(A Borzongás horrormagazin a lecsökkent olvasottság következtében sajnos határozatlan időre búcsút intett, a félig elkészült halloweeni különkiadás írásait azonban a PC Guru Online felületén mind elolvashatjátok majd a következő hetekben. Kövessétek a Borzongás cimkét!)
A gólem alakja egyike a horror zsáner őskaraktereinek. Nemcsak a kelet-európai horrorirodalom egyik legborzalmasabb alakja, komoly mitológiai háttérrel is rendelkezik – szimbolizmusában, mondanivalójában megelőzte az olyan későbbi, ember alkotta rémeket, mint Frankenstein szörnye és Dr. Caligari alvajárója. Filmes debütálására sem kellett sokat várni – a némafilmes korszakban egy egész trilógia készült a misztikus erők által életre keltett agyagszörnyről, melyből azonban tragikus módon csak az 1920-as befejező rész maradt fenn.
Nem kis felelősség hárult így az izraeli horroripar fenegyerekeire, a Paz-tesókra, akik már JeruZalem című első horrorfilmükkel hatalmas érdeklődést keltettek – majd múlták is alul a várakozásokat. A gólem karaktere azonban egy ajándék, iszonyatos szimbolikus jelentéssel bírhat egy megfelelő történetben, mint a meggondolatlanul használt, pusztító tudás jelképe, ahogy a zsidósághoz kapcsolódóan is kifejezetten erős eszköz, hiszen a kolosszális, ostoba, tudattalan lény a vallás legősibb misztikus tanainak eredménye, mégis eleven megcsúfolása minden elvének.
Pár betű lemaradt, de azért mozog
Adott egy litván zsidó falucska a 17. század végén, itt tengeti napjait főhősünk, Hanna, aki egyszerre küzd saját korlátaival a férfiak vezette közösségben, és fia halála okozta feldolgozatlan gyászával. Bár tudja, hogy ezzel csak egyre jobban eltaszítja magától, és veszélybe sodorja házasságukat, férje tudta nélkül fogamzásgátlót szed, így próbálja megakadályozni, hogy ismét átélje egy gyermek elvesztését.
Az őrlődésnek vandálok vetnek véget, akiknek vezetője, Vladimir azzal vádolja a falu lakóit, hogy ők okozták a feketehimlő járványt, amely legidősebb lányát is megfertőzte. Embereivel addig akar a faluban maradni, amíg a helyi javasasszony meg nem gyógyítja a lányt, sikertelenség esetén pedig bandájával a teljes lakossággal végezni kíván. Míg a férfiak imádkozással és békével akarják jobb belátásra bírni a megszállókat, Hanna a Tóra titkos tanulmányozása révén felhalmozott ismereteivel egy gólemet próbál életre kelteni, hogy az megvédje szeretteit. A sors csúf fintoraként, bár sikerrel jár, a teremtmény egy kisfiú alakját veszi fel, és hiába vezérli Hannát a jó szándék, teremtménye minden belső rezzenésére, gondolatára és indulatára reagál, amely gyilkos következményekkel jár mind a megszállókra, mind a védelmezni próbált falura nézve.
A szándék megvolt
A Gólem valósággal dúskált a potenciálban és a túlcsorduló szimbolizmusban. Cselekményszálak szintjén felmerülnek a nők jogai, az anyaság áldása és gyötrelmei, az antiszemitizmus, a pacifista felfogás tarthatósága, a bűntudat súlya, a gyász feloldozása, melyek mind Hanna apró gólemében összpontosulnak, aki megváltás és kárhozat egyetlen testben, és mindez egy hihetetlenül ütős, borongós, lélekőrlő horrorhoz adhatott volna alapanyagot. Az eredmény viszont csak jó – nem tudok igazán kivetnivaló hibát, ellenérvet felhozni a kiszámíthatóságot leszámítva, ám mégis, annyi lehetőség és potenciál rejlett a karakterekben, a puszta alaphelyzetben, hogy a The Golem könnyen lehetett volna a következő A boszorkány is – ilyen lehetőség mellett pedig a „jó” sajnos fájdalmasan kevéske eredmény. Egyszernézős film, ami sajnos ingerszegényebb a kelleténél, kevés újdonságot nyújt, és csak kis ízelítőt azoknak, akik a gólem alakját és legendáját szeretnék alaposabban megismerni.
Így nézett volna ki a magazinban
