Ó, ezt a beszólást, öleldmeg! A tapasztalt harcos megmondja a tutit, mer' hát ő megteheti admin bácsi nem bannolja, hisz hajaj, fél éve vagy a tököm se tudja mióta itt veri magát a földhöz szabadidejében. Komolyra fordítva a szót, a degenerált és hasonló szavakkal való dobálózás, ilyen kis dologra, nem valami célravezető, ugyanis inkább te tűnsz tőle retardáltnak nem az akit "hú de keményen" beoltottál.

Matthawk! Ez nem megint egy, hanem több régebbi reinkarnációja. Szerintem olvasd el a fejlécet, ha nem akarsz te is egy új accountot készíteni magadnak! Persze ez szabadon választott elfoglaltság. Te tudod, hogy Matthawk akarsz maradni, vagy személyiséget akarsz váltani.

Én nagyon örülök, hogy ezekből kimaradtam, mert sosem voltam valami könnyű természet, és tuti, hogy megütöttem volna a bokámat a nagy pofám miatt. A katonaságtól meg máig félek. Azt egyszerűen nem bírnám ki ép ésszel.

Haj, a mai ifjúság nem is tudja, hogy az "átkosban" mennyi kötelező mozilátogatás volt... November 7-én irány a mozi, hogy megnézzünk valami jó kis testvéri szovjet filmet (konkrétan emlékszem Suskin Vörös kányafa című remekére, amin elaludtam -- ilyen soha nem fordult elő velem moziban...), a középiskolában KISZ-esként (egész pontosan: Ságvári-körösként) kellett ezt megejteni, aztán már szocialista brigádvezetőként szintén kötelességem volt elmenni a tagokkal havonta egyszer valami épületes filmre és beragasztani a mozijegyet a brigádnaplóba. Persze mondanom se kell: megvettük a jegyet, és elmentünk sörözni a srácokkal . No és persze a katonaságnál a politikai tiszt szintén előírta a rendszeres, kötelező, népbutító vetítéseket. Régi "szép" idők .

Egyik sem, csak kötelező részt venni, mint osztálykirándulás-szerűségen... Go to Tabán mozi...

Jaj, drága jó brigádnapló, megy szocialista brigád! Amikor leszereltem, új munkahelyet is kerítettem magamnak. Ott aztán megtiszteltek azzal, hogy bevettek egy (ha jól emlékszem 8-10 tagú) szocialista brigádba. Szidtam is a fejüket, mert rögtön brigádvezető helyettest csináltak belőlem, hogy én vezethessem a naplót. Na annyi hülyeséget sem írtam még életemben! Ha valaki elment nyaralni, akkor onnan illett képeslapot küldeni a brigádnak, aminek a helye persze a naplóban volt. Meg a termelési eredményeinknek, az összejöveteleink leírásának, közös mozi és színház látogatások, stb. Persze voltak közös programjaink! Megünnepeltük, hogy a brigádvezetőnek kislánya született! Megtartottuk a legénybúcsúmat! Elbúcsúztattuk a bevonuló és köszöntöttük a leszerelő tagokat. Ja! Meg négyen hős, önkéntes tűzoltók foltunk, havi párszáz forint plusz pénzért. De a legszebb az volt, amikor kirángattak a műszakból, mert a gyár élbrigádjának a vezetője kommunista szombatot akart rendezni az egész gyárnak, hogy az aznapi bérünket a tervezett Nemzeti Színháznak ajánljuk fel. Olyan egyhangú felajánlást még nem hallottatok! Egyetlen másik brigád sem csatlakozott.

Haj, a mai ifjúság nem is tudja, hogy az "átkosban" mennyi kötelező mozilátogatás volt... November 7-én irány a mozi, hogy megnézzünk valami jó kis testvéri szovjet filmet (konkrétan emlékszem Suskin Vörös kányafa című remekére, amin elaludtam -- ilyen soha nem fordult elő velem moziban...), a középiskolában KISZ-esként (egész pontosan: Ságvári-körösként) kellett ezt megejteni, aztán már szocialista brigádvezetőként szintén kötelességem volt elmenni a tagokkal havonta egyszer valami épületes filmre és beragasztani a mozijegyet a brigádnaplóba. Persze mondanom se kell: megvettük a jegyet, és elmentünk sörözni a srácokkal . No és persze a katonaságnál a politikai tiszt szintén előírta a rendszeres, kötelező, népbutító vetítéseket. Régi "szép" idők .

Meg "kell" nézni? Mi ez, valami bizarr életvezetési tanácsadás? Vagy optimizmus-kurzus?

Szegeden a hófelhőknek ilyenkor már két okból sincsen keresnivalójuk! Egyrészt ugye "Sándor, József, Benedek ...." Másrészről, meg itt vagyok én is, a PGO boszorkánymestere, szóval Szegeden már elrendeztem a tavaszi időt.