A Gamescom jött és ment, de rengeteg játék maradt a tarsolyban, melyek körül nem volt olyan nagy hírverés, annak ellenére, hogy egyébként roppant ígéretesek, ötletesek, vagy akár csak szépek. Ezt a hiányt igyekszem pótolni ebben a kis összefoglalóban, melyet persze tőlem és a többiektől is további, tematikusan rendezett csomagok követnek a napokban, amint az embargók lejárnak. Első körben álljon is itt négy, melyek közül az elsővel már játszhattok is (és hamarosan tesztünk is kikerül, Britpopper kolléga jóvoltából).
Midnight Fight Express
Hotline Miami, My Friend Pedro és Redeemer; ha ezeknek a játékoknak legalább egyikével játszottál, ráadásul még tetszett(ek) is, akkor a Midnight Fight Express-t sem hagyhatod ki. A története roppant egyszerű: adott egy ex-bandatag, aki visszatérésekol összeakasztja a bajuszt egy bűnszervezettel és indulhat is a leszámolás. A fent említett játékokkal számos párhuzamot és ellentétet is lehet vonni, de nem veszem el a kolléga kenyerét. Maradjunk annyiban, hogy ez egy nagyon szépen animált, ultra-erőszakos beat 'em up a legjobb fajtából. Külön plusz pont a nagyon elszállós zenei anyagért: Noisecream ismerős lehet a My Friend Pedro-ból, ha nem, akkor hallgassatok bele, nagyon ütős darksynth, már csak ezért érdemes megvenni a játékot. Iszonyú élvezetes volt a hands-on, arról nem is beszélve, hogy a Humble-ös srácok pedig marha jófejek voltak, náluk volt a legoldottabb a hangulat.
Die by the Blade
A Die by the Blade az a játék, amiről biztos, hogy sokszor fogtok még tőlem hallani, azon egyszerű oknál fogva, hogy egy roppant zseniális „verekedős” játék. Nem véletlen az idézőjel, hiszen itt hagyományos japán fegyverekkel (katana, naginata, nodachi stb.) harcolunk, és a halál mindig csak egyetlen bekapott találatra van. Vén motorosok talán emlékeznek még a Bushido Blade PS1-érás játékra – nekik talán felrémlenek emlékek arról, hogy milyen is lehet ez. Akiknek viszont nem, azoknak annyit már most tudok mondani, hogy a Die by the Blade a modern verekedős játékok minden szükséges jegyét és trükkjét magán viseli. Mindennek az alapja itt is a kő-papír-olló és az ellenfél mozdulatainak, szándékának időben történő olvasása, megfejelve egy nagyon ötletes védekezési rendszerrel, kombókkal, időzített hárításokkal, teljesen három dimenziós kitérésekkel. A különféle karakterek és fegyverek kombinációi pedig egészen komoly lehetőségeket rejtegetnek, ráadásul mindent és mindenkit testreszabhatunk, tetőtől talpig, markolattól pengehegyig.
Mandragora
A magyar érdekeltséggel is bíró Mandragora egy elképesztően gyönyörűen megrajzolt és animált, oldalnézetes akció-RPG, soulslike elemekkel megfejelve. A lenyűgöző dark fantasy világban négy karakterosztály valamelyikével szállhatunk harcba, melyet aztán kedvünkre fejleszthetünk a kiterjedt képességfán szétosztott pontokkal, és a különféle felszerelésekkel, melyek közül több, mint 250 cuccot craftolhatunk is. Az egyetlen dolog, amit bántam, hogy semmiféle élő játékmenethez nem volt szerencsém (még hands-off formában sem) mert az elmondottak alapján egyelőre nem teljesen világos, hogy mitől lesz majd egyedi a játékmenet – ám amit láttam a prezentációs során, az roppant stílusos volt, így mindenképpen rajta tartjuk a fél szemünket, és nektek is ezt javasoljuk.
Moonscars
A Moonscars kipróbálására szintén a Humble-nél volt lehetőségem, és a nagyon sötét, szinte fekete-fehér játékról lépten-nyomon a Castlevania jutott eszembe. Talán főhősünk, Grey Irma megjelenése, talán vámpírszerű (de nem tényleges vámpír) mivolta, talán a pályák felépítése, a figyelmet követelő harc, vagy csak a hangulat volt az ok, de még inkább ezek összessége. A folyékony harc, a precíz irányítás, és a nem-lineáris pályatervezés szentháromságából ugyan csak csipetnyi ízelítőt kaptam, de ennyi is elég volt ahhoz, hogy Dead Cellsen edződött ösztöneim feléledjenek. Illetve tudom, hogy csak apróság, de olyat sem láttam még, hogy pixelart játékban ilyen ügyesen oldották volna meg azt, hogy a hátterek és az átvezetők tényleges festmények benyomását keltsék. A Moonscars az oldalnézetes akció-platformerek (legyen soulslike- vagy metroidvania címkével felbillogozva) között a tapasztaltak alapján kifejezetten kiemelkedőnek ígérkezik.
Ezzel a végére is értünk mai listámnak, de annyit már most elárulhatok, hogy akad még a tarsolyban bőven olyan játék, ami figyelemre érdemes. Sőt, igazából egy-két kivételtől eltekintve szinte mindegyik általam megtekintett játékról elmondható, hogy ígéretes volt az, amit láttam-kipróbáltam, még ha nem is minden esetben volt kiemelkedő. Akárhogyan is, egy élmény volt ott lenni a Gamescomon, a fejlesztőkkel beszélni, és elsők között rátenni a mancsomat egyik-másik játékra – és bár tudom, hogy lehetetlen vállalkozás, de ezt az élményt szeretném átadni, amennyire csak lehet, írásban, nektek.
