Kézai és Anonymus krónikái évszázadokkal a honfoglalás után íródtak. És mivel az akkor is uralkodó Árpád-házi királyok megbízásából készültek, igyekeztek mindenben a legjobbnak feltüntetni a király őseit. Vagyis az ősmagyarokra vonatkozó részek inkább legendák, mint tények.
A sajnálatos tény az, hogy a hunok valószínűleg nem türk nép voltak.
És ha már a magyarok eredetét keresed a legendákban, akkor mondj meg nekem egy apróságot! Melyik fajta szarvas nősténye visel agancsot? Mert a legendáinkban a csodaszarvas egy agancsos szarvasűnő, vagyis nőstény.
Arról csak mellékesen ejtek szót, hogy ugye Álmos anyját Emesének, Eneche-nek, Enéch-nek nevezik. De hogyan mondták őseink a nép ősanyjaként tisztelt szarvasűnő nevét? Érdekes módon Enéch-nek, Eneche-nek. Vajon miért van ez a névazonosság? És miért kellett a legendás álom, mely "megjövendölte", hogy a születendő gyermek új hazába vezeti a népet? Pedig Álmos még valószínűleg nem is Etelközben, hanem Levédiában született! Akkor melyik új hazáról szólt a jóslat? Etelközről, vagy a mairól? Hiszen az "álommal megjövendölt" fejedelem két honfoglalást is megért.
Az sem tűnt fel neked, hogy miért hívták Etelköznek azt a területet, ahonnét őseink a Kárpát-medencébe költöztek?
A legenda szerint azt hitté k ugye, hogy az volt Attila földje, Etele országa. De mi van akkor, ha magukkal hozták a korábbi szállásföld nevét? Levédia egy része ugyanis a Don és a Volga közé esett. A két folyó (a térképen megnézheted egy ponton igen közel került egymáshoz. Ebből kifolyólag Etel, Itil néven ismerték mindkettőt. A Volga volt a Keleti Itil, a Don a Nyugati Itil.
Ugye milyen érdekes? Etele nélkül is létezhet Etel-köz, Itil-köz.
Arról most ne is beszéljünk, hogy a történészek nem tartják hitelesnek Anonymus Gestáját. Egyes vélemények szerint Anonymus leírásában honfoglalás kori és későbbi események keverednek.

Krónikák esetében én nem ilyen legenda-jellegű leírásokra gondoltam.
Hanem olyanokra, mint a bizánci krónikák, melyek a lehetséges szövetségesekről, ellenségekről tesznek említést. Hadjáratokat írnak le.
A lovas-nomád népek eredetéről semmiféle krónikát nem fogsz találni, mert ők nem vezettek feljegyzéseket. A rovásírás lényegében a jószág és a vagyon feljegyzésére, illetve üzenetek továbbítására szolgált. És érdekes módon az üzeneteket nem a vessző külső felére írták! Kettéhasították a vesszőt (esetenként egy nyílvesszőt) és a két fél belső oldalára rótták a jeleket.
A hitelesnek mondható krónikák Kínából a Kazár Birodalomból és Bizáncból maradhattak fenn. De ezzel a három forrással van egy nagy baj. A Kazár Birodalom és Bizánc között nem nagy a távolság, ezért ismerhetjük a krónikáikból, hogy mit tettek, hogyan éltek az őseink ebben a térségben. Viszont Kína olyan hatalmas távolságra van, hogy a két terület közti vándorlás akár évszázadokba is telhet. Az pedig egy nép életében is nagyon sok.
Elég példa erre, hogy Kína sokáig hadakozott egy hatalmas nomád néppel, a hiung-nu (hsziungnu?) törzsekkel ie. 3-2. században. Végül, mintha csak a magyarok kalandozásairól olvasnánk, a Kínai Birodalom felszerelte a maga hasonló felépítésű, de jobb fegyverzetű lovas seregeit és tönkre verte, elűzte a hiung-nukat. Egyes kutatók szerint az elűzött hiung-nuk leszármazottai, maradékai érkeztek Európába az i.sz. 5. század elején. Csahogy ekkor már hunoknak hívták magukat (vagy őket a krónikaírók?) és ők hozták létre Attila vezetésével a híressé lett hun birodalmat.

A szkítákat még az őseink első említése előtt az ókori görögök tették a "rokonainkká". Kapcsolatba kerültek a szkítákkal és attól kezdve nekik minden lovas-nomád nép szkíta (szittya) volt.

A rokonság genetikai alapon való keresése sajnos komoly buktatókat is rejt magában. A genetika kimutatja a távoli rokonságot is, de az időbeliséget nem.
Vagyis aki genetikailag "távoli unokatestvérünk"-nek bizonyul, arról nem tudhatjuk, hogy mikor vált el közös őseinktől. Esetleg olyan régen is elkülönülhetett, hogy valójában mégsem tekinthető rokonunknak.
Egy ilyen genetikai kutatás alapján jutottak el odáig, hogy minden ma élő ember lényegében Afrikából származik. Igaz, hogy nagyon régen, és több hullámban vándoroltak ki a közös őseink Afrikából, de genetikailag kimutatható a leszármazás.
Ezért nem lehet csak genetikai alapon megtalálni az igazi leszármazásunkat és a tényleges rokonainkat.
Ehhez "sajnos" a krónikákra is szükség van.

Ha figyelembe veszed a kunok betelepülését, a tatárjárás és a török hódoltság utáni betelepítéseket, akkor ez a 25-50% nagyon magas arány!
Hiszen eredeti "magyart" akinek minden rokona és leszármazása visszavezethető a honfoglaló törzsekig elvétve lehet csak találni az országban.
Éppen ezért tudtunk sikeresebbek lenni, mint a Kárpát-medence korábbi lakói. Befogadtuk, beolvasztottuk a betelepülő népeket és magyarrá tettük őket. Pont mint valaha az egyiptomiak. Nem véletlenül volt az egyiptomi a világ leghosszabb ideig fenálló birodalma. Talán a kínai birodalom vetekedhet vele, de az még sokszínűbb.

Ha már származás elmélet, akkor valójában sem a finnugor népeknek, sem a török népeknek nem vagyunk közvetlen rokonai.
A nyelvünk két dolgot bizonyít. A népünk egy része huzamos ideig a tőlünk délre nomadizáló, állattenyésztő török eredetű népek szomszédságában élt és sok, az állattenyésztéshez kapcsoplódó szót átvett tőlük.
A népünk műsik része a tőlünk északabbra élő finnugor eredetű népek szomszédja lévén, tőlük vett át igen sok szót.
Az, hogy a két népcsoport között éltünk, nem jelent közvetlen vérrokonságot egyikkel sem. Csak nyelvi azonosságot.
Viszont az ázsiai származásunka igen ékesszólóan bizonyítja, hogy az ázsiai népek többségéhez hasonlóan a mi génjeinkben is van egy olyan rész, mely miatt a lakosság egy része nem tud tejet emészteni. A nyers tej ezért okoz sokaknak hasmenést.

Az, hogy Törökországban mit tanítanak az iskolákban nem sokat számít. Romániában például minden diáknak a fejébe sujkolják a dáko-román elméletet, vagyis azt taníják, hogy az avarok ideköltözése (és nem vagyok benne biztos, de valószínűleg Attila birodalmának létrejötte) előtt kihalt dákok leszármazottai a tatárjárás után a Kárpátok külső vonalába érkezett román törzsek. Ennek csak annyi a lényege, hogy Erdély mindig is a dákoké, vagyis a románoké volt. Mi is azt állítjuk a regéinkben, hogy a honfoglaláskor csak visszavettük jogos örökségünket, amit az Égi Atyácska Hunornak és Magyarnak ígért.

Félelmetes!
Főleg, ahogyan (jó szokás szerint) mai kiejtésünkből levezeti az ői szavakat!
Volt egy zseniális író, Gárdonyi Géza, aki a hun királyról szóló, Láthatatlan ember c. könyvében elkülönítette a nomád uralkodót a többi Attilától, következetesen Átilla néven emlegetve.
Ahogyan gondolom az írás szerzője alaposanmeglepődne, ha őseink valamelyike kifejtené a véleményét az ő kis művéről, "gyenyereű"-nek titulálva a mai gyönyörű helyett.
De gondolom okos barátunknak az sem tűnne fel, hogy mi magunkat nem hívjuk hungaroknak, hanem furcsa módon, a világon egyedül magyaroknak. Hiszen a krónikákban megörökített vérszerződés a hét törzs minden tagját a megyer törzs tagjává, megyerivé-magyarivá tette.
Ahogyan barátunkat az sem zavarja, hogy a bizánci krónikák viszont türköknek neveznek bennünket, vagyis törököknek.
A kereszt? Talán az illető még nem hallott a germánok Thor istenéről és az ő kalapácsáról? A vikingek ugyanis kereszteket viseltek a nyakukban, csak ők Thor kalapácsának hívták.
Szláv birodalom? Hol? Hiszen a legnagyobb szláv nép a nevében és az országa nevében is idegen hódítók nyomát őrzi! A folyókon délre tartó vikingek meghódították és uralták a szláv városokat a mai oroszország területén. Ezeket az uralkodó vikingeket ruszoknak, vagy roszoknak nevezték.
De van egy nagy halom olyan szó, mely a nomád népek között kis torzítással évszázadokig élt. Őseink a honfoglalás idején a legnagyobb harci egységnek a tízezer lovasból álló sereget, a töményt ismerték. Bizánci krónikák szerint a türkök fejedelme két töménnyel, illetve a leírás szerint tümen-nel szállt harcba. Érdekes módon Oroszország egyik területét, mely sokáig volt a mongol birodalom része a mai napig Tyumen-nek, eredeti írás szerint Tumen-nek nevezik. Vajon a magyarokra emlékeznek, akik igen régen jártak arra, vagy az utolsó arra élt nomádokra, a mongolokra?

Off: Hát igen, hülye állításokban az emberiség mindig is jó volt. Kiváncsi lesezk mi borzolja majd az idegeinket húsz év múlva.

Kicsit OFF!
Nagyon igazat adok neked Dantes, mert engem is roppantul zavar, amikor egy-egy elképzelést egyesek tényként akarnak tálalni és kezelni. A tudományt (így a történelem kutatását is) a feltételezések és azok igazolása, vagy cáfolata viszi előre. De ha valaki egy feltételezésre komplett történelmet akar építeni, anélkül, hogy akár csak egy percig is foglalkozna a feltételezés igazolásával, akkor nagyon nagy bajok vannak.
Sajnos manapság ismét divatba jöttek az efféle elképzelések és főleg az elképzelések tényekké nyilvánítása.
Engem mindez arra a groteszk ábrázolásra emlékeztet, amit az "eredet kutatással" kapcsolatban Asimov írt le az Alapítvány trilógiájában. A nagyrabecsült kutató beszerez minden elérhető írásos forrást, azokat összeveti és kialakítja a saját elképzelését. Mert kimenni a terepre és valódi kutatást végezni nem szalonképes.

Dantes hajrá irjál valamit kiváncsi vok hányan hiszik el.

Castro (és főleg Che Guevara) ugyanabba a hibába estek a forradalom exportálása ügyében, mint a CIA a Disznó-öbölbe terevezett akciójával.
Hiába ment Che Dél-Amerikába, ha ott senki sem akart forradalmat. Egy forradalomnak csak akkor van esélye, ha a helybeli elégedetlen tömegekre tud támaszkodni. Nem lehet kívülről forradalmat kezdeni, mert valakinek az tetszene.
Nem ment ez Dél-Amerikában Che Guevarának és társainak sem, de nem ment a CIA-nak sem Kubában.
És lényegében ugyanez a probléma ma is Afganisztánban és Irakban is. Hiába szép és jó valami, nem lehet kívülről ráerőszakolni egy népre azt, amit ők maguktól nem akarnak.

Nem csak akartak, hanem fel is állították az oroszok a rakéta kilövő állásokat és már voltak is rakéták Kuba területén.
Csak ebben az esetben is nagyon érdekes az ameriakaiak szelektív emlékezete.
Egy éve körül volt egy dok.film a kubai rakátaválságról és ott ameriaki történész fazon mondta el, hogy lényegében az USA bukott nagyobbat az üzleten. Mert a blokád közben folytatott tárgyalásokon megegyeztek az oroszokkal, hogy a kubai rakéták kivonásáért cserébe ők is leszerelik a Törökországban és nyugat-Európában telepített hasonló, közepes hatósugarú rakétáikat.
Kubában max. egy-két tucat orosz rakéta lehetett, de ennél sokkal többet szereltek le, vagy vontak ki Európából az amcsik. Csak a történetnek ez a része nem kapott olyan nagy sajtó-nyilvánosságot, mint a kubai orosz rakéták elszállítása.

A Disznó-öböl egy ugyanolyan baklövés volt, mint amikor elhíresztelték világszerte, hogy pontos értesüléseik vannak az iraki tömegpusztító fegyverekről és azok mozgásáról. Aztán meg beégtek,mert kiderült, hogy nem is léteztek tömgepusztító fegyerek Irakban.
A CIA nem ott követte el a hibát, hogy gyenge kiképzést adott gerilla módszerekből,hanem ott, hogy a saját álmaikat valóságnak hitték.
Bármilyen hihetetlen, de a kubai lakosság zöme tényleg szerette Castrot és hősnek látta azokban az időkben. Eszükben sem volt felkelni ellene. Akikre a partraszálló emigránsok számíthattak volna, azok elmenekültek az USA-ba.
Ehhez a korszakhoz azért tudni kell, hogy a CIA éveken át próbálkozott Castro megölésével is, de olyan módszerekkel, amiken mai szemmel csak nevetni lehet. Mérgezett szivaroktól kezdve próbáltak eljuttatni mindenféle vacakot hozzá. Álítólag olyan prostikkal is megpróbálták összehozni, akiktől nemibetegséget kaphatott volna!
Hogy a hadihajók visszahúzódtak, az természetes. Hadüzenet és konkrét okok nélkül nem támadhattak meg egy szuverén országot. Más lett volna a helyzet, ha az emigránsok a partraszállás után támogatást kaptak volna és létrehoznak egy saját kormányt, amely segítséget kér az USA-tól.

Aha na majd utána kérdezek.

Egyrészt a mi őseink ezer éve Jeruzsálemtől és Júdeától még igen messze, valahol Ázsiában éltek. Akkortájt még a hunok és az avarok sem érték el Európát.
Másrészt még a honflgolaló őseinknél is a szamár a bátorság jelképe volt. Ugyanis egy kis termetű szamár nemcsak nekitámad a jóval méretesebb lovaknak, hanem el is kergeti azokat.
Ráadásul a nomád népek között aligha tanulhatta meg azt a szeretetre épülő vallást, amit hirdetni kezdett, hiszen a nomádok számára mindig is a harc jelentette a felemelkedés, a vagyonszerzés lehetőségét.
Igazából azért érdekelne Jézus ismeretlen élete, mert egy sor olyan csodát tett, ami az indiai jógik számára mindennapos dolog.
Gondolok itt a levitációra, ami az ő esetében a vízenjárásként jelent meg.
A tömeghipnózisra, amikor az összegyült népet jóllakatta az alig pár darab hallal és kenyérlepénnyel, melyek végül még meg is maradtak. Vagy éppen a viz borrá változtatásáról is beszélhetnénk ezzel kapcsolatban.
A gyógyító erő, mellyel a "halottat" feltámasztotta.
És az a sztoikus nyugalom is hasonlít a jógik életmódjára, ahogyan a sorsa alakulását tudomásul vette a Biblia szerint.

Ezzel egy szóval sem mondom, hogy Jézus jógi volt. De kíváncsi lennék, honnan tanulta, és milyen alapon vitte végbe a "csodáit"?

Mit tett ha jól tom akkor a pusztában élt.ÉS tudjhátok milyen érdekes dolgot hallottam hogy Jézusnak volt köze lovas kultúrához.Az ősmagyarok vagy azoknak a rokanaival élhetett. Ez onnan jön hogy ugy akkorriban a mi őseink éppen arra éldegéltek vagy legalábbis azon a környéken volt olyan életmód amit az ősmagyarok éltek.(sorry hogy nem tok rendesen beszélni de nem vagyok teljesen 100 most)
Erre utalo jegyek

1 A legnagyobb megalásztatásban akart be vonulni Jeruzsálembe ezért szamár háton ment be.A legnagyobb megalázás egy lovas kulturát élő embernek pedig szintén a szamárháton való üldögéles volt.

2. A templomba pedig nem bottal verte szét az árusokat hanem ostorral ami szintén a lovas kulturára utal.

Jó lehet mondani hogy ez csak bemagyarázás de van benne valami.

Az bizonyos, hogy évszázadokkal Krisztus után, pápai rendeletre írták át Márai-Magdolnát prostinak.
Hogy ki volt valójában? Fogalmam sincsen.
De az előbbi logikám alapján itt is osztom azt a nézetet, hogy a történetírók azt szokták leírni, ami lényeges, ami elüt a megszokottól.
Vagyis, ha Jézus egy magányos szent lett volna abban a világban, ahol megszokott, hogy a férfiakat a szüleik hamar megnősítik, a lányokat meg szinte gyerekfejjel jegyzik el, akkor ezt le is írták volna. Hiszen érdekes lett volna, hogy miért nincsen felesége?
Azzal viszont nagyon nem értek egyet, hogy az egyház bukását jelenthetné, ha kiderülne, hogy Jézusnak felesége, esetleg gyerekei voltak. Miért lenne ez olyan nagy dolog? Mert emberibb lenne Jézus? Szerintem (bár én nem vagyok hívő) még nagyobb tisztelet illethetné, ha feleség és család dacára is feláldozta az életét a hitéért!
De ha volt is felesége, akkor sem biztos, hogy az Mária-Magdolna volt.
Lényegében alig tudunk valamit is Jézus életéről. Tudjuk, hogy mit tett gyerekként. Aztán szinte eltűnik és csak 33 éves fejjel bukkan fel újra. Hol járt a közbe eső időben? Mit tett? Mit tanult? Hogyan élt? Engem ezek a dolgok érdekelnének igazán.

Lehet hogy most én egy kicsit félre értelmezen de mint ha Jézus létéről beszélnétek egyáltalán. Hogy zsidó volt hát blars meg győző állitása szerint szeritnem igen. Inkább akkor már azt a kérdést vegyük elő hogy ki volt Mária Magdolna? feleség vagy rib*nc? Mert végülis az akkori szokások szerint egy 33 éves férfinak 99% már felesége és családja volt.

NA persze kitudja alá támasztani hogy nem csak egy jó kis kitaláció.

Nem neked szólt, hogy nem Bibliai topic
Egyébként ha valaki odafigyel, akkor az is árulkodó lehet a történetírásban (ezáltal a Bibliában is), amit le sem írnak.
Hány Árpád-házi királyunkról írták le a krónikák hogy nem volt sánta, nem volt vak, nem volt félkezű és nem volt elmebeteg?
Tudtommal egyikről sem, mert természetes volt, hogy a király egészséges, kardforgatásra alkalmas ember.
Azt viszont azonnal megörökítették, hogy Könyves Kálmán sánta volt és púpos!
Tehát ami szokatlan volt, azt rögtön megörökítették.
Vagyis miért írták volna le Jézusról, hogy zsidó? Az viszont biztosan szerepelne az írásban, ha nem az lett volna.

És még egy kis történelem. A torinói leplen végeztek egy érdekes vizsgálatot. Polleneket kerestek rajta. És találtak is. Olyan növények pollenjeit, melyek Jézus korában még honosak voltak Júdeában.
Ettől persze a lepel még lehet hamisítvány, vagy lehet egy teljesen más ember halotti leple, de vélhetően a közelkeleten járt azokban az évtizedekben, melyekre Jézus megfeszítése esik. És ha a történetének ez a része igaznak bizonyul, akkor miért ne lehetne a többi is az?

Igen, a lándzsadöfés inkább csak ellenőrzésül szolgált.

Hát őszintén szólva nagyon mélyen nem vagyok jártas az akkori római jogban (mostaniban sem ), de a nők helyzete érdekes volt a történelem során, sokáig valahogy másképp kezelték őket, mint a férfiakat (pl.: József származását részletezi a Biblia, Máriáról viszont nem ír, most megnéztem.)

És remélem nem veszitek OFF-nak, hiszen nem a történet vallási kérdéseit boncolgatom, hanem a történelmi részt.

Mivel ez nem Biblia-topic, csak arra a történelémi jellegű kérdésedre válaszolok, hogy Jézus a tüdejébe döfött lándzsa nélkül túlélte volna a kersztre feszítést.
Megvizsgálták a keresztre feszítés hatásait és a keresztre feszített áldozat valójában megfulladt, mert nem tudta elégségesen teleszívni a tüdejét levegővel a természetellenes pózban rögzített, kicsavart karjai miatt.
Ha siettetni akarták az elítélt halálát, eltörték a lábait, hogy ne tudja magát segíteni és hamarabb megfulladjon.
Tehát Jézus semmiképpen sem élhette volna túl a keresztre feszítést.

Érdekes dolog, hogy a római tulajdonban lévő Jézust nem ölhették meg.
Mintha egy megkövezésre ítélt asszonnyal kapcsolatban mondott volna valamit Jézus. Vagy a nők nem voltak római tulajdonban?

Például Josephus Flavius zsidó történetíró szerint galileai származású volt.

http://www.theistic-evolution.com/josephus.html

De Te még most sem tudtál hiteles Bibliai idézetet hozni Jézus zsidó származásáról. Ne ködösíts! Ez olyan mintha valakire rámondod, hogy kínai csak azért mert Kínában született.

Másik kérdés: ha a római nem döfi bele a lándzsát a tüdejébe, akkor Jézus túléli a keresztrefeszítést?

Pilátus miért is mosta kezeit?

Júdás miért is akasztotta fel magát?

Kik osztották szét a templom kincseit a tömegnek?

Josephus Flavius a kor legnagyobb történetírója szerint (aki mellesleg zsidó származású volt) sem volt Jézus zsidó. Akkoriban nemcsak zsidók éltek Júdea földjén hanem galicíaiak, főníciaiak, fileszteusok, parthusok és rómaik is. Júdea egy római provincia volt Jézus korában, hatalmas kereskedővárosokkal és kikötőkkel. Ne felejtsük el, hogy a rómaiak innen indították kereskedelmi útvonalaikat Indiába és az arab országok felé. Szóval rengeteg nép megfordult akkoriban itt!

Ne kormozz! Szűz Mária hol volt zsidó? A Biblia csak József személyére tesz említést, hogy zsidó, Máriáéra nem!

"18. A Jézus Krisztus születése pedig így vala: Mária, az ő anyja, eljegyeztetvén Józsefnek, mielőtt egybekeltek volna, viselősnek találtaték a Szent Lélektől.
19. József pedig, az ő férje, mivelhogy igaz ember vala és nem akará őt gyalázatba keverni, el akarta őt titkon bocsátani.
20. Mikor pedig ezeket magában elgondolta: ímé az Úrnak angyala álomban megjelenék néki, mondván: József, Dávidnak fia, ne félj magadhoz venni Máriát, a te feleségedet, mert a mi benne fogantatott, a Szent Lélektől van az. "

Jézust zsidó főpaok gyilkoltatták meg. Ezt a Biblia is leírja:

"3. Akkor egybegyűlének a főpapok, az írástudók és a nép vénei a főpap házába, a kit Kajafásnak hívtak,
4. És tanácsot tartának, hogy Jézust álnoksággal megfogják és megöljék."

De Pilátus leveléből is kitűnik az igazság:

http://web-hang.hu/irasok/pilatus.html

A torinói lepledről meg annyit, hogy akkoriban a zsidók nem viseltek szakállt!
Máskülönben miért akarták volna megsemmisíteni?

http://www.youtube.com/watch?v=gklxR8GxPoQ

Bocsánat, hogy beleszólok, csak pontosítani szeretnék egy kicsit. Jézust a zsidó főpapok nem végeztethették ki, mert Jézus, mint a Római Birodalom területén élő többi ember, a római császár "tulajdona", a beleegyezése nélkül nem végezhető ki (nem kivégzési ügyekben természetesen ítélhetett a Szinhedrion). Mivel a császár engedélye kicsit bonyolult lenne minden kivégzésnél, azért van a helytartó. Esetünkben Pilátus, aki nem igazán akarta kivégeztetni Jézust, de a Szinhedrion nyomására kénytelen volt, hiszen Jézust felkelőnek állították be, aki a Római Birodalom fennhatósága alól ki akarja vonni a provinciát. Ezt Pilátus a történet szerint nem hitte el, azt hitte, az amnesztia majd Jézuson segít, de az emberek Barabást támogatják. Itt mossa Pilátus a kezeit.
Ez volt a kis pontosítás.

De az, hogy Jézus nem zsidó lett volna, háát, valóban fura feltételezés.

Te se csodálkozz, ha roppantul tudatlannak tartalak!
Ugyanis ha nem tűnt volna fel, nem a megsértett zsidók feszítették keresztre Jézust. Ők ugyanis a megkövezést ismerték erre alkalmas büntetésnek.
Egyszerűen átadták a római hatóságnak, mely római bűnözőként, római jog alapján római büntetést hajtott végre Jézuson.

És még egy kérdés! Mária milyen nemzetiségű volt? Mert a római jog alapja, hogy csak az anya személye biztos!