(A Borzongás horrormagazin a lecsökkent olvasottság következtében sajnos határozatlan időre búcsút intett, a félig elkészült halloweeni különkiadás írásait azonban a PC Guru Online felületén mind elolvashatjátok majd a következő hetekben. Kövessétek a Borzongás cimkét!)
Ezt a filmet hangosan kell nézni – vágódik képünkbe az ellentmondást nem tűrő kinyilatkoztatás a főcím előtt. A bronxi születésű Abel Ferrara első egész estés (már ha nem számoljuk a „nedves cica 9 élete” című felnőtteknek szóló produkciót) bizarr mozifilmje épp négy évtizede osztja meg nézőit. Karrierje áthatóan foglalkozik szülőhelye bemutatásával – a korrupciótól és narkótól bűzölgő, csatornaszagú New York olyan valóságosnak hat, hogy szinte a bőrödön érzed, és már önmagában e klasszikus megágyaz annak a miliőnek, ahol a rendező később a bűnözőinek és egyéb kétes éjszakai elemektől hemzsegő figuráinak felemelkedését és csúfos bukását, netán céltalan tévelygését kíséri figyelemmel.
BE A KONNEKTORBA
A Ferrara számára kvázi állandó jelleggel forrásanyagot szállító Nicholas St. John forgatókönyvéből származó cselekményben a rendező álnév mögé bújva kelti életre a suhanc Renót, aki két nőnemű lakótársával osztozik a belvárosi garzonon. A lányok inkább bajforrásként funkcionálnak, adósságot halmoznak a srácnak, aki így mind egzisztenciális, mind önkifejező szinten hadilábon áll: saját készítésű festményeit képtelen továbbpasszolni, így reménye sincs kitörni a drogfüggők és egyéb züllött alakok lakta környékről. A szomszéd lakásban kísérletező zenekar az éjszaka közepén igyekszik értékállót alkotni, ami érthető okoknál fogva az őrületbe kergeti Renót. A fickó a nem túl harmonikus körülmények hatására véres hallucinációk áldozata lesz, és amikor felfigyel egy elektromos fúrót reklámozó tévés hirdetésre, enged a végzetes csábításnak: a barkácsgéppel fegyverkezve szabadjára engedi felgyülemlett frusztrációját.
RENO DÚL-FÚR
A The Driller Killer legszembetűnőbb sajátossága, hogy anélkül tudott befurakodni (elnézést) a zsáner független kultcímei közé, hogy szinte egyáltalán nem követi az elvárt horrorfilmes struktúrát. Nyelvezete a karakterei miatt is lázadó, rendbontó, moralizálás és karakterépítés, netán ok-okozati összefüggések keresése és tálalása helyett egyszerűen sokkol, méghozzá elnagyolt, harsány és elképesztően zaklatott stilisztikai eszközökkel, a feloldozásnak még csak illúziót sem hagyva, és mindez még kaotikusabbá válik a kezdő útmutatás betartásával. Reno áldozatai között ésszerű kapcsolat nincs: ahogy saját élete is rendezetlen, annak minden szintjén, még a dühe levezetésében sem érhető tetten tudatosság. Nem feltétlenül csak az ellenlábasai esnek áldozatul pusztító dühének – a környéken bóklászó hajléktalanok között is szép számmal akadnak olyanok, akik rosszkor vannak nagyon rossz helyen. Nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy a film a rendkívül sötét tónusa ellenére olykor hihetetlenül mulatságos hangvételt képes megütni, amit fokoz Ferrara tapasztalatlansága: a darálós snittek, bár trükkjeik szintjén meggyőzőek, néha önkéntelenül is groteszk komédiaként hatnak.
Reno alakja a Vietnamot megjárt Travis Bickle figurájának továbbfejlesztett, mégis leegyszerűsített képmása, arról nem is beszélve, hogy Scorsese Taxisofőrje is ugyanebben a viszolygást keltő környezetben kénytelen mozogni, bár abban eltérnek egymástól, hogy míg Travis valamelyest megfontolt szándékkal igyekszik irtani a nagyvárost mételyező problémát, addig Reno rendszertelen, ösztönszerű mindennapjaiból vezeti le a „megoldást”.
ÁRAMSZÜNET
A fúró s vele együtt a mozi annak rendje s módja szerint kicsapta a biztosítékot a briteknél: a forgalmazás megtiltásával száműzték a video nastynek csúfolt kispadra, ahonnan évtizedek alatt állhatott csak fel. Ebben volt segítségére hűséges kedvencünk, az Arrow Video, a kiadónál ugyanis nemcsak saját finanszírozású HD-restaurációval, de mintegy ötpercnyi eddig sosem látott jelenettel kedveskedtek a rajongóknak, továbbá egész estényi vadonatúj extratartalmat zúdítottak az információözönre éhes horrorfaló nyakába (mindezt steelbook változatban is). Elválaszthatatlannak érzem ugyanakkor a VHS-forrást: vallom, hogy New York mocska, a féktelenül tomboló nihil, a kilátástalanság segélykiáltása sokkal inkább célba talál egy koszos, képhibákkal teli, elmosódott kópiával, aminek különös báját adja, amikor a cenzúra okán a legvállalhatatlanabbnak ítélt jeleneteknél elsötétül a kép, a zárójelenet alatt a komplett képernyőt elborító vérvörös állóképpel. Akárhogy is, ne feledd: csövig tekerd!
Ilyen lett volna a magazinban
