Sajnos ez még csak új dolognak sem mondható.
Nagyon jól jellemzi a front-katonák viselkedését Robert Merle a Francia história c. regényében. Nem tudom szó szerint idézni, de valahogy így hangzik:
A katonák, akik emberi életeket oltottak ki, olthatatlan vágyat éreznek új életek létrehozására.

Az egyik említett esetnél annyira gyors volt a büntetés, hogy a megerőszakolt fiatalasszony kiválasztotta a "bűnöst", és a szeme láttára lőtték le a katonát.
A másik esetben az apám látta a nyomát. Két katona bánt el egy lánnyal, és amikor a lány (az anyja kíséretében) kiválasztotta a támadóit, a parancsnok felhívta az irodájába egy teára. Közben lőtték le a két katonát.
A gázoló sofőr pedig édesanyám két közeli ismerősét gázolta halálra. Szerencsétlenek éppen a házassági papírjaikat intézték Szegeden, amikor a baleset történ.

Csak Szegeden két konkrét esetről tudok, amikor tárgyalás nélkül, azonnal halállal büntették az erőszakot.
A harmadik esetben egy motoron utazó fiatal pár elgázolásáért (mind a ketten belehaltak) végezték ki az orosz sofőrt.

De tegyünk különbséget a front-katonák és a megszálló alakulatok között!
Egy front-katonát mivel lehet büntetni, amikor azt sem tudni, hogy öt perc múlva él-e?
És nem csak az oroszoknak volt szokása az erőszak.
Tudok olyan esetről, amikor a magyar tiszt úr erőszakolta meg egy magyar front-katona állapotos feleségét. Méghozzá Magyarország közepén.

A nagy szökés

Mihail Petrovics Gyevjatyajev (1917-2002) története

Ezúttal egy olyan szökés történetét osztanám meg veletek, ami egy hollywoodi forgatókönyvíró agyszüleménye is lehetne. De nem az. Minden részletét az élet „írta”, bármilyen hihetetlen legyen is.
Történetem főhőse Mihail Petrovics Gyevjatyajev, aki 1917. július 8-án született. 1932-től a kazanyi vízi szállítási középiskolában tanult, de szabadidejében sportrepüléssel kezdett foglalkozni. Ezt olyan jól művelte, hogy a helyi Komszomol beíratta az orenburgi repülőiskolára, amit 1940-re végzett el.
Gyevjatyajev a Nagy Honvédő Háború első napjától a fronton harcolt. Első légi győzelmét 1941. június 24-én aratta, egy Ju-87-es „Stuka” lelövésével. Szeptember 23-án súlyosan megsebesült, majd repülős pályafutását Alekszander Pokriskin egységében folytatta. 180 bevetésben vett részt, 9 ellenséges repülőgépet lőtt le.
A hihetetlen szökéshez vezető története azonban csak 1944. július 13-án kezdődött, amikor is a német légvédelem Lvov fölött lelőtte gépét. A sikertelen vallatások után a pilóta előbb a lódzi, majd a königsbergi fogolytáborba került. Itt a társaival alagutat kezdtek ásni, amit azonban a német őrök felfedeztek. Büntetésül Gyevjatyajevet a sachsenhauseni megsemmisítő táborba akarták átszállítani. Hatalmas szerencséje volt, a tábor borbélya ugyanis kicserélte a papírjait a nem sokkal korábban az őrök által lelőtt, kényszermunkára ítélt Grigorij Nyikityenko tanár papírjaival.
Ezekkel az iratokkal került Gyevjatyajev 1944. októberének végén Usedom szigetére, a karlshageni munkatáborba 1500 másik rabbal együtt. Hamar rájöttek, hogy a titkos telepet csakis a krematórium kéményén át hagyhatják el, ezért ismét szökést kezdtek tervezni. A szigeten azonban nem lehetett alagutat ásni, nem lehetett elmenekülni az erdőbe. Csak repülővel próbálhattak megszökni.
A szökést tervező foglyoknak hamarosan feltűnt a rakéták tesztelésére használt Heinkel He-111-es bombázó, mely mindig feltankolva várakozott a kifutópálya szélén. Alaposan megszervezték, hogy ki veszi el a kerekek elől a fékező bakokat, ki oldja a szárnyak rögzítését. Csak egy valami hiányzott még. A pilóta! Gyevjatyajev ugyan pilóta volt, de addig csak orosz gyártmányú vadászgépekkel repült! Egy orosz vadászgép és egy kétmotoros, német bombázó azonban nagyon nem esik egy kategóriába.
Gyevjatyajev egyik társa összegyűjtötte, és oroszra fordította a német repülők műszereinek feliratait. Maga Gyevjatyajev a munkája közben arra is módot talált, hogy néhányszor bejusson a bombázó pilótafülkéjébe, és a helyszínen tanulmányozza a műszerek elrendezését. Egy alkalommal különösen nagy szerencse érte. Egy német pilóta (észrevéve az őt bámuló ostoba ruszkit) látványosan, széles mozdulatokkal készült fel a felszállásra, hogy felsőbbrendűségét fitogtassa.
De nem minden német volt ilyen. A Gyevjatyajev csoportjára felügyelő egyik őr annyira emberségesen bánt a foglyokkal, hogy felajánlották neki, szökjön velük a Szovjetunióba. A családját féltő őr ezt ugyan visszautasította, de nem árulta el a foglyok terveit!
1945. február 8-án végre eljött az idő a cselekvésre! Ivan Krivogonov egy ütéssel bezúzta az éppen akkor rájuk vigyázó brutálisabb őr fejét, majd annak kabátjában a bombázóhoz kísérte fogolytársait. A tíz szökevény elfoglalta helyét a He-111-esben és Gyevjatyajev azonnal megnyomta az indítógombot. De nem történt semmi! A második sikertelen kísérlet után az akkumulátorok bekötését akarták ellenőrizni, amikor kiderült, hogy a bombázóban ezúttal nincsenek akkumulátorok!
Kiszálltak a gépből, a tárolóhelyről akkumulátorokat hoztak, melyekkel végre sikerült beindítani a bombázó motorjait. Már elkezdték a gyorsítást a felszálláshoz, amikor a repülőtér személyzete érkező repülőket jelzett! És ha ez még nem lenne elég galiba, Gyevjatyajev döbbenten tapasztalja, hogy képtelen elemelni a betonról a nehéz gépet! A bombázóknak ugyanis a korabeli vadászgépekkel ellentétben trimmerei is voltak, melyeket „felszálló” állásba kellett volna kapcsolni. Már nem volt idő a kapcsolókat keresgélni. Gyevjatyajev nagy nehezen lefékezte a kifutópálya vége előtt a Heinkelt, majd ismét gyorsítva visszafelé indult vele. Egyik társa segítségével, puszta izomerővel sikerült annyira kitéríteniük a magassági kormányokat, hogy a bombázó végre a levegőbe emelkedett.
Hatalmas szerencséje volt a szökevényeknek, hogy a németek egy darabig egyáltalán nem értették, mi történik. Nem csoda, hiszen az őrök csak Grigorij Nyikityenko tanárt ismerték, foalmuk sem volt arról, hogy a foglyok között van egy pilóta is! Biztos ami biztos alapon azért a bombázó után küldtek egy Focke-Wulf FW-190-es vadászrepülőt, ami elől a szökevényeknek egy felhőben sikerült megszökniük.
A tenger felett nagy izgalommal repültek el egy konvoj felett, amit Messerschmitt vadászok biztosítottak. Szerencsére a német repülők nem törődtek a magányos „német” bombázóval. De annál jobban felfigyeltek rájuk az orosz légvédelmi tüzérek, amikor végre elérték a frontvonalat.
Az eltalált Heinkellel Gyevjatyajevnek még egy rázós kényszerleszállást is végig kellett csinálnia, hogy társait élve hazajuttathassa. De ez is sikerült, és a géphez rohanó orosz katonák döbbenten nézhették a német bombázóból előmászó 10 lesoványodott foglyot.

Íme a tíz szökevény neve:
Mihail Gyevjatyajev
Ivan Krivonogov
Vlagyimir Szokolov
Vlagyimir Nemcsenko
Fjodor Adamov
Ivan Olejnyik
Mihail Jemetsz
Pjotr Kutergin
Nyikolaj Urbanovics
Dmitrij Szerdzsukov


De az élet (főleg a II. világháború idején) nagyon más, mint egy hollywoodi sikerfilm. Az NKVD nem hitte el, hogy a szökevények német segítség nélkül ellophatták a bombázót és megszökhettek vele. Ezért Gyevjatyajevet és társait, mint német kémeket, büntető alakulatokhoz osztották be.
Szokolov az Oderán való átkelésnél esett el.
Kutergin, Szerdzsukov és Nemcsenko egészen Berlinig jutottak.
Urbanovics ismeretlen helyen esett el.
Olejnyik a távol-keleten, a japánok elleni harcban vesztette életét.

A háború végét Gyevjatyajev, Krivogonov és Jemetsz órházban élték meg. Ekkor letartóztatták őket és egészen 1953-ig, Sztálin haláláig a Gulagra kerültek.
Gyevjatyajevet 1957-ben tisztázták az árulás vádja alól, amikor is személyesen Szergej Koroljov, a szovjet űrkutatási program vezetője vette védelmébe a tíz szökevényt, mondván, hogy az általuk megszerzett információk is segítették a szovjet űrkutatás fejlődését.
Így Gyevjatyajev 1957. augusztus 15-én mégis megkaphatta a Szovjetunió Hőse kitöntetést.
Később Kazany, Wolgast és Zinnowitz díszpolgárává választották, több könyv és újságcikk foglalkozott csodálatos szökésükkel.
Gyevjatyajev ezek után visszatért civil foglalkozásához, és a folyami flotta kapitánya lett, majd ő irányíthatta az első orosz légpárnás hajók próbaútjait.
Usedom szigetére csak egyszer tért vissza, 1968-ban, amikor családjával néhány hetet töltött a szigeten felépített üdülők egyikében.
Kazanyban halt meg, 2002-ben.

Igen, KillerT!
Sztálinnak csaknem sikerült már a háború előtt vert helyzetbe hoznia országát a megfelelő katonatisztek és egyéb vezetők szinte teljes kiirtásával. De valahogy azért szerencséje is lett, mert a II. világháború azért az orosz főtisztek közül is kitermelte a szükséges tethetségeket.
De az oroszoknak technikai téren is sikerült valahogyan a magas műszaki színvonal helyett a használhatóságot eltalálniuk.
A híres dobtáras PPS 1941 M géppisztolyuk olyan vacaknak tűnt (az apámtól tudom ), hogy csodálkoztak rajta, hogy azzal még lőni is lehet.
Ennek ellenére az oroszok voltak azok, akik elsőként tömegesen szerelték fel a katonáikat géppisztolyokkal. Persze ez sem a modernizálás jele volt. Egy géppisztoly elkészítéséhez sokkal kevesebb precíziós munka szükséges, mint egy puskáéhoz. Hogy ezzel az idő megtakarítással még szerencséjük is lett, az "malac".
De viszont, amit kevesebbet emlegetnek, a németek a zsákmányolt orosz ágyúk igen nagy részét felhasználták Európa más hadszínterein. Ugyanis legalább olyan jók (egyesek szerint jobbak is) voltak a paramétereik, a hatékonyságuk, mint a német lövegeké.

Azt is olyan könnyedén leírják sokan, hogy az angoloknak köszönhető a szovjet sugárhajtású repülés. Egy bonyolult gázturbina lemásolásához viszont a létrehozó iparhoz hasonló fejlettségű iparra van szükség.
Ezt igazolja, hogy a kínaiak milyen sokáig nem tudták lemásolni a kezükbe került MiG-21-eseket! Elég hosszű ideig csak a MiG-19 koppincsait gyártották és fejlesztették.
Bezzeg, amikor az amcsik kipróbálták Koreában a dezertált pilóta által szállított MiG-15-öst (amibe az oroszok a lekoppintott angol turbina "leszármazottait" építették), azt mondták rá, hogy olyan érzés repülni vele, mint egy sportkocsit vezetni.

Mondjuk megoldotta ő magának a háború előtt több hullámban, hogy az a bizonyos megfelelő vezetés ne létezzen...

A finnek ellen is mit összeszenvedtek. Pedig nem mondhatnám, hogy az SZU-nak a világ egyik legjobb hadseregével kellett szembenéznie.

Az orosz "háborús technológia" meg érdekes. Nagyapám mondta, hogy nekik a háború alatt zsákmányolt orosz fegyvereket adtak. Na ezek lötyögtek mindenütt, de mégis pontosan lehetett velük lőni. Zárójelben jegyzem meg, hogy nagy szerencséje volt, hogy kihúzták a felettesek segítségével, hogy ne nyilvánítsák őket kiképzettnek a háború végéig.

Igen, ez a tényező elkerülte figyelmemet. Sztálin szóvá is tette, hogy míg nyugaton a németek szinte nulla harc mellett feladnak egy várost, addig keleten egy vasútállomásért is ádáz harcot kell folytatni.

Nem szorosan ide kapcsolódik, de Kurt Student volt, aki felajánlott a kapituláció után, hogyha adnak neki egy ezredet, beszáll a japánok elleni harcba?

Ndk-turmixgép!
Egyrészt keleten hatalmas nyílt területeken kellett harcolni a németeknek, nyugaton pedig védelmi vonalak és természeti akadályok segítették őket.
Másrészt a háború vége felé nem csak nálunk terjedt el az a nézet, hogy a nyugati hatalmak értékelni fogják a kommunisták elleni harcunkat és lehetőséget biztosítanak egy különbékére, esetleg még segítenek is egy Szovjetunió elleni háborúban.

Az oroszok ennek a nagyobb német erőnek megfelelően brutális veszteségeket is szenvedtek.

De a nyugatiak sem voltak olyan hólelkűek, ahogyan azt sokan hiszik és próbálják ma beállítani.
Csak gondolj a varsói felkelésre! Az oroszok ott álltak szinte kőhajításnyira és felmenthették volna a város védőit. Csakhogy Churchill kijelentette, hogy csakis az Angliában lévő lengyel emigráns kormányt hajlandó elismerni. Erre az oroszok megálltak és hagytak időt az angoloknak, hogy segíthessenek lengyel szövetségeseiknek a harcban.
Térképen megnézheted, hogy mekkora ostobaság volt ez az egész!

De volt egy olyan apróság is, amire egy közös, orosz-amerikai dok.film hívta fel a figyelmemet. Amikor az Ardennekben a németek ellentámadásba mentek át és megszorongatták a nyugati szövetségeseket, azok az oroszoktól kértek segítséget.
Hogy mi volt a segítség? A Vörös Hadsereg pihenő helyett menetből átkelt a soron következő folyón! Védelemben levő ellenséggel szemben az ilyen átkelés irtóztató véráldozattal jár.

Bocsi, Dantes!
Én felmérem és tudom, hogy miért tartott az amcsiknak 3,5 évig a csendes-óceáni háború, ahogyan azt is tudom, hogy miért tartott az oroszoknak közel négy évig az európai.
A kérdéssel csak a_mano kérdésére akartam tromfolni.
Már a kérdése feltevéséből látszik, hogy nincsen tisztában egy sor dologgal. Európában a szövetségesek egészen 1946-ig tervezték a hadműveleteket. A Vörös Hadseregnek Berlintől elég messze keletre kellett volna találkoznia a nyugati szövetségeseivel.
Az amerikaiak a mai napig esküsznek az olasz Douhet tábornok stratégiai bombázásról vallott elveire. Az oroszok meg a közvetlen harcot részesítették előnyben.
És amint tegnap is írtam, még a normandiai partraszállás után is a német haderő 80%-a harcolt az oroszok ellen, és csak a 20%-a a többi fronton. Elég beszédes számok!

szerk.: véleményem szerint a németek szárazföldön megverték volna az angolokat. Nem olyan könnyen, mint a franciákat, de legyűrték volna a briteket is.
Csakhogy a korabeli német hadseregnek egyszerűen nem létezett olyan szállító és partraszállító kapacitása, ami lehetővé tett volna egy sikeres angliai partraszállást. Vagyis egyszerűen lázálom volt az egész Seelöwe hadművelet.
Ebben a kudarcban nem az angolok iránti "tisztelet" játszotta a főszerepet. Elég megnézni, hogy milyen szedett-vedett "flottát" gyűjtöttek a németek a partraszálláshoz!
Lapos fenekű kis bárkákat. És mivel támogatták volna a tengerről a partraszálló erőiket? Azokkal a rombolókkal, melyek Norvégiában is elég gyatrán szerepeltek? A repülőkkel, melyek az angliai csata során elég meggyőzően bizonyították, hogy a komoly légiharchoz túl messze van nekik a szigetország?

Gondolom, a II. világháborúnak arról az apócska, elhanyagolható mozzanatáról, hogy az orosz gyárak mintegy 90%-át el kellett költöztetni, még nem hallottál. Apró, picike dolog. Pár száz kilométerrel keletebbre költöztetni a gyárakat, ott beüzemelni és ismét beindítani a termelést. Mellékesen odaszállítani a nyersanyagokat egy iparilag korábban teljesen fejletlen területre az már csak nyári vakáció lehetett.
Főleg olyankor, amikor a férfi munkások zöme éppen háborúban volt.
A háború végére csak a Szovjetunió 20'000'000 embert veszített a frontokon, és a német megtorlások során. És másik 20'000'000 orosz volt fegyverben.
Mindenre azt írod, hogy ismered, tudsz róla, de nem akarsz logikusan belegondolni a dolgok mélyébe.

De ha akarod, visszafordítom neked a kérdést!
1941. december 07-én támadták meg a japánok Pearl Harbort. Az USA egyetlen hadiüzemét sem kellett elköltöztetni. Az USA az összes szövetségesét segítette hadianyagokkal.
Akkor miért tartott nekik 1945 augusztusáig, három és fél évnél tovább a japán haderő felmorzsolása?
Holott Yamamoto a támadás megkezdése előtt mindössze fél évig (hat hónapig, vagyis 1942. nyaráig) tartotta elérhetőnek a japán sikereket az USA-val szemben.

A te logikád szerint az amerikaiak nyilván arra vártak, hogy az oroszok győzzenek Európában és átdobják a csapataikat Mandzsúriába.
Hiszen csak a Vörös Hadsereg keleti támadása után dobták le a két atombombát.

Nagy különbség köztünk, hogy én (bár harckocsizó voltam magam is) csak tudok egy keveset a II. világháborús tankokról, te viszont ismered őket.
Ennek ellenére láthatólag fogalmad sem volt arról a J. Walter Christie-ről, aki az egyik szabadalmát az oroszoknak adta el, a másikat az angoloknak. Ennek a szabadalomnak köszönhette új futóművét a brit Cruiser Mark IV. és a létét a Crusader.

A történelemmel nem vagdalkozni kell és megsértődni, ha valami nem úgy volt, ahogyan te gondolod.
Én leírtam neked a forrásaimat. Te mely forrásokkal igazolod az állításaidat?
Tegnap azt írtad, nem akarsz flame-elni. Ennek ellenére érvek helyett olyan szavakat adsz kötözködve a számba, amiket én nem írtam-mondtam.
Én nem írtam, hogy az oroszoknak "hihetetlenül fejlett technikájuk" volt. Egyedül azt írtam, hogy a T-34 a megjelenése pillanatában minden német tankot felülmúlt és megfelelő vezetéssel meg is állíthatta volna a német támadást. Ha valóban ismered a német tankok adatait és összeveted a T-34-esével, akkor tudnod kellene, hogy miről beszélek.
De azt is leírtam, hogy megfelelő összevonás helyett 2-3-ával szétosztották őket a frontvonal teljes hosszában. Vagyis rosszul alkalmazták őket.
A legszebb az a dologban, hogy ugyanez volt a helyzet a franciaországi hadjárat során. A német tankok többsége nem érte el a francia és angol harckocsik színvonalát. Megfelelő vezetés esetén az angol-francia erők már ott és akkor véget vethettek volna Hitler álmainak.

ehh... írtam egy szép hosszú posztot, de inkább kitöröltem, főleg mivel az eredeti gondolattól már igen messzire kerültünk...
csak egy apró gondolat és költői kérdés a (számomra) végére: ha az oroszok (akik számbeli és nyersanyag fölényben voltak) nem voltak fejetlenek és még hihetetlenül fejlett technikájuk is volt, ugyan miért húzták el a háborút még több mint három évig, és miért csatlakoztak a nyugati szövetségesekhez? gondolom mert sztálin nem akarta elfoglalni egész európát...

Én megértelek téged, csak te nem akarsz tudomásul venni bizonyos tényeket, melyek nem illenek bele a "fejletlen, ostoba oroszok" verzióba.
Például melyik rendszeresített amerikai tankról másolták az oroszok a T-34-est?
Egyikről sem!
Amint azt a korábban említett sorozatomban leírtam, volt egy zseniális harckocsi tervező mérnök az USA-ban, J. Walter Christie, akinek a különleges harckocsijai nem kellettek az amerikaiaknak.
Ezeknek a tankoknak a jellegzetessége az egyedileg felfüggesztett, önálló rugózású futómű volt, valamint az a rendszer, hogy lánctalpon és keréken egyaránt tudtak közlekedni.
Ezt a szabadalmat vásárolták meg az oroszok, kialakították belőle a saját BT-sorozatukat, mely ténylegesen közlekedhetett keréken és lánctalpon is.
Maga a T-34 már nem Christie szabadalmára épült, hanem annak a tapasztalatok alapján való orosz tovább fejlesztésére.

Érdekes téma a Buffalo repülők világháború előtti volta! Mikor is tört ki a II. világháború? Netán 1939. szeptember 1-én, amikor Németország megtámadta Lengyelországot?
Mert a Buffalo-kat 1939-ben rendszeresítették az USA-ban is, és az amerikai kormány 1939. novembere után döntött a gépek eladásáról, az első Buffalo-t 1940. februárban vette át Jorma Karhunen hadnagy.

Eszemben sincsen flame-elni. Amiket eddig leírtam, azok tények. Sajnálatosak, de tények.
A forrásaim: Bombay-Gyarmati-Turcsányi: Harcocsik 1916-tól napjainkig.
Valamint éppen a 2009. februári Aranysasban van a finnek által repült Brewster Buffalok története.

Látom Ti aztán megjártátok a világháborút, hogy ennyire pontosan tudjátok mi, mikor,hol, hogyan, ki által történt...
Ilyeneken kár vitatkozni szerintem de ti tudjátok.

1. hitler békét akart az angolokkal. az angolok rábólinthattak volna. nem tették.
2. egy árva szóval nem mondtam, h a t34 ócska lenne. épp az ellenkezőjét mondtam. a t34 a vh legjobb tankja volt, ha a gyárthatóságot is figyelembe vesszük. (és igaz, h a panthert róla másolták, de őt meg az amcsi tankokról)
3. rommel vitathatatlanul zseni volt. és nem a legendákról beszélek. tény h technikai és számbeli fölényben lévő ellenfél ellen ért el komoly győzelmeket.
4. a ruszkik nem tudtak fizetni. a finnek buffaloi pedig még a vh előttről származtak, és az a szvasztika nem az a szvasztika volt, a finnek már korábban használták.

és végül innentől kezdve ezt lezártnak tekintem, mert egyrészt úgy érzem nem akarsz megérteni engem, nem akarod észrevenni azt sem amikor egyetértek Veled, nemhogy esetleg esélyt adni a gondolataimnak. másrészt meg nem szeretem ha hülyének néznek, főleg egy olyan témában, amihez értek, és félek még két poszt és flémbe fullad ez az egész.

Maradok tisztelettel: a Manó

Szerinted az angolok tehettek mást, mint elismerték (hallgatólagosan ugyan, de tenni ellene semmit sem tudtak), hogy Európa a németeké?
A T-34-esek első bevetései valójában sokkolták a német hadvezetést, és valószínűleg Rommel is odaveszett volna minden stratégiai zsenijével együtt, ha szembekerül egy támadó rajjal. Ugyanis az volt a menetrend, hogy a T-34-esek rátörtek a német harckocsikra és egyéb járművekre és amíg ki nem fogytak a lőszerükből, addig mindent kilőttek, ami eléjük került.
Ugyanakkor a németek megszokott 37-40 mm-es páncéltörő lövege semmit sem tudott kezdeni a T-34-es páncélzatával, ahogyan a német tankok sem vehették fel vele a versenyt sem mozgékonyságban, sem tűzerőben, sem védettségben.
Éppen ez a sokk okozta, hogy Hitler feloldotta a fejlesztésekre elrendelt moratóriumát. Pedig 1941-ben parancsba adta, hogy minden olyan fejlesztést le kell állítani, mely nem készül el fél éven belül, hiszen addigra végetér a háború.

Azért érdekes, hogy a németek éppen egy fejletlen, ócska orosz tankról koppintották le a saját legjobb tankjukat, a Panthert! Mert bármilyen híres volt is a Tigris, elképesztően kevés készült belőle és még a háború előtti tervek alapján gyártották le. Ezzel szemben a Panther egy igazán korszerű jószág lett, amelybe a világon elsőként szereltek a háború végén éjjellátó készüléket.

Mielőtt azzal a legendával jössz, hogy Rommel a 88 mm-es lévédelmi ágyúkat alkalmazta páncéltörőnek a létszámfölényben lévő angol tankok ellen, nem árt tudni, hogy ezt a manővert nem Rommel találta ki. A franciaországi hadjárat alatt alkalmazták először a német tankok ágyúi számára akkor kilőhetetlen angol tankok ellen.

Az amerikaiak mindenkinek segítettek, aki fizetni tudott nekik. Szállítottak repülőgépeket a franciáknak, angoloknak, belgáknak, még a finneknek is, ahol az amerikai F2A Brewster Buffalo horogkeresztes jelzéssel repült.

blarskin:
ismerem a 2vh-s tankokat a németek előnye nem a tankok minősége vagy mennyisége volt, hanem az alkalmazott taktika. meg mondjuk, h képesek voltak kapcsolatot tartani a többiekkel. a nyugati hatalmaknál általános volt a rádió alkalmazása, a háború legelejétől kezdve.
az angolok pedig megtehették volna, h azt mondják a németeknek, ok tietek európa unk bele, ahogy azt churchillig sokan szerették is volna. tény h közvetlenül nem tudtak segíteni sokáig, de szerinted az usa küldött volna a ruszkiknak p39eseket (amivel pl Pokriskin is repült) p40eseket, p51eseket, bostonokat, rádiókat? nem hiszem... a fejetlen, technológiailag fejletlen vörös hadsereg bizony sokkal kellemetlenebb helyzetbe is kerülhetett volna...

(meg az is egy érdekes gondolat, h pl rommel mit művelt volna a keleti fronton, akinek ugye lételeme volt a technikailag fejlettebb, túlerőben lévő ellenfél szétrugdosása)

Auchen!
Nem kevered te egy egészen kicsit a szezont a fazonnal, Gizikét a gőzekével, kedves nőt a nedves kővel?
Olyan lazán mosod egymásba az eseményeket, mintha még életedben sem tanulták volna történelmet!

Az első orosz sugárhajtású repülőgépek bizony-bizony a német gázturbinák koppincs másolataival és tovább fejlesztéseivel repültek, de csak a háború után! Ezek voltak a Jak-15, MiG-9, Jak-17.
Amiről te beszéltél az még egy kicsinnyel később zajlott, amikor a brit kormány eladott a Szovjetuniónak tizenvalahány Rolls-Royce "Nene" gázturbinát, amit az oroszok lemásoltak és beépítettek a korántsem első MiG-15-ösükbe.

a_mano!
Neked is tanácsolom, hogy olvasd el a kor tankjait bemutató írásaimat! A II. világháború elején (mily meglepő!) még a repülőgépekben sem volt mindegyikben rádiókészülék! A magyar légierő vadászainál csak a három egységből álló rajok parancsnoki gépébe szereltek rádiót.
A tankoknál is ugyanez volt a helyzet. Általában a rajparancsnoki kocsikban volt csak rádió.
Ezt az "apró" hibát viszont a T-34-eseknél egy hosszú csövű, nagy átütő erejű, 76 mm-es löveg ellensúlyozta. Akkor, amikor a németek még a Pz-IV-esbe is csak rövid csövű, 75 mm-est építettek be, de azokból meg alig volt néhány, és a páncélvédelmük meg sem közelítette a T-34-esét.

Az angolok nagy kitartásához kellett egy kevés segítség az USA-tól.
Csak rombolókat, repülőgépeket, tankokat, élelmiszert, hadianyagot kaptak. Vagyis nem annyira ők segítettek a háború elején másokat, mint inkább őket is segítették.

az usa magát kergette bele a háborúba, olajembargó a japánok ellen ami terjeszkedésre kényszerítette a Japánokat terjeszkedés+Amerika a szomszéd=Pearl Harbor és bingó,

szek: bocsánat tévedni emberi dolog, elkevertem az agyamat

Auchen!
Kicsit többet olvass utána, mielőtt kijelentesz valamit!
A II. világháború elején a francia tankok jelentős része felülmúlta a német tankokat. Még az angol tankok is sok tekintetben jobbak voltak a Franciaországban bevetett német panzerek nagyon nagy többségénél! Ha van türelmed, akkor a harcjárművek topikban megtalálhatod a tavaly félbemaradt sorozatomat, amelyben bemutattam őket.

Az első igazi tengeralattjáró az amerikai Nautílus volt, melyet atomreaktorral építettek.
A német U-XXI. osztály lényegében csak áramvonalasabb és nagyobb volt a korábbi német u-bootoknál. A működési elve azonban ugyanaz volt. Diesel motor hajtotta a felszínen, közben feltöltötte az akkumulátorait. Az U-XXI. "nagy találmánya" a légperiszkóp volt, amivel néhány méteres mélységben maradhatott a hajó a diesel motorok járatása közben. Csak olvass utána, hogy a német hajóparancsnokok mennyire nem szerették ezt a rendszert, ugyanis ilyenkor az egyetlen felderítési forrásuk a "fülelő rendszer", vagyis passzív hangradar volt. Azt viszont teljesen megsüketítette a motorok dübörgése.

azért egy pár dolgot nem szabad elfelejteni:
1. igaz h front nem volt nyugaton, (csak afrikában) de ellenfél igen. és az is fogja az erőket.
2. az angolok komoly technológiai segítséget adtak közvetve és közvetlenül egyaránt a szovjeteknek.
3. ha az angolok nem tartanak ki az usa nem tud beszállni a nyugati fronton (valszeg nem is akar...)

az igaz, h az oroszok nélkül elsöpörték volna az angolokat, de a ruszkik sem értek volna sokat a nyugati segítség nélkül... (jó tank a t34, de hogy ki kell állni a tetejére zászlójeleket adni, mert nem tudnak elég rádiót gyártani az bizony kellemetlen)

a franciáknak volt a kor nagy hadserege (nagyobb mint a wermacht) csak ott volt az elmaradott gondolkodás: a páncélosokat a gyalogság támogatására használta amiért elég korlátozottak volt a mozgási lehetőségek, míg a német vezérkar használta a villámháborrút ahol a ppáncélosok saját iramban haladtak a légierő támogatásában, tankjaikban a személyzet két fő volt ami elég kevés ezért sok hárúlt rájuk ( akkor egy panzer 3-as legénysége 4 fő volt ) nem beszélve a gyenge mobilitásról és páncélzatról, a tankok elmaradottsága annak tudható be, hogy a franciák minden pénzt a maginot vonalba fektettek amit a németek játszi könnyedséggel megkerültek az ardenneken, érdekes tény még, hogy nem volt francia géppisztoly vagy géppuska a második világháború utánig, atlanti csatáról meg annyit, hogy nemcsak ott folyta hanem az indiai-óceánon is, a német ''kalózhajók'' járták a tengert és fosztottak ki kereskedelmi hajókat, 1943-ig nem tudtak a szövetségesek több hajót építeni mint amennyit elvesztettek, Atlanti csatában nem volt tengerallattjáró mível a német búvárhajók nem voltak tengeralattjárók az első tengeralattjáró az u-boot XXI-es osztály volt amit nem tudott egy britt vagy amerikai radar vagy szonár, elektromos hajtású volt és több hétig képes volt víz alatt lenni, levegőért se kellett feljönnie, ez tekinthető az első tenger alattjárónak


szerk: igen a t-34 első igazi német ellenfele a tigris I volt, másik érdem az angoloknak,hogy onnan indult a D-nap, SSztálin terevzte, hogy lerohanja Európát de Hitler megelőzte, azért elgondolkodtató arány az, hogy 27 millió szovjet katonából 11 millió halt meg a világégés alatt, ebbe benne van a téli háború (orosz-finn háború) során elvesztett ember is (4 millió)

Azért ne misztifikáljuk már az angolokat!
1941. telén, amikor Moszkva alatt az oroszok megállították a német hadsereget, akkor egész Európában az volt az egyetlen létező front!
Addigra végetért az angliai csata is, ami csak a levegőben zajlott.
Akkor hogyan is erőszakolhatták volna ki a békét? Kamcsatka egy kicsit még messzebb esik Moszkvától. Az orosz gyárakat 1941 végére az Uralon túlra költöztették, ahol a németek semmiképpen sem érhették el őket.

Az angolok egyetlen érdeme annyi volt, hogy kitartottak és adtak egy helyet az európai emigránsoknak, ahol otthonra találhattak és szervezkedhettek a németek ellen.
Ha az orosz hadsereg nem köti le a németek erejét, akkor Angliával is ugyanúgy elbántak volna Hitler csapatai, mint egész Európával.

Mondok én neked egy érdekességet, amiről ezek szerint nem tudsz.
Ha Sztálin nem olyan lökött, már 1941. nyarán szétverhették volna a teljes német hadsereget. Száznál több T-34-es volt a Vöröshadsereg birtokában a német támadás kezdetekor és egyetlen német tank sem volt igazán ellenfele a T-34-eseknek. Ha valaki a sok T-34-est egyetlen csapásmérő erőbe szervezi, és nekitámad a németeknek, akkor az egész támadás elakadt volna.
Csak éppen az oroszok 2-3-asával szétszórták a teljes frontvonalon az új tankjaikat.