Bár a videójáték fogalma meglehetősen fiatalnak számít a filmhez és a zenéhez (pláne az utóbbihoz) viszonyítva, bizony a szórakoztatóipar ezen zsenge hajtása is maga mögött tudhat már néhány évtizedet, így bőven kitermelt magából olyan címeket, amik mai szemmel nézve szinte ráncos öregembernek tűnnek. Első körben természetesen a grafikán látszik meg az idő múlása, hiszen a technológia rohamos ütemű fejlődésének köszönhetően ma már szinte fotórealisztikus látvány tárul elénk egy-egy AAA produkció elindítása után, de több olyan nagy becsben tartott mű létezik, ami játékmenet terén sem igazán állta ki az idő próbáját. Legújabb múltidéző rovatunkban viszont pont olyan alkotások kerülnek terítékre, melyek prezentációja ugyan nem meríti ki a „vizuális orgia” fogalmát, ám ettől függetlenül a mai napig örömteli pillanatokat nyújthatnak azok számára, akik hajlandóak eltekinteni a kissé (vagy épp nagyon) kopottas külcsíntől.

Half-Life

Talán nem olyan meglepő, hogy azzal a Half-Life-fal kívánom beröffenteni a sorozat motorját, amely túlzás nélkül új szintre emelte az id Software remekműveivel megalapozott FPS zsánert, hiszen Gordon Freeman „kissé” félresikerült kísérlete bizony jó bor módjára érlelődött a pincében. Persze tény és való, hogy ma már nem túl kellemes a szemnek (ez a rovat szinte összes résztvevőjéről elmondható lesz), ám maga a cselekmény, a pályák felépítése, valamint a hangulat máig bőven megállja a helyét, és akkor még csak szóba sem hoztam a remek mesterséges intelligenciát és a változatos fegyverarzenált. Persze azoknak sem kell kimaradniuk a mókából, akik nem tudják elviselni a szögletes karaktermodelleket és a gyenge textúrákat, a fantasztikus rajongói projektnek, a Black Mesának köszönhetően ugyanis már évekkel ezelőtt modern köntösbe bújt a lövölde, így mindenki átélheti a műfaj egyik legfontosabb mérföldkövét.

Gothic 2

A megboldogult Piranha Bytes talán legjobb játéka ugyan nem igazán hódította meg a nyugati közönség szívét, ám Európában (különösen idehaza) valódi kultstátuszba emelkedett az évek során. Mindez egyáltalán nem a véletlen műve, a 2002 novemberében megjelent Gothic 2 ugyanis egy fantasztikus fantasy RPG, melynek irányítása ugyan már évekkel ezelőtt is hagyott némi kívánnivalót maga után, viszont ennek ellenére is bátran ajánljuk azoknak, akiknek anno kimaradt. A fejlesztők által létrehozott élő, lélegző világ ugyanis pillanatok alatt beszippantja az embert, Khorinis városának bejárása sokadik alkalommal is maga a nagybetűs élmény, a felfedezés pedig ezerszer élvezetesebb, mint a mostani nyílt világú programokban (leginkább rád nézek most, kedves Ubisoft!), melyek térképe dugig van mindenféle jelölőkkel. Mindehhez remek küldetések, nehéz, ugyanakkor bőven megszokható harcrendszer, valamint kellően hosszú játékidő társul, szóval tényleg megéri belevágni – pláne, hogy létezik néhány mod, ami alaposan feltupírozza a látványt, nem mellesleg már Nintendo Switch-csen is elérhető az opusz.

Hitman 2: Silent Assassin

A műfai sokszínűség jegyében zárjuk ezt az epizódot egy külső nézetes lopakodós címmel, ami hevesebb vérmérséklet esetén könnyedén TPS-sé válhat, hiszen a fejlesztők senkit sem kényszerítenek rá arra, hogy feltűnés nélkül végezzen a kijelölt célponttal. Pontosan ebben a szabadságban rejlik a méltán híres Hitman-széria sikere, melynek 2002-es második része még most, évtizedekkel később is a rajongók (egyik) legnagyobb kedvence, hála a remekbeszabott történetnek és a változatos helyszíneknek. A jelenleg épp James Bond-játékon ügyködő IO Interactive kiváló érzékkel építette fel a pályákat, így elég sok módon eljuthatunk a célunkig – a legtöbbször persze az öltözékek sűrű cserélgetése a legnyerőbb taktika, de szerencsére nem ebben merült ki a készítők eszköztára. Mivel az első fejezet óta alkalmazott recept lényegében kortalan, a Hitman 2: Silent Assassin még ma is bőven kiszolgálja az emberek igényeit – feltéve persze, ha nem a modern felvonások kidolgozottságát várjuk tőle.

Első körben tehát ezt a három játékot szerettük volna belevenni a szórásba, de talán mondanunk sem kell, hogy bőven van még honnan meríteni, szóval az elkövetkezendő hetekben sem maradtok jól öregedő klasszikusok nélkül!

A borítóképek forrása: CBR, Wallpaper Abyss