Kár hogy nem tudsz szöveget értelmezni... (mondjuk... na mindegy...)

Oda vagyon írva, még be is idézted. "Minden csak nézőpont kérdése meg hozzáállásé." Ahogy szerinted a kutya egy buta, agresszív, nyálát csorgató őrült, úgy a macska -- ha ebből a szempontból nézzük -- egy szoba közepére szaró, mindent összekarmoló érdeklény.

Minden csak nézőpont kérdése meg hozzáállásé...

Ahogy meg lehet tanítani a macskát arra, hogy tepsibe szarjon és kaparófát használjon (ami egyébként nem tanítás, csupán az ösztöneinek az irányítása, bár gondolom erre is tudnál valami szakemberi véleményt hozni, igaz, én például Csányi Vilmossal (aki ismeri, ismeri, szerintem eléggé ért a etológiához) beszélgettem ilyen dolgokról (és még ezer másról), de hát az egy dolog...), ugyanúgy meg lehet tanítani a kutyát arra, hogy ne legyen agresszív, nyálát csorgató őrült. Meg még ezer dologra, apportírozástól vakvezetésen át keresésig. Amire mondjuk a szuperintelligens macskádat soha, de hát ez megint csak baromság, meg kezd átmenni flame-be...

Igen, ilyen. Átkozott kis dög, folyamatosan ugat azzal az éles kis hangjával. Meg van neki "pelenkája" ami tulajdonképen egy félig nedvességáteresztő anyag, amit a szoktatott helyére kellene rakni. Csak az a gáz, hogy a kis vakarcs mindenfelé tojik, meg huggyant, csak ép a pelusra nem, pedig már mindent megpróbáltak. Az ilyen vakarók a legrosszabb természetű egyedek, hála Istennek testi erő nem társul e mellé.

Ez eleve egy lehetetlen küldetés. Talán még hamarabb szoktatnék egy vadmalacot WC-re, majd megdicsérném, hogy ügyes volt, mint egy ilyen kis ölebet Egyébként is kiráz a hideg az ilyen retikül kutyáktól (remélem, hogy arra gondoltál "öleb" címszó alatt?)

Hogy mit lát a kutya az emberben, azt nem tudom.
De számomra a leginkább megható eset az volt, amikor katona voltam, és csak dél körül tudtam meg, hogy hazamehetek pár napra.
Mire Szabadszállásról délután három után indulva bevonatoztam Kecskemétre, onnan meg Szegedre, bizony este lett.
Otthon apámék azzal fogadtak, hogy "Tudtuk, hogy jössz, mert Cézár már egy órája jelzi!"
Egy órával a hazaérkezésem előtt még a vonaton ütem, tizen-kilométerre apámék házától! De a kutyám megérezte, hogy jövök!

Egyébként meg lehet kövezni, de én a szobakutyákat nem tudom elviselni. (könnyen mondok ilyet, magánházban laktunk, amikor kutyám volt!)
A kutya helye az udvaron van. Én sem megyek be a kutyaházba, ő se jöjjön be az én házamba!
Ettől függetlenül mondhatom, hogy aki nálam jobban szereti a kutyát, az festi magát.

Na eddig elhangzott, hogy baromságokat írok, meg hogy nem értek a kutyákhoz. Hát mit ne mondjak, a macskákkal kapcsolatban ugyan ez bőven igaz rád is.
A macskám nem hányt még sehová, szobatiszta, külön tepsije van macskaalommal, abban végzi a dolgát. (Szemben a testvéremék 60 ezer forintos ölebjével, akit két év után sem sikerült szobatisztának nevelni...) A körmét feni, de külön erre a célra fenntartott "fenőjén". A macska is tud hűséges lenni, amikor dorombolva odajön és az ember ölébe telepszik azt nem az ételért csinálják. Nem egy helyen hallottam már, még szakemberektől is, hogy a kutya a falkavezért, míg a macska az anyját látja az emberben. Szerintem ez így is van.

Nem azért ment a padlásra, hogy megkóstolja a kolbászt és a szalonnát?

Hogy milyen okos egy kutya, Gpety?
Nézd meg az én öreg Cézáromat! Megtanítottam a létrán közlekedni, és gyorsan rájött, hogy a padláson, a szénában kellemesebb fekvés esik, mint a saját házában!

Sajnos
Bár az még odébb van

ardes: Jack Bauer (ha jól írom? )

Thx blarskerin, daswalker, ardes a többiek meg bújjanak el

...azt a macskát, aki nyugodtan a szőnyegedre szarik és hány, a bútorodon feni meg a körmét, vedléskor teleszőröz mindent, és még sorolhatnám.

Minden csak nézőpont kérdése meg hozzáállásé. Nekem semmi bajom a macskákkal, anyámnak is van, de én valahogy jobban szeretem az olyan lényeket, akik szeretetért cserébe hűséget adnak, és nem csak addig hízelegnek, míg enni nem kapnak, utána napokra eltűnnek, ha úgy tartja kedvük. Persze a kutyához nem árt érteni, nevelni, gondozni, gazdájának lenni. A macskának elég enni-inni adni, aztán jól elvan...

Ez olyan, mint embereknél a rasszizmus...



Ez k*rvanagy.

Iversion ahogy kivettem születésnapod van,hát Boldog Születésnapot!Egyébként hány éves lettél?
Nekem kutyám és macskám is van/volt,a kutya nagyon intelligens, a macska is kár hogy már elpusztult....De volt olyan hogy odahozta nekünk a macsosz a patkány fejét,hogy nézd mit tettem,és ezt minden ilyen zsákmányánál megcsinálta

Hát tényleg veszettül okosak azok a kutyák....
De egyébként tényleg igaz, hogy a kandúrok elfoglalják a házát, lévén ha elzavarom reggelente a falkát a házából, akkor nagy nehezen némi rimánkodással megtámogatva sikerül meggyőznöm, hogy már üres és belemegy. Kicsit azért bosszant ez, mert nemrég csináltam a hőszigetelt házat, nem volt olcsó az alapanyag, legalább az idegen macskákat elkergetné. Arról nem is beszélve, hogy ha dörög egyet az ég, vagy néha elég ha csak elborul, máris keres valamit, amit szétrághatna Volt, hogy épp az új házába akasztotta be a csőért, aminek én annyira nem örültem.

Én már csak ilyen baromságokat írok....

Gpety!
Biztos, hogy a macskák paterolják ki a kutyát a házából?
Én a második kutyámmal jártam úgy, hogy a legnagyobb hidegben is hetekig ott didergett a küszöbön.
Aztán rájöttem, hogy nyáron, amikor hazavittem a kölyökkutyát, az ajtó mellé kapott egy szőnyeget, hogy megszokjon bennünket. A háza meg messzebb volt, és nem akart odamenni, mert onnan nem látta az ajtónkat!
De aztán nekem volt több eszem, és a lépcsőnk mellé vittem a kutyaházat, Lédi meg azonnal elfogadta a melegebb és kényelmesebb szállást a küszöb helyett!


szerk.: Iseten éltessen születésnapod alakalmából, I v e r s o n !!
Megint egy évvel közelebb kerültél ahhoz a gyászos naphoz, amikor majd megnézel egy csinos lánykát, ő meg mosolyogva rádköszön: "Kezitcsókolom!"

Ami erről a hozzászólásról eszembe jut a kutya-macska kapcsolatról az, amikor kisgyerekként mindig megkergettem nagyanyámnál a macskákat (a kutya előtt persze), akik kilométeres sprint után lazán bevágtattak a kutyaházba, ahol már nem tudtam őket bántani - a kutya miatt (védte őket).

Igazából nem ezért írtam ide, hanem azért hogy ország-világ előtt elmondjam neked Mónikám, öregebb lettem egy évvel

Van már olyan szülinapos topik, vagy jó ez ide is?
Természetesen várom a jókívánságokat

Arbynak igaza van,egyébként a macskás pofonos dolog igaz,de szerintem ahogy emberből úgy állatból sem igazán van selejtes,de tény hogy vannak kevésbé értelmes kutyák/macskák is.....Ahogyan emberek is.....Meg azért attól hogy fél a mennydörgéstől,még nem buta,meg hogy egy ebet "elver" a macska,az nem ritka dolog,de attól azért nem buta(ahogy a macskák sem,nehogy ez tűnjön ki az általam írtakból
szvsz
Egyébként Jó estét mindenkinek!
szerk: Olvasva Gpety hozzászólását,még annyit tennék,hozzá hogy akkor már,értem és ez is olyan kinek az kinek ez dolog

Titkos amerikai dokumentum került nap világra nézzétek és tanuljatok

Van, volt és ha a mostani kipusztul, akkor soha többé nem lesz kutyám. Egyszerűen mind meghülyül, ha dörög az ég, a mostani különöst hülye ilyenkor. Arról nem is beszélve, hogy tiszta anyámasszony katonája, az idegen kandúrmacskák télen kitoloncolják a házából, szerencsétlen ott reszket a lábtörlőn... A régebbi kutyáink legalább nem voltak ennyire gyámoltalanok, de akkor sem nagyon voltak amolyan hasznos észlények. Persze idomíthatóak, a mostani is tud pacsit adni meg minden, de nekem ez nem hiányzik.

A macskával ilyen téren teljesen más a tapasztalatom. Rendkívül intelligensek, hála égnek ha dörög nem csinálnak cirkuszt. Én speciel pont azt mondom rájuk, mint amit Te a kutyákra, egyszerűen nálam a macska családtag. Míg a kutyáknál falkavezérré kell válni, addig a macskánál ki kell érdemelni a tiszteltet, szeretetet. Ha egy macskát egyszer megütsz mert teszem azt helytelenül viselkedett, az az élete végéig emlékezni fog arra, soha nem fog úgy hozzád viszonyulni, mint azelőtt.

Ha már macskák...

Nekem elég vérmes kutyám volt, boxer-németjuhász keverék. De sohasem volt baja a macskákkal.
Egy magánházban, ahol édesapámékkal laktunk, nem csak házőrzőre, de egerészőre is szükség van. Így aztán vigyáztam rá, hogy ne is dajkáljam túlságosan a macskákat, de ne is adjak okot a kutyának, hogy szolgálatkészen megkergessen egy macsekot.
Így aztán előfordult, hogy a kutyám ott evett az ajtó mellett, a macskák meg nyugodtan közlekedtek mellette kifelé-befelé.

Pedig olyan "hamis" volt az én öreg Cézárom, hogy amikor valaki úgy tett, mintha meg akarná dobálni, elég nehezen tudtam leszedni róla a vauszt!