Ahogy azt az újdonsült retro rovatunk első részében már leírtuk, az elmúlt években (bár inkább évtizedekben) rengeteg olyan videójáték született, aminek sikerült kiállnia az idő próbáját, így kopottas külső ide vagy oda, még ma is örömteli pillanatokat okozhat az embernek. Legutóbb a paradigmaváltó Half-Life, az idehaza kultstátusznak örvendő Gothic 2, valamint a széria egyik legjobb darabjának tartott Hitman 2: Silent Assassin került terítékre, ezúttal pedig ismét akad a csomagban egy legendás RPG és egy nem kevésbé híres FPS, szóval öveket becsatolni, indul a nosztalgiavonat!

Star Wars: Knights of the Old Republic

Sokszor elmondtam már, de mivel ismétlés a tudás anyja, ismét kihangsúlyozom: nekem máig a Star Wars: Knights of the Old Republic a kedvenc videójátékom, körülbelül 14 alkalommal értem a stáblista végére, a Saber Interactive gondozásában készülő (?) remake-nél pedig csak a GTA 6-ot és a S.T.A.L.K.E.R. 2: Heart of Chornobylt várom jobban – utóbbi szerencsére már biztosan befut november 20-án. Annak ellenére, hogy 2003-ban látott napvilágot, a cirka 4000 évvel a Skywalker éra előtt játszódó KotOR még ma is kimondottan jól szuperál, hiszen nem elég, hogy történet és karakterek terén az egyik legjobb Star Wars produkcióval állunk szemben, játékmenet szempontjából sem igazán érheti szó a ház elejét. Mindez annak köszönhető, hogy az időmegállításon alapuló harcrendszerbe nemigen mart bele az idő vasfoga (az olyan modernebb CRPG-k is ezt a szisztémát használják, mint mondjuk a Pillars of Eternity), a pályák felépítése pedig átlátható, ugyanakkor messze van attól, hogy egyszerűnek vagy unalmasnak nevezzük. Ha mindehhez hozzávesszük a rengeteg lehetőséget kínáló párbeszédrendszert (itt ugyan még nincs filmszerűséget biztosító párbeszédtárcsa, de inkább ez, mint a Dragon Age: The Veilguard többnyire három opciót biztosító dialógusai), a fantasztikus hangulatot, a sokrétű karakterfejlődést és a remekül megírt társakat, hamar világossá válhat, miért lett instant klasszikus a játék, és miért kívánják elhozni az új generáció számára.

F.E.A.R.

Volt idő, amikor a Monolith Productions még nem a Middle-Earth-játékairól (jelenleg amúgy a Wonder Womanen ügyködik a brigád), hanem a kiváló FPS-eiről volt ismert, az 1994 októberében alapított csapat ugyanis olyan belső nézetű lövöldéket rakott le az asztalra, mint a Blood, a No One Lives Forever 1-2 és az Alien Versus Predator 2. Vagy épp a 2005-ben napvilágot látott F.E.A.R., ami a borítón szereplő kislány, Alma Wade miatt már a bejelentésekor felkeltette azon horrorrajongók figyelmét, akik betéve ismerték A kör és az Átok összes ijesztő jelenetét – ezeknek az embereknek szerencsére nem is nagyon kellett csalódniuk a végeredményben. A lövölde leginkább azért emelkedett ki a kortársai közül, mert mesterien ötvözte a féktelen akciót és a csontig hatoló félelmet, így egyik aspektusa sem vált unalmassá vagy elcsépeltté – nem csoda, hogy 88 pontos Metacritic átlaggal büszkélkedhet a PC-s verzió.

Ennél is fontosabb, hogy maga a gunplay mind a mai napig kiemelkedőnek számít, mivel amellett, hogy minden lövedéknek súlya van (pláne akkor, ha egy shotgunt szorongatunk a kezünkben), a mesterséges intelligencia is brillírozik, a részben rombolható környezetnek hála pedig látványnak sem utolsók az irodaházakban történő összecsapások. Pláne abban az esetben, ha benyomjuk a F.E.A.R. legnagyobb fegyvertényének számító időlassítást, ami abban a pillanatban a négyzetre emeli az élményt, és gondoskodik róla, hogy a sokadik alkalommal is kaján vigyorral vessük bele magunkat az akcióba. A sztori, pontosabban annak elmesélése ugyan már csaknem húsz esztendővel ezelőtt is hagyott némi kívánnivalót maga után (így belegondolva fogalmam sincs, mi is akart lenni ez az egész, pedig vagy háromszor végigszaladtam a programon), ám minden mást téren csodás nedű lapul a palackban – ha valaki szeretné átélni egy hasonló élményt, a Trepang2 nevezetű csodát tudjuk ajánlani.

Need for Speed: Most Wanted

Tekintve, hogy nemrég lett húsz esztendős a Need for Speed: Underground 2, első körben a szériát nyílt(abb) világba ültető felvonást szerettem volna erre a helyre tenni, ám úgy vélem, hogy időtállóság terén nem az a sorozat csúcspontja – mondom ezt úgy, hogy a mai napig szívesen előveszem 1-2 kör erejéig. A PS3-ra és Xbox 360-ra optimalizált Most Wanted ellenben még most is másodpercek alatt képes lehet elvarázsolni az autós címek kedvelőit, hiszen a sebességérzet leveri a vakolatot (pláne a combosabb verdák esetén), a látvány sem nevezhető csúnyának (már persze a korához képest), a zenei paletta pedig maga a megtestesült álom – ez mondjuk szubjektív, bőven vannak olyanok, akiknek az említett előd az etalon ezen a téren. Az i-nek a pontját természetesen a rend éber őrei jelentik, akik garantálják, hogy nem fullad unalomba a furikázás, és még a sokadik órában is 100%-os lelkesedéssel koptatjuk a gumikat. A sztori ugyan nem egy nagy eresztés (melyik NFS-ben az?), ahogy a járőrkocsik hajmeresztő sebessége is furcsának hat, ám irányítás és hangulat terén is egy kiváló alkotással állunk szemben – ha ebből csinálna egy minőségi remake-et az EA, garantált lenne a kasszarobbantás.

Ezzel a hármas fogattal pedig el is búcsúznánk erre a hétre, de talán mondanunk sem kell, hogy elég mély az a kút, ahol az időtlen klasszikusok pancsolnak, szóval jövő héten is hozunk nektek egy triót!

A borítóképek forrása: RAWG, YouTube