(A Borzongás horrormagazin a lecsökkent olvasottság következtében sajnos határozatlan időre búcsút intett, a félig elkészült halloweeni különkiadás írásait azonban a PC Guru Online felületén mind elolvashatjátok majd a következő hetekben. Kövessétek a Borzongás cimkét!)
Nem az a legborzalmasabb horror, ami a moziban megborzongat, amitől a tévé előtt ülve feláll a karodon és a hátadon a szőr, hanem az, amitől már a beharangozója után rettegsz, de úgy, hogy még egy képet sem láttál belőle, majd az első trailereket követően úgy másznál a falra, mint megszállott áldozat a démoni erők hatására. Nos, ilyen volt nálam a Kedvencek temetője új adaptációja, amitől a hideg is kirázott, no, nem azért, mert annyira jónak tűnt. Nem mondom, hogy a ’89-es feldolgozás Mary Lamberttől egy tökéletes mű, de hibái és kora ellenére még ma is ott van a jobb Stephen King-feldolgozások között, ami részben sajátos hangulatának, nagyon szép képeinek és véresebb jeleneteinek is köszönhető. Meg a filmtörténelem egyik legfájdalmasabb gyilkosságának. Persze, az újszülötteknek nemcsak új a vicc, de egyben ósdi is, hiszen ami régi, azt el kell törölni, mert biztosan gagyi is, így az utóbbi években rendre szóba került, hogy a Kedvencek temetőjére bizony ráférne egy ráncfelvarrás, mert az eredeti film már nem elég jó.
Mindezzel még nem is lenne baj, elvégre kifejtettem már én is (hatodik Borzongás, Sóhajok kritikája), hogy alapvetően nem a remake-ekkel van baj, inkább a minőséget és ötleteket mellőző másolatokkal, amik kicsit sem akarnak jobbá válni az eredetinél. A Holidays antológiahorror egyik szegmensével befutott rendezőpáros alkotása pedig az előzetesek alapján ilyennek tűnt: gagyi jumpscare-ek, felesleges változtatások, ismerős jelenetek. Az sem tűnt túl jó előjelnek, hogy a forgatókönyv ahhoz a Jeff Buhlerhöz is köthető, aki A csodagyerek című fércmunkát szállította, melyben bizony egy apró egyediség sem nagyon volt megtalálható. Más kérdés, hogy az előítéletek ezúttal feleslegesek voltak, ahogy a félelem is. Legalábbis a filmtől…
Veszélyes nyugalom
A felütés nem sok meglepetést tartalmaz. Louis Creed dokinak elege lesz a nagyvárosi éjszakai ügyeletekből, a brutális stresszből, így egy kis nyugalomra vágyva a vidéket szemeli ki családjával. Az új lakóhely pedig látszólag maga a mennyország. Takaros, méretes ház, hatalmas kert és még hatalmasabb birtok – ami a közeli erdőbe is jócskán beér –, kellemesnek tűnő szomszéd, méghozzá csak egy, az autóút túloldalán… csak hát ott az a fránya autópálya, amelyen egy nagyvállalat kamionjai hasítanak ész nélkül, mit sem törődve azzal, hogy esetleg valaki átkelne az úttesten. Ez az egyetlen tényező állandó fenyegetettséget jelent a helyiek számára, miközben még egy apró furcsaság zavarja meg az idillt: a közeli állattemető, amely nyomasztó mementója életnek és halálnak, miközben mögötte valami még sötétebb, nem evilági helyszín érezteti rontását.
Mindezek azonban eleinte nem túlzottan zavarják a Creed-családot, Louis is csak kicsit lepődik meg, mikor első napjaiban meghal egy áldozat, majd a szelleme kísérteni kezdi azzal a figyelmeztetéssel, hogy véletlenül se menjen az állattemetőn túlra, mert közel a vég. Akkor változik meg minden, mikor egy születésnapi partin a kis, totyogó Gage megindul a forgalmas út felé, majd míg a szülők vele foglalkoznak, végül nővére, Ellie válik a figyelmetlen sofőr áldozatává. Ahogyan azt sejteni lehet, az embertelen fájdalomtól gyötrődő apuka végül beadja a derekát a sötét hely kísértésének, és nem törődve azzal, hogy milyen következményekkel járhat, abban a tiltott övezetben ássa el gyermekét, ahonnan a halottak visszajárnak.
Nem ugyanaz
Már a történetből is látható, hogy a Kedvencek temetője 2019-es változata egyazon alappal rendelkezik, mint az 1989-es verzió, és bár néhol hűen követi a regényt, néhol kifejezetten eltér tőle. Főleg a játékidő felétől/háromnegyedétől jönnek a nagyobb eltérések, amik részben abban a tényben gyökereznek, hogy megváltozott a „mumus” személye, aki ezúttal a legkisebb családtag helyett a valamivel nagyobb és ezáltal összetettebb Ellie lett. Azonban ez a változtatás a várakozások ellenére kifejezetten jót tett a cselekménynek és a karaktereknek. A kislány ugyanis olyan érzelmek és gondolatok átadására is képes, amelyek Gage-nél még nem voltak, nem lehettek jelen, ráadásul az anyuka, Rachel is kapott némi extra mélységet, mely pont Ellie visszatéréséhez köthető – a film vége felé egyértelműen átjön, ahogy a sötét hely és annak őrzője által megrontott férfilelkekkel szemben a tiszta anyai ösztön átlátja a csalást és az imitátor személyét. Ráadásul a balesettől kezdve nem ebben az egy pontban van lényeges különbség, meglepetés bőven akad, aminek része a kiváló látványterv, a színészi játék és egy-egy kellemes megoldás is.
Mégsem tökéletes az adaptáció. Mindenképpen jobb, mint amire számítani lehetett, ráadásul az eredeti filmhez képest is hasonló minőséget képvisel, miközben nem direkt ijesztgetéssel operál, hanem a hangulatteremtéssel, de nem hibátlan. Egyfelől Christopher Young zsenije kicsit hiányzik a zenei aláfestésből – bár van egy-két kellemes dallam, ez messze nem a Hellraiser, vagy az azt is újrahasznosító, mégis egyedülállóan káprázatos Hívatlan vendég OST-je –, másfelől a film nem elég merész. Látható a 16-os besorolás hatása, aminek sikerült mindent alárendelni, így vérből és egy-egy keményebb jelenetből (például a balesetnél) még elkélt volna ahhoz, hogy horrorklasszikusról beszéljünk. Azonban az új Kedvencek temetője még így is jobb az átlagnál, sőt egészen kellemes, aki pedig idegenkedik az eredetitől, annak kifejezetten ajánlható. Akár még olyan emlékezetes filmélmény is lehet a fiatalabbaknak, mint a 30-as és 50-es korosztálynak a ’89-es verzió volt.
EXTRA
2019 márciusában a Kedvencek temetője producere, Lorenzo di Bonaventura úgy nyilatkozott, hogy ha a film sikeres lesz, akkor lehetségessé válik egy előzményfilm elkészítése is. Ahogy ő fogalmazott: „…általában nem gondolkozom folytatásokban, amíg nem sikeres egy film. Azt hiszem, ha még van valami ebben a történetben, az egy előzmény. Ha megnézzük a regényt, akkor nem fedtük le a teljes sztorit, mindazt, ami Creedék előtt történt. Szóval azt gondolom, ebben még van egy filmötlet, ami különösen érdekesnek ígérkezik, rengeteg őrült ötlettel és hangulati elemmel.” Így tehát egyáltalán nem kizárt, hogy még visszatérünk a holtak földjére.
