Ami a videojátékos (és vizuális novellás) évemet illeti, kicsit kevesebb címmel végeztem, mint tavaly de a velük töltött időm nagyjából ugyanaz maradt. Ezt azért jegyzem meg, mert eleinte úgy éreztem jóval kevesebb címre jutott időm, mint egy évvel korábban (mégha ez csak kicsit is volt igaz). Ennek több oka is volt, viszont talán a legnagyobb a Honkai: Star Rail. Ugyanis le voltam döbbenve, hogy a játék szerint 430 óránál is többet öltem bele a csillagközi vonatozásba, úgy hogy a megjelenés időpontjában körülbelül 100 órányi érdemi tartalom volt a játékban. Ez azonban egy live-service játék, amely folyamatosan bővül újabb és újabb tartalmakkal. Én mindig is gravitáltam a hosszabb játékok felé és őszintén megmondom, sejtettem, hogy valami ilyesmi lesz a vége, ha belefogok egy ilyen típusú játék. Tehát csak magamat okolhatom, hogy itt kötöttem ki, de azért mégis meglepett ez a szám.
A másik ok, ami miatt igazából felhozom a Honkai: Star Rail-t, az az, hogy miért is nem került bele a majd alant látható toplistába. Holott a kezdeti véleményem a játékról kifejezetten pozitív volt, és esélyes volt, hogy bekerül a kedvenceim közé. Azonban legutóbbi írásom idején épp még a Loufu történetének közepén járték, és azóta ez a sztoriszál végett ért. Méghozzá arccal előre a betonba. Talán túlzás lenne a Loufu szálat totális narratív katasztrófának titulálni, de nagyon közel van hozzá. Akkora pofáraesés mindenesetre volt, hogy jócskán újraértékeljem a játék történetébe fektetett reményeimet. Még mindig egész jó kis játék, és azóta jöttek pofásabb kiegészítések is hozzá, de a toplistára így már sajnos nem fért fel.
A zenéje viszont igen, mert azt összességében nagyon sikerült eltalálni. Ahogy mindig, a 2023-as év muzsikáiról is ejtek itt néhány szót. Amely ezen év esetében igen karcsú listát eredményezett. Nem azt mondom, hogy nem vagyok megelégedve az éves „terméssel” ezen téren, egyszerűen csak kevés olyan játékkal játszottam, aminek jobban bejött volna a zenei anyaga.
Ami viszont mennyiségben és minőségben is vezeti az élt az, ahogy említettem, a Honkai: Star Rail. Mert ezen a téren egy rossz szavam nincsen a játékra. Amellett, hogy rengeteg számot vonultat fel, majd minden másik csatát aláfestő szám marha jó, úgy mint a Freestyle, a Flashpoint, a Thundering Chariot, de karakter előzetesek se panaszkodhatnak, mint a Death Approches, A Dramatic Irony, vagy épp az Omniscia Spares None. A prímet viszont a bossharcok muzskái viszik mint a Frozen March, a Godfather, a Phantylia the Undying, A Gentleman’s Fantasy és Aberrant Receptecle. A legjobbat pedig végére hagyom.
A másik játék mely viszi a prímet ilyen tekintetben az a Trails into Reverie, de ezen nem voltam meglepve, a Trails sorozat mindig is nagyon erős volt ilyen téren. Az előzőekhez hasonlóan itt is csatazenék tarolnak, mint a Counterattack Signal, The Destination of Fate, Sword of Swords, de az olyan lasabb és érzelmesebb szám is bejött, mint az Entrusting Kindness to the Future. A sorozatban már számtalanszor felbukkanó Geofront pedig valahogy mindig a legjobb dungeon témákat kapja, itt most a Section G.F.S. II képében.
A Fate/Grand Order továbbra is szállítja a remek számokat, azonban ezeknek a megtalálása továbbra is majdnem lehetetlen, szóval ezt csak megemlítem, de nem linkelek itt semmit.
Megemlíthetném már akkor a Fate/Samurai Remnant-ot is, melynek japános hangzása igazából annyira nem az én világom, de pár dalt felsorolnák, mint Rogue Assassin témáját a Lethal Fist-et, az egyébként Fate Go-ból áthozott Blood Wind-et, a Mushashi párbaj alatt szóló Distant Bonds-ot, vagy éppen a játék utolsó befejezésének párbaja alatt felcsendülő Successor of Niten Ichiryu-t.
Az egyetlen másik cím amit itt még meg tudok említeni, az a Raging Loop, melyből egy két zenét még ki tudok emelni. Vagy legalábbis tudnék, ha találnék olyan Youtube videót, melynek a főképe nem masszív spoiler, így csak a stáblista alatt szóló Last Acceleration-t említem meg.
Most emelném ki a tényleges kedvenc számaimat, de mivel nem volt nagy az idei felhozatal, ezért csak egyetlen dalt tudok kiemelni:
Méghozza a Star Rail Wildfire című számát, mely a játék ténylegesen első nagy bossharca alatt szól, és baromi hype.
Akkor pedig jöjjön a tényleges toplista a 2023-as kedvenceimről.
5. Raging Loop
Ez a vizuális novella volt az egyik legerősebb narratív élményem az évből. Az Among Us-ra hajazó módon játszódó halálos játék egy kifejezetten izgalmas cselekményben bontakozott ki, melyet a természetfeletti szálak még tovább bonyolítottak. A sztori folyamán kapunk egy szórakoztató és talpraesett főhőst is, a közte és a többi játékos között zajló mentális csaták és játszmáknak köszönhetően pedig egy, a végéig lebilincselő olvasmány a Raging Loop.
4. Warhammer 40k: Dawn of War
Tekintettel arra, hogy erről külön nem írtam a blogban (a stratégiai játékok annyira nem az én asztalom ilyen szempontból), így most itt egy kicsit bővebben is kifejtem, hogy anno én a második résszel kezdtem el a sorozatot, amely rész kifejezetten tetszett is. Ugyan tudtam, hogy a harmadik epizód más irányba ment el a játékmenetet tekintve, mégis adtam egy esélyt neki a 2023-as évben. Ami csalódásban végződött, nem rossz játék összességében a Dawn of War 3, de nekem igen középszerű volt az élmény. Az első részt pedig sosem terveztem kipróbálni, elég régi darab már, nem fűztem sok reményt ahhoz, hogy jól megállja ma is a helyét, azonban a harmadik részben való csalatkozásomra tekintettel többre vágytam, így mégis adtam az első Dawn of War játéknak egy esélyt. Amit a játék maximálisan meg is hálált. Ez a majd 20 éves játék nem csak hogy megállja a helyét ma is, hanem nagyon is jól állja meg a helyét. (Bár azért vannak apróbb technikai fennakadások.) A játékmenet magvát adó csaták, a különböző frakciókkal, az egységek testreszabhatóságával egy nagyon élvezetes elegyet alkot. Olyannyira, hogy egy lendülettel végig is mentem az alapjátékon és mindhárom kiegészítőjén. Bár jobban tetszettek azok a részek, amelyeknek konkrétabb kampánya volt, a játékmenet annyira elkapott, hogy még a simább területfoglalós hadjáratokat is élveztem.
3. The Legend of Heroes: Trails into Reverie
A Trails sorozat soron következő tagja hozza a kötelező Trails minőséget. Remekbeszabott történet, szerethető karakterek és továbbra is élvezetes játékmenet. Az egyetlen oka, hogy nem került feljebb ez a felvonás a ranglétrán, az az, hogy én személy szerint kicsit már belefáradtam ebbe a történeti szálba. Ez így már a hetedik játék a Crossbelli és Ereboniai sztoriszálban, ami szerintem már az előző részben is kicsit túlhízott. Az előző rész meg szerintem jobb lezárás is volt, itt egy picit legbőlkapott és erőltetett a fő konfliktus. Összességében persze továbbra is kitűnő játék a Trails into Reverie önmagában is.
2. Fate/Samurai Remnant
Erről pont egy hete írtam le mindent, nem is ragoznám nagyon. A történet és a szereplők mind nagyszerűek, a játékmenet szórakoztató, a Fate kezdők is simán nekiállhatnak, és külön kiemelném milyen jól oldották meg a játék New Game+ módját.
1. Deep Rock Galactic
Talán én voltam legjobban meglepve, általában nem a multis címek a kedvenceim, arra pedig végképp nem számítottam, hogy a toplista tetején fog kikötni a DRG. Márpedig tényleg ilyen jó a játék. A rengeteg játékmód, a procedurálisan generált pályák adta változatosság, a különböző kasztok, a remek közösség, az hogy egyedül is tökéletesen el lehet vele lenni, meg maga a játékmenet, ahogy a különböző tárnákon küzdjük keresztül negyedmagunkat, miközben igyekszünk minden értékes ásványából kibányászni a bolygót, ezek mind egy szinte megunhatatlan elegyet alkotnak. Akkor pedig még említhetném azt is, hogy a szinte csak említés szintjén létező háttérszoti mennyit dob az egészen, vagy hogy milyen példás a fejlesztők játékhoz való hozzáállása. Napestig lehetne sorolni, egy rossz szavam nincs a Deep Rock Galactic-ra, csak ajánlani tudom.
