(A Borzongás horrormagazin a lecsökkent olvasottság következtében sajnos határozatlan időre búcsút intett, a félig elkészült halloweeni különkiadás írásait azonban a PC Guru Online felületén mind elolvashatjátok majd a következő hetekben. Kövessétek a Borzongás cimkét!)
Az ázsiai filmekhez kötődő rajongásom közel egyidős a horror műfaja iránti szerelmemmel. Kölyökkoromban irdatlan mennyiségű repkedős-verekedős akciófilmet megnéztem, a videokazettás wuxia-felhozatalba aztán szépen-lassan beszivárogtak a sötétebb témák (ajánlott látnivalók a külön keretes írásomban). A meghatározó gyermekkori élmények hatására a későbbiekben is rajta tartottam a szemem a Távol-Keletről érkező alkotásokon, elvégre az ottani országok bizonyos témákban kifejezetten egyedi és utánozhatatlan minőségű produkciókra képesek.
A J-horror és társai aranykora
Hatalmas szerencsénkre ebben kedvenc műfajunknak is nagy szerepe van: számomra a távol-keleti horrorfilmgyártás aranykora az ezredforduló környékére tehető. Akkoriban gyakorlatilag csak arany termett Ázsiában, a kínálatban hemzsegtek az időtálló alkotások. A legaktívabb ország Japán volt, az ezüstérem Dél-Koreát illeti meg, de szinte mindegyik nemzet hozzájárult a klasszikus rémfilmek repertoárjának bővüléséhez.
Természetesen Hollywood is szerette volna learatni ezeket a babérokat, de az álomgyárba berendezkedett stúdiók tulajdonosai hajlamosak megfeledkezni róla, hogy ezen filmek egyik legnagyobb erőssége a helyi kultúrában gyökerező misztikum. Gőzerővel próbálták lemásolni a történeteket, de ahogy kiemelték őket az eredeti kontextusukból, azonnal elveszítették varázsukat. Ahogy az élet más területein is tapasztalhatjuk, az ázsiai munkamorál kifogástalan, ez alól pedig a filmkészítés sem kivétel. Technikailag hibátlan alkotások, rendezőzsenik, bitang erős atmoszféra, a helyi társadalomból, kultúrából beszivárgó különleges íz – ezek elegye teszi utánozhatatlanná az onnan érkező filmes importot. Nem véletlen tehát, hogy szinte az összes amerikai remake alulmaradt eredeti vetélytársával szemben. A „kivétel, ami erősíti a szabályt” különdíj Gore Verbinski Ringu-átiratát illeti meg, de ezzel vége is a sornak.
Számomra igazi kincsesbánya volt ez az éra, de a 2000-es évek közepére erőteljesen kifulladt az ázsiai horror-lendület. Érdektelen folytatások, többször lerágott csontok kerültek elő, és ekkorra nagyjából a világon mindenkinek elege lett a hosszú, fekete hajú kísértetlányok ijesztgetéseiből. Mivel a Fűrész és a Motel hatására elszabaduló torture porn-trend erősen rányomta bélyegét a kínálatra, néhány éven keresztül nem is igazán tulajdonítottam kiemelt jelentőséget a távol-keleti horrorfilmeknek. Pár évvel ezelőtt azonban két dél-koreai alkotás is bekerült a személyes kedvenceim közé.
Tetszhalott zombi-láz
Amikor az élőhalottak miatt már mindenkinél kezdett betelni a pohár, Dél-Korea lerakott az asztalra egy olyan zombifilm-duót, amely azonnal klasszikus státuszt vívott ki magának. Annak ellenére, hogy a Kokszongi sirató és a Vonat Busanba: Zombi expressz egy országban készültek és ugyanazt a szubzsánert képviselik, nem is lehetnének különbözőbbek. Az egyik egy elgondolkodtató, csavaros és szomorú történet, mely egy családi tragédiába csomagolva tálalja a dél-koreai folklór egy éjsötét szeletét, míg a másik egy ízig-vérig akció/horror, ami olyan kétórás non-stop izgalmat és vérengzést kínál, amihez képest a Z világháború egy halvány filmes kísérletnek minősül.
Nem lennék meglepődve, ha a Netflix döntéshozói néhányszor lepörgették volna ezeket a darabokat, miután Kim Eun-hee prezentálta nekik sorozatának terveit. Az alapanyag eredetileg egy online képregény formájában látott napvilágot, a The Kingdom of the Gods pedig tisztességes rajongótáborra tett szert a világon. Ezt a történetét gondolta tovább az alkotó, és a végeredményt látva biztos vagyok benne, hogy a Netfix-fejeseivel folytatott tárgyalások alatt legalább egy tucatszor megemlítették a Trónok harcát és a The Walking Deadet.
Vissza a középkorba!
Napjaink két vezető népszerűségű szériájának vegyítése egyáltalán nem az ördögtől való találmány, hiszen tulajdonképpen a Trónok harca fantasy elemei között is szerepelnek élőhalottak. A Kingdom azonban a középkorba helyezi a modern zombikat, és ez a húzás telitalálatnak bizonyult. Nem sűrűn fordul elő sorozattal, hogy még a premier előtt berendelik a következő évadot, ez esetben azonban már a nézői és szakmai kritikák előtt meghosszabbították a dél-koreai zombis király-dráma életidejét. Ha minden jól megy, a februárban megkezdett munkálatok júniusban érnek véget, és reméljük, hogy a végeredményt minél hamarabb megtekinthetjük a Netflix kínálatában.
A történet a Csoszon-dinasztia (1392-1897) uralkodása ideje alatt játszódik, középpontjában Lee Chang herceg (Ji-Hoon Ju) trónért folytatott küzdelme áll. Miután a király haláláról keringő pletykák igazságtartalmáról nem tud meggyőződni, úgy dönt, hogy felkeresi a doktort, aki legutoljára ápolta a korona birtokosát. Eközben apja megkérdőjelezhető kimenetelű házassága folyományaként a Haewon Cho-klán szépen lassan átveszi az ország irányítását, de a királynő roppant fiatal és nem mellesleg várandós, ami kellően megbonyolítja a trón utódlásának kérdését. Mostohaanyja tűzzel-vassal igyekszik távol tartani őt apjától, de a himlős fedősztori több sebből vérzik, így testőre, Mu-Yeung (Sang-ho Kim) társaságában országnéző „turnéra” indul.
Utazásai során a herceg alaposan elmerül hazája állapotának rideg valóságában, de mindez semmi ahhoz képest, amit a doktor lakóhelyén talál. Dongnae körzetben egy rejtélyes járvány ütötte fel a fejét, ám mivel a betegek nem szeretnek ágyban feküdni, sőt, ami azt illeti kifejezetten gyorsan mozognak, a fertőzés hihetetlen sebességgel terjed az ország déli részén. Habár a zombi kifejezést gondosan kerülik az alkotók, a fertőzés szinte azonnal vérszomjas fenevaddá változtatja a gazdatestet. Az élőhalottak csordában támadnak, hihetetlen gyorsasággal csapnak le, egészen addig, amíg a nap le nem nyugszik. Főhősünk és spontán verbuválódott csapata szélmalomharcot vívva próbálja megelőzni a kór terjedését, de miután az uralkodó helyét átmenetileg átvevő királyné karanténba száműzi a teljes Puszan-tartományt, nincs más hátra, mint erővel megállítani a fertőzöttek tömegét.
Újabb Netflix telitalálat
Nem szándékozom többet elárulni a történetről, de már most borítékolom, hogy az idei esztendő egyik legjobb horror-sorozatához volt szerencsém. Autentikus, nagyon izgalmas és magas minőségű produkcióról van szó, ami nem csoda, hiszen közel kétmillió dollárba fájt egy epizód elkészítése. Egyetlen hátránya a tűpontos történelmi hűségében rejlik. A korabeli társadalmi viszonyok alapos bemutatásán túl a kosztümös akciók is sokakat eltántoríthatnak a megtekintéstől, avagy szükségeltetik egy jó adag kulturális nyitottság a látottak befogadásához, de ez valahol az összes távol-keleti filmre igaz.
A hat rész nagyon gyorsan lepörgethető, a bő négy és fél órás játékidő nem tartalmaz sok üresjáratot. A lineáris és viszonylag egyszerű történetvezetés megfelelő mennyiségű meglepetést tartogat, a befejezés pedig garantáltan berántja a nézőt a következő szezonra is. A Kingdom ugyan nem találja fel a spanyolviaszt, de ilyen kombinációban még biztosan nem találkoztunk ezzel a témával, így a végeredmény egészen egyedi és ötletes.
Összegzés? Remek színészek, csodásan megidézett korhangulat (a kosztümök parádésak), és kellő mennyiségű gore. Nagyszerű akciók, izgalmas és véres jelenetek sora gondoskodik a szórakoztatásunkról, a befejező epizódban elhelyezett csavarok pedig folytatásért kiáltanak. Ugye, nem kell sokat várni rá, kedves Netflix?
EXTRA - Harcos halál
A horror/fantasy és a harcművészetek sokszor elválaszthatatlanok, amennyiben a Távol-Keletre látogatunk. Következzen néhány ajánlott darab a félelem és a küzdősportok szerelmeseinek! Két legendás stúdió (Hammer Films, Shaw Brothers) megkerülhetetlen koprodukciója a ’70-es évekből, a Van Helsing és a 7 aranyvámpír, melynek címe önmagáért beszél. Igazi zsánerkeverék az Encounter of the Spooky Kind, ami bájos amatőrsége ellenére a téma vitathatatlan klasszikusa. A Szellemharcosok egy pazar verekedésekkel tarkított természetfeletti szerelmi történet, a Story of Ricky pedig igazi gyöngyszem a bűnös élvezetek kedvelőinek, sőt napjainkig ebben találhatóak a legextrémebb bunyók. Ryûhei Kitamura Versus című kult-kedvence bemutatja a szamurájkard és a zombik bensőséges kapcsolatát. A legvéresebb alkotás trófeája minden bizonnyal Takashi Miike manga-adaptációját, az Ichi the Killert illeti meg.
Ilyen lett volna magazinban
