Adam0205!
Én azt mondom, hogy először is tegyünk különbséget a hívők, valamint az egyház és papjai között.
A hívők valamilyen formában hiszen Istenben.
Az egyház viszont egy jól felépített hierarchián alapuló hatalmi szervezet.
Nem a hívők, hanem az egyház küldte máglyára a másként gondolkodókat! Pontosabban az egyház egyik direkt erre a célra létrehozott szervezete.

A hívőket persze lehet fanatizálni. Elég az öngyilkos iszlámista merénylőkre gondolni. De a fanatizálást már egy hatalmi szervezet terveli ki és hajtja végre, mely valójában ürügyül használja a hitet saját hatalmának kiterjesztésére, megszilárdítására.

szerk.: Dantes!
A középkorban nem az uralkodó osztály tartotta sötétségben az embereket! Hiszen az uralkodó nemesek többsége éppolyan tudatlan volt, mint a jobbágyai.
Még tovább menve, a papok műveltsége is csak bizonyos, általuk meghatározott dolgokra korlátozódott.
Vagyis a középkori emberiség ezen az alapon önmagát tartotta sötétségben és butaságban.

Erre egy jó példa annak az arab vezérnek a kijelentése, aki a legenda szerint felgyújtotta az ókori világ szinte teljes tudását magába foglaló könyvtárak Alexandriában.
"Vagy az van benne, ami a Koránban, és akkor felesleges, vagy nem az van benne, és akkor káros!"

Sajnos lemaradtam az off topikos zene vitáról
Csak most csipegetem az infókat a hozzászólásokból Bár jobb is, hogy inkább a barátnőmmel voltam, mert lett volna káromkodás

Besz@rok! Ez a Cifrakáromkodás-generátor nagyon tetszik!

A vallással kapcsolatos vitával szerintem le kellene állni srácok, mielőtt egyáltalán elindítanánk!
Én ateista vagyok, de tisztelem mások hitét, amíg ők is tisztelik az enyémet.
Ha valaki hisz Istenben, az az ő szerencséje! És ebben egyetlen cseppnyi irónia sincsen részemről!
A hit alapeleme az, hogy valamit elfogadunk alaptételnek, abból indul ki minden más következtetésünk. Ha valakinek ez az alaptétel Isten (bármilyen néven nevezze is az illető), akkor ezt tiszteletben kell tartani.

Adam0205!
Igen, az életben nagyon sok dolog dühíti az embert.
Például egy ostoba, akarnok főnök is lehet dühítő. Csak az ember egy idő után eldönti, hogy érdemes-e (például a főnök ellen) lázadni, vagy nem éri meg a kockázatot.
Persze vannak helyzetek (remélem nem fogunk egyhamar olyat megélni!) amikor az ember nem mérlegel, hanem bármit kockára tesz.

A történelem tanúsága szerint csak annak a lázadásnak van negatív kicsengése, mely nem éri, esetleg nem is érheti el a célját.
Azt a lázadót, aki valamilyen szinten eléri a célját, már újítónak, esetleg forradalmárnak tartja az utókor.
És ez esetben nem politikai forradalmárokról beszélek, hanem forradalmian új dolgok, elméletek, eljárások megalkotóiról, akiknek a maguk idejében meg kellett küzdeniük a maradi többséggel.


Úgy tényleg érdekes lett volna.
De lehet rámondani magyarul, "most szakad le a pofám!", "Cakkosra karmolom magam!", "falnak megyek tőle", és még sorolhatnék pár (kicsit bőbeszédűbb, de) magyar kifejezési formát.

Igazából megerősítésül írtam, nem ellened, Dantes!
Veled másik topikban már beszélgettünk hasonló témákról.
Csak vannak bizonyos tévhitek az amerikai demokráciával, és főleg a polgárháborúval kapcsolatban.
Vicces dolog, de néhány fanatikuson kívül a déli rabszolgák tömegei az északiakat, csak mint nagyon olcsón dolgoztatható munkaerő érdekelték.

Nekem a nagy amerikai demokráciával és a rá való hivatkozásokkal egyetlen "apró" gondom van. Hogy ők maguk sem úgy gondolták, amit leírtak, ahogyan azt ma szeretnénk olvasni.

Mert ugye minden ember egyenlő és mindenkinek joga van a boldogsághoz és a boldoguláshoz, amint a Függetlenségi Nyilatozat (nem szó szerint) leszögezi.
De mindez egyáltalán nem tartotta vissza a demokratikus amerikai lakosságot, hogy néger rabszolgákat tartson. És az egyenlőségért vajon miért kellet még az 1960-as években is harcolniuk a színesbőrűeknek?

Vagy a Polgárháború. Aki Lincoln elnököt idézi, az vajon tudja-e, hogy a Polgárháború során a déliek hamarabb szereltek fel felszabadított rabszolgákból álló néger alakulatot, mint a rabszolgaság eltörléséért harcoló északiak?
Persze tudom, hogy a délieket a kényszer vitte rá efféle lépésekre. De az északiak sem azért kezdtek háborút, mert felháborította őket a rabszolga tartás! Hiszen az Unióban maradt államok között volt olyan is, ahol törvény biztosította a rabszolgaságot.