Én is szeretem a történelmet. Egy ideig a 2. vh volt a kedvenc témám, de már megutáltam. A középkort jobban szeretem. Az ókort is, de az őskort nem... akkor még túl primitívek voltunk.

Már írtatok egy-két jó dolgot, ami a magyarok mellett áll. Azt sem árt megjegyezni, hogy az ország Mátyás idején volt a legnagyobb. És a Fekete Sereg volt európa egyik legfejlettebb serege (legalábbis ezt tanítják). Sajnos II. Ulászló nem tudta őket tovább fizetni és rabolni kezdtek.

Egy másik téma: gyakran vitáznak arról, hogy a japánok megérdemelték-e a két atombombát. Elég hülyeség erről vitázni, mert milyen jogon mondja azt valaki, hogy megérdemelték!? De mindegy, ti mit gondoltok a dologról?

A nyugati, lovagi hadseregek az egyén vitézségét helyezték mindenek fölé. És a lovagok lenézték az ijászatot, mint harci módszert. Ők a közelharcra esküdtek.
A nomád népek nem tudom, hogyan jöttek rá a fegyelem szükségességére, de hatalmas vadászatokon, és családi kötelékben begyakorolták azt a fegyelmet, amivel azután győzni tudtak. A mongol kán nagy vadászatát, ami egy hadgyakorlatnak felelt meg, krónikák örökítették meg.
Az már a mi tragédiánk, hogy a magyarok a tatárjárás idejére annyira nyugati stilusú lovagi sereggé alakitották a haderejüket, hogy nem tudtakmit kezdeni mongolok nomád cseleivel.

Jó oldal!
A magyarok (és általában a nomád seregek) sikerének két nagyon lényeges titka volt. Az egyik az, hogy bármilyen hihetetlen is, hallatlan fegyelmet tartottak. Kürt jelekkel tudták század és ezred kötelékben irányitani a sereget, ami akkortájt a nyugati világban elképzelhetetlen volt.
A másik titok a gyors mozgású, távoli harcra kész fegyverzettel való felszereltségük. A nyugati lovagok a honfoglalás korában általában még láncinget és lemez sisakot viseltek. A fő fegyverük a kopja (hosszú, lovassági lándzsa) és a vágásra alkalmas lovagi kard. Ezzel szemben az őeink igen ritkán bocsátkoztak közelharcba.
László Gyula professzor idézi Bölcs Leó krónikáját: "Ügyesen kilesik a kedvező alkalmat, és ellenségeiket nem annyira karjukkal és haderejükkel igyekeznek leverni, mint inkább csel, rajtaütés és a szükségekben való megszorítás útján."
Őseink hadrendjét és csatáját úgy irja le, hogy a sereg két végén kiválik egy-egy század és sebes vágtatással helyet cserélnek, közben folyamatosan nyilazva az ellenségre. Ezzel a vissza-vissza térő nyílzáporral megtörik az ellenség hadrendjét. Ha pedig az ellenfél elszántan rohamra lendül, akkor is ott van a könnyű fegyverzetű magyar harcosok fölényes gyorsasága, mellyel kitérhetnek a támadás elől és egy félelmetes fegyver, a fokos, mellyel könnyedén be tudták szakítani a lovagok sisakját.

Biztosan nem Attiláé volt a Bécsben őrzött szablya. Az acél korát meg lehet állapítani és a honfoglalás korára datálták a kard készítését.

Dantes!
Az ijászat pontosságához azért figyelembe kell venni,h ogy azok az emberek mennyit gyakorolták a célövészetet. Még az 1800-as években is élt egy falusi játék a gyerekek között. Ijat készitettek maguknak, a vezér fellőtte a saját nyilát, a többiek két oldalt állva megpróbálták röptében eltalálni a nyilvesszőt. Akinek sikerült, az lőhette fel a következőt, mint vezér.

szerk: a számszeríj egyik erőssége abból ered, hogy a kilőtt nyilvessző súlya 20-40-szerese (lusta vagyok most utána keresni) a közönséges nyilvesszőének. Viszont egy jó számszerijat felhúzni hosszú időbe telik. Legjobb esetben is percenként 2-3 lövést lehet vele leadni.
Egy hagyományos ijjal percenként 6-8 célzott lövést, vagy 10-12 gyors lövést lehet leadni.

Hmmm, érdekes, blarskerin. Csak azért nevezték el Attila kardjának, mert hasonlított a szépsége az Isten kardja című mondabelihez? De ez még nem jelenti azt, hogy az az, igaz?

Erről a kardról van szó, Zigil! És annyi köze van az "Isten kardja" legendához, hogy a szépsége alapján csak Attilla hun király kardjához, az Isten kardjához tudták hasonlítani.

Dantes!
A 200 m-es hatásos lőtáv az őlésre, célzásra alkalmas távolságot jelenti. Egy lőfegyver akkor repiti legmesszebb a lövedékét, ha 45 fokos szögben lövik ki. Ekkor a lövedék a röppálya vége felé már függőlegesen zuhan a célba. Itt jött az az érdekesség, hogy mindenki azt hitte, az őseink nádból való nyilvesszőket használtak, pedig nem. Fából készítették őket, vagyis volt egy kis nem elhanyagolható súlyuk. Más szóval amikor a nyilvessző már felülről zuhant lefelé, elveszitve a kilövés energiáját, akkor a saját súlya adott neki elég erő, hogy sebezzen.
És ne feledjük el, hogy ilyen nagy távolságra nem egy emberre lőttek célba, hanem például száz lovas lőtt egy ellenséges csapatra. Ha csak tíz nyilvessző célba talált, már akkor is nagy kavarodást okozhattak.

blarskerin:Találtam egy képet Attila kardjáról.
Még jól látszódik a markolat,amit említettél.
Egyébként nekem rögtön az "Isten kardja" című monda jutott eszembe ezzel kapcsolatban. Van hozzá köze? Mert az a kard szerintem nem volt létező.
szerk: nem biztos, hogy jó a kép!

Sajnos jelen pillanatban nincs kéznél képem a bécsi múzeumban őrzött, úgynevezett "Attila kardjáról". Egy aranyozott markolatú és hüvelyű honfoglalás korabeli szablya. Elképesztően szép indás diszitést készitettek rá.
És az egészben az a legszebb, hogy ellentétben a nyugati díszkardokkal, ez tökéletesen alkalmas a harcra is. Kifejezte a gazdája rangját, de egyúttal tökéletes fegyver is volt.
És még egy érdekesség. A középkortól kezdve legendája van az angol hosszú íjnak. Nem véletlenül hivták igy, mivel 170-200 cm hosszú fegyverről van szó. Az ősmagyarok íjai csak 90-120 cm hosszúak voltak, de a lövőerejük megegyezett az angol hosszúíjéval!
Végeztek egy kísérletet egy reprodukált ősmagyar ijjal és arra a meglepő eredményre jutottak, hogy a lötávolsága kb. 800 méter volt. 200 m távolból olyan erővel lőtte bele a nyilat egy fába, hogy kihúzni nem lehetett, csak kivésni.
Úgyhogy nem véletlenül félték a magyar lovasijászokat Európa szerte!

Most, hogy szóba jött az régészet, régen én is az akartam lenni, de nem úgy,mint a többi kiskölök:hogy én űrhajós meg mindenféle akarok lenni!- én olvastam régészregényeket, mitológiákat, stb.
Kösz blarskerin a könyvajánlatot, talán utánanézek.
És még idézek nektek egy érdekeset, hogy ne OFF legyen, és a régészkedésnél maradjunk.

"A nagyszentmiklósi fejedemi aranykincs
A 23 edényből álló, közel 10 kg súlyú együttes a kora középkori Eurázsia legjelentősebb aranykincslelete. 1799-ben találták, és Bécsbe szállították. A barbár pompáról tanúskodó tanúskodó asztali készletbe korsók, ivóedények, kelyhek, egy ivókürt és tálkák tartoztak. Az edények keleties formajegyei, ötvösmechanikai kivitelezése perzsa(Szászánida), kaukázusi, közép-ázsiai és bizánci hatást mutatnak. A tárgyak részben egy fejedelmi, részben pedig egy fejedelemasszonyi készlethez tartoztak. A kincs egyedülálló, a nemzetközi styeppei arisztokrácia ízlését tükröző tárgyegyüttes. Az újabb kutatások az edények keletkezését az avarokra, ill. az avar kori művészetre vezetik vissza. 12 edényre a türk rovásírással rokon jeleket véstek, egy csészén pedig görög felirat és bizánci kereszt látható. A kincs a kagáni kicstár része lehetett, és minden bizonnyal a frank és a bolgár támadások idején rejtették el."

Nyilvánvaló, hogy őseink nem a honfoglalás után kezdték a kalandozó hadjáratokat.
Korábban irtam, hogy a népek élete is érdekel. Nagyon tetszett Földes Péter A karvalyos zászló és Árpád után c. két könyve. Az első a honfoglalás előtti időszakot és magát a honfolglalást dolgozza fel. A második Zolta fejedelem életét, és igyekszik magyarázatot adni néhány olyan ellentmondásra, ami Annonymus művében szerepel. De itt most csak azért emlitem a két könyvet, mert meglehetősen jó képet rajzol őseink életéről. Érthetővé teszi, hogy miért voltak olyan könnyen kaphatók eleink a kalandozó hadjáratokra.
Egy az őseinkéhez hasonló pásztorkodó nép egyszerű fiának az ilyen hadjáratok a gyors meggazdagodást, a társadalmi felemelkedést jelenthették. Nem csoda, hogy ha valaki segitségül hivta a magyarokat, akkor könnyen kiállították a szükséges haderőt.
A másik nagy kedvencem László Gyula könyve, 50 rajz a honfoglalókról. régészeti leletek alapján maga a régész professzor rajzolta a képeket a honfoglalók életéről.

A magyarok krónikája című könyvből idézek:
"A magyarok megjelenése a Kárpát-medencében
894. A magyarok 862 óta többször is megfordultak a Kárpát-medencében, hol a morvák, hol a frankok hívására.Az Arnulf által kezdeményezett morvaellenes frank-bolgár együttműködés Szvatoplukot arra késztette, hogy a magyarokkal lépjen szövetségre(ezt az eseményt rögzíti "A fehér ló mondája". A frankellenes szövetség létrehozásánál Bölcs Leó bizánci császár diplomáciája bábáskodott. A magyarok az Al-Duna mentén győzelmet arattak Simeon bolgár cár csapatai felett, és elkezdték a Kárpát-medence keleti felének megszállását. Szvatopluk ebben az évben elhunyt, de a magyarok az Arnulffal kötött megállapodás értelmében ekker még nem léptek Pannónia területére."

Köszi, Zigil93!
És remélem, te sem vetted kioktatásnak, mert az igen távol áll tőlem. Én is ott tanulok efféléket, ahol lehet. Ha te mondasz valami újat, akkor tőled tanulok.

A kettős honfoglalás érdekes téma, és bizonyos fokig nyugodtan vehetjük bizonyítottnak is. Az egyik érv a honfoglalás rendkívül gyors lezajlása. A honfoglaló seregek kiváló helyi és politikai ismeretekkel mindig ott bukkantak fel, ahol kellett.
A másik érvet László Gyula szedte össze. A legkorábbi krónikákból elkezdte térképre másolni az említett falvak neveit. Ha egy nép betelepül valahová, akkor az elfoglalt területeken saját nyelvén ad nevet mindennek, de a kiszorított nép nyelvén megmaradnak a települések nevei az el nem foglalt területeken és a határok közelében. Ráadásul a változások megmutatják azt is, hogyan terjeszkedett az ujonnan betelepült nép.
Csakhogy a térképen egyforma sűrűséggel voltak egymás mellett a magyar és a szláv eredetű nevek! Vagyis nem egy hirtelen betelepülés történt, hanem akkor már egy ideje békésen egymás mellett éltek a szláv őslakosok és a magyarok!

Köszönöm,blarskerin!Meghajlok nagyságod előtt Nem minden nap találkozok ilyen inteligens emberekkel! Nagyon kösz, hogy így megvidámítottál!
(ja és ezt egyáltalán nem gúnynak szántam, nehogy annak hidd!)

Egy kicsit belemennék ebbe a "ki a magyar" játékba.
Az őseinkkel együtt települtek be a kabar törzsek, valamint a szikl nép egyes csoportjai is. A szikl-ek afféle elővéd-utóvéd nép voltak, hiszen a határok közelében telepedtek le. Az Őrségben és Erdélyben, ahol leszármazottaikat mai magyar székelyeknek nevezzük. Vagy ők nem számítanak magyarnak?
Kevéssel később szintén a határok védelmére betelepült néhány besenyő törzs, majd a tatárjárást követően a Kunság nevét adó kunok is. Ezek a népek olyannyira a magyarság részévé váltak, hogy a mai napig őrzik a nyelvet, hiába kerültek más ország területére.

Tudmásom szerint nem Árpád, hanem az apja, a honfoglalás idején rejtélyes módon meghalt Álmos volt a "kündü", vagy kende. Árpád a világi fejedelem volt, Álmos pedig a szakrális. Éppen a honfoglalás körüli időkre tehető, hogy a hagyományos kettős fejedelemségből kialakult a későbbi királyság alapja.

Egyébként attól, hogy nem fedeztek fel közben semmit, érdemes kicsit a részletekre is figyelni a magyar történelemben. Nem szabad elfeledkezni a legvitézebb huszárról Simonyi Józsefről, aki vakmerőségével és taktikai zsenijével közkatonából lett huszár ezredes. És még szebb Hadik András tette, aki Mária-Terézia hadvezéreként megkerülte a porosz seregeket és megsarcolta a porosz fővárost, Berlint!

Hála a jó égnek most érkeztünk el a II. vh-hoz, pontosabban a kitörésének okaihoz. A kedvenc témám, pontosabban inkább maga a háború. Az órákon nagyon aktív voltam, a tanár értékelte is Hamarosan dolgozat is lesz, remélhetőleg jó jegyet kapok rá. Az I. vh-ból egyébként 5-öst kaptam, úgy, hogy mindössze 1 pont vesztességem volt Érdekes, előtte nem nagyon tudtam a témáról semmit, igaz nem is nagyon foglalkoztam vele, de tetszett

Aham, értelek. Legalább érdemes volt ma reggel felkelni.

Azt nem mondanám, hogy a magyar töri unalmas, csak talán nem túl jó a töritanárotok, vagy ő sem szereti A legjobb része még Magyarország kezdete, az 1000-1200-as évek. Emlékszem, hogy régen láttam valamilyen rajzfilmet, ami Szent László hermájáról szól, amiben a herma, miután megmenekült a tűzvész elől, a faluban kísértett, míg el nem fogták. Ezt úgy kell elképzelni, hogy éjszaka az utcán repkedett világítva, és beszállt a házakba, megkísértette az ott lakókat. Ez nem egy vicc, akkor, kisgyerekkoromban nagyon félelmetes volt. ez csak egy élménymegosztás, nem tanítani, vagy helyet elfoglalni akartam ezzel.

Unalmas?
Kinek volt Európában először páncélozott folyami hadihajója, úgynevezett monitorja?
Melyik állam tudott százötven éven át hadiállapotban maradni szinte folyamatosan? Hiszen a végvári védrendszer fenntartása olyan költségeket jelentett, mintha az egész ország háborút viselt volna.
De persze a magyarok nem fedeztek fel semmit. Csak volt valami féleszű magyar, aki gyalog eljutott Tibetbe és elkészítette a világ első tibeti szótárát.
Én valahogy nem tudom sajnálni, hogy nem a mi őseink érték el a spanyolok helyett Amerikát és nem a mi őseink fertőzték meg a dél-amerikai indiánokat szándékosan himlővel.
Attól sem leszek búskomor, hogy nem a mi őseink kezdtek neki az észak-amerikai indiánok lemászárlásához.

szerk: Bocs, de a bérgyilkos és a zsoldos között hatalmas különbség van. A mi őseink lényegében zsoldosoknak minősíthetőek, hiszen nem egy ember megölésére fogadtak fel közülük néhányat, hanem egy-egy sereget béreltek fel.

Érdekes. Bár én kérdezem: Egy népet mi alapján nevezünk annak, ami? Például: Ki a magyar ember: aki magyarul beszél, vagy az, aki onnan jött,mint a magyarok? Aki magyarul beszél, mondja sztem a legtöbb ember. Tehát azok a "magyarok",akik az Uráltól jöttek, nem voltak még magyarok, pl. Árpádot sem vezérnek, hanem "kündü"-nek hívták.
remélem érthetően mondtam el, de bocsi, ha nem áll össze a kép...

Az, hogy a rablásokat megfizették, az azt jelenti, hogy a magyarok a bérgyilkosok elődei

Számomra például roppantul zavaró, hogy olyan dolgokat is tényként tanítanak, ami nem biztos, hogy úgy történt.
Én még iskolában az tanultam, hogy az egyiptomiak hatalmas rabszolga-tömegekkel épittették a piramisokat. Aztán később kiderült, hogy jól megfizetett, étellel-itallal ellátott, megbecsült munkások végezték az építkezést.
De ugyanilyen érdekes "félrehallás" van az ősmagyarok kalandozásaival kapcsolatban is. A térképeken szépen bejelölik a diákoknak, hogy a kalandozó seregek milyen messze jutottak hazánktól. Csak azt felejtik el hozzátenni, hogy a kalandozó seregeket általában valamelyik nyugati nagyúr-fejedelem hivta segítségül a saját ellenségei leverésére. Ezek a megbizók még fizettek is a rablásokért és vezetőket biztosítottak, akik a feldúlandó területre vezették a kalandozó magyarokat.

Igen, igazad van, csakhogy nekem pont ez a jó. régebben faltam a görög-római mitológiákat, legendákat. Személyes kedvencemaz Aranygyapjú és Bellerophontész története, szinte kívülről tudom őket. Valahogyan a középkor nem tudott megfogni. A magyar történelmet meg azért nem szeretem, mert valahogy a magyarok "kicsinyesnek" tűnnek a szememben(jó, már jöhet a Szent Inkvizíció). A modern kor sem a legjobb, de amit most tanulunk, a 2. világháború, az nagyon megtetszett!

OFF:ez a 200. hsz-em! ON

Az őskor és az ókor történelmével az a baj, hogy sokkal több az elképzelés benne, mint a tényleges tény. Itt nem a csaták és háborúk lefolyására gondolok, hanem a gazdasági-társadalmi mozgásokra, amik ezekhez a csatákhoz vezettek. Engem roppantul érdekelnek a régi fegyverek, főleg a használatuk módja, valamint az adott katonaság taktikája, harcrendszere.
És a másik, amiről a történelem tanítása során alig esik szó, az egyszerű emberek élete. A munkájuk, a felfogásuk, ahogyan a világot látták maguk körül. Mert ezek ismerete nélkül elég nehéz pontosan megérteni akármelyik kort.

Szerintem a történelemben az ókor és az őskor a legizgalmasabb rész, hiszen az volt a legrégebben. Sajna most éppen töriversenyre készülök, és pont a 15. század magyar történelmét kell átnéznem. A magyar történelem úgysem a kedvencem, főleg nem a középkori. Szóval szenvedhetek vele.

Heródessel két komoly baj is van.
Az egyik, hogy király volt és féltette a hatalmát.
A másik, hogy a Biblia megirta, hogy rossz ember volt.
Márpedig két ilyen érvvel szemben nehéz hadakozni. Minden uralkodó tetteit sok különböző dolog határozza meg. Ők maguk eldöntik a körülmények ismeretében, hogy mit tartanak jónak. Ez egy kivülálló számára lehet értelmetlen is. De bármilyen jót akar egy uralkodó, közte és a nép között ott van a saját hatalmát féltő végrehajtó rendszer sok-sok tagja, akiken keresztül mindig torzul az uralkodói akarat.
Csak érdekesség: Heródessel kapcsolatban olvastam egy feltevést. Ugye megöletett minden kétévesnél fiatalabb gyermeket, hogy Jézus ne lehessen megváltó. De akkor Jézus hogyan élte túl a vérengzést? Egy feltevés szerint azon az egyszerű módon, hogy volt egy ikertestvére, akit megöltek. Egy szülésről tudtak, megöltek egy babát. A másik (ez esetben Jézus) túlélte.

Mielőtt bárki egy uralkodó tetteit meg akarná itélni, érdemes alaposan átgondolni, hogy mit is jelent maga az állam, melynek élén áll a kérdéses uralkodó.
Nekünk valaha azt tanitották az átkosba: "az állam erőszak-szervezet, mely védi a kiváltságosok jogait a kiváltságok nélküli tömegekkel szemben"
Azt soha sem tették hozzá, hogy ez csak a kapitalista, vagy csak a vallási alapú államokra vonatkozik.

Mielőtt valakit elmebetegnek nyilvánitanánk, érdemes megnézni a körülményeket, amelyek között felnőtt és élt az illető.
Nagy Sándor egész ifjúsága nagyravágyó anyja és zseniális hadsereg-szervező apja árnyékában telt. És közben tanitói mit tanitottak neki? Legendákat a görög hősökről és történelmet a perzsákat legyőző görög seregekről.
Maga a kor, a nevelés és a hagyományok meghatározták, hogy egy taktikai zseninek mi legyen a sorsa a rendelkezésére álló macedón hadsereggel. Mert bizonyos vonatkozásban zseninek kellett lennie, különben elbukott volna a túlerőben lévő perzsa seregekkel szemben.
De hasonlóan zseninek kell tekintenünk bizonyos vonatkozásban Napóleont is, akit valószinűleg kegyetlen hajcsárként űzött a hatalom felé a termetéből és származásából eredő kisebbségi érzése. Nem tehetett mást, hóditania kellett, mert a történelem akkor csak győztes hóditókat és vesztes meghóditottakat ismert.
De még ha megköveztek is, Sztálin is zseni volt bizonyos vonatkozásoban. Ha nem lett volna kiemelkedő tehetsége, nem tudta volna magához ragadni a hatalmat a semmiből érkezve. A hatalom elvesztésétől való félelme pedig a zsarnoki természet és egész ifjúságának tapasztalatai alapján csak oda vezethetett, amiket tett. Gulagok, nyomorban tartott, kiirtott tömegek. Személyi kultusz? Ismert valami mást is Sztálin? Vagy a cár atyuskát nem lengte körül a személyi kultusz? Viszonylag könnyű volt a muzsikokat és a tudatlantömegeket a megszokott minta alapján egy új rendszerbe kényszeriteni. Hiszen egy muzsiknak szinte mindegy volt, hogy a báró úr, vagy a kolhoz úr földjét műveli.
De visszatérve az ókori és középkori hadvezérekhez. Miért kellene elmebeteg tömeggyilkosnak tekinteni Nagy Sándort a hadjáratai alapján? Talán a suzai mennyegző miatt, amivel megkisérelte kibékiteni keletet és nyugatot?
Vagy talán jobb let volna, ha azt teszi, amit az asszirok? Akik városokat irtottak ki csak azért, mert ellenállni merészeltek haderejüknek.