Hát a SZU gazdasága nem bírta a kialakult és egyre csak fokozódó versenyt, hisz az annyi téren folyt (haditechnika, atomfegyverek, űrkutatás, stb.). Állandó többletkiadásokat jelentett az amúgy sem virágzó gazdaságú nagyhatalomnak. Amikor az USA a rakétapajzs kiépítését bejelentette, tulajdonképpen ott adta fel a versenyt a SZU. Innentől kezdve még háború esetén sem lett volna sok esélye.
Az összeomlást emelett persze segítették a politikai kudarcok, és talán a legésszerűbb módszert választották a felbomlásra. Viszonylag fokozatos váltás, kis hatalomátmentéssel.

Igen, tényleg ritka volt a szovjet légi győzelem.
De egy pakisztáni F-16-ost a világon egyedülálló módon bombával lőtt le egy orosz MiG-23-as!
Egy MiG-23-as raj bombázni készült a mudzsahedek állásait, a pakisztáni gép meg utánuk indult. Csakhogy a MiG-ek nem zuhanásból dobták a bombáikat, hanem emelkedés közben engedték el, hogy a szomszéd völgybe essenek. Az utánuk húzó pakisztáni gép meg egyenesen belerepült a bombákba.

Egyébként furcsa is lett volna, ha sorozatban aratnak légi győzelmet az oroszok, hiszen a mudzsahedeknek nem voltak repülőgépeik. A pakisztáni légierő pedig csak a határ közelében manőverező, esetenként átsodródó orosz gépekre támadott rá. Az oroszok viszont nem támadták a saját területükön járőröző pakisztániakat.
Látod VQ4,megint nem vagy elég körültekintő.
Az amerikaiak meg a mai napig átkozzák magukat azok miatt a Stringer rakéták miatt, mert az utolsókat éppen ő ellenük használják fel napjainkban.
Sőt! menjünk egy kicsit tovább! Azokban az években képezték ki az USA-ban a SzU elleni harcra Oszama bin Laden-t is!

Szerintem a SzU katonai kiadásaihoz képest a csernobili katasztrófa kiadásai még borravalónak is keveeset jelentettek.
Az afganisztáni veszteségeknek az erkölcsi jelentősége sokkal nagyobb volt, mint a ténylegesen elveszített haditechnika ára. Afganisztán fő vesztesége az volt, hogy az addig mindenütt győzts szovjet hadsereg egy csomó sebesült-rokkant katonája ellenére vereséget szenvedett. És ez nem a Stringer rakétáknak volt a következménye.
Ha valaki nem érti, csak meg kell nézni, miért nem tudják az amerikaiak sem pacifikálni Afganisztán területét. Borzasztóan tagolt, sivatagos hegyvidék, ráadásul fanatikus harcosokkal.

A SzU egyszerűen már ott elveszítette az egészet, amikor 1917-ben, egy cári mintára megszervezett országban akart új társadalmi rendet bevezetni. Ennek az új cári-rendszernek lett a következménye, hogy a hatvanas-hetvenes évekre a SzU számára minden politika lett, még az üzlet is.
Pedig az az üzlet, amit nem a haszon, hanem a politika irányít, csakis veszteséges lehet.

Nekem csak annyi a véleményem, hogy a SzU bukásához már nem sokat tett hozzá Csernobil.
És még valami.
A SzU bukása egy történelmi korszak végét jelentette. És minden történelmi kor vége több, egymásba kapcsolódó eseményen alapul. Nem lehet ercre pontosan kimondani, hogy ekkor történt!
Ez pedig roppantul zavarja a történészeket, ezért próbálják valamihez kötni a folyamat kezdetét.
Pedig egy folyamatnak általában csak a végét ismerjük. Jelen esetben ez a SzU felbomlása volt. De hogy mikor kezdődött a folyamat? Szerintem valamikor 1917. október 25-én (más időszámítás szerint november 7-én)

Figyelj!
A hidegháború korában mind a két fél szigorúan a védekezésre készült. '90 után derült ki, hogy védekezésül a NATO négy magyarországi célpontot tartott nyilván az atom-csapásaihoz. Jó védekezés!

A hidegháborúról készült egyik dok.filmben egy amerikai történész azt mondta: "A hidegháború olyan volt, mint egy tánc. ÉS nem lehet azt mondani, hogy egy páros egyik, vagy másik tagja gyorsabban táncolt, mint a partnere."

Az, hogy léteztek ezek a csoportok, lehet tény. De nem igazol semmit azon kívül,hogy az amcsik ugyanolyan keményen beavatkoztak más országok életébe, mint a Szovjetunió.

Röviden kéred, vagy hosszabban?
Röviden az oroszok '56-os szerepléséhez mérhető szemétség az amerikaiak részéről.

Kicsit bővebben?
Hallottad már azt a kifejezést, hogy nemzetközi jog? Ennek egyik alaptétele, hogy egyik országnak sincsen joga beavatkozni egy másik ország belügyeibe.
Különösképpen áll ez egy szövetséges államra. És küllönösen szemét dolog egy másik ország polgárait meggyilkolni saját politikai elképzeléseink alapján.
Mielőtt jönnél a kommunista ellenpéldáiddal, azokat a visszaéléseket a saját kormányuk követte el az egyes népek ellen. Nem külső hatalom ügynökei gyilkoltak egy másik országban.
Persze meglepni nem tudtál, mert az amerikai titkos szolgálatok bevett gyakorlata volt, hogy a hatvanas években bizonyos harc-anyagokat Kanadában próbáltak ki. Autók kipufogóin át engedték a mit sem sejtő kanadaiak közé a kísérleti anyagokat, aztán pedig egyszerűen betöréses módszerekkel lefotózták a "betegek" kartonjait. Ez is a demokrácia egyik vadhajtása.

Ha nem haragszotok, csinálok magamnak egy kis reklámot!
A Harcjárművek topikban elkezdtem kicsit régebben egy harckocsik sorozatot. Jó pár oldalt vissza kell már keresgélni, mert az WW1 idejétől indultam végig a tankok fejlesztésén.
Ott számszerű adatok is vannak a gyártásokról, meg pár technikai adat a különböző tankokról.

Itt csak "mellékesen" jegyeztem meg, hogy azért a lengyel hadsereg sem volt az a teljesen elmaradott, fegyvertelen csürhe, ahogyan az felületesen meg vagyon említve. De alig egymilliós létszámmal szálltak szembe a német hadsereg teljes erejével.plusz egy idő után hátba támadta őket Sztálin is.
Ráadásul a lengyelek kezdettől arra vártak, hogy az angolok és a franciák majd megsegítik őket.

A Tigris csak 1942 végétől állt a németek rendelkezésére, és ez ugye a Panzerkampfwagen VI, aminek ugye már csak a neve szerint is 5 elődje volt, az I-est főleg a lengyelek és a franciák ellen vetették be. Egyfolytában folyt a fejlesztés, de az elavultabbakat ugye nem dobták ki, tehát még használatban voltak, amíg el nem fogytak. A Sherman meg a T-34 besorolás szerint közepes, míg a Tigris nehézharckocsi, emiatt is készítettek kevesebbet.

Szerk.: Ahogy blarskerin is írta, a németek kezdetben tehetetlenek voltak a T-34-esekkel szemben, ezért jött a Párduc, ami felvette a versenyt velük.

Látom, még mindig nem érted, VQ4!
Van egy olyan technika, amit propagandának hívnak. A németeké olyan hatékony, hogy még ma sem hiszi el senki az ellenkezőjét.
Itt van egy lengyel lovas. Csak 574 db volt belőle rendszerben a német támadás pillanatában.
Ez meg egy másik, amiből csupán 170-200 db készült el és került bevetésre.
Azért több, mint 700 tankról tudomást sem venni, már művészet!
A nagyobb számban bevetett kisharckocsiknak 7,92 mm-es géppuskája, vagy 20 mm-es gépágyúja volt.
A második típusnak vagy két gépuskája, vagy egy géppuskája plusz egy 37 mm-es ágyúja volt, ami űrméretben megfelelt a németek akkori páncéltörő lövegének.

szerk: a WW2 kezdetén a német harckocsik kiábrándítóan kicsik és gyengék voltak.
Látom, kevesen ismerik azt a kegyetlen esemény-sort, amikor a németek először találkoztak a számukra akkor kilőhetetlen T-34-esekkel. HA akkor lett volna annyi előrelátás az orosz vezérkarban, hogy a meglévő T-34-eseket egyetlen támadó ékben vetik be, az egész WW2 ott érhetett volna véget.

Azért olyan vicces, hogy mennyire meghonosodott a "lengyelek lovassággal harcoltak" frázis a történelem szemléletében.
Egyszerűen nem is akar róla senki tudomást venni, hogy a WW2 kezdetén a lengyel hadsereg milyen hatalmas fejlesztéseken ment át.
Meglepően korszerűnek mondható közepes bombázókat és az akkori európai átlagnak megfelelő vadászrepülőket állítottak éppen rendszerbe. Tankjaik is voltak, mégpedig valójában nem is olyan kevés. De szintén az akkori európai átlagnak megfelelőek. vagyis a német tankokkal és azok többségével nem vehették fel a versenyt.
És az is érdekes, hogy senki sem akar tudomást venni arról sem, hogy a német tábori tüzérség 80%-át még a Szovjetunió elleni támadás kezdetén is lovakkal vontatták!

Tudom hogy nem csak szemlélői voltunk, a "háborúnak" (szerencsére csak idéző jelben ) , de a versengésben nem vehettünk részt mivel nem volt olyan nagy az ország, viszont a Szovjetunióban mi voltunk a "legszabadabbak" . Lengyeország elfoglalását én azért nagy mészárlásnak tartom , de Normandiában látom te se kételkedsz ...(az egész háborúban ezt tartottam a legszörnyűbbnek és sajnálom azokat a katonákat akik ott elestek mivel már ezernyi dokumentum filmet láttam róla és tudom hogy ez az egész mészárlás csak is az amerikaiak hibája volt baklövések sorozata és férre informálások miatt) az egyész hadműveletet 200 katonának sikerült megmenteni (ez egy különleges alakulat volt ) .

Hát azért nem csak szemlélői voltunk a hidegháborúnak, lásd az 1956-os forradalmat - a szuezi válság elterelte a figyelmet, illetve a beavatkozással megintcsak háborút kockáztatott volna az USA. Meg az izoláció is a hidegháború következménye.

Lengyelország elfoglalása nem volt olyan nagy mészárlás, alig egy hónap alatt megszűnt létezni az ország (mondjuk ebben a Szovjetunió is részt vállalt a támadásával). A lengyeleknél inkább a megszállás alatt volt nagy az emberveszteség (főleg polgári), de akkor már eléggé.

A WW2 után persze mint mindenki tudja jött a Hidegháború amiben voltak nagyon mélypontok . Mi a többi országgal csak "szemlélői " voltunk az egész Amerikai -Orosz versengésnek . Az a pont például amikor volt a Kubai rakétaválság miatt majd nem kitört 3. WW ha jól tudom. A WW2-ben nagymészárlás volt D-day (Normandiai partraszálás ) Lengyelország elfoglalása ( a némtek tankokkal mentek oda a lenygyelek lovakkal próbáltak ellenállni ).

A WW1 után lényegében megmaradtak a korábbi szövetségek, csak kilépett a rendszerből a frissen megalakuló Szovjetunió.
A WW2 lezárását követően a világ lényegében két részre oszlott. Korábbi ellenségek fogtak össze, kötöttek szövetséget az "új ellenség"-gel szemben. Erre céloztam, hogy teljesen új helyzet jött létre.

guru_viktor!
A WW1-ben éppen az a borzasztó, hogy alig voltak sík mezők. Az előkészítő pergőtűztől saras, mocsaras, robbanási kráterekkel teleszórt "senki földje" jött létre a két frontvonal között. Ezen a szinte járhatatlan terepen kellett a katonáknak rohamozniuk az ellenséges géppuskák tüzében. Ez az igazán elborzasztó a WW1-ben. Hogy emberek tízezreit áldozták fel, gyakorlatilag azért, hogy hátha húsz-harminc métert előre tudnak nyomulni.
Mert manőverezésre, az ellenség megkerülésére a folyamatos frontvonalak nem adtak lehetőséget.

Ez természetes, én sem arra céloztam hogy ezek a programok teljes egészében átadják a valódi csatatér érzését. Hisz ott nem kell izgulni, van mentés, medikit, és tényleg: csak egy játék...

De ha egy ilyet kipróbálunk, ha kevéssel is, de közelebb vagyunk a dologhoz.

A játékokról meg annyit, hogy ugyebár az akción, és nem a realitáson van a hangsúly a legtöbben. Szerencsére vannak fejlesztők, akik ezzel megpróbálnak szembemenni, nekem például a Brothers in Arms-ról írt cikkből ez derült ki. Várom is

Abban nem értek egyet, hogy a második jobban befolyásolta volna a világot, mint az első, hiszen az elsőt lezáró átgondolatlan békerendszer következménye lett a második világháború, illetve az országok határai inkább az első után rajzolódtak át.
(új rövidítést vezetek be, WW1 illetve WW2, bár angol, de az 1. VH és 2.VH furábban néz ki, szóval bocs )
Az egzisztencializmus mint felfogás a WW1 után terjedt el, a WW2 csak megerősítette.
A szélsőséges ideológiák a WW1 utáni állapotok miatt nyerhettek tömegbázist, viszont közvetlenül a WW2 előtt és alatt történtek a szélsőséges cselekedetek, szerintem főleg ez okozza a WW2 nagyobb (és talán jogosan nagyobb (?)) ismertségét. Meg valóban, talán a közelsége. Hadtörténeti jelentősége viszont a WW1 csatáonak is van akkora, mint a másodiké, de tényleg nagyobb volumenű volt a második. Jeleztem is, hogy a kérdés főleg költői.

A második pontra pedig: szerintem ezek az FPS-ek közel sem adják át a hangulatot. Talán a Call of Duty néhány pontján éreztem azt, hogy kiteszem a fejem és lelőnek, de virtuálisan ez akkor is tét nélküli. Meg lerombolja az egészet a "felveszek egy egészségügyi csomagot, vagy elbújok amíg pirosan villog a képernyő, és már minden rendben" dolog.

Szerk: egy szóval sem mondtam, hogy szeretném megérteni a háborús stresszt, csak valahogy a katonákkal nem nagyon törődnek, mindig csak a hadműveletek vannak a központban.

KillerT!
Az első kérdésedre én két választ is próbálok adni.
Az egyik az,hogy habár nagy csaták és óriási veszteségek voltak az I. világháborúban is, ezek a csaták viszonylag kis helyekre voltak koncentrálva. Az általad említett 30'000-es brit veszteség egy néhány száz méteres "előretörés" közben történt. Nem voltak olyan nagy mozgások, mint a II. világháborúban.
Ahol az igazán nagy manőverek zajlottak, azt az I. világháború "mellék hadszínterének" tekintik a történészek.

A másik válaszom az, hogy a II. világháború kitörése óta az I, világháború szinte csak a következő háború előzményévé vált. Olyan, mintha csak "bevezetőül" szolgált volna a II. világháborúhoz.
Ezt erősíti az is, hogy az I. világháború gyakorlatilag nem oldott meg semmit. Sokkal inkább felerősítette a korábbi ellentéteket, mintsem megoldotta, levezette volna őket. Ezzel szemben a II. világháborút követően egy teljesen új helyzet jött létre, alapjaiban változott meg a világ.

A háborús stresszt inkább ne is akarjuk megérteni! Maga a katonaság, a sok összezárt fiatalember is komoly problémákat okoz. Tudom, mert (bár békében) voltam katona. A sok szívatás, kitolás, a leheletnyi hatalommal való visszaélés mind ennek az összezártságnak a következménye.
Az FPS-ek meg egy dekát sem tudnak visszaadni az igazi háborús élményekből. Csak kalandra, esetleg egy kis ijesztgetésre épülnek.
Én tényleg becsináltam, amikor lövészeten a szomszédos tank lövésze géppuskával megsorozta a mi harckocsink tornyát. Hiába tudtam az eszemmel, hogy egy géppuska lövedék nem árthat egy tanknak! Az az éles csattogás, akkor is pokoli volt!

Megpróbálok választ adni

Az elsőre: szerintem először is azért, mert a 2. világháborúban több volt a veszteség, a nevezetes harcmező, a harci felszereltség magasabb volt. És az emberek általában mindig ahhoz vonzódnak amiben több "szufla van" . Meg talán azért is, mert ez időben is közelebb volt hozzánk, és jobban befolyásolta a világ sorsát, mint az első.

A másodikra: biztos nem a legjobb érzés, én inkább örülök, hogy nem kell átélnem. De ugye az ember kiváncsi, és a 2. világháborús FPS-ek pont azért készültek, hogy legyen róla fogalmunk, hogy milyen is lehet.

Hmm de kihalt ez a topic.

Egyik nap láttam egy dokumentumfilmet a Somme folyónál zajlott első világháborús ütközetről, amelyben az előzetesen szétlőtt német védelmi volnal meglepetésre megakadályozta a brit-francia áttörést. Az első világháborúban a szokásokhoz híven itt is állóháború alakult ki, rengeteg áldozattal (csak az ütközet megkezdése - tehát az előzetes, többnapos zárótűz után, amikor a britek és a franciák azt hitték, már csak be kell sétálni - utáni első órában 30 ezer brit esett el!).

A film két dolgot vetett fel újra bennem:
- miért van az, hogy az első világháborúval közel sem foglalkozunk annyit, mint a másodikkal? (jó, ez inkább csak költői kérdés, lehetséges válaszom is van)

A második pedig egy általános, minden háborúra vonatkoztatható gondolat (bár a példák főleg első világháborúsak):
- milyen szörnyű lehet a frontvonalban lenni, az első sorban, vagy a zárótűz alatti területen levő bunkerekben napokat eltölteni, a lövészárkokban élni, lerohanni, sebesültekkel, halottakkal tölteni a napokat, mindeközben gyilkolásra kényszerítve lőni az "ellenséget", a katonát, aki személy szerint egy ugyanolyan katona, mint bármely másik. Mindez mekkora lelki teher, állandó stressz és halálközelség. Nem is lehet mindig ép elmével kibírni - lásd például Móricz: Szegény emberek, illetve a frontneurózissal foglalkozó magyar freudista, Ferenczi Sándor műveit. Nekünk mindez csak történelem, esetleg statisztika az elesettekről, általában minden átgondolás nélkül. Nem mintha át tudnánk érezni anélkül, hogy hasonló helyzetbe kerülnénk (ez remélem persze nem kövekezik be).

Én nem vagyok biztos abban, hogy nem lehetett volna elkerülni az első világháborút. Több érdekes feltételezést olvastam már erről és szerintem, ha Vilmos császár nem törekszik olyan elszántan a gyarmatszerzésre és nem tűzi ki nyíltan célul az angol flotta legyőzését, előfordulhatott volna, hogy diplomáciai síkon maradnak a nézeteltérések.

Az érdekes elképzelések egyike az, hogy lényegében az I. világháború kitörésének egyik legfőbb oka a vasúti kapacitások végessége volt. Mindenki fenyegetőzött az általános mozgósítással, de ahhoz szükség volt a csapatok gyors mozgatására is, vagyis nagy számú vasúti kocsira és mozdonyra. Tehát egy idő után a fegyegetést nem lehetett elvi síkon tartani, lépni kellett, nehogy esetleg lépéshátrányba kerüljenek az ellenfelekkel szemben. Ha ugyanis mozgósítják a csapatokat, de nem viszik (nem tudják odavinni az elégtelen számú vasúti eszközök miatt) az összecsapások helyszínére, akkor értelmét veszti az egész mozgósítás. És mivel nem volt elegendő vasúti kocsi, az első csapatokat el kellett indítani a fenyegetésben szabott határidők előtt, hogy a vasút rendelkezésre álljon a többi csapat mozgatására is.
Érdekes elképzelés, bár számomra egy kicsit sántít az érvelése.

szerk: Bocs Csikincséször, de ne politizáljunk!
Én mindenesetre gazdasági szempontból eleve rossznak tartom az ötletedet. Milyen jogon szóljon bele az én sorsomba, vagy a gyerekeimébe egy az USA-ban, Kanadában, vagy Ausztráliában élő, magát magyarnak valló személy? Ő döntsön annak az országnak a sorsáról, ahol él. A mi országunkról hadd döntsünk mi, akik itt élünk! Akik tudjuk is, hogy miről van éppen szó.