Kezdjük a miértekkel. Meg a miért nemekkel, nem azért hagyom itt ezt a blogot mert senki sem olvasná, az az oldalsó számláló csak eljutott valahogy 160000-ig (bár az utóbbi idő botinvázióját elnézve, el kellett gondolkodnom, hogy élő ember is járt-e erre…). Persze hazudnék, ha azt mondanám, hogy egyáltalán nem zavart az alacsony látogatottság, de ez igazából csak kis része a dolognak. Ha tényleg zavart volna a dolog, már évekkel ezelőtt abbahagytam volna az ide való irkálgatást. Már amikor nekiláttam ennek a blognak, még 2017-ben, akkor is egyértelmű volt, hogy nem túl sok ember látogatja a blog részét a Pc Guru Online-nak. Akkot viszont még valahogy életben volt a dolog, ami mára már halott. Nem akarom azt mondani, hogy a teljes PC Guru halott lenne (bár az utóbbi idők technikai gondjai után megfordult a fejemben), de a blogolós része mindenképpen.
Amiért ténylegesen itthagyom az oldalt, az a már említett, technikai rész. Egyrészt elözönlötték a blogot a botok, a posztjaim alatti kommentszekció felett teljesen átvették a hatalmat. Ami probléma ezen sorok írásakor már „megoldódott”. De hogy milyen módon, azt meg nem mondanám, mert nekem úgy tűnik hogy a teljes kommentszekció törlésre került, úgy hogy megjegyzéseket írni már nem is lehet. Nem mintha bárki valaha is nagyon kommentelt volna itt, de ebből a megoldásból nekem az jött le, hogy nem nagyon tudtak a botokkal mit kezdeni, szóval dobták a kukába az egész rendszert. És hogy mennyi időbe telt eddig a megoldásig eljutni? Úgy kábé egy teljes év. Én magam még januárban(!) panaszkodtam a hibabejelentés fórumon, hogy botinvázió van.
Akkor pedig a szinte a teljes képgaléria törlésre került. Ammenyire én néztem, az egy évnél régebbi képgalériák teljes mértékben eltűntek. Ahogy az én összes blogomhoz feltöltött képem is, és nem is csak az egy évnél régebbi, hanem konkrétan az összes. Ez azért egy picit felbosszantott, mert némi energiát azért fektettem abba, hogy bejegyzéseim ne csak és kizárólag szövegből álljanak, hogy képek is színesítsek azokat, hogy kinézzen valahogy az egész. Most meg minden eltűnt. Ugyan jelenleg tudnék képet feltölteni a bloghoz, ami meg is jelenne, de már nem sok motivációm van ezek után hozzá.
Mindezeket összevetve arra az elhatározásra jutottam, hogy a blogot itt bezárom.
Nosztalgiázzunk előtte viszont egy keveset.
Mert azért keserédes pillanat ez nekem. 2017. július 17. napján tettem közzé legelső bejegyzésemet ezen a blogon, ami azt jelenti, hogy több mint hét éven át űztem itt az ipart (7 évet és négy és fél hónapot). Ahhoz képest, hogy az első bejegyzésemben azt írtam a blogra, hogy „szabadidő, kreativitás és kedv függvényében írom, így én magam sem lennék meglepve, ha félúton feladnám, meglátjuk mi lesz belőle”, ahhoz képest igen sokáig húztam ki. Ha pedig hozzávesszük, hogy nem saját hibámból fejezem be, elmondhatom, hogy nem is adtam fel félúton. Ez idő alatt, ezen bejegyzést is beleszámolva, 116 darab írás született, ami azért egész szép teljesítmény. Próbáltam valamilyen gyakorisággal írni is ide, és a legalább az egy bejegyzés per hónapot tartani, amit ha a matekot kiszámolom sikerült is, 1,3 havi bejegyzés az eredmény. (Még ha az utóbbi években volt is, hogy csak kéthavonta posztoltam.) Havonta egy darab iromány talán nem túl sok, de ennél többet soha nem is nagyon akartam bevállalni, és igenis büszke vagyok magamra, hogy sikerült ezt összehozni.
Blogolni azért kezdtem el, mert én magam is szerettem mások blogját, néha egész egyszerűen csak véleményét olvasgatni, és szerettem volna kipróbálni magam, mint egyfajta kritikus. Nem azért, mert kritikusi babérokra törtem volna nagyon (csak egy picit), és most se így írnám le magam, inkább csak mint egyszerű blogger. Viszont szerettem volna látni, hogy megy-e nekem a videójátékokról való értekezés. Megy-e annyira, mint a nagyoknak, mint amilyen a PC Guru akkori csapat volt. Amikor ezt a blogot elkezdtem, akkor még volt nyomtatott sajtó, a PC Guru nem csak a PGO-ból (PC Guru Online) állt. Persze, nem csak Magyarországon járt a rúd a nyomtatott játéksajtó, megértem én, hogy miért szűnt meg az része a PC Guru-nak, illetve gondolom, hogy sok és nyomós okai vannak, hogy ott tartunk ma ahol, de ebbe részébe annyira nem mennék bele a dolognak. Mindenesetre a PC Guruval nőttem fel (meg egy picit a Gamestar-al is, de inkább ide húzott a szívem), és mindig is felnéztem azokra, akik azokat a cikkeket össze tudták hozni, akiknek volt annyi tapasztalata videojátékozás terén, hogy olyan jó és összetett véleményeket tudjon megfogalmazni. Mert talán minden ember életében eljön a pillanat, amikor szembe kell néznie tudásának és tapasztalatának határaival. Amikor találkozik valakivel, akinek (még ha csak ránézésre is) sokkal jobban megfogalmazott véleménye van egy adott témával kapcsolatban, mint neked, sokkal tájékozottabb és tapasztaltabb, ha másért nem is, mert sokkal régebb óta van benne a témában. Ilyenkor megfogalmazódhat az emberben a gondolat, hogy vajon az én véleményem akkor mennyi ér? Ez a pillanat valamikor 15-16 éves koromban jöhetett el (valójában még jóval azelőtt, hogy blogolásba kezdtem volna), amikor is először kezdtem találkozni merőben eltérő véleményekkel a sajátomtól, olyan véleményekkel, amik az enyémnél sokkal jobban meg voltak fogalmazva. Így hát megalapozódott bennem a félelem és bizonytalanság, hogy véleményeim rosszak lehetnek, pusztán csak ifjonti tapasztalatlanságom eredményi, és valójában pocsék ízlésem van. Tehát valamilyen úton, módon bizonyítanom kellett magamnak, hogy én is képes vagyok rá, hogy én is képes vagyok a fő hobbimmal kapcsolatban árnyaltabb, mélyebb és jobban összeszedett véleményt megfogalmazni. Viszont nem csak magamnak kellett bizonyítanom…
Igazából ez az egész dolog nem is a bloggal indult, hanem azt pár hónappal megelőzve a 2017 márciusiának „Tesztelj velünk” pályázatával.
Igen, sikerült megnyernem, az ahavi „Tesztelj velünk” pályázatot, és innentől kezdve még több alkalommal is indultam. Megmondom őszintén, életem egyik legnagyobb győzelmének éltem meg, ma is kellemes emlék, de legfontosabb része történetünk szempontjából, az, hogy hatalmas lökést adott az önbizalmamnak. Annyi volt csak a baj azzal a pályázattal, hogy max 7000 karakterben kellett irományunkat megalkotni, holott én tudtam volna, és szerettem is volna többet beszélni az adott játékról. Így hát aztán pár hónapra rá 2017 júliusában blogolásra adtam a fejemet.
A többi pedig már történelem.
Mondjuk, egy kissé el vagyok szomorodva attól, hogy semmi nem tart örökké. Amit persze logikusan megért az ember, de valóságban találkozni vele egész más. Most egészen pontosan arra gondolok, hogy egyik napról a másikra eltűnt az összes kép a blogomról. Ki tudja, talán holnap annyi lesz az egész PGO-nak, és akkor az összes irományom és munkám elveszik az éterbe. Oké, nem teljesen, megvan minden külön word-be, de az oldal kinézete, azok az emlékek amiket itt gyűjtöttem… tényleg nem lesznek többek emléknél. (Emlékszik valaki még a PC Guru Online 3.0-ra? Mert már én is csak halványan.) Hét évvel ezelőtt nem voltam biztos benne, hogy meddig tartok ki a blog mellett, de az meg se fordult fejembe, hogy rajtam kívülálló okok miatt ér véget az egész. Hiszen hét évvel ezelőtt még arra se számítottam, ahogy gondolom sokan mások sem, hogy egyszer csak megszűnik a PC Guru nyomtatott része (vagy csak én nem vettem észre az intő jeleket). Nem fordul meg az ember fejében, hogy egyszer csak így minden véget érhet.
Mindenesetre, hogy mennyire sikerült aztán „árnyaltabb, mélyebb és jobban összeszedett” véleményeket ezen a blogon megfogalmazni, azt mindenki döntse el maga. Én személy szerint meg vagyok elégedve a végeredménnyel.
Azonban talán feltűnhetett, hogy ezen bejegyzés címe Exodus, ami ugye csak kivonulást jelent. Mert igazából nem hagyok fel a bolgolással, csak a PC Guru oldalát hagyom el… és a magyar nyelvet… Gondolkodtam azon, hogy a blogot folytatom, egy, a külön erre a célra kitalált weboldalon, azonban ez a megoldás kissé magányosnak hatott. A PGO esetében pont az tetszett, hogy már egy meglévő oldal „közösségébe”, vagy inkább közönségébe integrálhattam a blogomat. Tehát most is egy ilyen döntés mellett tettem le a voksomat.
Méghozzá a HowLongToBeat.com weboldala mellett, ami a PGO-hoz hasonlóan, elsősorban nem a blogolásról szólna, de egy idő után kapott egy ilyen funkciót is. Igazából már évek óta kommentelek ott ezt-azt, és eléggé megkedveltem a helyet. Viszont aki ismeri, az tudhatja, egy angol nyelven operáló, nemzetközi közönséggel megáldott oldalról beszélünk. Amihez igazodva, természetesen én is az angolt fogom használni. Tehát egy bizonyos szempontból valóban véget ér itt a blogos „munkásságom”.
Aki viszont szeretné, és angol nyelvileg tudja is, az továbbra is követheti a tevékenységemet a HowLongToBeat.com weboldalán. A felhasználónevem és a blogom címe is ugyanaz marad, szóval nem lesz nehéz rám találni, ha a blog szekciók között kerestek. Szóval… viszlát, PC Guru.
So long, and see you on the other site.
