Elsőként megemlíteném a Mary Skelter: Nightmares, aminek kifejezetten tetszettek mind a harc alatti és nyugisabb számai is. A bevezető videó zenéje, az Our Last Ballad, és a bázisunk nyugisabb dallama, a Freedom of Spirit, is remekek lettek, de igazán a harci számok tették oda magukat, az Urge to Freedom, a Metalic Bow Fight, de az abszolút kedvencem a Democratic Fairy Dance volt.
Akkor ebben az évben fejezetem be a Fate Grand Ordert, aminek valami masszív zenei anyaga van. Nehéz is válogatnom belőlük, mert nem is nagyon lehetett egy helyen megtalálni őket, jó részének nem is tudom az angol címét, ráadásul egy csomó számot a Fate univerzum különböző helyéről szedték. Ami igazából a legmeglepőbb volt, hogy egyszeri eventeknek is milyen remekbeszabott zenéi lettek, pedig ezekhez max kétszer lehet szerencséd a játék teljes életciklusa alatt. Az epikusabbak közül a Grand Battle 1 és az outbreak ugrik most így be, az Ushi Gozen elleni harc alatt megszólaló szám is nagyon bejött, az Emiyának pedig bármilyen mennyiségben jöhetnek az újrakevert változatai, mint amilyen a Muramasa verzió és bár ez elvileg nem a Fate Go-ban keletkezett, de az At the Garden szám is valami varázslatos lett, rögtön erős hangulatot adva a Camelot fejezetnek, amelynek elején felcsendül.
Végigmentem az összes Trails in the Sky játékon, és itt is nagyon egybe volt a zenei választék. Akár a Capua család kalandosabb témájáról szóló We are the Capua Family-ről van szó, akár a nyugisabb „barlangászás” közben megszólaló Wandering in the Darkness-ről, de meg kell említenem az utolsó dungeont aláfestő kifejezetten epikus Hollow Light of the Sealed Land-et. A második rész pörgősebb Fight with Assailant és a The Fate of the Fairies mellett sem lehet elmenni. A harmadik részből pedig a Beard the Lion in His Den-t és az Overdosing Heavanly Blisst tenném még ehhez a listához.
Azonban nem csak a Trails in the Sky-t végeztem ki a sorozatból, de igazából a Trails from Zero-ba is belekóstoltam. Összességében talán ennek a játéknak tetszett leginkább a zenei anyaga. Még az olyan kevésbé releváns dallamokat is nagyon eltalálták, mint a kötelező csatornás pálya alatt szóló Geofront, a szórakoztató negyedet színező Arc-en-ciel, vagy a „kínai maffia” főhadiszállását aláfestő Heiyue Trade Company. Persze itt is csaták alatt szóló zenék ütnek igazán, mint a Get Over The Barrier, a Formidable Enemy vagy a Ineviatable Stuggle, de az utolsó dungeon témája a A Light Illuminating the Depths is kifejezetten jó lett.
A Persona 4 Golden számai elődjéhez hasonlóan remekbeszabottra sikerültek, bár bevallom a harmadik részé jobban tetszett. Már a főmenü zenéjéből süt a nagybetűs hangulat. Főleg a különböző dungeonok témai lettek nagyon jól eltalálva, mint a kellően melankólikus Memory, vagy az egy fokkal pergősebb Long Way, de a legjobb talán a Haven volt. Akkor pedig muszáj megemlítenem Backside of the TV-t is.
Ennyit a nagyobb jobbfajta zenei anyagokról, akkor még egy-egy említésre méltó szám mielőtt kitérnék a kedvenceimre.
A Bokuten vizuális novella utolsó nagy drámai száma, a Snow Song, valami lenyűgöző volt.
Összességében igazából a Halo játékok nagyzenekari zenei aláfestései is hihetetlenül jók voltak és illettek is a sci-fi hangulathoz, azonban nem éppen olyasmik, amiket önmagukban hallgatnék. Azért a fő témára érdemes egy pillantást vetni, vagy épp az ODST Skyline című számára, mondjuk azt csak a közepétől érdemes hallgatni.
A Katana ZERO-nak sem lett volna rossz a választéka, valahogy azonban a bónuszboss zenéjén kívül nem nagyon maradt meg más. De a Boss Boss Boss (Monster), az nagyon ott volt.
Utolsóként még kiemelném a You and Me and Her egyik számát, az Every Boy Has His Dreams-t, ami az egész VN legszórakoztatóbb karakterét kísérte, tökéletesen visszaadva annak lökött és túldramatizált világszemléletét, ami valahogy mégis képes volt magával ragadni az embert.
Akkor pedig a személyes kedvenceim:
Skelter
A Mary Skelter: Nightmares legeltaláltabb dallama egyértelműen a címnevet is viselő Skelter lett, egyszerűen tökéletesen eltalálták az utolsó bossharcot lezáró végső reményteli zenét.
Grand Battle 3 és a Rebellion
A Fate Grand Order Lostbelt történeti szál két olyan elképesztően epikus számot produkált, mint a Grand Battle 3 és a Rebellion. Nincs is mi mást ehhez hozzáfűznöm, csak hallgassátok.
I’ll face myself (Marie version)
A Persona 4 Golden – I’ll face myself (Marie version) száma, az, ami legjobban megragadott, ahogy a kezdeti keményebb rockból valami érzelmesebbe vált, az valami fantasztikus, ami pedig ezután jön, az csak fokozza az egészet.
Silver Will
Trails in the Sky, Silver Will, a tökéletes karaktertéma és bosszene egybegyúrva. Kell ennél több?
Intense Chase
A Trails from Zero – Intense Chase ugyan „csak” egy barátságosabb verseny alá adta a hangulatot, de azt valami brutálisan! Talán az egyik legszórakoztatóbb rész az egész játékban, ami nem is keveset köszönhet ennek a számnak. Maradjunk annyiban, hogy nem véletlenül került bele a címébe az intenzív szó.
Cornered
Az Ace Attorney játékokban kevesebb ahhoz fogható dolog van, mint amikor egy bravúros mozdulattal sikerül megfordítanod a tárgyalás menetét. Ezzel a zenével megtámogatva pedig egészen konkrétan nincs ahhoz fogható érzés. Eléggé csalódott is voltam, amikor a második részben lecserélték.
