Szóval nem, nem tört ki semmilyen háború, nincs is ellenségeskedés, sőt éppen az ellenkezője… Kölnben járva nagyon jól szórakoztunk a francia játékokkal. Én legalábbis mindenképpen, és nem is csak egy-két ilyen videójátékkal találkoztam, elvégre a Nacon mellett a Focus és a Microids standjánál is hivatalos voltam, hogy versenyezzek, képregényes világsztárokkal verekedjek, túléljek a középkorban, vagy éppen a francia forradalomban igyekezzek talpon maradni.
Utóbbi jelenleg csak lábjegyzet a teljes gamescomos listán, hiszen a Steelrising tesztje már három napja olvasható és nézhető nálunk, ettől függetlenül továbbra is említésre érdemes. Már csak azért is, mert a Spiders végre nemcsak önmagára talált, de számos kétes minőségű játék után végre valami olyasmit tett le az asztalra, ami jó eséllyel még évek múltán is rajongókat szerezhet magának. Ez ugyanis a leginkább Bloodborne-os anyag, amely nem a FromSoftware terméke, emellett egyéniséggel bír és még igényesen is lett összekalapálva. És bár van egy könnyített módja, alapesetben patikamérlegen adagolja a kihívás és a felfedezés, fejlődés hármasát. Nagyszerű darab, amivel érdemes tenni egy próbát.
Kisebbeknek
A Microidsnál egyből három játékra neveztem be, melyek közül a Smurfs Kart igazi csemege a kis törpikék rajongóinak, és persze leginkább a gyerekeknek és családoknak. Az 1992 (Európában 1993) óta töretlenül népszerű Mario Kart receptjét már sok franchise-hoz felhasználták, egy-két évtizede még szólás is volt egy-egy túljáratott brandnél a “mág kart-játék is készül belőle”, és bizony most mindenki kedvenc Smurfjeire került a sor. Ikonikus helyszínek (Aprajafalva, Hókuszpók otthona és a többi) keverednek a közismert és kevésbé ismert törpikékkel, akik bizony mind egyedi járgányokkal, sőt egyedi képességekkel rendelkeznek. Maga a játékmenet nagyjából a megszokott, avagy speckó fegyverekkel és védelemmel felszerelkezve vesszük be a kanyarokat, ugratunk és gyorsítunk, majd pezsgőt bontva ünnepelünk, ha van mit. A Smurfs Kart elvileg még idén érkezik, érdemes várni, mert bár nem reformálja meg a műfajt, sőt a Mario Kartot sem taszítja le trónjáról, de a lefutott néhány kör alapján szerethető és a franchise-hoz méltó versenyjátékról van szó, aminek legnagyobb negatívuma, hogy (egyelőre) csak és kizárólag Nintendo Switchre jelentették be. Követeljük a portolását!
Az Asterix & Obelix XXXL: The Ram From Hibernia bezzeg jön (szintén idén) mindenre, jóformán még kenyérpirítóra is, miközben az OSome Studio fejlesztője nagyon büszkén lebegtette meg számomra a játék legfontosabb újítását, ami a 4 játékos offline co-op. Igen, lényegében egy újabb XXL-t kapunk a közkedvelt hősökkel, 3D-ben, miközben abszolút a közös munkán, összedolgozáson van a hangsúly, a gépi társ pedig egyáltalán nem képes kiváltani az emberi kooperáció élményét. Ami jópofa, hogy felkaphatunk bármilyen tárgyat, ennek hála hatalmas fadarabokkal és mindenféle eszközzel csapkodva meg ellenfeleinket, sőt még az elkábult katonákat is megragadhatjuk, hogy néhány tökfilkót vele ütlegeljünk. Van hal is, amit fel lehet kapni, de azzal sajnos nem lehet verekedni, mert az étel szent és sérthetetlen. Nagyon nem voltam elájulva a játéktól, nekem eleve a 2D-s, rajzfilmesebb-képregényesebb stílus jön be, ráadásul megint itt a "bemegyünk a táborba és hat képernyőn át haladva verünk rommá mindent és mindenkit", ami már a korábbi epizódokban is unalmas volt. A rajongóknak ettől függetlenül jó lesz ez is, pláne 4-en.
Az 1986-os Arkanoid egy igazi klasszikus, egy legenda, amit hála az égnek nem koptattak agyon az évtizedek alatt, így magam is kellemes emlékekkel gondolhatok vissza arra, hogy C64-en mennyit játszottam vele. És most itt az Arkanoid: Eternal Battle, ami elvileg októberben válik minden géptípuson elérhetővé. Az új epizód tartalmaz majd Retro módot is a már megszokott játékmenettel, emellett ott a Neo, ami egy sokkal látványosabb, pörgősebb verzió, de a legizgalmasabb és egyben a mai igényekhez is illeszkedő variáció a Battle Royale, amelynél 25 játékos áll neki egy pályának, majd a pontszámok tükrében adott időközönként esik ki valaki, míg csak egy marad. Ezt botokkal sikerült kipróbálni, így is elég jó volt, de kíváncsian várom, hogy milyen élmény lesz később valódi játékosokkal összemérni a tudásunkat. Van még 4 fős boss-harc is, ami szintén izgalmas. Ezzel együtt az Arkanoid: Eternal Battle egy ígéretes iteráció, amire megéri várni. Már ha szereted, ismerted az eredetit.
És a nagyobbaknak
A Focus Home Interactive-nál megjelent A Plague Tale: Innocence 2019 legnagyobb meglepetése volt, mely a főszereplő testvérpárnak, emberi megnyilvánulásaiknak, a látványos külsőnek és az elképesztő hangulatnak köszönhetően egyből az év játékává is vált, legalábbis nálam. Ennek hála természetesen a folytatást is vártam/várom, a Requiem pedig kint volt a rendezvényen, ezúttal már nemcsak trailer, de egy játszható demo formájában is. Ebben a testvérekkel egy kis közösségen belül kellett utánajárni annak, merre kell haladniuk a sziget felé, amit kinéztek maguknak, ám hamarosan katonák ütnek a táboron, így Amicia és Hugo menekülőre veszi a dolgot. Egy jó darabig a bújkáláson és a strázsáló ellenfelek elkerülésén, figyelmük elterelésén van a hangsúly, ám egy idő után már olyan szinten nagy a túlerő, hogy muszáj bevetni a különleges képességeket, azonban a patkányok megjelenése újabb veszélyt jelent a gyerekek számára… És ennyi volt az ízelítő, csak egy kis betekintés, ami nagy szomorúságomra hatalmas meglepetéseket vagy újdonságot nem hozott, és főleg a bújkálós szegmensre helyezte a hangsúlyt, ami nekem általában nem a kedvencem. Ettől függetlenül legetőségből van bőven, az őröket kicselezhetjük, megzavarhatjuk járkálásukat, de szénné is égethetjük őket, ha úgy adódik. Leginkább a sztorira leszek kíváncsi, és arra, hogyan sikerül a testvérpárnak eljutnia a céljához. Októberben kiderül.
Ezeken felül még számos játékot volt lehetőségem kipróbálni vagy megtekinteni a show alatt, ezekről hamarosan beszámolóm következő részében olvashattok majd.
fnaf unblocked