Hmm, ez egy klassz topic, végre valami értelmes! Köszi, Che!

Egyébként szerintem soha nem lesz teljesen szétválasztva akettő. Most sincs. Ugyan hivatalosan nincs köze a pápnak az államhatalomhoz, II. János Pál mégis olyan nyomsát tudott gyakorolni a szocialista rendszerre, hogy az még ha csak közvetetten is, de bizonyíthatóan szerepet játszott annak halálban. Plusz ide tartozik még, hogy ha a pápa valami ostobaságot mond (mint anno a drága XVI. Benedekünk Mohamed prófétáról...), akkor egy egész államot felháboríthat vele, ami a "szabad világ" elleni terrorban és fenyegetésekben üthet vissza, kiélezve ezzel sok ország ellenszenvét.

Ami meg a pápák középkori szerepvállalását illeti, sajnos nagyon sok galibát okztak. Már-már több hátrányt hajtottak, mint hasznot. Gondoljunk pl. a Borgia pápák érdekes életvitelére...

Igen, ez is egy fontos dolog: sokszor volt uralkodói kegy, hogy ki legyen a pápa. Sőt, az invesztitúraháború (XI. század, VII. Gergely pápa - IV. Henrik német-római császár között), vagy az avignoni fogság (1307-1377) is ezt bizonyítja... Vagyis: örök harc folyt már a kezdetek óta, hogy a világi hatalom és az egyházi milyen viszonyban áll egymással. Államegyház vagy egyházállam? A császár joga a pápa kinevezés vagy a pápa kegyétől függ, hogy ki legyen uralkodó? Mindkét fél harcolt azért, hogy a saját érdekét érvényesítse. Így lett sok pápának világi befolyása, vagy egy uralkodó így tudott hatást gyakorolni a pápára. Meglátásom az, hogy legtöbbször a német-római császárnak sikerült a pápára "nehezedni". Igazából sosem sikerült neki teljes hatalmat gyakorolni a pápa felett, de megszorongatták a pápákat párszor.
Ezért is sántít nekem kicsit a Medieval II: Total War-ban, hogy miért baj az, ha kiátkoz a pápa??? Történelmi jelentősége nem nagyon van, főleg, ha a németekkel vagyunk... Hiszen IV. Henriket VII. Gergely számtalanszor kiátkozta (emlékezzünk a canossa-járásra...), nem hatotta meg különösebben. Igazából szerintem a világi hatalom mindig is irányította a pápát... Csak éppen mindig embere válogatta: volt, aki harcolt ellene, volt, aki behódolt. De ezekből is látszik, hogy mennyire elcsorbult maga az egyház szentsége... Annyira, hogy nem volt szent, simán el lehetett fogatni "őszentségét", akit eleinte csalhatatlannak hittek...

Szerintem nagyon is jó, hogy végre a kettőt teljesen szétválasztották. Igaz, sajnálatos események vezettek idáig (pl.: kommunista egyházüldözés, papok kivégzése), de a békés szétválasztás megmutatta, hogy is kell ezt normális keretek közt megoldani.
Bár sajnos az egyház önnön korlátai miatt képtelen továbblépni, vagy megújulni. Folyamatos paradoxonjai azok, melyek miatt az egyház autonómiájának restaurálása sem segített a mai napig sem. Főleg úgy nem, ha egy pápa mindig semmíti elődje törekvéseit. (Ha jól tudom, XVI. Benedek elég sok olyan csoportot sértett meg, akikkel elődje nagy nehezen dűlőre jutott...)

Ma már az egyházban normalizálódott a helyzet (én így vélem...elvégre már se inkvizíció, se egyéb nincs), és ennek egyik oka, hogy ma már szigorúbban van meghatározva, ki legyen a pápa. A középkorban ez politikai kérdés volt, és a legtöbb pápának a megválasztása előtt köze nem volt az egyházhoz, mivel nem voltak se papok, se egyebek, hanem rendszerint nemesek kerültek a pápai székbe. A nemesektől pedig ne várjunk túlzottan keresztény, papi hozáállást... Ez eredményezte egy időben az egyház lezüllését...

Az egyházzal tulajdonképpen pont az a baj, hogy intézményesült... Még tavaly, a jogon ( ) kellett tanulni kánonjogot és egyházszervezet-történelmet ( )...
Nekem egészen 12. osztályig viszonylag még barátságosnak tűnt az egész egyház (bár már 16 éves korom óta vagyok szkeptikus az egyházzal szemben ), legalábbis láttam benne még valamit abból, aminek Jézus is szánta. De mikor a jogon tanultam a kánonjogot, és az egyházszervezetet, nagyon elidegenítőleg hatott... Irdatlan sok hivatal, melyeknek köze sincs a bibliai eszmékhez (amikhez lennie kellene), egyházi bíróságok (???) működnek, rengeteg módja van annak, hogy kicsapjanak, kiátkozzanak, irdatlan sok törvény és jogi szabályozás... Ez már rég nem az a közösség, ami a katakombákban bújkálva próbált megemlékezni alapítójáról, és tanításait tovább adni. Ez már nem az a szerveződés, amiben a hívek életüket adták egymásért, csakhogy a Nero-féle üldözés (vagy a Diocletianus-félét is említhetném, az sem volt kevesebb) el ne érje őket...
Szerintem az egyház züllése ott kezdődött, amikor a pápa megszegte a servus servorum (szolgák szolgája) alapelvet, és arannyal szedte meg magát... Még csak nem is kellett a középkorig várni... Már I. Leo is megszegte ezt (ugye, aki Attila előtt csúszott térden, hogy Rómát megmentse), ami orbitális nagy hiba volt a jövőre nézve, szerintem. Az, hogy a pápa a leghatalmasabb, már inkább a fáraókhoz teszi hasonlóvá, mint azzá, ami Szent Péter volt... Szerintem II. János Pál halálával a restauráció szépen meg is állt... Mert hát ő megpróbált, sőt, sikerült is neki tenni azért, hogy a pápaság és az egyház visszanyerje azt a formáját, amire rendeltetett.

Hát nem tudni... Nem volt mindig jó az egyház munkája. A sötét középkorban, a felvilágosodás kora előtt és a reneszánsz előtt az emberek az egyház tanításai szerint úgy hitték, hogy a földi lét egy hullámvölgy, és aki ezt boldogan tűri, az a túlvilágon tökéletes boldogságot, és üdvösséget nyer. Ezért a parasztok, jobbágyok boldogan dolgoztak kimerülésig, halálig a földesúr "rabigájában". Ezalatt az említett urak, és maga az egyház is királyként éltek a birtokaikon. Az egyház csak később kezdett az emberek felvilágosításába, a reformáció idején, mikor ez ellen létrejött az ellenreformáció. Próbálták ellensúlyozni azt, amit a reformáció kínált az embereknek.

Emellett gondoljunk az istenítéletekre:
1. Tüzes vas-próba: tüzes vasat raktak az ember kezébe, ha rövid időn belül meggyógyult eretnek, és meg kell halnia, ha nem, akkor nem. Utóbbi esetben általában a seb fertőződött el, és ebbe halt bele emberünk.
2. Vízpróba: súlyt kötöztek az ember lábára, és bedobták a vízbe. Ha fennmarad eretnek, és pusztuljon, ha lesüllyed, akkor nem. Ezesetben megfullad.

Che: hát persze, hogy közvetlenül nem avatkoztak bele, mégiscsak jámbor keresztények De azért MINDENEN látni a keze nyomukat...

Azért tisztázzunk valamit: katolikus egyház akkoriban nem volt.... Keresztény egyház volt, bár magukat általánosnak, mindenre kiterjedőnek nevezték (katholikosz, vagy mi). Volt a nyugati-keresztény és a keleti-keresztény (bár sokáig nem ismerték el egymást...).

S az sem teljesen igaz, hogy a vallásháborúkat a katolikusok robbantották ki, vagy a keresztes hadjáratot.

A keresztes hadjáratot II. Orbán pápa hirdette ki... Ő pedig "csak" az egyház feje . Magának az egyháznak nem sok köze volt az egész háborúhoz. A lovagrendeket, akiket mellesleg az egyház hagyott jóvá, már annál inkább érheti ez a "vád" . A mozgatórugó (egyesek szerint: ürügy) pedig Jeruzsálem elfoglalása volt, oszmán részről.

A vallásháborúk kirobbantásában nagyon nagy szerepe volt a különböző protestáns mozgalmaknak. Főleg Münzer Tamás és Zwinglich Ulrich, Kálvin János-féle mozgalmaknak. Ezek ugyanis akkoriban (jelzem: akkoriban, nem kell megsértődni egyetlen református, vagy anabaptista vallásúnak sem ) igencsak agresszívek voltak. Na, nem, mintha a katolikus egyház nem lett volna az. A kiátkozás egy enyhe forma volt, illetve a világi urak által néhány rivális vallású birtokának lerohanása, felégetése.

Nem védeni akarom én a katolikus egyházat (ugyanúgy kritizálom és látom az árnyoldalait, habár magam is katolikus vagyok ), de a történelmi igazság ferdüléséből sok probléma volt már .

Számomra tehát nem ezek a nagy "bűnök". A legnagyobb hibája a nyugati-keresztény egyháznak egyértelműen az Inkvizíció támogatása volt. Ugyan egy szerzetesrend, a domonkosok "jóvoltából" jött létre, eredetileg egyházi személyek egyházi törvények elé állítása céljából. De a XV-XVI. századra átalakult, és gyakorlatilag egy egyházi-világi törvényszék lett, amit mindenki rettegett, aki csak egy kicsit is el mert térni a kor gondolkodásától. Hatalmas hiba volt, és II. János Pál pápa annak idején értehtő, miért kért bocsánatot az emberiségtől a korábbi egyház hibái miatt (ezek a hibák pedig nem egyszerű tévedések, hanem rengeteg ártatlan emberi élet árai).
Megjegyzem: elég érdekes lépés volt azoktól, akik elvileg a szeretetről, megbocsátásról prédikáltak... Nem irigylem őket amiatt, hogy számot kellett adniuk Isten színe előtt, amiért elrontották az "alkotmányát"...

A katolikus egyház azóta "haszontalan" mióta egyházként létezik. Lásd, mielőtt ilyen szervezetté vált volna, a keresztények valóban a szentség nevében haltak, mások keze által, de ők sosem ölték ellenségeiket.

Chenebra, meglepő amugy hogy mennyi mindenre tudunk már választ adni a mindennapi ember életével kapcsolatban a régészet segítségével! Megértelek a Pompeiivel kapcsolatos érzéseid terén, én hasonlóképpen élvezek be () ha valami kiásott keleti városról van szó, lásd az egyik legősibbet (kre 5500 körül) Catal Hüyüköt, ahol még azt is lehet tudni hogy miben halt meg a nép, mit evett, hol lakott, mennyit dolgozott, mennyi idősen házasodott és társai Ráadásul még így is olyan megfoghatatlan ez az egész hogy csak na

Számoltak vele. Hónapokig folyt a vita arról, hogy az Omaha Beachen, vagy egy másik parton (most nem jut eszembe pontosan a neve, inkább nem írok hülyeséget) történjen az offenzíva, majd ezután is folyt az információs háború a szövetséges, és német kémek közt. Végül a szövetségesek megtévesztették a németeket, így azok a másik partra vezényelték a nagyobb hadosztályaikat. Így is hatalmas áldozatokat szenvedtek az amerikaiak, de sokkal nagyobbat szenvedtek volna, ha a németek tudják, hol fognak támadni. Márpedig nyitni kellett egy új frontot, hiszen a németek ha berendezkednek egy defenzív védelemre, nagyon nehéz lett volna őket kifüstölni.

Igaz, a "mi lett volna ha?" kérdés soha nem merül fel a történelemben. Így volt, így van, ezen változtatni nem lehet.

Ki tudja lehet, hogy még sok kis apró dolog megváltoztatta volna a mai világunkat.

Az egyház valóban ellentmondásos szerepet játszott a történelemben...Hiszen egyrészt itt vannak az általad felsorolt események, ugyanakkor gondoljunk bele: Létrejöhetett-e volna a mai szintű európa az egyház (valamilyen szinten) összetartó ereje nélkül?

Na legalább most már végre tudom mért is pénte 13. a péntek 13.

Hm, engem a történelemnek azon része érdekel, amely a katolikus (leginkább római) egyháznak a szerepéről szól. Ez egy fura kettősség a történelemben: az egyház elméletileg a katolikus eszmék hirdetőinek a tömörülése, ehhez képest a szerepe a világtörténelemben a létrejöttétől a mai napokig kicsit fura: az egyháznak és főleg a vezetőinek a keze benne volt a kezdetektől a világtörténelem (legalábbis az európai felének) alakulásában.

Egyrészt ugye mindig is a szeretet hirdették, hogy minden embertársunkkal békében éljünk: ehhez képest a vallás már a kezdetektől vallásháborúk kirobbantó oka volt. Gondoljunk a keresztes háborúkra: az európai lovagok ezekben a háborúkban szájukon Isten nevével ontották ki embertársaik vérét... Természetesen ők ezt a Szent Cél eszközének tekintették.

Emellett a Pápai Állam keze már korán benne volt a politikában is. Soha nem engedte ki a kezéből a hatalmat azokon a területeken, amelyek őt szervesen érintették és érdekelték. Ez pedig elég nagy terület: Egész Nyugat, és Közép-Európát érinti...

Egy nevezetes időpont: 1307. október 13. méghozzá péntek. Ezóta nevezzük péntek 13-át szerencsétlen időpontnak, méghozzá azért, mert Kelemen pápa, és IV. Fülöp francia király átfogó támadást indított egy nap alatt a templomos lovagok ellen, mivel azok befolyása túlontúl nagyra nőtt. Nem sikerült az összes keresztes lovagot lemészárolniuk, sokan megmenekültek, és a pápa sem tudta rátenni a kezét a keresztes lovagok legendás "kincseire", melyek sokak szerint nem is kincsek voltak a szó szoros értelme szerint, hanem dokumentumok, melyek jóval többet értek, mint bármilyen arany.

Én!!!! A történelemben engem is az izgat, amiről nem tudok... Tehát olyan dolgok "története" érdekel, amik kézzelfoghatatlanok, elérhetetlenek számunkra. Konkrétabban az, hogy az emberek akkoriban hogyan vélekedtek a korukról... Tehát a hétköznapok történelme érdekel igazán. Afféle "történetszociológia", vagy "szociológiatörténet" . Pl.: egy római polgár mindennapjai... Emiatt is élvezek el, mikor a National Geographic-on Pompei-ről szóló dokumentumfilm megy (persze gondolom sokan fujjognak azokra, mert "félrebeszélnek" ). Az nem nagy királyokról, vagy sorsdöntő eseményekről szól, hanem a hétköznapokról - másképp. Sokkal közelibb... Tehát engem leginkább a "múlt" érdekel a történelemben.
A II. Vh. szerintem viszont nem unalmas téma. Lehet, hogy sokszor körberágták, de annak ellenére, hogy elég sok ismeret van róluk, eleget tudni sosem lehet, már csak a történelmi hamisítások miatt is, melyek a mai napig hatnak. Vagy nem is tudom, igazából engem mi érdekel a II VH-ban... Nem a kedvenc témám, de valahogy megfog. Vagyis mondjuk úgy: a Keleti-front a II. Vh-ban, nem az egész háború (a nyugatiak és a szövetségesek már a könyökömön jönnek ki ). Abban annyi drámaiság, annyi fantázia van... Bár engem az orosz sors, maga, nagyon fogalkoztat... Annak ellenére, hogy 3X kenték el a magyar szájat (1849, 1944-45, 1956). Valahogy tetszik a vodkaszagú, bús orosz történelem . Olyan, mint a Warhammer.... Van egy nagy uralkodó (a cár), hatalmas Birodalma (ha nem is galaktikus ), s könyörtelen harc folyik a meghódított népekkel, és a káosszal....

Amúgy TOKEN megjegyzésére, miszerint "dínókat vitt az ősember", azért reagálnék, így utólag. Csak annyit, hogy az ősember idejében már rég nem voltak dínók. (Ezért is nem tudtam beleflessölni a ParaWorld-be, mert baromság, amit állít, még akkor is, ha egy párhuzamos világot mutat be ).

Végülis itt is a pénz döntött.

Murának teljesen igaza van...

Az egész partra szállás egy nagy melléfogás volt, nem hősiesség... Azok a katonák hiábavalóan egy ostoba hadvezetés miatt haltak meg. Halálukban az égatta világon semmi hősiesség nem volt...

A Hadvezetésnek számolnia és tudnia kellett volna, hogy a partvidék milyen erődített... számolnia kellett volna a németek előnyével, azzal hogy a beásták magukat a magaslati erősségeikbe, míg a part hatalmas darabon semmiféle védelmet nem nyújtott a partot ért katonáknak...

Csirke vágás volt ez nem hősi halál...

Mit sem ér a meglepetés ha ennyi ember odavész... A tengerészetnek ekkorra már fel kellett volna sorakoztatni a Dreadnoughtokat (az amerikai Atlanti Flottában és a Brit Flottában is voltak még szépszámmal) és azokkal, mindenféle kertelés nélkül bombázni a teljes partvidéket... Legalább valami hasznuk is lett volna... De gondolom Perl Harbour után bepánikoltak és nem merték kockáztatni a milliárdos arzenált...

Na azért ez egy erős túlzás!
Max 3.000 katona halt meg, lehet több de több százezer biztosan nem! Ajánlott olvasmány ebben a témában Stephen E. Ambrose D-Day című könyve, 500 oldalon keresztül taglalja a témát, nagyon részletes. Tőle még ajánlom a Civil katonák c. könyvet, az egy általános 2vh-s, olvasmányos, érdekes könyv. Úgy van felépítve hogy mondja hogy mi volt ott és veteránok megemlékezéseit hozzáfűzi a témához.

Hát azért a civileknek nem kellet géppuskafészkek előt rohangálni.Most azért én se értek egyet ezzel a partraszálás "istenítésével".

Én a magam részéről rühellem a II. vht mint témát, a következő okból:
Nem tudja izgatni a fantáziámat egy olyan téma, amiről kb "mindent" lehet tudni, de legalább is túl sokat. Ez az én meglátásom, és tudom hogy sok minden még mindig nem tisztázott, de nekem akkor is túlhájpolt túl sok információt hordozó téma. Jobban kedvelem az olyan dolgokat, amikről keveset lehet tudni, lásd ókori közel kelet és kora középkor, ilyesmik. Többek között ezek iránti vonzalmam miatt is álltam be történész hallgatónak. Van valaki akit szintén ezen témák hoznak lázba?

Részben ezért is hoztam létre ezt a topic-ot . Érdekesnek találom az egészet, már csak azt is, hogy kitől származik az elmélet.
Persze LOL, hogy pont erről volt szó ma az előadáson . Bár, ahogy én tudom, az elsőévesek kb. ilyenekről tanulnak töri szakon (bár egyetemen attól függ, mit vesz fel az ember ).
Azt nem tudtam, hogy Hermann Ottó volt, aki elindította ezt az egészet (vagyis: nem emlékeztem jól ), de arról olvastam, hogy magyarok indították el. De, ha az ember beleolvas a Légy jó mindhalálig c. Móricz-regénybe, már ott is elcsípheti ezt az info-t. Amúgy is logikus, hogy Habsburg nem fog magyar eredettel foglalkozni... Főleg nem elindítani egy identifikációs mozgalmat, ami felébreszti a magyar öntudatot, és ezzel erősíti a Kamarilla elleni ellenszenvet. Még akkor is, ha volt 1867-ben egy kiegyezés. Gárdonyi emlékiratai is tanúsítják, hogy a politikában lehet, hogy harmónia volt, de a közember utálta a "németet", ahogy tudta.

Amúgy Ohama Beach azért is "közömbösebb" nekem, mert voltak sokkal vérsebb csaták is (hangsúlyozom: csaták, nem Holokauszt, vagy sztálini "tisztogatás". A normandiai partraszállás sajnos elvonja a Világ figyelmét a sokkal keményebb és tragikusabb harcokról. Sztálingrád, vagy a 900 nehéz nap (gondolok itt Leningrád blokádjára), vagy a debreceni páncélos csatára 1944. szeptemberében, de Budapest majd' 1 hónapos ostromát is említhetjük, ahol kb. 2 millió civil is a fővárosban volt az élet-halál harc idején. Nem tisztem, hogy relációt teremtsek a csaták között, de ha már kellene ilyet, akkor azt mondom, Normandia egy szerencsésebb helyszín volt, mert a partraszállásnál azért volt esélye a katonáknak. De a civileknek semmi esélye sem volt a hideggel, éhínséggel, nácikkal és a Vörös Hadsereggel szemben (hiszen se a németek nem kímélték a hátország civiljeit, se a támadó szovjetek). A keleti sors, sajnos, itt is felülmúlta a nyugatit. De szokáshoz híven a nyugati van beállítva "egyetlen"-ként...

Ez a baj: A történelem megannyi eseményéből sokat szajkózott, már-már propagandisztikus témát csinálnak, ezzel pedig leminősítik a történelmet. Lásd: Az amerikai világháborús filmek kétharmada arról szól, hogy az amerikaiak mekkora hősök. Pedig a háborúban ugyanolyan embertelen és brutális módon irtoták az ellenséget, mint bármelyik másik résztvevő. Csak mivel ők győztek, megengedhették maguknak azt a luxust, hogy erről ne beszéljenek annyit, hanem mások szörnyűségeiről... A történelemre egy mondás mindenképp igaz:
Jaj a legyőzötteknek!

Most nem akarok politizálni, de itt is a vezetők miatt volt ez a mészárlás, mivel az anyhajók túl messze álltak meg a partól és a kétéltű tankok elsüllyedtek.Asszem 28 tankból 3 jutott ki a partrra.

Lehet nem hiszitek el, de pont ma szólt arról az egyik előadásom, hogy a finnugor-magyar rokonság elmélete a közhiedelemmel (!) ellentétben nem Habsburg nyomsára készült, hanem Hermann Ottó saját indíttatású kutatásai által. Bocsi, de nem tudok leszállni még a témáról.

Omaha Beachről magam is csak hasonlóan tudok vélekedni, nagyon jó reklámfogás mely sok pénzt hoz a konyhára mindig akárki is süti el akárhogy is, pedig valóban szomorú. Már zenei klippekben is megjelenik, igaz ahol én láttam ott is inkább a borzasztó részét próbálták kiemelni a dolognak. Mindazonáltal egy nagyon hősi, talán eposzba illő téma, amelyről beszélni kell (ugyanúgy mint a holokausztól), de nem pénzt kell vele hajszolni.

A partraszállás... Lehet, hogy hatalmas dolog volt, és nagy hősiesség, de a sok film és töméntelen játék közhellyé tette sajnos. Pedig ha belegondolunk a jelentőségébe, akkor nagyon nagy cselekedet volt, mindenképp. Sok száz katona áldozta életét, hogy... hogy... megmentse a Világot? Érdekes kérdés ez is, hogy Amerika vajon miért kezdte el a háborút? Vajon a demokrácia és a szabad világ védelmében, vagy pedig személyes bosszúból, Pearl Harbor-ért? Bár Roosevelt-et ismerve mindenképp az elsőt gondolom. Legalábbis ő azon kevés elnökök egyike, akik valóban megérdemlik, hogy felnézzenek rájuk. Bár a Sztálinnal való egyezkedése felvet kérdéseket, de hát más esélyük nem volt Németország ellen.

Mindenesetre nekem nem Ohama Beach és a D-nap a kedvenc eseményeim, amikre valóban fejet lehajtva emlékszek vissza. Lehet, hogy szégyen, vagy megvetendő dolog, hogy egy ilyen fordulópontot nem tudok igazán becsülni. De annyira közhelyes és propagandisztukus lett az egész a játékok és a filmek áradata által, hogy szinte közömbös számomra. Pedig a MOHAA, vagy a COD 2 kiemelkedő játékok, s A leghosszabb nap és a Ryan közlegény megementése sem egy rossz filmek... Ráadásul rengeteg dokumentumfilmben is megszólalnak a veteránok, akiknek kommentárjai alapján átérezheti az ember, milyen volt farkasszemet nézni a sziklákon levő német bunkerekkel, géppuskákkal, mesterlövészekkel... Nem irigylem őket. Talán csak a kitüntetéseket . De nem tudom, lett-e volna elég bátorság bennem... Már csak ahhoz is, hogy németként egy gépfegyver mögé térdeljek, és több száz katonát végezzek ki, akik tulajdonképpen nem is az ellenségeim... Sokkal inkább az eszme, amiért harcolok...

Omaha Beach egy remek téma:
Sokan úgy gondolják, hogy ez egy jó apropó, amit rengeteg játékban elsütnek. Elég szomorú dolog, hogy az ilyen emberek legnagyobb része nem tudja, vagy nem érzi át, hogy a világtörténelem egyik legnagyobb, órák alatt elkövetett mészárlásáról van szó (persze ez eltörpül a Holokauszt áldozatai mellett, de az kb. 6 év (1939-1945, nem számítva az ez előtti elhurcolásokat, gyilkosságokat), míg ez pár óra, vagy nap kérdése). Több, mint 100000 amerikai katona halt meg az Omaha Beachen, míg a mai játékokban sok tizenéves, vagy még fiatalabb játékosok ujjongva ölik halomra a katonákat itt. Egyszerűen nem gondolnak bele, hogy ez az esemény a valóságban megtörtént, és még sokkal véresebb volt, mint a monitoron. Persze ezzel nem bűntudatot próbálok ébreszteni a játékosokban, csak próbálom felhívni a figyelmet arra, hogy amit a játékokban átéltek valaha (nem is régen) véres valóság volt, és amiben ők szórakozást, örömöt lelnek, annak a napjának az említésére még ma is sok családtag szívét gyász járja át az amerikai katonák között. Gondoljunk bele, hogy nekik, illetve közeli ismerőseinek, családtagjainak mennyire volt vicces a D-nap.

(Ez nem egy amolyan játékellenes propaganda, csak intés.)