OFF!
Apró bibi, hogy a történelmet nem a játékok írják, és főleg nem visszafelé.
De ahogyan elnézem a hozzászólásaidat, te is csatlakozhatnál az amerikai diákokhoz, akiknek elkészítették "Az ismeretlen háború" című dokumentum filmet. Mert attól tartok, te is abban a hitben élsz, hogy a keleti front, az az USA csendes-óceáni háborúját jelenti.
Vagy úgy gondolod, hogy 1941-től semmi sem történt, a II. világháború akkor kezdődött, amikor az angol-amerikai haderő megtámadta a békésen várakozó németeket?
Attól, hogy egyes játékokban nagy szerepet szánnak a normandiai partraszállásnak, nem az döntötte el a világháborút.
Elég, ha wikipédián rákeresel, hogy hány német katona esett el a nyugati fronton és hány a jelentéktelen kis keletin, ahol csak Moszkváig és a Krímig jutottak a németek, majd onnan Berlinen túlig verték őket.
ON!

Ja! nem tudod, miért nevezik a világtörténelem legnagyobb páncélos ütközetének a kurszki csatát?

blarskerin:de azért mégis egy pár játékot a Normandiai partraszállásról készítenek pl.Brothers in arms sorozat.....meg sok játékban ez a fő esemény pl.Call of duty 2,Medal of honor allied assault........

Ha erre a hadseregre gondolsz, akkor Sikorsky tábornok volt a vezetője.
Én azt hittem, az oroszok oldalán harcoló lengyel egységekről kérdezel.
Ha pár oldalt visszakeresel, megtalálod a cikket ebben a topicban Sikorsky tábornokról és haláláról.

szerk: Nrobesz97!
ha azt mondtad volna, hogy a legnagyobb szabású partraszálló manőver, akkor egyet értenék veled. De hasonló méretű és súlyú hadművelet több is zajlott a II. világháború során.
Hasonlóan döntő és nagy erőket megmozgató csaták zajlottak Sztálingrádnál és a körzetében, valamint Kurszknál is.
Ne feledd el, hogy a német hadsereg 20% harcolt nyugaton, 80%-a keleten! És évekig nem is volt nyugati front!

Maradjunk annyiban, hogy inkább az egyik leghírhedtebb. Pontosan nem tudom, de tudod, a google a barátod, wiki a barátnőd...

Szerintem a Normandiai partraszállás volt a legjobb az egész második világháborúban....jah és nem tudja valaki h kb. hányan szálltak parta Normandiában??

OFF: akkor ezek szerint jól tudtam, csak hirtelen nem ugrott be
ON: igen, én is úgy tudom, hogy tisztekről volt szó. Sokat így se tudtam róla, nem is tudtam, hogy a németek vagy a szovjetek végezték ki őket, egészen idáig.

Nem tudok másik hasonló esetről, csak a katyni erdőben lezajlottról.
De két dologban pontosítanom kell.
Nem egyszerű lengyel katonákról, hanem nagyon nagy százalékban lengyel tisztekről volt szó.
És nem tömegesen ölték meg őket. Egyenkét tarkónlőtték valamennyit. Mivel ez a kivégzési mód az NKVD módszere volt, a németek ezért mondták ki azonnal, hogy az oroszok tették.
A szövetségesek viszont (angolok és amerikaiak) szándékosan nem vették figyelembe az esetet és a biznyítékokat. Halott lengyel tisztek történeténél nekik sokkal többet ért a Szovjetúnió szövetsége.
Ha visszakeresel, akkor találhatsz egy cikket Sikorsky tábornok haláláról. Nem kizárt, hogy neki is azért kellett meghalnia, mert nem akart hagyni békében nyugodni honfitársait és kényelmetlen kérdéseket tett fel Angliában és az USA-ban.

A bombák? Látom, Dantes már leírta. A Fat Man uránium bomba volt, a Little Boy plutónium. Ezért volt az üzenet: "A Kisfiú is olyan erős, mint a bátyja".

Nem biztos, hogy egyre gondolunk, de ha igen, akkor ez az eset a katyni erdőben történt.

Hát ez nem semmi...

Az én nagyapám is orosz hadifogoly volt, neki valahol Szibériában sikerült megszöknie... hogy miként, azt nem tudom. Viszont az egyik nagylábujja lefagyott, azt hiszem a hazaút során.

Hosszabb hallgatás után ismét elmesélek egy történetet. Egy húsz éves fiatalember néhány kalandját.
Ez a fiatalember 19 évesen, 1943-ban vonult be katonának. Önkéntes volt. Nem azért, mert annyira katona akart lenni, de bizonyos családi problémák, anyagi gondok rávették erre a lépésre.
Hősünk a kiképzése után Szabadkára került. Mivel civilben bérelszámolóként dolgozott egy szegedi üzemben, írnokot, majd év végére írnok tizedest csináltak belőle. A századparancsnok mellett dolgozott, a századuk meg sosem járt a frontnak még a közelében sem. Aztán 1944-ben hazavezényelték őket Magyarországra, Nagykőrösre.
Igazából itt kezdődtek a "kalandok". Nem sokkal a megérkezésük után értesítették őket, hogy orosz harckocsik közelítenek feléjük, várhatóan éjszaka érik el a várost. A "harcedzett" katonákat kivezényelték az orosz tankok fogadására. Hősünk kapott egy "páncélrém" elnevezésű, a mai RPG-re hasonlító fegyvert, amivel az érkező tankokat kellett volna fogadnia. A századnak az az egy darab ilyen fegyvere volt, ezért a biztosítására az út túloldalára egy géppuskás osztagot telepítettek, a fedezet gyanánt, meg hogy legéppuskázzák az égő harckocsiból menekülő ellenséget.
Leszállt az éjszaka, de a várt tankok helyett csak az egyik város széli házból kezdett kiabálni egy idős asszony. Segítséget kért, mert egy tiszt úr éppen megerőszakolta az állapotos lányát. A fiatalasszony férje a fronton volt, Nagykőrös akkor sem számított külországnak. A tisztet az egyik géppuskás katona által riasztott járőr letartóztatta, amikor dolgát bevégezve kilépett a házból. Hősünk írnok lévén másnap látta, hogy a "hőstett" jutalma két hét szobafogság lett.
De vissza az éjszakához! Mert végül azért a várt tankok is megérkeztek. Csörömpölve-zörögve közeledtek, de a páncélrém hatósugarán kívül megálltak. A személyzetük meg kiabálva arról kezdett beszélni, hogy miféle városhoz érkezhettek meg. Szerencsére hősünk tudott németül, így megértette, miről beszélnek, mert nem orosz, hanem német tankok érkeztek. A felderítés valamit igen csúnyán félrenézett, mikor jelentette a közeledő "ellenséget".
A tank-vadászat utáni napon az idősödő századparancsnok magához hívta hősünket. Elmondta neki, hogy másnap csendőrök érkeznek és leváltják a század teljes tiszti karát, a katonákat pedig elindítják keletre, az oroszok elé. Azt is megmondta a tiszt, hogy aki élni akar, az még azon a napon szökjön meg! Így tett a hősünk is. Távozása előtt katonatársait nyílt parancsokkal látta el, hogy valahogyan haza juthassanak. Ő maga, mivel a front miatt nem mehetett haza, nyugatra indult.
A Dunántúlon elfogták, halálra ítélték és Kisbéren ki is akarták végezni. Egyetlen szerencséjére, a kivégzésre kijelölt kakastollas hazafi egyenként akarta lelőni az elítélteket. A sorban hősünk előtt kettővel egy tizenhat éves orosz kölyök állt, aki "egy életem, egy halálom" jelszóval kikapta a géppisztolyt a csendőr kezéből. A halálraítéltek szétszaladtak, köztük a hősünk is. De pár nappal később megint elfogták és kivégzés helyett egy Mauthausenbe tartó csapatba sorolták. Egészen Bécsig terelgették őket a kakastollasok, amikor is az oroszok túl közel értek és az őrök hősiesen szétszaladtak.
Hősünk egy osztrák tanyában bújt meg, ott ment el fölötte a front. Amikor végetért a háború, hazaindult Szegedre. De alig lépett Magyarországra, ezúttal a másik fél fogta el és egy orosz transzportban találta magát. Amikor az Ausztriában kapott papírját (miszerint nem harcolt az oroszok ellen) megmutatta, kapott egyet a davajgitár tusával, a "dokument" pedig cigarettapapír formájában végezte.
Néhány hetes várakozás után a transzportot bevagonírozták. Hősünk és társai egy zsebkéssel elkezdtek kivágni két deszkát a vagon végéből. Románia keleti részén sikerült is, de csak ketten jutottak ki, mielőtt az őrség észrevette a szökést. Hősünk megint csak betájolta magát és gyalogosan hazaindult. A határon egy mozdonyvezető segítette át, aki felvette fűtőnek. Amikor aztán végre hazaért Szegedre, az édesanyja elájult hősünk láttán. Mert az a szerelvény, melyből sikeresen megszökött, két teljes nappal ő előtte ért Szegedre, persze az ő halálhírével együtt.
Hogy honnan ismerem ezt a történetet? Onnan, hogy én vagyok annak az akkor húsz éves fiatalembernek a tizenkét évvel később született negyedik gyermeke.
Hogy miért írtam le ide ezt a történetet? Egyrészt ezzel tisztelegtem az én ma már 83 éves édesapám előtt. A másik okot nem írom le, mert nem akarok flamelni.

Szerintem ez is egy olyasmi dolog mint az hogy a szövetségesek és az oroszok voltak a jók és a tengely hatalmak és szövetségeseik voltak a rosszak, pl. A hivatalos történetírás szerint 1939. szeptember 1.-én Németország lerohanta Lengyelországot és ezzel kezdetét vette a második világháború. Ez igaz, azonban azt általában elfelejtik hozzátenni, hogy körülbelül két héttel később a Vörös hadsereg – a Molotov-Ribbentrop paktum alapján - megindult nyugat felé és Lengyelország kicsit több, mint felét fegyveres harcban elfoglalta. A Szovjetunió mellesleg 430.000 négyzetkilométerrel növelte meg területét a háború kezdeti szakaszáig… vagy hogy a táborokra kitérjek
Szovjetunió területén a GULAG-ok száma, valamint az oda bebörtönzött emberek száma sokszorosa volt a III. Birodalom területén működő táborok, valamint a bebörtönzöttek számának el kell ismerjem hogy a GULAG-oknak több értelme volt mint a LAGER-eknek.
A nagy és demokratikus Amerikában, a Pearl Harbour elleni támadást követően azonnal internálták az Amerikában élő japán származásúakat állampolgárságra tekintet nélkül.
Az angol fennhatóság alatt álló Palesztinában, Atlit városában működött az „illegális bevándorlók" (Európából menekülő zsidók) elhelyezésére fenntartott tábor.
A lista még fojtatható ezzel arra célzok hogy sok helyen hallottam hogy a 2.vh-ban eltér a legtöbb háborútól mert itt megálapitható ki a jó és ki a rossz de ez nem igaz, itt csak az állapítható meg hogy egyik hadban álló fél sem volt se jobb, se rosszabb a másiknál.

Bocsi, hogy csak egy nappal később válaszolok, NY124!
A Don-kanyarnál elterjedt a hir, hogy magyar csapatok a fegyvereiket eldobálva menekültek az oroszok elől. Pedig csak a német szemétség, és a "magyar találékonyság" közös gyümölcséről volt szó.
A magyar csapatok a létszámukhoz képest olyan hosszú frontszakasz védelmét bizták rájuk, hogy a magyar bakák "szűzhártya-védelem"-nek nevezték az állásaikat.
Ráadásul a magyar vezérkar egy zseniális ötlettel akarta gyorsitani a fáradt csapatok cseréjét a frontvonalban. A váltó csapatok fegyvertelenül érkezetek a front közelébe, hogy majd ott átveszik a fegyvert a leváltott csapatoktól!
Csak arra nem számitott senki, hogy az orosz támadás áttöri a magyar védelmet, mielőtt a friss csapatok megérkeznének. Igy az előrenyomuló szovjet katonák valóban sok fegyvertelen magyar honvédet fogtak el. De azok nem menekültek, hanem éppen hogy úton voltak a front felé!
Tudom, az iskolában ezt nem tanitják. Nekem is mindig gondjaim voltak, hogy olyat is tudtam, ami nem egyezett az előirt tananyaggal.

Egy könyvben olvastam a kerékpáros, és a síelős egységekről és valóban hasznosnak bizonyultak.
Érdekesség: holnap írok dolgozatott az I. világháborúról és az azt követő időszakról

És a sítalpba meg a kerékpárba nem kellett benzin. Amúgy ma tanultunk a Sztálingrád és a közelében levő Don kanyarnál történt szörnyűségekről.

Köszi, Dantes!
Bár irtam, hogy lényegében megállitották a német előretörést, mire az első amerikai gépek a frontra kerülhettek. Hiszen csak 1942. szeptemberben indultak Fairbanksből az első A-20-asok. Azokra még személyzetet kellett képezni.
De azért minden száz repülőből 12-13 az nem semmi!

szerk: a kerékpáros, sitalpas osztagok nem is akkora ostobasgok, mint mai szemmel hisszük. Gyorsan és olcsón mozogtak. harcolni meg gyalogságként harcoltak.

Hát igen, tényleg érdekes. Voltak ilyen érdekességek még az északi országokban, illetve az oroszoknál is ha jól tudom, csak ott síelősök voltak

És a kerékpáros hadosztályok? Az is érdekes egy dolog, Én nagyon meglepődtem a hallatán.

ALSIB

Amerikai repülőgépek szállitása Szibérián át a II. világháború alatt

Már sokszor esett szó az amerikai repülőgépek Szovjetúnióba történő szállitásáról. Én most ennek a mechanizmusát próbálom meg bemutatni.
Alig néhány nappal a német támadás kezdete után, 1941. július 3-án Moszkvába érkezett az USA elnökének különmegbizottja, Harry Hopkins. Szinte azonnal meg is született a német tengeralattjárók miatt veszélyes murmanszki útvonal helyébe lépő ALSIB (Alaska-Siberia) útvonal létrehozásáról a két állam között. Az elképzelés szerint az USA-ban gyártott repülőgépek saját „lábukon” teszik meg az utat a gyáraktól a német-orosz frontig.
A rendkivül hosszú úton repülőtereket, kényszerleszálló helyeket, rádió irányitási pontokat kellett kiépiteni. „Szerencsére” a hirhedt gulagoknak köszönhetően munkaerőbennem volt hiány. Egyetlen rövid szibériai nyár elegendő volt az útvonal kiépitésére. Pedig gigantikus munkáról volt szó! Üzemanyagtöltő állomásokat és komplett állomáshelyeket kellett kiépiteni az útvonal-repülést biztositó hat szovjet repülőezred pilótáinak és technikai személyzetének.
A zord időjárás miatt különös gondossággal kellett eljárni, hiszen a pilótáknak az év két harmadában egyhangú, havas táj felett kellett repülniük, szinte tájékozódási pontok nélkül. Gyakran a hóviharok miatt a felhők fölé emelkedve, ahonnét még csak nem is láthatták a tájat.
Az ALSIB utvonal mintegy 16’000 km hosszú volt, 35-40 órás repülést jelentett. Ez a korabeli repülőgépmotorok életartamának (100-150 óra) közel egyharmadát felemésztette.
Az útvonal kiépitése után 1942. szeptember 29-én Fairbanksből kiindulva egy 12 db. Douglas A-20-as csatarepülőkből áll kötelék tette meg elsőként a hosszú utat. Ettől kezdve a szálitás a háború végéig zavartalanul folytatódott. Hivatalos források szerint az ALSIB útvonalon 11’362 db. repülőgép érkezett a Szovjetúnióba, de egyes becslések szerint ez a szám meghaladta a 14’000 db-ot. A szállitott repülőgépek legalább kétharmada P-39-es Airacobra, illetve P63-a Kingvobra volt. De nagy számban érkeztek Douglas A-20-G, Mitchell B-25 és a Douglas DC-3 katonai változatai, C-47-es Dakotát is.
Arról nem áll rendelkezésre adat, hogy a beérkező repülőgépek az eredeti fegyverzettel lettek-e harcba vetve, vagy a Vöröshadseregben rendszeresitettre cserélték fegyvereiket. Ugyanigy nem áll rendelkezésre adat, hogy érkezett-e és mennyi tartalék alkatrész az USA-ból. A repülőgépek folyamatos üzemelését tekintetbe véve valószinűleg igen, mégpedig a leszállitott gépekkel vélhetőleg azonos mennyiségben.
És most lássuk magát az ALSIB útvonalat!
Amerikában a különböző repülőgép gyárakból a gépeket Long Beach-be, Niagara Falls-ba, Oklahoma Citybe irányitották. Ezekről az indulási pontokról repülték át őket a fő gyüjtőhelyre, Great Falls repülőbázisra. Innen Kanada átrepülésével érkeztek az alaszkai Fairbanksbe. Ezeknek az átrepüléseknek egy részét női repülőegységek személyzete látta el.
Fairbanksben állomásozott Mihail Macsin repülőezredes vezetésével egy különleges szovjet katonai misszió, mely a repülőgépek műszaki és mennyiségi átvételét végezte. Ugyancsak itt állomásozott a légi szállitó hadosztály I. ezrede, mely koordinálta a további szállitásokat.
Fairbanksből általában egy B-25-ös bombázó vezetésével 10-12 vadászgép vágott neki a hátralévő 14’000 km-es útnak. A bombázóra azért volt szükség vezetőnek, mert annak a navigátora vezette célba a többi repülőt.
Az orosz szállitó pilóták Fairbanksből a Csukcs-félszigeten át Uzlakin, Szejmcsaj, Jakutszk Kirenszk érintésével Krasznojarszkba repülték a gépeket.
Krasznojarszkban került felállitásra az az átképző osztag, mely az odaérkező frontpilótákat kiképezte az új tipusokra.
A már kiképzett ilóták saját gépükkel repültek tovább Krasznojarszkból Omszk, Szverdlovszk, Kazany és Moszkva érintésével a frontra, ahol azonnal harcba vetették őket.
Az ilyen módon a német-orosz frontra kerülő amerikai gyártmányú vadászrepülők a szovjet repülőgépgyártás mintegy 12-13 %-át tették ki. Eszemben sincs lebecsülni ezt a hatalmas zámot, de azért az adatok alapján figyelembe kell venni, hogy az első amerikai repülőgépek bizony csak a sztálingrádi csata közben kerülhettek a frontra, amikor a német előretörést már megállitotta a Vöröshadsereg.
Van egy meg nem valósult, de tervbe vett érdekessége is az amerikából a Szovjetúnióba szállitott repülőgépeknek. A háború után az újra alakuló magyar légierőt P-39 Airacobra, illetve P-63 Kingcobra vadászrepülőkkel akarták felszerelni. Az elképzelés olyan előrehaladott állapotban volt, hogy a szükséges kezelési-üzemeltetési útmutatókat le is forditották magyarra! De aztán a Jak-9-P szovjet repülőgépek gyártásának felfutása meghiúsitotta ezt a tervet.
Ennek ellenére egészen 1948-ig a Debrecenbe települt szovjet vadászrepülő alakulat ezt a tipus repülte.
De van a DC-3/C-47 repülőgépnek is magyar vonatkozása. 1935-ben Donald Wils Douglas mérnök mellett dolgozott a tipus kialakitásánál Kármán Tódor magyar mérnök, aki a repülőgép formai, alaki tervezését végezte.

Bocs a floodért!
Veled egyidőben irtam.
De erről beszéltem. Egy ilyen eszközt ilyen adatokkal, stb. kell bemutatni. Igy már

OK!
De hol vannak a méreteik? Hogyan irányitották őket? Miért nem vetették be ellenséges csapatok ellen, miért csak nagy kiterjedésű városok ellen?
Egy érdekességről nem elég annyit közölni, hogy egyszer volt olyan is.
Azt leirtad, hogy a V-2-őt nem lehetett hallani a becsapódás előtt. De miért?
Mert amig a hajtóműve működött, ballisztikus pályán felemelkedett a kozmosz határáig. Onnan pedig szabadesésben zuhant a cél felé. Nem lehetett hangja, hiszen már régen leállt a hajtóműve.
Nem irtad, hogy a két fegyver mennyi robbanóanyagot szállitott.
Ezért szóltam bele. nagyon érdekes téma, de ki kellett volna fejteni, ahogyan illik.
Pl.: hogyan mérték be, a V-1 repülési tulajdonságait? Egy bátor hölgy beült a hajtómű elé a törzsbe beépitett pilótafülkébe és felszállt a kisérleti példányok egyikével.
El kellett volna mondani, hogy a V-fegyverek erejéhez képest milyen hatalmas erőt mozgósitottak az angolok az elháritásukra.

V-2-es adatai:
Maximális terhelhetőség:1000kg
Hatótávolság1000kg teherrel)300km
Maximális sebesség:5630km/h


Hajtómű
Meghajtásáról egy Walter Thiel tervezte, 27 tonna tolóerejű folyékony hajtóanyagú rakétahajtómű gondoskodott. Tüzelőanyaga etanol és víz keveréke volt, oxidálóanyakgént folyékony oxigént használtak. A hajtóanyagtartályokban 3800 kg tüzelőanyag és 4900 kg oxidálóanyag kapott helyet. Ezeket hidrogén-peroxiddal működő gázgenerátor által hajtott turbószivattyú juttatta a hajtóműbe. Az alkohol–víz keverék először a kettős falú fúvócsőbe jutott, ahol a tüzelőanyag egyrészt felmelegedett, másrészt hűtötte a fúvócsövet A tüzelőanyagot 1224 db fuvókán keresztül fecskendezték be az égéstérbe, ahol az oxigénnel keveredve 2500–2700 °C-on végbement az égés. A tüzelőanyag egy részét közvetlenül az égéstér falára fecskendezték, ahol az alkohol–víz keverék kellő mennyiségű oxidálóanyag hiányában csak elpárolgott, ez pedig az égéstér falát védő gázfilmet képezett. Az így el nem égett tüzelőanyag csak a fúvócsövet elhagyva, a levegőben gyulladt meg, ez okozta a V-2 jellegzetes, hosszú tűzcsóváját.

Irányítórendszer
A rakéta megfelelő pontosságú célbajuttatásához kezdetben giroszkópos, tehetetlenségi önirányítást alkalmaztak. A LEV–3 típusjelű irányítóberendezés két egymástól független (a függőleges, illetve vízszintes síkhoz rögzített egy-egy giroszkóppal ellátott) rendszerből állt. A rakéta irányítása gázsugár-kormányzással, a tolóerő-vektor változtatásával történt. A gázsugár eltérítését a fúvócső mögött, a stabilizátorszárnyak belső oldalán elhelyezett gázsugár-kormányok elforgatásával oldották meg. A repülési távolságot a hajtómű üzemidejével állították be. A felszállás után a hajtómű a hajtóanyag kifogyásáig legfeljebb 210 másodpercig működhetett, a hajtóművek megfelelő pillanatban való leállításáról egy analóg számítógép elektrolit alapú összegintegrátora gondoskodott. Késői változatánál már vezetősugaras irányítást is alkalmaztak, amikor rádióhullám-nyalábbal határozták meg a röppálya irányát. A hajtómű leállítását is rádióparancs vezérelte.

A kezdetleges irányítórendszer miatt a V-2 meglehetősen pontatlan fegyver volt. A találati hiba 17 km-es volt, azaz a maximális hatótávolságában 50%-os eséllyel találta el a célpont 17 kilométeres körzetét (napjaink ballisztikus rakétái harmincszor akkora távolságon 170-szer olyan pontossággal rendelkeznek).

A V-2 rakéta első harci bevetése 1944. szeptember 2-án volt, a 444-es Üteg küldte első rakétáját Angliára. A háború során összesen 3.172 dokumentált rakétaindítást végzett a német hadsereg főként belgiumi és angliai célokra, ám csak 1.100 érte el célját. Sok rakéta repülés közben felrobbant, vagy a tengerbe zuhant. Ezt a hibát a fegyver alkalmazásának végére sikerült kiküszöbölni a mérnököknek. Az utolsó két V-2-t 1945. március 27-én indították. A V-2 okozta robbanásokban 2.754 ember halt meg és további 6.523 súlyos sérültet kellett ápolni.

A V-2 fő célpontjai Antwerpen és London voltak. Főbb célpontok a háború alatt:

Belgium: 1664
Antwerp 1610 (≈ a teljes mennyiség 50%-a)
Liege 27
Hasselt 13
Tournai 9
Mons 3
Diest 2
Anglia: 1402
London 1358 (≈ a teljes mennyiség 40%-a)
Norwich/Ipswich 44
Franciaország: 76
Lille 25
Párizs 22
Tourcoing 19
Arras 6
Cambrai 4
Hollandia: 19
Maastricht 19
Németország: 11
Remagen 11
Bár a V-2 elsősorban a london elleni náci terrorbombázás egyik jelképe lett, elsősorban az antwerpeni kikötő ellen vetették be, amelyet súlyosan meg is rongált a német hadsereg, de csak lassítani tudta az Anglián át a kontinensre szállított amerikai hadianyag utánpótlást.

Terrorfegyverként a rengeteg civil áldozat miatt lett hírhedt, ami pontatlansága számlájára írható. A legtöbb feljegyzett áldozat egyetlen V-2 találat során 567 halott volt egy antwerpeni moziba való becsapódáskor.



hajtómű

Bocs!
Én csak ezekről olvastam.

Bocsika, hkk!
De a két emlitett fegyver körül csak a V-2 volt rakéta. A V-1-ről való irás előtt el kellett volna olvasni, hogy az egy szárnyas bomba volt, melyet pulzáló gázturbina hajtott meg. Jellegzetes búgó hanggal repül, kicsivel gyorsabban a korabeli vadászgépeknél.
Nem is egy V-1-est úgy hatástalanitottak az angol vadászpióták, hogy zuhanórepülésben felgyorsitott gépükkel utólérték és szárnyvéggel kibillentették a pályájáról. Ettől megbolondult a V-1 vezérlőműve és hamarabb lezuhant.
Két ilyen fegyverről azért illett volna legalább egy méreteket és bevetési adatokat tartalmazó hsz-t irni.
És legalább a pontos leirásukat ismerni kellene.
Egyébiránt kifelejtettél a német rakéta fegyverek körül olyan apróságokat, mint a huzalvezérelt és rádióirányitású légiharc rakéták, a légvédelmi rakátáik és a V-2 továbbfejlesztése, amely New York bombázására készült két fokozatú rakéta volt.
Nem mellékesen a V-1-esek nem csak Londora és Sél-Angliára hullottak. Antwerpent is támadták velük.

Elnézést hogy írta már valaki!
Bombák:
Rakétatudomány
A háború vége felé a német tudósok két újfajta rakétát találtak fel,mellyel Londont és Dél-Angliát vették célba:a V-1-et és a V-2-t.(A V-betű a "Vergeltungdwaffe"szóból ered,melynek jelentése:" a megtorlás fegyvere.)A V-1 pilóta nélküli rakéta volt,mely robbanófejet szállított és a repülőgépekhez hasonlóan szállt.Sugárhajtőmű hajtotta,mely a cél felett leállt,a rakéta pedig a földbe csapódott.A V-1 elég lassan repült ahhoz,hogy a vadászgépek lelőhessék.
Még halálossab
A V-2 is robbanófejet hordozott-de a V-1-nél lényegesebben veszélyesebb volt.Rakétahajtőműve magasan az atmoszférába röpítette,s onnan nagy sebességel csapódott a földbe.A V-2 a hangnál is gyorsabban repült ,vagyis mire bárki meghallotta volna a közeledtét,már fel is robbant.Londonra 1115 ilyen rakétát lőttek ki, 2754 ember halálát,s több mint kétszer ennyi sérülést okozva.

Szerintem meg biztosan nem fog kiderülni. sok olyan politikai disznóság történt és történik, amiről nem jó, ha tudnak az emberek.
Arról nagy hangon beszélnek a dok.filmekben, hogy a Vöröhadsereg látótávolságra volt Varsótól a felkelés idején, de nem segitett a felkelőknek. De arról már hallgatnak,h ogy Churchill kikötötte, hogy ha az oroszok felszabaditják Varsót, akkor az általa megnevezett emigráns kormánynak kell hatalomra kerülnie. Kicsit fura diktátum, amikor egyetlen repülőre való utánpótlást sem tudott/akart küldeni a felkelőknek.
De ugyanilyen elhallgatott ügy, hogy Teheránban Roosewelt Churchill-lel szemben Sztálin oldalára állt. Mondott a konferencia végén valami homályos megjegyzést, hogy ezt meg kellett tennie, mert "sokkal tartozik Sztálinnak". Állitólag az oroszok titkosszolgálata egy német merényletet deritett fel, és hiúsitott meg, ami a három nagy vezér életét veszélyeztette volna.
Hogy ez igaz-e? Nem voltam ott. Csak olvastam róla.