Azért Izraelben sem államilag alkották meg a kibucokat. Csak egy-egy falu-közösség döntött az ilyen életforma mellett. Gondolom, a szegényebbek könnyebben juthattak földhöz, ha összefogtak. Bár lehet, hogy egészen más okból alakultak ki az első kibucok.

Szerintem sincsen. Legfeljebb különbséget tehetünk a diktatúra formái között.
Viszont a kommunizmushoz meglehetősen közeli közösségi forma ma is létezik. Az irzraeli kibucok. Roppantul hasonlítanak a kommunizmus elképzelt formájára.
Van viszont egy érdekes hátrányuk. A kibucban felnőtt ifjak, nem elég önállóak katonának! Harci helyzetben többen vesztek oda, mint másutt felnőtt katona társaik.

Demokratkus királyság? Érdekes dolog és kicsivel később valósult meg, nem Mátyás korában.
Még a híres Lengyel Nemesi Köztársaság is csak a kisebb diktátorok (a nemesek) számára volt köztársaság. Az átlagos emberek ott is diktatórikus rendben éltek.
Persze Mátyás uralmát a súlyos adók ellenére megszépítette, hogy az ország területére nem nagyon tudtak bejutni az ellenséges hadak, inkább Mátyás támadta a szomszédait. Vagyis béke volt az országban, valóságos "aranykor".

Csaba királyfi éppen létezhetett.
De a nomád népek elég durva szokásait ismerve, amikor a leírások szerint kitört a hunokat elsöprő testvérháború Attila halála után, egy épeszű vezér aligha telepíthette le a népét. A gyenge, megtelepült csoportot igen gyorsan kiirtották volna az ellenfeleik.
Ha Csaba királyfi létezett, akkor valami nomád törzsfő volt, aki ismerve a szokásokat igyekezett volna minél távolabb kerülni az erősebb ellenfeleitől.
Az csak hab a tortán, hogy a nomád állattenyésztő hunok vajon mit kerestek volna Erdély hegyei között?

A nomád népek szokásai szerint a győztes uralkodó valamelyik családtagját, "fiát" állította a meghódoltatott népek élére. És mivel Attilának volt egy csapat felesége, gondolom, fia sem kettő-három lehetett. Így akár lehetett köztük egy Csaba nevezetű is, akinek az utódai esetleg a szikl-ek törzsével, vagy törzseivel behódoltak a mi őseinknek.

Hogy-hogy mit csináltak? Agyonverték az avarokat, a longobárdokat, gepidákat. Hogy mi egy teljesen üres területre vonulhassunk be.
Én inkább azt nem értem, hogy ha a székelyek a hunok egyenes ági leszármazottai, akkor a velük rokon szikl-ek hogyan jöhettek be a mi őseinkkel? És ha ők már akkor Erdélyben éltek, akkor miért települt át egy részük az Őrségbe?
Mert László Gyula szerint a szikl-ek a kabarok egyik népe voltak, vagyis őseink alávetett, elővéd-utóvéd népe.

Csak egy pillanatra néztem bele, de nekem annyi is elég volt.
A híres "ungar, hungar" névről nem ártana előbb nyugati forrásokat elolvasnia az írónak. Ugyanis bármilyen hihetetlen, valószínűleg nem a mi eredeti, ősi nevünk a "hungar". Ugyanis frank források jóval a honfoglalás előtt említik a Kárpát-medencébe vezető kereskedelmi utat, mint "Via Hungarorum", bár lehet, hogy a helyesírásom nem tökéletes.
Viszont ez rögtön megmagyarázza azt is, mitől lettünk mi "magyariak" a nyugati népek szemében "hungarok".

Na jó, bevallom hogy erősen ironikusnak szántam az előző hsz-emet.
Csak a mesékben fordulhat elő a semmi közepén egy fejedelem. A valóságban persze, hogy egy ország uralkodója, akinek a kényelméről alárendeltek sokasága gondoskodik. Az alárendelteknek ugyebár valahol és valamiből élniük is kell, tehát kell legyen valamiféle település is a fejedelem körül.
És ha szövetséget kötött őseinkkel, akikről a bizánci krónikák azt írták, hogy fejedelmünk 2-szer 10'000 harcossal száll hadba, vagyis nem elhanyagolható haderő felett rendelkezett, akkor maga Szvatopluk sem lehetett egyetlen kis város fejedelme.

Lehet, hogy állam nem volt, de király, illetve bocsánat, csak fejedelem bizonyosan volt. A legújabb kutatások szerint őesink nem "megvették" az országot a fehér lovon, hanem szerződést, szövetséget kötöttek Szvatoplukkal. És csak Szvatopluk halála után fordult át a szövetséges érdekében vívott hadjárat tényleges honfoglalásba.
Abban viszont megosztottak a kutatók, hogy valóban fel akarták-e adni őseink a korábbi szállás területet, vagy csak hozzá akarták csatolni a Kárpát-medencét is.

OFF!
Utána kell olvasni, kutatni, vagy olyan témát választani, amiről van elég anyagod.
De szerintem hagyjuk abba ezt az Offolós beszélgetést, mert nem egészen a topic témájába vág!
Back to the topic!

ON!

OFF!
Ha erre válaszolok, az már elüt a topic eredeti témájától. Van két könyvem, melyek külön tárgyalják az Árpád-házi és az Anjou-kor háborúit. De van egy két kötetes, Magyarország Hadtörténete című, lexikon jellegű könyvem is. Ebből az utóbbiból olvastam utána a mohácsi csatának és szkenneltem be a csatát ábrázoló térképeket.
Bemásolni csak szkennelés után a szép sárga oldalakat tudtam volna. Ráadásul a hét oldal tele volt olyan utalásokkal, melyek nem kapcsolódtak közvetlenül a csatához. Elég hosszan idézgettek török, illetve pápai és egyéb leveleket, krónikákat is.
De ugyanígy szedtem össze és fogalmaztam meg saját szavaimmal a másik könyvek alapján az augsburgi és a muhi csata történetét is.

ON!

Annyi tanácsot adhatok még, hogy legközelebb olvasd el a szöveget az ismertetni kívánt eseményről és készíts belőle egy fogalmazást a saját szavaiddal, melyben csak az eseményekhez közvetlenül kapcsolódó, fontos dolgokat említed meg.
A korábban leírt mohácsi csatát 7 oldalnyi szövegből szedtem össze én is.
Bemásolás helyett célszerűbb a saját fogalmazás. Csak azt érted igazán, amit a saját szavaiddal el is tudsz magyarázni.

Biz' Isten nem akarok kötözködni.
Nagyon szépen megírtad, milyen nagy hős volt Prónay, bár erről a történészek egy részének egészen más a véleménye.
Azt is szépen megírtad, hogy milyen körülmények között jött létre a "Rongyos Gárda".
Csak a lényegről nem írtál szinte semmit. Az Ágfalvi csatákról. Megemlítetted, hogy gerillaharcot folytattak, meg voltak ott osztrák csendőrök, akik nem tudták biztosítani a területet.
De mitől lett ennek az egésznek ágfalvi csata a neve? És hogyan zajlott maga a csata?
Mert erről egy szót sem ejtettél.

Jó akkor legyen neked igazad és nyújtsd be a Pentagonnak a legújabb találmányodat, az LSD-vel töltött robbanófejet!
Nem én nem olvastam el a cikket, amit belinkeltél, hanem te. Egy másik topicban azt is leírtam, hogy miért mondom ezt. A fegyvert az ellenség ellen használják, a harci drogokat a saját katonáknak adják be, mint a cikkben volt, hogy a japánok saját kamikaze pilótáikon alkalmazták.
Az agymosás és a vallatásoknem fegyveres cselekmények. Az ott használt szerek nem számítanak fegyvernek.
Ha annak számítanának, akkor nem kábítószer birtoklásáért csuknák le a drogdealereket, hanem tiltott fegyver viselésért.

De szerintem fejezzük be ezt az értelmetlen vitát, mielőtt kifejted, hogy a bor, sör, pálinka is robbanófejekben bevethető harci anyagoknak minősülnek!

Ezt a fegyvert fejezd már be!
Fegyver egy robbanótöltet, egy atomtöltet, egy bakteriális robbanófej, vagy harcigáz.
De a tudatmódosító szerek, melyeket vallatásnál használnak nem fegyverek.
Fegyver volt a hírhedté lett yperit. De csak tudatmódosító szer az "igazságszérum".
Fegyver egy dorong, ha azzal fejbevernek valakit, de nem fegyver egy liter pálinka, akárhogyan berúg is tőle valaki.

szerk: hogyan akarsz történelmi kérdést feltenni, ha nem vagy tisztában az alkalmazás módjával, idejével sem?

Már ne haragudj egy kérdésért!
Te tanulod, vagy írod a történelmet?
Mert 1956. után Mindszenty nem került az oroszok kezébe. 15 évet töltött az amerikai követségen, majd a pápa közbenjárására elhagyhatta az országot.
Az a per, amire utaltál "később", vagyis 1948-ban kezdődött.
Mielőtt leírsz valamit, legalább a Wikipédiát olvasd el!

Akármiről beszélsz is, Mindszenty bíboroson hogyan alkalmazták az oroszok az amerikai nagykövetségen?
Mert az oroszok bevonulásakor a bíboros úr menedéket kért és kapott az amerikaiaknál.
Persze lehet, hogy én rosszul emlékszem és az oroszok azt az épületet is elfoglalták. Bár abból valószínűleg nagyobb balhé lett volna.

Én is azt mondom, hogy maradjunk a kornál! Vedd elő a történelmi ismereteidet! Szerinted a parasztfelkelések korában erőszakkal toborozták a népfelkelőket?
Vagy úgy képzeled, hogy Kapisztrán János végigjárta a fél országot és egymaga erőszakkal besorozott sokezer parasztot?
Voltak jól képzet zsoldosok, akik fegyelmezett sereget alkottak, de ahhoz voltak hűségesek, aki megfizette őket.
És voltak a megfelelő lelkesítő szónoklatok után kaszára-kapára-vasvillára kapó parasztok, akik csak lelkesedésből harcoltak. Nemhogy erőszakkal toborozták volna őket, de még féltek is tőlük az uraik, hiszen ha rájönnek, hogy az ő "fegyvereikkel" is lehet ölni, mi tartja vissza őket, hogy az uraikra támadjanak?
A népfelkelőket nem azért hívták népfelkelőknek, mert erővel besorozott parasztok voltak, hanem azért, mert a nemesi felkelés mintájára vonultak ők is hadba, de a nép egyszerű gyermekei voltak, nem a "vérükkel adózó" nemesek.
És volt még valami, amiért a hadvezérek nem szerették alkalmazni a népfelkelőket. Mert nem voltak fegyelmezett, bárhová elvezényelhető sereg. Harcoltak, amíg tartott a lelkesedésük, vagy meg nem ijedtek az ellenségtől. Aztán meg hazamentek.

Amire te célozgatsz, az erőszakos toborzás az még kicsit későbben következett be és nem is népfelkelőket, hanem katonákat soroztak a parasztok közül. Rendes, mundérba bújtatott, kiképzett katonákat a később kialakuló nagy létszámú hadseregekbe.

Maradjunk szépen a népfelkelőknél! Magyarul és a kornak megfelelően.
Nándorfehérvár és Hunyadi harcai kissé korábbra estek az általad idázett kornál és bizony már akkor is voltak, nem is csak a várak védelmében, népfelkelő csapatok.
Hiszen ugyebár Kapisztrán János írta le, hogy a törököt "paraszti kéz verte le, járatosabb a kapa, mintsem a fegyverek forgatásában". Remélem, elég pontosan idéztem, hogy érdemes legyen idézőjelbe tenni. És nagy különbség, hogy ezek nem besorozott, hanem önként jelentkező, jobbágyi származású "harcosok " voltak.
A várak és városok védelmében is egészen más a helyzet. A várban aki bement egy ostromlott várba, az nem azért ment oda, mert meg akarta adni magát. Azt otthon is megtehette volna.
A városokat pedig általában a saját polgáarai lakták, akik legalább annyira akarták megvédeni az otthonukat és a családjukat, mint a fizetett katonák.

Erre céloztam a vár és a város közti különbséggel. Ha a támadók több helyen másznak fel a falakra, akkor mindenütt védőknek kellene fogadni őket. De ha egy város hosszú, ebben az esetben több kilométeres falait vesszük alapul, akkor bizony lesznek olyan szakaszok, ahová nem jut elegendő védő.
Ott pedig be tud jutni az ellenség.

Megint csak azt kell mondjam, hogy óriási különbség van egy fallal védett város és egy vár között. Konstantinápoly nem volt vár. Nem volt elég katonasága a teljes fal védelméhez. A bennszorult sok civil csak rontotta a katonák morálját és persze az élelmiszer tartalékok is hamarabb kimerültek.
Egy várban főleg katonák vannak és a falakat a védelemnek megfelelően emelték, nem a város határainak megfelelően.
Konstantinápoly ostromának egyik fordulópontja az volt, amikor a törökök rabszolgák tömegeivel átvonszoltak néhány hajót az Aranyszarv-öbölbe, ahonnét szabadabban lőhették a várost.
És ha egyszer a falakon rést tudtak nyitni a török ágyúk, akkor a szultánnak volt elég feláldozható katonája keresztény harcosok legyőzésére.

Akkor is többet értek az átlagos harcosoknál,mert sokkal jobb közelharc kiképzést kaptak. De egy janicsár elvesztése éppen ezért nagyobb kár is volt, mint négy-öt mezei szpáhié, vagy egyéb fosztogatásért harcoló "katonáé".

Nyílt csatában nagyon fontos a katonák fegyelme és harcedzettsége.
Ha egy alakzatban álló csapatból egy ágyúgolyó elsodort tíz embert, a többinek csak annyit volt szabad mozdulnia, hogy betöltse a támadt rést. Pedig minden átlagos ember elrohanna onnét.
De ha azokkal a muskétákkal nem csapatban harcoltak, akkor a gyalogosokkal könnyedén elbántak a lovasok.
Ezért értek sokat a janicsárok. Mert akkor is ki tudtak tartani, ha a seregük egy részét már levágta, lelőtte az ellenség.

szerk: a szultán a törököknél a tárgyalt időszakban még annyira fennséges, szinte szent személyiség volt, hogy az ő sebesülése, vagy gyávasága az egész seregre kihatott.
Jellemző eset, hogy a török krónikák szerint Nándorfehérvár ostroma előtt lenyakaztatta a sátrát felállító udvaroncát, mert az nem talált hegyet, márpedig a szultánnak hét lábbal kell a többi halandó felett laknia. Erre a krónika szerint minden török harcossal hozattak egy süvegnyi földet és estére meg volt a domb, amin felállíthatták a szultán sátrát.

A végvárak védelmét ne keverd a nyílt csatákkal!
Hatalmas különbség van a falra létrán felmászó, vagy a szintben támadó túlerő között. A létrán csak korlátozott számú ellenfél érkezhetett egyszerre, akik ráadásul a kapaszkodás miatt kiszolgáltatott helyzetben voltak a felülről rájuk csapó védőkkel szemben.
Ráadásul a fal magasából a védők lőfegyverei mindig messzebbre hatottak, mint a támadóké.
És még ezek dacára is igen sok magyar végvár esett el, hiszen a törökök seregek ágyúkat használtak az ostromhoz. Vagyis le tudták annyira rombolni a falakat, hogy érvényesülhessen a túlerő.
Ebben az esetben Egerre hivatkozni felesleges, mert ott nem a védők futamították meg a török sereget, hanem az élelmiszerek hiánya, meg a közeledő hideg idő, amit a melegebb égtájról érkezett török harcosok nem bírtak.

Amit a szultánról írtam, az nem a hirtelen halála volt, és nem is afféle eset, mint Szigetvárnál. Nándorfehérvárnál a török tábort és a tüzérséget elfoglaló népfelekelőkre támadott egy török csapat. A törökök között ott volt a szultán is. A történelem csak az t említi, hogy a szultán megsebesült és testőrei elmenekítették a csata helyszínéről, magára hagyva a sereg többi részét. A legendákban persze már úgy szerepel, hogy aga Hunyadi János sebezte meg ellenfelét.

Érdekes, mert az én véleményem szerint meg az lehetett volna a magyarok győzelmének a záloga, hogy ha harcra kényszerítik a török sereget és közben a könnyűlovassággal megkerülik és hátba támadják őket.
A híres nándorfehérvári csatából is elmenekítették a törökök a szultánt, amikor egy váratlan támadás során megsebesült. Egy "gerely" találta el a vállát, ha jól emlékszem. Bár a harcban nem használnak gerelyt, hanem dárdát, de a leírásban így valahogy szerepelt.