Kicsit késői kérdés: Miért nem Kerecsend felé mentetek? Igaz, hogy hosszabb, (időben nem sokkal) de csak az az egy falu lett volna.
"térkép"

Jobbulást édesanyádnak, ]{redenc. Én úgy hallottam, hogy az ottani kórház elég jól felszerelt, meg nincs hiány dolgozókból.

Dantes: ez tényleg hihetetlen, hogy milyen dolgok vannak! Úgy gondolják, hogy egy diák akárhová el tud menni, van pénze mint a szemét. Itt mindenért háromszor annyit kell utazni, mert úgy egyszerűbbnek hangzik azoknak, akik kitalálják.

Jó reggelt mindenkinek!

Ehhez a tegnapi-hajnali témához két "apró" adalék.
Amikor a feleségemmel az ikreket vártuk, félidős terhes volt, amikor az egyik kórházban ultrahangos vizsgálaton megállapította az orvos, hogy "egy élő magzat". Másfél hónappal a szülés előtt derült ki (már a klinikán), hogy kettő az az egy. Pedig nem is voltak kicsik!

A másik egy mai téma. A fogyatékos fiamnak ingyen jár a pelenka. Most módosították a rendeletet, két évenként szakorvosi vélemény kell, hogy a kartonján "állapota végleges" bejegyzést viselő betegnek valóban kell-e még a pelenka! És ha kell, akkor is negyed résszel kevesebb jár, mint korábban. Nappalra 2 (azaz kettő darab), éjszakára plusz egy. Egy 22 éves felnőtt fiatalembernek ez biztosan elég lesz, mivel eddig is sokszor kevés volt a napi 3+1 pelus is.

Sajnos az én nagymamám is az egészségügy áldozata lett. . Emlékszem mikor ment érte a mentő még saját lábán ment ki, azzal búcsúztam el tőle, hogy holnap úgyis bemegyek hozzá az egyetemről hazajövet. A szüleim kísérték be. Egy olyan szobába tették, ahol egy idős, agyvérzést kapott nénivel volt, aki pont a beérkezésekor lett rosszul. A gond csak az, hogy nagymamám is, márpedig olyan szinten hogy kezdett leállni a légzése. A szüleim próbálták valahogy életben tartani, mivel mindenki a másik nénivel törődött, le se sajnálták, hogy mi történik a másik beteggel, nem volt rá kapacitás. Másnap a szüleim tudtam, hogy bemennek hozzá, mikor végeztem az egyetemen hívtam őket, hogy bemegyek én is, de azt mondták, hogy már ne menjek, mert hajnalban meghalt...

Ez előtt vagy két évvel volt édesanyám mellében egy daganat. Ebből mintát vettek, azt mondták hogy teljesen jó indulatú, meg sem kellene műteni. Ennek ellenére azért Ő erősködött, hogy szedjék ki. Megtörtént a műtét, majd emlékszem, hogy rá két héttel, húsvét előtti pénteken csörgött a telefon. Az orvosa volt, aki azt mondta, hogy előírás szerint mintát vettek a kivett daganatból és hát bocsi, de mégis rosszindulatú volt, ezért egy újabb műtét is szükséges. Ha akkor nem erőlteti azt az operációt, akkor ma már nem élne. Persze ehhez még hozzájön az, hogy a második műtét után sugárkezelésre járt, ahol - valószínűleg a nem megfelelő terápia következményeként - a fél oldala megégett, még most vagy 5 év elteltével is ettől szenved és azt mondják, hogy csak rosszabb lesz, mert úgy megégették, hogy még a bordái is eldeformálódtak.

Köszönöm, Blarskerin. Az egészségügyet meg ismerjük a családban, hiszen ugye a nővérem jó pár éve maga ment be rákszűrésre, mondván, hogy csomót érez a mellében, de a doktornő megnyugtatta, hogy semmi komoly. Aztán amikor kiderült, hogy de, komoly, már késő volt... A dokinő meg azzal védekezett, hogy pici volt a daganat, nagyobbat keresett a felvételen... Úgyhogy nagy illúzióim már nincsenek, de újra és megint megdöbbenek. Amikor anyámat katéterezték, akkor is a Szívcentrumban reggel fél nyolcra kaptunk időt, fél egykor mentünk be az orvoshoz.

Ma egyébként, amikor azt mondták, hogy két-három órát kell várnia anyámnak, míg sorra kerül, majd ugye leveszik a vérét, elviszik a laborba, és újabb két-három óra, mire meglesz az eredmény (amely, ha rossz, a váróban kap egy infúziót, és ülhet újabb egy-két órát, mire lecsöpög), megkérdeztem, hogy bocs, de nem lehetne a két dolgot párhuzamosan végezni? Csak úgy józan paraszti ésszel: leveszik most a vért, és mivel a várakozás és a labor is 2-3 óra, így mire anyám sorra kerül, pont meglesz az eredmény... Az volt a válasz, hogy "ez nem úgy megy, tessék várni türelemmel".

És ugye az a baj, hogy persze mindenki a két lóti-futi nővért cseszegette, akik a legkevésbé tehetnek arról, hogy csak egy laboros van, vagy hogy egy EKG készülék jut az egész ügyeletre...

Ja, még egy "poén": volt ott egy néni. Cukorbetegség miatt öt éve amputálták a bal lábát térd alatt, műlába volt (persze olyan olcsó-féle, egy rúd, plusz műlábfej cipővel), és egy háromlábú bot. Két órát várt, mire jött érte a betegszállító, hogy hazavigye. Egy szem fiatalember, akin látszott, hogy teljesen kivan már bukva az egész napos melótól. Megkérdezte, ügyes-e a néni, mert ugye ő egyedül van. "Valahogy majd elbicegek, ha magára támaszkodhatok", mondta a hölgy. A nővér kivette a jobb kézfejéből a kanült, majd felállította őt, és a botot a bal keze felé nyújtotta, mire a néni mondta, hogy de hát neki az a jobb kezébe kell, hiszen úgy tud megtámaszkodni, elvégre a bal lába hiányzik... A nővér meg mondta, hogy de az nem jó, mert a jobb kézfejében volt a kanül, és az most vérzik meg minden. Patthelyzet... Végül valahogy kivitték-kitámogatták őt, de komolyan mondom, tragikomikus volt az egész...

Jobbulást édesanyádnak, ]{redenc!

Egyébként mit vártok attól az egészségügytől, ahol a 24 éves fiam bement vizsgálatra a Tüdőgondozóba, személyi igazolvánnyal, meg TAJ-kártyával jelentkezett a kartonozóban, és kiadták neki az én kartonomat, hogy azzal menjen a vizsgálatokra!
És amikor szólt, hogy nem jó a karton, még nem is értették, hogy mi a baja. Ugye csak az anyja neve nem stimmelt, meg a TAJ-száma, na meg nem 1957-ben született, hanem 1985-ben.
De a nevet legalább eltalálták!

Ezért fogok én is kimenni inkább külföldre az orvosi egyetemre. SZerintem röhej emi itt megy. Ráadásul az egyetemi diákokat meg akarják kötni azzal h 5 évig maradniuk kell még abban a korházban ahol gyakornokok voltak hát bocs akkor inkább...

...és ennek ilyenkor tökéletesen meglátszik az eredménye. Édesanyádnak jobbulást kívánok, az országnak pedig egy jobb egészségügyi rendszert...

Hasonló tapasztalataim egyébként nekem is vannak, én gimnazista koromban cirka három évig jártam két kórház között egy ismeretlen lábdaganattal, ami a jobb sípcsontom felett terpeszkedett a fent említett ideig. Közel másfél évig SENKI nem tudta megmondani, hogy mi lehet az, de jobbá akkor sem vált a helyzet, miután az orvosok meghozták az első teóriákat.

Az első meglátogatott kórházban (a hozzánk tartozó területiben) a sebészorvos röntgen és egyéb frinc-franc vizsgálatok nélkül azonnal ki akarta műteni az egész elváltozást (ahogy ő mondta: "Üssük fel, aztán megnézzük, mi lehet ez!"). Ezt persze igencsak nehezményeztem, szóval ebből nem lett semmi. Utána befektettek ugyanabba a kórházba kb. egy hétre, hogy megvizsgálják, és szükség esetén kiműtsék az elváltozást - ez utóbbi azonban végül (máig tisztázatlan okok miatt) elmaradt. Végül Debrecenben operáltak kétszer: először szövettanhoz vettek mintát, utána lekaparták az egész daganatot a csontról. Egy héttel később aztán hazamentem, de az biztos, hogy az altatásból felébresztő tüdőgyulladást, a lábamból kiálló katétert (illetve annak a levételét), és az intenzív osztályra beszállított (olykor szörnyű állapotban levő) betegtársakat el nem fogom felejteni.

Én a jövő héten Temesvárra megyek. Megnéztem az oda vezető utakat és hát azért elég gáz, hogy az országunk alsó fele csak fogalom szinten ismeri az autópálya szót...

És sajnos akkor sem volt sokkal jobb a helyzet, amikor bevezették a vizitdíjat, meg a kórházi napidíjat. A szolgáltatás minősége a fizetség ellenében sem volt jobb, így nem volt értelme.
Sok magyar orvos kimegy külföldre a jobb megélhetés reményében. Én nem csodálkozom ezen, amikor például a mentősök, akik életet mentenek alig keresnek többet a minimálbérnél.
Sokszor bent sem tartják a beteget, mert arra hivatkoznak, hogy nincsen elég ágy. Nem értem, minek kellett a kórházi ágyak számát lecsökkenteni, amikor szükség volna rájuk. Mindenesetre az egészségügy szerintem padlón van.

Először is jobbulást édesanyádnak!

Másodszor, én a tüdőgondozóban tapasztalom az "egészségügyet"(vagyis amit mi annak hívunk). Pl ha kapuk időpontot negyed 4-re akkor kb 6-ra itthon is vagyok, de nem azért mert olyan messze lakok! Ráadásul olyan sorrendbe hívja a doki az embereket, amilyen sorrendbe kapja a lapokat, így néha még 2-3 ember elém kerül! (plusz a sok protekciós). Ráadásul amikor volt vizitdíj 3 hónapra csökkentették az ellenőrzést a fél évről, nem is gyanús, mióta nincs újra fél évre adhat javaslatot! Bár ebbe már ne menjünk bele!

Köszönjük. Sajnos meg fog történni vele, mert van egy pitvarfali aneurizmája, azaz ütőértágulata, és az ilyen rohamok gyakoriak (ráadásul régebben egy hátsófali infarktusa is volt, ami miatt egy csomó szívizom el van halva), bár gyógyszerrel, rendszeres otthoni vérnyomásméréssel kezelhető, szinten tartható a dolog. A baj akkor van, amikor átbillen az egész, és már nem lehet megfogni, ilyen volt pünkösdkor egy (akkor csináltak neki egy szívkatéterezést), és most megint. És tulajdonképpen ez se lenne akkora katasztrófa, ha lenne egy működőképes egészségügyi rendszer, ahol a beteg azonnali orvosi ellátáshoz jut. De nincs...

De ha nincs ismerőse Miskolcon, és albérletbe, illetve panzióba sem akar menni egy éjszakára, akkor hol tudna aludni?
(szórakozóhelyre nem mehet, mert ott kizárt a pihenés, és pótérettségire kipihenten érdemes menni)
Ja, mondjuk az Avas lakótelepen a Szentgyörgy utcában kifekszik egy padra, és ott tölti az éjszakát, mi?

Blaskerin: Engem ez az útfelújítás nem nagyon zavar Szegeden, mert a város másik részén lakom (nem messze az Etelka-sori stadiontól), és kocsival se járok, hanem legtöbbször gyalog, vagy busszal.
Igaz, a munkahelyem arrafele van, és munka után néha bemegyek a városba ügyeket intézni, akkor zavar, hogy nem jár az 1-es villamos, csak pótló.
Az M43-as autópályát is most építik Makó felé, úgyhogy elég rossz ötlet volt ezt a két beruházást egyszerre csinálni. Először az M43 építését kellett volna befejezni, és csak utána elkezdeni a nagykörút villamosítását.
Akkor nem lett volna ekkora dugó.

Erre igazából nem is tudom,hogy mit írjak.Remélem nem fog még egyszer megtörténni vele.Hogyha viszont mégis(Isten ments)akkor minél hamarabbi gyógyulást kívánok neki.

Bocs a más témáért, de: ne legyetek betegek... Anyámhoz mentőt kellett hívni, elkapta a "szokásos" szívkoszorúérgörcs, de azúttal a keményebb fajta (175-ös vérnyomás, légszomj, és a többi). Háromnegyed egyre ért be vele a mentő a Megyei Kórház ambulanciájára, négy órakor (!) sorra is került. EKG (a három vizsgálóra jut egy készülék, így ide-oda rohangált vele a két darab nővér), vérvizsgálat, utána ismét pihi, azaz ücsörgés a váróban, este hét (!) óráig, mert ugye a labor túlterhelt, a dokik túlterheltek, a nővérek túlterheltek. A váróban kötötték be az infúziókat, a kisebb "műtéteket" (kanül betevése, kivevése, injekció, sőt vérvétel (!)) szintén a váróban hajtották végre, és ott mondták el, mindenki előtt a diagnózist is (ami úgy tudom, csak a betegre és az orvosra tartozik...). Teljes a káosz, senki nem tudta, melyik beteg épp hol van, mit csinálnak vele, papírfecnikre volt írva a nevük és hogy hová kell épp vinni őket -- feje tetején áll minden. Ja, és ide hozzák be az utcán talált beteg hajléktalanokat és részegeket is, akik a bejáratnál, egy hordágyon heverésznek... Elképesztő, megdöbbentő, felháborító. Katasztrófa. Anyám kijelentette: többé soha nem hívhatunk hozzá mentőt, mert jobban megviselte ez a cirkusz, mint a rohama... Hát ennyi.

A pályázatíróktól türelmet kérek, az eredményhirdetés kicsit eltolódik...

Szegeden állítólag minden szép lesz, meg jó lesz, ha majd elkészül a nagy mű!
Egy több sávos körforgalmat akarnak építeni a mostani lámpás csomópont helyére, meg egy új villamos vonalat, végig a lakótelepeken.
Ha elkészül, az tényleg jó lesz.
De már több, mint húsz éve terveztek erre a területre egy körjáratos troli-vonalat, ami máig sehol sincs. Az eredeti elképzelések szerint bement volna a Mars térre és az Északi körúton tért volna vissza a végállomására.

Jaj, ne is mondd! Mióta az a ma... szóval drága polgármester úr elcseszte a közlekedést, Budapesten kész káosz autózni. Az utak túl keskenyek, a sávokból hol túl sok van, hol túl kevés, az elcseszetten felfestett utakról már nem is szólva.

Dantes: Hajrá, írd majd meg, hogy mi volt!

Most Szegeden is meg lehet őrülni, ha valaki nem ismeri a várost, meg a lezárásokat!
A pesti út városba bejövő vége teljesen le van zárva. Terelgetik a kamionokat a fél városon át, Közben a helyieknek menekülő útvonalat jelentő mellékutcákban is egymást érik az útbontások.

A legszebb az, hogy két nagy áruház is a pesti út mellett van, ahová tömegével szoktak járni az autósok bevásárolni.
Na meg Dorozsma lakói szívnak most rendesen, mert a buszok ugye mennek a kamionok után.

Azér' egy útfelbontás Debrecen közepén szintén nem rossz, a múltkor például azért kellett végigcammognunk a kocsival a frissen felmart Nagyerdei körúton, mert csesztek volna kitenni egy táblát, hogy ott most éppen felújítanak... Mi meg persze nagy naivan belehajtottunk az egész hóbelevancba, utánunk a többi kocsival.

Szerintem először próbáld meg, hogy annyi halasztást kaphatnál-e, amíg a legkorábbi busszal-vonattal odaérhetsz!
A busztól, vagy vonattól az vizsga helyszínéig való eljutásról gondolom Iverson is tájékoztatna, ha megkéred. Elmondja, hogy mivel, hogyan tudsz átjutni a városon, és az mennyi időbe kerül.

Ha ezt kéred, lehet, könnyebben adnak lehetőséget a csúszásra.

A legolcsóbb lenne a pályaudvaron aludni, de egy szintemelő érettségire pihenten kellene odaérni.
Szóval szerintem is marad egy olcsó szállás keresése.
Esetleg valamilyen ismerősöd, haverod nincsen Miskolcon?

Egy nappal előbb is oda mehetnél, talán van valami olcsó szállás a környéken. Egy ilyen hülyeség miatt ne vesszen már kárba az eddigi erőfeszítés. Na ?