A maga idejében hatalmas éljenzés fogadta a tervet, mikor kiderült, hogy az akkor a 30-as éveiben járó, Johannesburgban született rendező, a District 9 alkotója, Neill Blomkamp dirigálhatja a következő Alien-filmet. Majd a tervet elkaszálták, az úriember leforgatott néhány másik mozit (Elysium, Chappie), mellette az Oats Studios berkein belül elkészített jó néhány szerelem-projektet, most pedig, alig néhány nappal ezelőtt, Kölnben üldögéltünk egy asztalnál, mert éppen egy videójátékon dolgozik. Méghozzá nem is akármilyen játékon, elvégre az a Toderás Pál (Paul Toderas) is közreműködik a Gunzilla fejlesztette Off the Griden, akivel korábban már volt interjúnk, és aki a Castle von Loghan című társasjátékot készítette. Kicsi a világ, nemde?
- Filmektől a videójátékokig… különböző formái ezek az alkotásnak. Számodra melyik a jobb, mi a különbség a kettő között?
Nagyon különböző formátumokról beszélünk. Azt gondolom, hogy a film sokkal személyesebb. Mert amikor alkotsz valamit, és előadod, mint egy sztorit, az egy univerzális helyszínné válik. Érzéseket és élményeket adsz át, mint egy passzív elmesélés, de a közönség figyel rá, átadja magát neki. És a játékok teljesen másképpen működnek. Egy játék átadja azt a lehetőséget, hogy építs egy világot, aztán bele dobd a játékost, hogy azt fedezze fel maga. Az én személyes videójátékos kedvencem a Grand Theft Auto 5, aminek a nyitott világa lehetővé teszi, hogy bármerre mehess, bármit megtehess. És ez az, ami számomra a nagy különbség: a 3D-s környezet megteremtése, ami teljesen különbözővé teszi a filmek világától.
- Nem szereted az olyan sétaszimulátorokat és kalandjátékokat, mint például a That Dragon, Cancer, vagy a The Vanishing of Ethan Carter? Kimondottan személyesek, sőt még jobban azok, mint egy-egy film.
Nem, nem találkoztam vele. Ez egy nagy, ismert játék?
- Igen, több díjat is nyert. Nagyon személyes, egy beteg gyermek apjának az elmesélése. Érdemes kipróbálni. De nézzük tovább… általában a fantasztikus műfajban dolgozol. Ebben a zsánerben milyen mértékben befolyásolja a büdzsé a végleges eredmény minőségét?
Ez egy jó kérdés. Úgy érzem, hogy egy inverz skála működik ebben az esetben. Ha túl magas a költségvetés, a stúdió esélyesen nem akarja majd, mert túl nagy a rizikó, túl sokat kell költeni, ha pedig nagyon elmész a másik irányba, komoly kreatív szabadságot és őrült ötleteket nyerhetsz vele, de nincs annyi pénz, amit elkölthetnél rá, hogy megvalósítsd az elképzeléseid. Szóval valahova a középútra kell belőnöd a költségeket, ami számszerűsítve olyan 30 és 60 millió között van, és amiből olyan érdekes filmeket készíthetsz, mint a Mátrix vagy a District 9. De izgalmas példa lehet az eredeti Terminator, ami relatíve alacsony költségvetésű volt.
- Inkább a sci-fi vagy a horror irodalom inspirált?
Inkább a tudományos fantasztikum, mint a horror. Horrorban, amit szeretek, az H. P. Lovecraft. De rajta kívül mást nem nagyon olvasok a műfajban. A fantasztikus irodalomból sokkal több szerzőt ismerek és olvasok. De igazság szerint inkább a valóságból, a világból merítem az ötleteimet, nem annyira az irodalomból.
- És nincs olyan terved, hogy esetleg valami lovecrafti adaptációval dolgozz a jövőben?
Nem is tudom. Ha valaki nagyon szeretne ilyesmit, az Guillermo del Toro. Guillermo del Toro is nagyon szereti Lovecraftet. Én soha nem gondolkoztam ezen. De talán. Ez nem is olyan rossz ötlet.
- Elsőnek miért pont egy battle royale játék jutott eszedbe a stúdiónak, nem pedig egy sokkal inkább narratíva-alapú videójáték?
Mert ezek a srácok akkor vették fel velem a kapcsolatot, amikor az alapötlet már megvolt. Én még soha nem dolgoztam játékon, csak filmen, és amikor megkerestek, hogy volna-e kedvem velük együtt elkészíteni ezt a videójátékot, egyből igent mondtam, mivel már nekem is megfordult a fejemben, hogy ilyesmit is kipróbálhatnék. Ráadásul szeretem is a multiplayer lövöldéket.
- Filmrendezőként milyen lehetőségeket és kihívásokat látsz egy videójáték elkészítésében?
Szerintem a mozi és a televízió elérte azt a pontját, ahol megragadt és nem változik sokat. Az utolsó nagy robbanás a CGI-é volt a kilencvenes években, de azóta nem igazán haladt új irányba. Jelenleg a nagy TV-showk korszakát éljük, olyanokét, mint a Trónok harca. De ezek is kétdimenziós, lineáris történetek. Eközben a videójátékoknál nem látni a végét a lehetőségeknek. Az elkövetkező száz évben elképzelhetetlen, merre fejlődhet még az ipar és ez a fajta szórakoztatás. És folyamatos a változás, például hozzáadva olyan adalékokat, mint a VR. Eközben a film öreg, elvesztette a varázsát, nincs már meg benne a “fűszer”, ami feldobja.
- Van rá esély, hogy a filmes ötleteid és témáid később videójátékokban köszönjenek vissza, legyen szó a District 9-ről vagy az Oats kisfilmjeiről, esetleg a Démoniról, amik mind-mind magukban hordozzák a lehetőséget, hogy játékként még jobban kibontakozzanak?
Te vagy az egyetlen, aki megemlíti a Démonit! Soha senki nem kérdez a Démoniról! De igen, abszolút! Főleg az Oats esetében. Az a kedvenc csapatom, és például nagyon szeretem a Firebase-t vagy a Rakkát, ezeket a világokat, amik egyébként is nagyon jól átültethetők videójátékba. Szóval igen! Szeretnék módot találni rá, hogy ez megtörténhessen. És a Démoni is nagyon jó lehetne játékként. Az egyik kedvencem a koncepciója. Militarizálni papokat, levadászva a démonokat. Ez egy tök jó ötlet, amivel még lehetne foglalkozni.
- Ismered Laurell K. Hamilton új regényét, az Angyalok rettentő bukását? Az is hasonló, csak nyomozókkal, akik démonokra vadásznak. Az is elég jó. Te magad egyébként hogyan definiálnád a legjobb videójátékot?
Nekem, személyesen… arra térnék vissza, amit korábban mondtam. A 3D-s környezet felépítésére, melyben elveszhet a játékos. Például ott van a Stray, a macskás játék. Nagyon tetszett, mert úgy éreztem, hogy ott vagyok abban a környezetben, azon a helyen. Fantasztikus. A legjobb játék számomra az, melyben el tudok veszni, felfedezve a környezetet és helyszínt, ami igazából nem is létezik, mégis olyan, mintha ott lenne és én is ott lennék.
- Nagy rajongója vagyok a franchise-nak, ezért muszáj megkérdeznem… akarsz beszélni az Alienről?
Nem tudom, mit mondhatnék. Mert szeretem az Alient, ahogy te is. De nem készítek filmet, így irreleváns.
- És a jövőben? Már semmi esély rá, hogy esetleg valaha is foglalkozz a témával?
Nem, semmi.
- Szomorú. Akkor másik kérdés: ki vagy mi volt a legnagyobb hatás számodra?
Ha már az Alienről beszéltünk, akkor azt hiszem, Ridley Scott. Ő nagyon magasan lenne a listámon. De ott van James Cameron. Vagy olyan művészek, mint Giger (Svájci művész, többek között az alien-szörny megalkotója. – A szerk.) Vagy éppen ott a zene. Megszállottja vagyok a zenéknek.
- Oké, akkor az utolsó kérdés következik. Egy másik szekciója a gamingnek. Társasjátékok. Várhatunk valami újabb társasjátékos adaptációt az alkotásaidból, mint például amilyen a District 9 volt? Játszol társasjátékokkal?
Nem, nem játszom. Soha nem is játszottam. Amikor esetleg valahogy előkerült, az a Monopoly volt. (nevet) Már nem is emlékeztem rá, hogy volt a District 9-ból társas, csak most ugrott be, hogy felhoztad. Anno elküldték nekem a terveket, hogy mit szólok hozzá, ezt csinálják, de ennyi. De ki kéne próbálnom a modernebb társasjátékokat.
Köszönjük az interjút és további sikereket kívánunk a filmek és videójátékok világában!