Jelenleg 41 vezető közül lehet választani, és megkezdeni a civilizáció felépítését, menedzselését. Természetesen minden vezér más és más bónuszokkal rendelkezik. Minden városnak saját statisztikái vannak, de összegészében a teljes uralom alatt álló terület kap egy statot, ami alapján könnyedén látható, hogy nyereséges vagy éppen veszteséges a civilizáció. Az alapvető négy nyersanyag az Élelem, Gazdagság (pénz), Fa és Anyagok (ez nagyjából minden, ami bányászatból jön). Persze több száz egyéb kisebb nyersanyag is van, amikkel lehet babrálni. A városokon belül a nép az úr, és az életminőség magas szinten tartása sokat segíthet a birodalom virágzásában. A Boldogság, Egészség, Tudás, Jólét, illetve Biztonság az, amit a kisember fontosnak tart, és csak ezek után jön minden más. Meg kell hát erőteljesen fontolni, hogy maga a város hogy fog kinézni. Javasolt gazdaságokat minél gyakrabban lepakolászni, ahogy lakóépületeket is, mert ha fa nincs, azért nem kezd el senki anyázni, na de ha nincs kaja vagy ágy, ahol álomra hajthatja a fejét a kisember, akkor bizony ott fejek fognak hullani. Esetleg könnyebb nehézségen szimplán nem nagyon fog tovább növekedni a civilizáció és beelőznek mások, amiből hosszú távon problémák lehetnek. Felderítő kiküldése a játék első szakaszában létfontosságú. Az egy dolog, hogy a térkép elkezd szépen lassan megnyílni a mozgatásukkal, de rengeteg elszórt kis erőforrást lehet összekaparni, ami nem épületfüggő. Egy-két osztagnyi katonát is megéri kiküldeni, mert van pár medve, farkas, meg ehhez hasonló teremtmények, akik képesek megtépázni a felderítőket vagy csak szimplán blokkolni az építkezéseket.
Szorgos népünk győzni fog!
A cikk írásának pillanatában 30+ órám van már a játékban, de az első 10 órám nagyjából azzal telt, hogy végignézem a bukását a kis felépített népeimnek. Először egy kis görög faluból csináltam monarchiát és döngöltek földbe a szaúdiak, aztán a szép kis japán feudalizmusom lett George Washington szántóföldje... Aztán rájöttem, hogy ha picit visszább veszem a nehézséget, meg az ellenfelek agresszióját, egész jól el lehet szlalomozni a nemzetek vérszomjas karmai között. Nagy negatívum számomra a diplomácia ilyen szintű leegyszerűsítése, ami itt található. Egyszerűen sokszor olyan, mintha a random faktor már eldöntötte volna előre, hogy X és Y úgyis gyűlöl majd, ha akarod, ha nem, teljesen mindegy mit megszenvedsz, hogy ne ostromolja a kis településed. Ez a része masszív MEH, viszont a leegyszerűsített csata kifejezetten jól működik, bár tény és való, hogy nem volt részem igazán komoly ütközetekben, pedig reméltem, hogy a játék bedob majd egy ponton mondjuk valamiféle fiktív világháborús szkenárióba. Fontos játékmeneti elem az Eszmények, illetve a létező történelmi alakok behozása. Néha lehet választani 3 ilyen figura közül, és a játékos eldöntheti, hogy milyen pozícióban helyezi el őket. Nyilván akinek jó a hadúri bónusza, azt hadúrként, de egy zenész például tökéletes arra, hogy Mesterműveket hozzon létre egy operaházban, vagy annak korai verzióiban. Ezek főleg azért lényegesek, mert meghatározzák a kultúrát, illetve Tekintélyt adnak, ami a FŐ játékbeli mérőeszköz. Akinek a legmagasabb a Tekintélye, az a legnagyobb és a legvégén ő nyeri meg a játékot.
Mivel a Civilization 3 óta nem játszottam hasonló játékkal, nagyon nehezen tudnám hasonlítgatni bármihez az Ara-t, de az biztos hogy minden hibája ellenére, nálam arat. Nagyon élveztem onnantól fogva, hogy elkezdtem ráérezni, és még vissza is mentem a második rendes népemmel az ajánlott nehézségi szintre. A végigjátszásaim során arra lettem figyelmes, hogy a második fejezettől túlságosan is felpörögnek az események. Mire kifejlesztettem a komolyabb eszközöket, a játék belépett az utolsó fázisába, és átmentünk transzhumanizmusba, pedig lényegében még tankokkal lőttem Kínát. Nem sikerült még leraknom atomerőművet. Nem dúsítottam uránt, annyira elkezdett rohanni az utolsó negyedére a végigjátszásom. Remélem, hogy lesz a megjelenés után majd valamiféle jobban kosztümizálható szkenárió, mert ami jelenleg van, az eléggé bekorlátoz. A fő probléma talán abból fakad, hogy némely modernebb épület felhúzása rengeteg időt vesz igénybe, ami logikus és nem légből kapott, de játékmenet szempontjából picit fájó.
Ha nem érne véget a menet azzal, hogy megnyerted a dolgot és lehetne továbbmenni a végtelenbe, akkor nagyot vigyorognék. A harmadik játszásom közepén tartva agresszívra vettem a figurát és elkezdtem népeket kiirtani, ami miatt mindenki megutált és tartott tőlem – viszont sosem fogtak össze ellenem. Miért nem lehetséges nemzeteknek vagy legalább nemzetek városainak összeolvadni? Miért nem lehetséges kis törzseket célzottan bekebelezni? Sok ilyen dolog lebeg a szemem előtt, és nem értem. Háborút lehet indítani országok ellen és elfoglalni egy-egy városukat. Illetve el lehet indítani népirtást is, ha olyan a politikai berendezkedés, de hol vannak a mélyebb kapcsolati viszonyok és a szövetségek? Hol van a ló, s lovasa, amikor már atomtengeralattjáróval siklok az ellenfél partjai felé? A vallásalapítás is jelen van persze, ami rengeteg bónuszt tud adni. Nem foglalkoztam a térítéssel, és nem küldözgettem mások városaiba hittérítőket, de lehet ilyet is. Meg lehet persze valós, nagy és ismert építményeket is lepakolni. Korlátozottan, meg néhol elég nehezen elérhető célok ezek, de mindig jól néz ki egy piramis a metropolisz közepén, netán éppen a Brandenburgi kapu egy afrikai környezetben, a zulu nép által építve.
Magyarul is tud!
Zeneileg nagyon ott van az Ara, mindenféle stílusba belemar Michael Curran, és olyan dinamikusan változik a helyzethez alkalmazkodva, hogy tényleg öröm hallgatni akár különállóan is. A hangok nyilván minimalisták, de nincs ezzel semmi baj, ahogy a látványvilág is igazából alap, de ez az ilyen jellegű címeknek kifejezetten jól áll. Néha indítás után pár percig szaggatásokat tapasztaltam, de ezek idővel elmúltak. Nem tudom, hogy az én rendszerem döglődik, vagy az Ara-nak kell még egy kis patchelés, viszont a fejlesztők láthatóan nagyon aktívak és biztosan fogják foltozgatni a későbbiekben. Ja, és örömhír a körökre osztott stratégiát kedvelőknek és angolul kevésbé tudóknak: VAN BENNE MAGYAR NYELV! Picit néhol baltával faragott, meg vannak szavak, amiket nem sikerült valamiért lefordítani, de annak, aki igényi, meg fog felelni. Összességében az Ara: History Untold tökéletes lehet azoknak, akik imádták a Civilization-szériát, esetleg beleöltek jópár órát a Humankind világába. A történelem átírása továbbra is felettébb szórakoztató!
