Öt jó dolog az elmúlt konzolgenerációból

3. A multiplayer mód szélesebb elterjedése

A személyi számítógépek és a többjátékos mód kéz a kézben jár már nagyon régóta. Az id Software volt ennek az úttörője, aztán mások tökélyre csiszolták legendás, millió játékost lekötő programokkal. Mindeközben azonban konzolon sokáig nem volt nagy divatja a multiplayernek -- persze nagyon is népszerű szórakozási forma volt (és még most is az) a lokális multiplayer, nevesen a kooperatív móka, aminek kétségtelenül megvan a maga utánozhatatlan hangulata, de arra csak nagyon korlátozottan volt lehetőség, hogy a világ másik pontján ülő emberrel menjek ölre kettőnk kedvenc játékában, az meg abszolút ritkaságszámba ment, hogy konzolosok rendezzenek LAN-partyt.

A PlayStation 2-n csak egy maréknyi játék támogatta az online multiplayert, az eredeti Xboxra pedig jó formán a Halo-sorozaton kívül nem is volt semmi, amit érdemes lett volna nyüstölni az akkor még kezdetleges Xbox Live-on, arról nem is beszélve, hogy az internetösszeköttetés sem volt még olyan sebes, mint mostanában. Egyszóval a szólista élmény dominált, miközben mi PC-n akkor már jó ideje egymás vérét ontottuk a virtuális csatatéren -- valaminek változnia kellett. Ez a változást hozta meg az internet rohamos terjedése, és az új generációval együtt érkezett, javított Xbox Live, illetve a frissen bemutatkozott PlayStation Network, melyekhez aztán egész sor, multiplayer módra kihegyezett program jelent meg, kis túlzással a szórakozás új dimenzióját nyitva meg a konzolos tábor számára.

Idővel konzolon is nagyon népszerű lett a multiplayer mód, hiszen sokan szeretik úgy levezetni a feszültséget, hogy egy másik játékoson kerekednek felül egy lövöldében, versenyjátékban vagy épp repülőszimulátorban. Mindegy mi az, amiben a felek egymásnak feszülnek, a lényeg az, hogy kielégítse a bennünk rejlő versenyszellemet. Ebben az elmúlt generációban tehát teljessé vált a paletta a multiplayer mód megérkezésével, s noha sajnos a fejlesztők kissé a ló túloldalára estek azzal, hogy már olyan programokba is pakolnak többjátékos szekciót, ahol annak semmi keresnivalója, így is azt lehet mondani, hogy örömteli a multi szélesebb körben való elterjedése, mert egyszerűen baromi jó egymás ellen játszani.

Az MMOG zsáner még nem tudott elterjedni konzolokon, de megvan az esély arra, hogy a következő generációban már lesz lehetősége megvetni a lábát.

2. Erősebb hardverek

Egyértelműen jó pontja volt az elmúlt konzolgenerációnak az, hogy erősebb hardvert kaptunk -- de ez igazából nem meglepő. Minden egyes generációváltásnál egyre erősebb és erősebb komponensek jelennek meg; ez egy magától értetődő folyamat, ami az új gépek esetében is megismétlődik, s noha ezt talán nem is kell említeni, mégis nagyon fontos pontja volt az elmúlt ciklusnak.

Akik régóta, mondjuk a 80-as évektől kezdve játszanak, azok láthatták, amint a 8-bites, durván felépített modellekből szinte a valóssággal teljesen megegyező karakterekig jutottunk, s ugyanez a helyzet a játékvilágokkal, amelyeket az évek során minden eddiginél részletesebben sikerült kidolgozni, s élettel megtölteni -- mindennek azonban egészen idáig komoly korlátai voltak. A hatodik, vagyis az eggyel ezelőtti generáció gépeinek felépítménye még egészen gyenge volt ahhoz, hogy az elképzelt világok úgy jelenjenek meg a képernyőn, ahogy a tervezők fejében megszülettek, de az új gépekkel már jóval nagyobb szabadságot kaptak a kreatívok, akik kis áldozatok mellett szinte mindent megvalósíthattak. Természetesen mára már a használt hardverelemek nagyon elavultak, s ami régen nagyon szép volt, az egy kicsit megcsúnyult, mégis a korábbi évekhez képest sokkal többet sikerült elérni ebben a generációban.

Újabb vérfrissítést a következő generációs gépek hoznak majd, de arra semmiképpen sem szabad számítani, hogy ismét jelentős minőségi ugrást tapasztalunk meg. Az Xbox 360 és a PlayStation 3 megmutatta, hogy milyen a HD-játékok világa, s innentől kezdve már csak az eddig látottakat lehet finomítani. Világos, hogy nem elsősorban a textúrák élesítése és a karaktermodellek részletességének növelésén van a hangsúly -- nyilván ez is lesz, de inkább a felbontás, a sebesség, a fizika és egyéb elemek jönnek elő. Elég csak megnézni, mi tud az új Unreal, vagy a többi cég friss motorja: mind nagyon szép és látványos, ezt senki nem vitatja el, ám nem ég és föld a különbség, mint annak idején. A grafikai forradalom már megvolt, most jöhet az evolúció.

A PlayStation 3 átka az erős, de bonyolult felépítés volt, amit sokáig tartott kiismerni -- ilyen hibát már nem követtek el az új géppel.

1. Új sorozatok

Akárcsak az, hogy generációról generációra erősebb, jobb és gyorsabb hardvereket kapunk, az is általános igazságnak nevezhető, hogy új szellemi tulajdonok ütik fel a fejüket. De hogy is lehetne ez másképpen? Az még a legnagyobb kiadóknak is teljesen világos, hogy a végtelenségig elnyújtott sorozatokkal nem lehet hosszú távon talpon maradni, vagy azért, mert az emberek egyszerűen ráunnak a formulára, vagy mert a csapat fásul bele teljesen ugyanabba az ötletbe. Mindenkinek újdonságra van szüksége, s egy új gép megjelenése tökéletes alkalom arra, hogy a kreatívok megcsillogtathassák a tudásukat.

Nem csak az erősebb hardver miatt várja már mindenki a következő konzolgenerációt, hanem legfőképpen azért, mert az azt jelenti, hogy jönnek a friss játékok. A nagy játékostalálkozók, az E3, a GDC, a TGS és társai újra megtelnek nyüzsgéssel; nem kell nagyítóval keresnünk a friss ötleteket, s nem kell nagyokat ásítozni a folytatások láttán. A tavalyi E3 például ékes példája volt az előző heti Top 5-ben említett negatívumnak, nevesen a hosszúra nyúlt életciklusnak: egy-két érdekes ötlettől eltekintve, melyek mind a követező generációt célozták kimondva vagy kimondatlanul, jószerivel semmi érdemlegesről nem lehetett beszámolni.

Azzal persze tisztában vagyok, hogy a játékipar rendje, hogy az új, érdekes ötletből először sorozat lesz, amit aztán elnyújtanak a kiadók, végül pedig előbb vagy utóbb megun a vásárlóközönség. Ez a veszély fenyegeti a jövőben érkező új szellemi tulajdonokat is, hiszen ebben a ciklusban a szemünk láttára lett éves sorozat némely kedvencből, de itt és most arra szeretnénk emlékezni, mennyi jó új IP-t kapunk ebben a generációban. Elsőként két személyes kedvencemet, a Mass Effect- és a BioShock-szériát emelem ki, melyek új világokat nyitottak meg előttünk, de ott van még természetesen az Assassin’s Creed-franchise, ami menővé tette a történelemórákat. Aztán ne feledkezzünk meg a Dead Space-ről sem, ami egy kiváló mainstream horrorjáték lett, még ha a legutóbbi rész az akció irányába is indult el, illetve ott van még a Gears of War, az Uncharted, a Borderlands, a Portal, a Left 4 Dead, a Saints Row, a Red Dead Redemption és még lehetne sorolni estig az új ötleteket. Legalább ennyi és ilyen jó újoncot várok az új gépekre is.

A PlayStation 4 bemutatását követően a kiadók sorban jelentették be a már ismert játékaik next-gen változatát. Ilyen például a Watch Dogs és a Witcher 3 is.

És neked mi volt a leginkább pozitív momentum az elmúlt konzolgenerációval kapcsolatban? Oszd meg velünk a kommentek köztöt!