Azén öreg Cézárom 13,5 éves volt, amikor meghalt. Ne nevessetek ki, de nem tudom másként leírni! Tizenöt éves voltam, mikor féléves kis kölyökkutyaként kaptam és nagyon a szívemhez nőtt. El kellett teljen egy év, amikorra el tudtam fogadni egy másik kutyát.

Nekem két kutya fajta tetszik nagyon. A szánhúzó kutyusok, meg a német juhászok. De mert a futkározós korszakomból már kinőttem, ha megint magánházba költözünk, akkor német juhászunk lesz. Azzal elég sétálni, nem kell több kilométert futni! És a kutyával bizony nagyon kell vigyázni! Ami területet naponta bejár, az az ő birodalma, amelynek a határait minden alkalommal meg is jelöli! Ha sokat van a lakásban, akkor csak a lakás lesz a territóriuma, annak a lényeges pontjait fogja jelölgetni! Persze az a vicces, hogy a macska is ugyanezt teszi, és ha folyamatosan a lakásban van tartva, akkor ellentétes nemű macska szagát megérezve bizony (homo ide, homok oda) azonnal le is teszi a névjegyét, akár a legdrágább ülőgarnitúrára is! És van még valami, amiért a macska számomra kevésbé vonzó kedvenc, mint egy kutya. A kutyák, akárhogyan verekszenek is, bennük van az ősi reflex, hogy amint a vesztes fél felkínálja a torkát, véget ér a harc. De láttam már nem egy félszemű macskát, amelyet a vetélytársa vakított meg, sőt láttam én már olyant is, amikor a falusi macska szó szerint megölte a területére tévedt idegen macskát! A macska ugyanis nem hagyja félbe a harcot, amíg az ellenfele el nem tud menekülni, vagy meg nem döglött!

Kár hogy nem tudsz szöveget értelmezni... (mondjuk... na mindegy...) Oda vagyon írva, még be is idézted. "Minden csak nézőpont kérdése meg hozzáállásé." Ahogy szerinted a kutya egy buta, agresszív, nyálát csorgató őrült, úgy a macska -- ha ebből a szempontból nézzük -- egy szoba közepére szaró, mindent összekarmoló érdeklény. Minden csak nézőpont kérdése meg hozzáállásé... Ahogy meg lehet tanítani a macskát arra, hogy tepsibe szarjon és kaparófát használjon (ami egyébként nem tanítás, csupán az ösztöneinek az irányítása, bár gondolom erre is tudnál valami szakemberi véleményt hozni, igaz, én például Csányi Vilmossal (aki ismeri, ismeri, szerintem eléggé ért a etológiához) beszélgettem ilyen dolgokról (és még ezer másról), de hát az egy dolog...), ugyanúgy meg lehet tanítani a kutyát arra, hogy ne legyen agresszív, nyálát csorgató őrült. Meg még ezer dologra, apportírozástól vakvezetésen át keresésig. Amire mondjuk a szuperintelligens macskádat soha, de hát ez megint csak baromság, meg kezd átmenni flame-be...

Én falramászok az ilyen macska-méretű kutyáktól! (Elnézést kérek mindenkitől,aki ilyet tart otthon!) Azt szoktam rájuk mondani, hogy egy méretes paraszt-kandúr megenné őket reggelire! Nekem a kutya ott kezdődik, hogy este ne kelljen lámpát ráakasztani, hogy át ne essek rajta.