egy földönkívüli entitásról van szó, tehát jelzés szinten akármilyen béna amorf izé lehet – most éppen egy tűéles fogakkal rendelkező békára hasonlít, már ha egyáltalán megmutatja magát. Legtöbbször ugyanis csak a csápjait villantja elő ez az idétlenül vartyogó jószág, ahogy az áldozatok után nyúl, esetenként bugyira vetkőztetve a nőnemű egyedeket. Az szintén csak a film vége felé derül ki, hogy szemeiből lézernyalábot sugározva bárkit a szolgájává tud tenni, viszont a kulcslyukon átfújt borotvahabot nem igen szereti. Furák ezek a kisköltségvetésű földönkívüliek, nem?!
Egyeseknek talán egy olcsó és bugyutának tűnő „kabin az erdőben” jellegű tinédzserhorror képe jelenhet meg, de garantálom, hogy jól fogtok rajta szórakozni; és bár költségvetésében tényleg nem combos, élvezeti faktora terén messze túlszárnyalja az előzetes várakozásokat!
Ilyen lett volna a magazinban
