Ja, úgy már érthető.
Magyar emelt tényleg szívás. Én is azon "hasaltam el" (persze 5-ös lett, de 61% az nem annyira cool pontok szempontjából ). Szerintem az is van itt, hogy a sok beképzelt majom azt hiszi magáról, hogy az ő értelmezésük "a zisten", s aki mást gondol, az egy szar. Legalábbis nálunk magyar órán nagyon nem lehetett eltérni a tanár véleményétől, különben megszívtuk. Mindig az volt szajkózva, hogy az a fa_sza, ami a könyvben le van írva "műelemzés". Pedig egyetemi szinten esztétikából meg pont azt tanuljuk, hogy a mű, legyen szó versről vagy festményről vagy filmről, ugyan egy egységes alkotói nézőpontot közvetít, de, hogy ez engem hogy érint meg, az egyénenként változó. Szóval szvsz elég szarul tanítják a magyart, azon belül is a műelemzést középiskolában - amiért persze az egyetemi szintű tanárképzés oktatható .

Viszont az végképp érthetetlen, minek kell töriszakra magyar érettségi, mikor annyira evidens, hogy történelem kelljen. Persze érthető olyan szempontból, hogy ha feljebb akarják tornászni a ponthatárt, valami más humán tárgyat kell választani, ami kötelező. De tényleg fel nem foghatom én sem, minek kell verselemzéshez érteni egy történelemszakra. De hát a "magyar oktatás" útjai kifürkészhetetlenek...
Ami meg egyébként érdekes, hogy nekem a BTK-ra, szabad bölcsész szakra annak idején csak történelem kellett, a magyar pluszpontként lett felszámítva. LOL? Pedig ezen a szakon meg pont a művészet dominál, amelyhez a magyar és a művészettörténet (habár ez nem kötelező) áll közelebb.

Latint is kellett volna tanulni? Attól nem kell félni. Bár ki, mennyire fogékony a nyelvekre, ugyebár. De szerintem az kifejezetten azon nyelvek csoportjába tartozik, melyet nehéz, de élvezetes elsajátítani. Jogon érdekes módon nekem ez volt az egyetlen "jogi tárgy", amit szerettem. Persze tanára is válogatja - nekem kiváló tanárom volt, mind tudásban, mind jellemben, mind hozzáállásban.

Szerintem próbáld meg még egyszer majd, addig meg tanulj OKJ-s képzésekben - azokkal is jönnek a pontok ugyebár. Meg lehet nyelvet is tanulni ennyi idő alatt, s nyelvvizsgával + tanfolyamokkal azért fel lehet húzni alaposan a pontokat.

Ezt írtam korábban én is.
Sok szak lehet csábító, de gyorsan kiderülhet, hogy igazából nagyon nagy "átverés" az egész, mert egyáltalán nem azt fogja az ember tanulni, amit szeretne.

Én pl. annak idején jogra mentem, és csak lestem, mikor félévkor már megint egyenleteket oldottam meg a Mikroökonómia és a Statisztika nevű rémálomtárgyaknak köszönhetően...
Történelemből meg ki tudja, miket kellene bevágni. Ott aztán érteni kell mindenhez, mivel a történelem nem csupán a tényekből és az izgalmas eseményekből áll, hanem gazdasági folyamatokból, szociológiailag fontos változásokból - melyek tanulmányozásához nekem valami rohadt módon nem lenne kedvem. Ezért is nem mentem e szakra, pedig kedvenc tárgyam az irodalom és a történelem voltak mindig is.

Viszont én ilyen váltásra biztos nem lennék képes, hogy humán érdeklődésből valami reálra hangolódjak rá. Világ életemben utáltam a matekot, habár végig 5-ös voltam belőle. De én megőrülnék, ha számolnom kellene életem végéig. Akkor már inkább megyek kapálni .

Ez igaz és örök érvényű dolog. Én is először persze kevésbé műszaki beállítottságú voltam, a humán tárgyak sokkal jobban vonzottak. Aztán elkezdett egyre jobban érdekelni az elektronika, gépészet. A fősulin meg persze az egyetemen sokszor már nem a "jó oldalát", hanem az unalmasabb, szárazabb, agykifolyatóst részt kellett tanulni. De legalább meg lehet belőle élni, keresettebb mint pl. a bölcsész. . Szerintem lehet hogy Dantes is így járna a történelem szakon, lehet, hogy ott is a nem épp "jó" dolgokat kellene könyvszámra bebiflázni és a történelemről alkotott szép emlékek szertefoszlanának. Márpedig a magyar oktatási rendszer sajnos ilyen.

Szerintem se add fel. Sajnálatos dolog ez, s ilyenkor az ember maga alatt van, az biztos, de inkább a kiutat kell keresni, mint önsajnálatot gyakorolni. Legalábbis én már így fogom fel ezeket a dolgokat.

Meg nemcsak kétkezi munkával lehet érvényesülni, ha nincs diploma. Van egy csomó OKJ-s képzés, amikből lehet tanulni, okulni, ha biztos papírt nem is adnak.

S a legfontosabb, hogy csak akarni kell. Ha az ember nem megy utána, akkor nem is fog találni semmilyen lehetőséget.

Meg, ha ez vigasztal: a töriszak nagyon nehéz amúgy is. Sajnos nekem is rá kellett jönni a jognál, hogy más szeretni a történelmet, s más megtanulni egy csomó idiotizmust .

Szóval csinálni kell, harcolni, már csak dacból is. Én mindig azt szoktam mondani, hogy ha elba**szom esetleg az egyetemet, meg egyáltalán nem lesz munkám, s koldusi sorba lecsúszok, akkor felpakolok és elmegyek világot látni . Igen, gyalog. Akkor már úgyis mindegy, nem? S útközben lehet, talál az ember magának valamit.

De feladni: soha! Még a legreménytelenebb helyzetben sem.

En ma otthon maradtam...nagy valoszinuel sulinkat bezarjak a H1N1 miatt.

Nekem hosszabb programom van mára.
Nemsoká megjön a nagyobbik fiam, hogy vigyázzon az öccsére, mi meg a feleségemmel megyünk a havi nagybevásárlásra.
Három áruház végigjárása eltart egy darabig.

Jó reggelt mindenkinek!
Látom, ideért a tél. Befagytak a billentyűzetek, alig ír valaki a PGO-ra.
Pedig én azt hittem, télen, a jó meleg szobában a legjobb a gép mellett ülni és fórumozni!

Ezt hívják pechnek!
Nem marad más hátra, próbálj meg egy kis reklámot bevetni! Népszerűsítsd magad, hátha a sulitársaid segítségével sikerül egy újabb időpontot szerezned a stúdióban!
És persze jobbulást!

Jó reggelt mindenkinek!
Szegeden napok óta szép, napsütéses, de annál szelesebb idő volt.
Ma viszont borongós és hideg reggelre ébredtünk.

Szép,jó reggelt mindenkinek!

Végre igen szép idő van itt Ózdon,az elmúlt néhány hétben elég ködös volt az idő,de ez most megváltozott.Hogy meddig,az majd kiderül,de szerintem nem lesz túl tartós!

A Hereticet én is szerettem, játszottam vele suliban, meg a Aladdinnal, Street Roddal, Super Marioval, Mortal Combattal, Elasto Maniaval, de a többire már nem emlékszem, volt valami motorversenyes, ahol némelyik pályán mindig le akart térni az útról a versenyző gyerek , meg volt egy űrrepülős, amivel ugratgatni kellett, azt is szerettem.
Az alant felsoroltak pedig számomra ismeretlenek, mivel csak húszéves fejjel lettem számítógép tulajdonos. Ma már furcsa lenne anélkül.

Miután az első teszt, amit Guruban valaha is olvastam, a Die by the Sword volt, eléggé felvillanyozott, mikor láttam, hogy azt mellékelik teljes játékként.

A Hexen nekem igazából kimaradt, a Heretic azonban nagyon tetszett, különösen az elrejtett poénok. Az anti-cheateken pl. nagyon meglepődtem, emlékszem mikor megszokásból beírtam az iddqd-t, rögtön meghaltam egy "Are you cheating?! Now, you die!" felirattal, idkfa-ra meg csak egy furkósbotom maradt összesen...

A Lord of the Rings: Return of the King anno nagyon érdekelt, főleg mivel (ha nem keverem egy másik játékkal) nagyon reklámozták a coop módot benne. Olvasva a teszteket azonban kiderült, hogy nincs LAN, csak gamepades offline multi, szóval utána az is felejtős lett.

blarskerin: Ja, igen, azok mocskosak nagyon! Azt hiszem, én a barbárral az első ilyenig jutottam, aztán annyi is volt, nem tudtam leverni.

Mondjuk egyszer majd "csakazértis" meg fogom csinálni, mert általában gyűlölöm, ha egy játék kifog rajtam.




Á, igen, a Die by the Sword! Ha jól emlékszem, még egy ősrégi Guruhoz volt melléklet. Túl messzire abban sem jutottam, de akkoriban emlékszem, mennyire ámultam, hogy végre van egy játék, amiben kardozni lehet. Akkoriban nem nagyon ismertem még az FPS-eken kívül más játékot. Maximum a Hexennel játszottam, amiben darabolni lehetett, de annak meg csak a demója volt meg. Na, meg szaggatott a gépemen, mint állat.

Ilyen hack 'n' slashek közül amúgy még a Lord of the Rings: Return of the King is nagyon jó szerintem. Bár az már inkább a beat 'em upokhoz áll közelebb.

Az Enclave-et ismerem, bár sokat nem tanyázott a vinyómon, mert mindig levágtak benne. Voltaképp egyetlen hack'n'slash volt, amiben jelentősebb sikereket értem el (értsd: eljutottam a feléig), ez a 1998-as Die by the Sword volt. A harcrendszere különösen tetszett, a numerikus számbillentyűk mindegyikét lehetett használni a vágásirány beállításához, jó kis párbajokat lehetett rendezni benne.

Igen erről van szó, csak a Severance nálam lemaradt.
Nekem a barbár harcos volt a kedvencem a nagy kardjaival, de sosem tudtam végigjátszani.
A fiaim bezzeg mind a ketten végigjátszották és nagy oktatásokat is tartottak apucinak, hogyan kell harcolni.
Pedig a végén akkora ork sereg szakad szerencsétlen karakter nyakába, ami a Gothic 3 városokat felszabadító csatáit idézi. Persze odáig én sosem jutottam el.
Voltak bizonyos bezáruló helyek a pályák végén, ahonnét csak győztesen lehetett továbbjutni, és amik engem mindig megizzasztottak. Pont az egyik ilyennél akadtam el végleg.

Ez ugye a Severance: Blade of Darkness? Mert azzal én is sokat próbálkoztam! Pár éve vettem meg úgy 990 Ft-ért (régi, szép, 15-20%-os áfás idők ), mert olvastam róla sok jót. Ám én sem jutottam pár pályánál továbbra benne, pedig időközönként mindig elő-elővettem. Brutálisan nehéz játék szerintem, pont a harc miatt, ami tényleg olyan, mint a Gothic II-ben. De a Gothicban legalább fejlődött az ember rendesen, s a játék vége felé már olyan páncélunk volt, aminél tökmindegy volt, mennyien támadnak ránk, azokat simán ki lehetett nyírni. Ez viszont ugye hack 'n' slash, s itt vagy 3-4 ellen már az elején ránk jön, mikor még szart se tudunk az irányításról, illetve n00b a karakterünk is.
Na, meg az idétlen pályaszerkesztés miatt is könnyű elakadni. Én pl. a törpével egészen sokáig eljutottam, de jött egy gügye rész, ahonnan nem volt tovább.
Ugyanígy a barbárral és a lovaggal is... Szóval kár érte, hogy ennyire megbonyolították vagy tele van bugokkal (mert az is könnyen előfordulhat, hogy itt is egy szép bug gátolta meg a továbbjutást).

Amúgy, amit én még kedveltem, az a Rune (az Enclave elődje - gondolom, ez sem visz előbbre sokaknál ). Jó kis hack 'n' slash volt az is, s úgy tudom, nagyjából kortársak is a Severance-szel (Rune - 2000, Balde of Darkness - 2001).

Jó reggelt mindenkinek!
Bevallom töredelmesen, hogy a Blade of Darkness-szel én is elakadtam.
De azokon a pályákon, ameddig el tudtam jutni, élvezettel irtom az orkokat időnként.
Nagyon tetszik a harci rendszere, ahogyan a kombókat jelentő billentyű-kombinációkat megtanulva egyre vadabb mozgásra és támadásokra lehet rábírni a karaktert.
A Gothic II-ben éppen az tetszett meg elsőre, hogy kicsit hasonlóan lehetett a harcban irányítani. Kár, hogy a harmadik részre ezt teljesen feladták.

A Cutthroats meg számomra igazán nagy élmény volt. A grafikája igen gyengécske, de a teljesen szabad játékmenet, a Karib-tengeren való kalandozás, és a városokba akár hátulról beszökve való fosztogatás és akár a város orvul elfoglalásának lehetősége is, máig utolérhetetlen.

A Blade of Darknesst és a Cutthroatsot (jó kis cím... ) kivéve mindegyik ismerős, de bevallom, játszani csak a Soldiers of Anarchyval és a Freelancerrel játszottam.

Úgy látszik átmentem a vizsgán, mert az összes felsorolt címet ismerem. A Redemptiont is, igaz, azt sosem volt lehetőségem kipróbálni.

Örök és nagy kedvencem a Sea Dogs, valamint a folytatása, a Pirates of the Caribbean (Sea Dogs II). Most vettem elő a Soldier of Anarchy-t. De nagyon szeretem (csak nem emlékszem a pontos leírására ) a Vampire első részét, ha jól emékszem, Redemption.
Néha kínozom egy kicsit a Blade of Darknest is, na meg a Sea Dogs (számomra) űrbeli párját, a Freelancert.
Néha előveszem még a régi idők jegyében az első kalózos játékomat, a Cutthroats-ot is.

A Gothicokat, a Simseket gondolom, szinte mindenki ismeri, ahogyan Sid Meier Pirates!-a is viszonylag ismertebb.