Ne csodálkozz rajta, Dantes!
Egyik hadsereg vezetése sem sziveen ismeri be a hibáit, inkább igyekszik egy kicsit módositani a tröténelmen.
Aztán ott vannak a háborús filmek. Egy filmes nagyhatalom el tudja hitetni az emberekkel, hogy egészen másként estek meg a dolgok, mint valójában. Ilyen példa a Ryan közelgény megmentése. Akármilyen jó film, ekkora blődki ötletet még életemben nem hallottam. A Hadügyminisztériumot egy közlegény sorsa fogja igazán érdekelni. A háború, a partraszállás az smafu. Na de egy közlegény!
És aztán nézzük a szemtanúkat! Mindenki másként élte át az eseményeket. Mást érzett fontosnak. Minden szemtanú a saját élményeit irja le, mondja el. Ahányan vannak, annyiféle benyomást közvetitenek az utókornak.

Én nagyon szeretem a TopGun cikkeit, mert a szemtanúk történetei kicsit indig izesebbek, mint egy hivatalos leirás.
Persze néha használnom kell a régi, begyakorlott sorok közti olvasást is, mert vannak cikkirók, akik "kissé elfogultak" valamelyik oldalra. Ezt leginkább azzal lehet kiszürni, ha az ember több helyen igyekszik utánaolvasni a dolgoknak.

Ha már a forrásoknál tartunk: én legtöbbször a netet használom információszerzésre (előny: gyorsaság, naprakészség; hátrány: előforduló téves információk, melyek azonban kiszűrhetők, ha az ember több helyről veszi az adatokat). Ezenkívül természetesen vannak forrásaim a "Gutenberg-galaxis"-ból is, főleg repülőgép-témájúak.

Az én egyik legjobb forrásom: A háborúk világtörténete c. kis könyvecske. Az ókortól rendszerezi a hadászati dolgokat a vietnami hárorú utánig.
Azon kivül a különböző lexikonok, tipuskönyvek emlitenek eseményeket, melyekben az éppen tárgyalt járgány részt vett.
Aztán van még egy pár dok.könyvecském, amik egy-egy eseményt igen alaposan kitárgyalnak.
És végül megvan a TopGun újság teljes sorozata, amelyben az eseményekben részt vevők leirásai alapján készült cikkek foglalkoznak az érdekesebb eseményekkel, személyekkel. Onnan vettem pl. a pilóták életrajzait, amiket lentebb leirogattam.

Hát, én sem a neten találtam. Az alább felsorolt forrásokból szedtem elő.

Mondtam tegnap, hogy ne add fel olyan könnyen! Én nem értek úgy a NET-hez, mint ti fiatalok, csak a Google-val kerestem. A könyv alcimei alapján eleinte arra gondoltam, hogy egy elvetélt tervezet volt, amit félbehagytak.
Amekkora kudarc volt az akció, nem csoda, hogy igekeznek elhallgatni.
Köszi neked is, hogy utána néztél!
Ma egy kicsit lustitottam (pontosabban kalózkodtam) de holnap leirom egy sintén agyonhallgatott akció, pontosabban kudarc történetét.

A Jubileum hadművelet
Naszóval, Sonka barátunk gyorsabb volt nálam, de én istaláltam egy kis szösszenetet róla Karsai Elek berchtesgabedi (ezt lehet hogy rosszul írom!) sasfészaktől a berlini bunkarig valamint Kurt Reider II. vh páncélosa című könyvében. Nem olyan részletes mint az előző hsz, de leírom. Az eset 1942 augusztus 19. történt. Az angol haderő egy partraszállást szeretett volna végrahajtani Dieppe (normandiától ÉK-re) térségében. Az akció teljes kudarcba fulladt mind katonai mind propaganda terén.És hogy miért? Mivel ezek szerint kevés angol szállt partra és a gyalogságot nem tudta jól támogatni a páncélos haderő, mivelhogy a tankok elsüllyedtek a homokban, fennakadtak az árkokban stb. Ezután szedték elő a mellékvágányra állított Percy Hobartot, hogy segítsen megtervezni egy partraszállásra alkalmas páncáloshadtestet, de ez már a D-day története.

OFF:és még mi kapcsolódik a Jubileumhoz? Pont hatvan évvel később adták ki a Medieval total wart. De ezt csak úgy megjegyzem.

Köszi, Sonka!
Még nem is hallottam erről az akcióról. Ami a "sikerét" tekintve nem is csoda. Nem nagyon reklámozták a szövetségesek.
Én a Google-on kerestem, de csak egy könyv iróját és cimét adta meg.

A Jubileum-hadművelet annak a szövetséges partraszállásnak volt a kódneve, amely az észak-Franciaországi kikötő, Dieppe, Seine-Inférieure közelében történt 1942. augusztus 19-én. Közel 6000 katona, főleg kanadai, szállt partra, a brit Haditengerészet és Szövetséges repülőgépek támogatásával. A cél a kikötő elfoglalása volt, valamint az információszerzés a feltételezett német hadifogjok kihallgatásával; ezenkívül az is a célok közé tartozott, hogy felmérjék, milyen német válaszlépésekre számíthat egy hasonló támadás. Azt is el akarták érni, hogy a német Légierő harcba bocsátkozzon a Szövetséges légierővel.

Alighanem nem meglepő, hogy a támadás "nem járt fényes sikerrel". A 6000 katonából, amely partra tudott szállni, több, mint 3000 elesett, megsérült, vagy fogságba esett. A német légierőt se sikerült komolyabb légiharcba "csalogatni", ráadásul a szövik légiereje 119 repülőt, a brit haditengerészet meg több, mint 500 embert elvesztett. A hadművelet sikertelensége "értékes" tapasztalatokhoz jutatta a szöviket, amely tapasztalatokat például a Fáklya hadműveletnél, vagy a normandiai partraszállásnál tudtak kamatoztatni.

Ezt találtam a Wikipedia-n.

Ne add fel olyan gyorsan! Arról is kevesen tudnak, hogy az olasz búvárok hogyan süllyesztették el a földközi-tengeri angol flotta hajóit Alexandriában. De attól megtörtént.
Lehet, hogy a Jubileum is egy kisebb akció volt, azért nehéz adatokat találni róla!

szerk: NDK-turmixgép!
A Google segitségével ennyit találtam:
Kurt Rieder - A II.VH. legnagyobb katonai kudarcaiA Jubileum-hadművelet: józan célok és mámoros tervek 102. A katonai hírszerzés baklövései, ... Montgomery javaslatot tesz a jubileum-hadművelet törlésére 108.

Hát, sajnos ennyi. Bár jobban utánanézek, de én emlékszem, hogy '42-ben volt a jubileum. De már azt is kétségbe vonom, hogy létezett-e egyáltalán. Na, majd utánanézek jobban.

Bocsika a floodolásért!
NDK-turmixgép!
Hol történt a Jubileum-hadművelet kudarcba fulladt partraszállása 1942-ben?
A Háborúk világtörténete c. könyvemben 1942-ben két partraszállást találtam, de mind a kettő sikres volt.
1942. augusztus 7-én amerikai csapatok szálltak partra Guadalcanalon.
1942. november 8-án szövetséges csapatok szálltak partra Francia Északafrikában.

Tudok viszont egy sikertelen főpróbáról, de az 1944. április 26-án történt, Angliában. A normandiai partraszállás főpróbájának indult, de kudarcba fulladt. Errő akarok legközelebb irni. Ennek viszont "Tigris Akció" volt a fedőneve.
Ha tudsz valami közelebbi adatot is adni, több esélyem lenne a keresgélésben.

Nem igérem biztosra, de megpróbálok utána nézni!

Na, mindegy, jólvan. Akkor kikeresed nekem azt a Jubileumos-mókát, légyszíves, mert érdekelne a részletek, és te vagy itt a legnagyobb szakértő.

Én is tankos gyerek vagyok, NDK-turmixgép!
Egyébként, ha gúnyosnak érezted, amit leirtam, akkor bocs! Nem gúnynak szántam. Amit leirtam, azok tények.
Tűztámogatás. A partraszáló alakulatok tűztámogatását elsősorban hajókról oldották meg. Hamar kiederült azonban, hogy a nagy űrméretű ágyúkkal felszerelt hadihajók nem elég hatékonyak. Végül a kis merülésű, könnyű rombolók olyan közel manővereztek a parthoz, hogy 70-100 mm-s lövegeikkel közvetlen célzással lőhették a német állásokat.

Csak az én egyéni véleményem, hogy a teljes légi uralom birtokában egyetlen kncentrált támadással sokkal kevesebb veszteséggel és hatékonyabban is megoldhatták volna a partraszállás. Ha az első osztagokat alapos előkészités után teszik partra, azok kisebb áldozatok árán alakithatták volna ki a hidfőt.
Tudom, akkor lett volna ideje a nlémet hadvezetésnek összevonni a páncélosait. Csakhogy! A "D" napon német repülőt is alig lehetett látni. Angliából és a ordozókról felszállt repülők már a bevetés előtt alaposan kmegritkithattak volna minden német csapatösszevonást.

Hú, most nagyon átmentél olyan gúnyos hangnembe, de nem baj. Én tankos gyerök vagyok, de nem védem az eszközöket. De most mond meg: a gyalogság minden páncélos kíséret nélkül ért volna valamit a franton vagy a partraszállásoknál?

Mielőtt nagyon védelmedbe veszed a partraszállás csodálatos eszközeit, számold össze, hány partraszállás csináltak végig az amerikai csapatok!
Mert ugye partraszálltak Sziciliában. Aztán Olaszországban. És akkor teljesen figyelmen kivül hagytuk azt a több tucatnyi partraszállást, amit a Csendes-óceánon hajtottak végre. Mindenhol le kellett küzdeniük a védők ellenállását és meg kellett védeniük a saját katonáikat.
A normadiai partraszállás leglényegesebb eltérése a többitől a partra tett alakulatok mennyiségében volt. Nem a különleges járművek bevetésében. Túlélő amerikaiak szerint egyébként nem a Sherman trallos és egyéb verzióit tartották a legjobb aknamentesitőknek.
Hanem a francia teheneket. Ahol tehenek legeltek, ott a katonák is nyugodtan átmehettek.

szerk: egyébként egy könyvnek nem az ára számit. Az én Tank tipuskönyvem pl. csak 80 Ft-ba kerül. igaz, hogy akkor még 5000 Ft volt a havi keresetem.

Eszt a regényes dolgot kikérem magamnak! Bocs, de ezt egy olyan könyvben olvastam, amelyben megbízok és hiszek neki, hiába 399 Ft! Egyébként Hobart járművei igenis beváltak. PL az egyik legjobb aknamentesítő a Sherman crab volt, azután a partraszállásból nem lett volna semmi a Sherman DD nélkül stb. Hát a Párducban igazad van, azt nagyon elsiették. Ha még csiszolgatják egy kis ideig, biztos jobban bevállt volna.

Megpróbálok utána nézni. Addig is két jótanács, NDK-trumixgép:
1. A történelem valós eseményeinek ne regényekben nézz utána!
2. Felejtsd el azokat a megrendeltük - megcsinálták - sikerült sikersztorikat, amiket manapság kötelezően leadnak! A legtöbb ilyen hirtelenében, megrendelésre legyártott harcieszköz egy nagy kalap -t ért. Lásd Kurszknál a német Párduc tankokat!

Persze nagyon szépen hangzik, hogy a jól felkészült katonák megkérték a jó felkészült iparosokat és a hős katonák máris megkapták a szükséges eszközöket.
Kár, hogy a valóság egy kicsit szürkébb, prózaibb és ráadásul sokkal rosszabb ennél. Ha nem lett volna rosszabb, ha minden olyan szépen sikerült volna, akkor nem kellett volna olyansok amerikai és angol katonának meghalnia a partraszállásnál, hiszen a jól megtervezett eszközökel percek alatt leverték volna a német védelmet.

Kemény gyerek volt. Bár a bátorság nem mindig helyettesitheti egy főtisztnél az előrelátást.
Egyes feltevések szerint az az autóbaleset nem egészen véletlenül történt. Egyeseknek útjában volt a "tökös gyerek", hát félreállitották. hogy igaz-e, vagy csaka szokásos összeesküvés-elmélet, azt nem tudom.

Köszi a leirást, Dantes!
És bocs, hogy egy kicsit hozzá kontárkodtam!

'Operation Judgement'

Angol támadás a tarantói olasz flottabázis ellen

Akit egy kicsit is érdekel a történelem, az tudja hogy mi történt 1941. december 7-én. Azt viszont már kevesebben tudják, hogy több mint egy évvel korábban, 1940. november 11-én a Royal Navy hasonló támadást intézett a Tarantóban állomásozó olasz flotta ellen, pótolhatatlan veszteséget okozva az olaszoknak.
Az „Operation Judgement” (Ítélet hadművelet) fedőnevű akció terve először 1935-ben merült fel, amikor Olaszország megtámadta Abessziniát, és a Népszövetség (az ENSZ elődje) olaszellenes szankciói a háború kirobbanásával fenyegettek. Az angol flotta két torpedóvető százada többször gyakorolta is a támadást, de az éles bevetésre a feszültség elmúltával nem került sor.
1938-ban, a müncheni válság idején a tervet leporolták, de a támadás ezúttal is elmaradt.
Amikor 1940-ben Lyster ellentengernagyot (aki 1938-ban átdolgozta a tervet) nevezték ki a Földközi-tengeren állomásozó brit repülőgéphordozók parancsnokává, azonnal Cunningham tengernagy figyelmébe ajánlotta az „Operation Judgement”-et.
A Royal Navy stratégái ezúttal komolyan nekiláttak az akció kivitelezésének. Az USA-ból frissiben Máltára érkezett három Maryland felderitőgéppel naponta fényképeztették az olasz flotta támaszpontjait. A támadást 1940. október 21-ére tűzték ki, a trafalgari csata évfordulójára. Az akcióban az Illustrious és az Eagle hordozók Swordfish-ei vettek volna részt, ezért számukra intenziv éjszakai gyakorlatozást rendeltek el.
A támadás előtti estén azonban az Illustrious hangárfedélzetén tűz ütött ki, mely elusztitott két Swordfish-t és megrongált további ötöt. Az akciót igy el kellett halasztani. Új időpontjául november 11-ét jelölték ki.
A balszerencse azonban tovább üldözte az „Operation Judgement”-et. Az Eagle repülőgéphordozón súlyos üzemzavarok keletkeztek az üzemanyag-rendszerben. Igy a támadást egyedül az Illustrious-ra kellett épiteni. Elvesztett Swordfish-eit az Eagle repülőiből pótolták, de a bevethető repülőgépek száma még igy is a tervezettnél kevesebb lett. Közben egy légifelvételről az angolok megtudták, hogy az olaszok léggömbzárat telepitettek a tarantói kikötő keleti partján, a fő horgonyzóhely mellett. A felvételek tanúsága szerint a kikötő hemzsegettt a légvédelmi géppuskák állásaitól, ráadásul a horgonyzó hajók között elhelyezett uszályokon nyolc db. 100 mm-es légvédelmi ágyút is elhelyeztek. A légvédelem éjszakai célzását 22 fényszóró segithette. Ráadásul a bevetés előtti napokban három Swordfish is odaveszett a szennyezett üzemanyag miatt. A bevethető gépek száma igy 21-re olvadt.
1940. november 11-én este, 20 órakor az első támadó repülőgép felszállt az Ilustrious fedélzetéről. A repülőgéphordozó 320 km-re délkeletre volt Tarantótól. Az angol pilótákra és megfigyelőkre nem éppen sétarepülés várt a nyitott, kétfedeles Swordfish-ek fedélzetén. El kellett jutniuk az olasz kikötőig, átvergődniük a légvédelmen, ledobni bombáikat és torpedóikat, majd visszajutni a hordozóra. Ehhez a Swordfis-ek eredeti 725 km-es hatótávolságát egy a megfiyelő ülése mögé szerelt 270 literes póttartállyal meg kellett növelni.
Az első támadó hullám repülői 22 óra 25-kor érték el Tarantót. A kijelölt gépek ledobták a célzást segitő világitó bombáikat, majd kezdetét vette a kétfedeleű Swordfis-ek vesszőfutása az olasz légvédelem tüzén keresztül. Valamennyien ledobták torpetóikat, és csak a köteléket vezető Williamson hadnagy Swordfish-e veszett oda. A hadnagy leállt motorú gépével vizreszállt és fogságba esett. A felbőszült olasz munkások, akik kihúzták a vizbl alaposan ellátták Williamson hadnagy és megfigyelője baját, mire a katonák kiszabadithatták őket. A két angolra ezek után több mint négy éves hadifogság várt.
A második hullámban támadó Swordfish-ekből egyet, Bayley és Slaughter hadnagyok gépét lelőtte az olasz légvédelem. A két brit pilóta sohasem került elő.
A veszteségek ellenére a támadás elsöprő erejűnek bizonyult. A másnap készitett légifelvételek szerint a Littorio csatahajót három torpedó találta el, és előfedélzete részben víz alá került. A Caio Duilio csatahajó jobb oldalára dőlve megfeneklett. A Conte di Cavour csatahajó 12 x 8 m-es léket kapott, egészen a felső fedélzetéig elmerült. Szintén megrongálódott a Libeccio és a Pessagni romboló.
Nem véletlenül nevezte Cunningham tengernagy emlékirataiban a flotta légierejét a leghatásosabb és legpusztitóbb fegyvernek, rámutatva, hogy a bevetésben részt vevő 20 db. Swordfish nagyobb veszteséget okozott az olasz flottának, mint az egész Royal Navy a német flottának a jütlandi csatában.

Hát... minden kezdet nehéz...