Ráadásul egy-egy fegyver megítélésénél sokan elfelejtik, hogy egymagában egyik fegyvernem sem lehet az ász a pakliban.
Egy tank, bármilyen csodálatos szerkezet, keveset ér a légi támogatás és a gyalogság biztosítása nélkül.
Jó példa volt erre, amikor az oroszoknak szégyenszemre ki kellett vonniuk a tankjaikat a csecsen fővárosból. Gyalogsági biztosítás nélkül az utcákon nem tudtak boldogulni velük.

A tigriseknek is pont az volt az előnyük, ami egyben hátrányuk is volt: nagyok voltak. Sok tigris úgy végezte amikor a németek már menekülőre fogták a dolgot, hogy kifogyott belőlük az üzemanyag és egyszerűen hátrahagyták azokat. Bazi nagy volt a fogyasztásuk, ha sikerült a szövetségeseknek elvágni az utánpótlást, onnantól kezdve a tigrisek csak hasznavehetetlen többtonnás fémkupacok voltak, igazából a kicsit eltúlzott hírük és méretes látványuk volt igen hatásos.

Igen, rá gondoltam.
És korábban írtam, hogy a szövetséges repülők 76 mm-es rakétái voltak a Tigrisek legnagyobb ellenfelei.
Tudom, hogy nem egy Sherman végzett vele. De a németeknek legalább akkora veszteség volt a halála, mintha egy páncélos századot veszítettek volna.

Az amerikai harckocsizók lényegében inkább taktikáztak a Tigrisekkel, mert pontosan tudták, hogy szinte esélyük sincsen kilőni.
Azt viszont elérhették, hogy elfogyjon az üzemanyag a nagymacskákból.

Szerintem ezt lassan a Történelem, vagy a Fegyverek topicban kellene folytatni, mert majd lesz, aki hangot ad a nemtetszésének!

Zárszóul: Adam! Azok az esetek nagyon szépek, de főleg propaganda értékűek.
Szerinted mennyit ért valós háborúban az a Tigris II, melynek a súlyát a legtöbb európai híd el sem bírta? Hol és hogyan juthatott el a frontra? Mekkora kerülőkkel?
És a leglényegesebb dolog. A Tigrisek össztermelése ha jól emlékszem nem érte el a 2000 db-ot! Ezzel szemben vagy 70'000 T-34 és Sherman készült.
Hogy is mondtad? 5 Sherman egy Tigrisért? Akkor mi lesz a fennmaradó 24'000 Shermannal? És ugyanez a kérdés a T-34-esek esetében is.
És ne felejtsd el, hogy a legeredményesebb Tigris-parancsnok végül mégis a tankjában halt meg!

Adam0205!
Az, hogy melyik tankból mennyi kellett az ellenfél kilövéséhez nagyon relatív szám.
Mond-e neked valamit az az aprócska tény, hogy amíg a Tigris nehéz harckocsi volt és 57 tonnás súlyú volt, a Tigris II pedig csaknem 70 tonnát, addig a Sherman közepes harckocsi volt és alap változatai nem érték el a 31 tonnás súlyt sem?

Nem véletlenül idéztem ide ezt az adatot.
Egy harckocsi értékét (a termelési mennyiségen kívül) három adattal szokták jellemezni: tűzerő, védettség, mozgékonyság.
A Tigris tűzereje pompás volt. A védettsége is. A mozgékonysága pedig annyira rossz, amennyire egy tanknál csak el lehet képzelni! Egy tankolással 100 km-t tudott megtenni, de csak úton! Egy nap alatt ennek két-háromszorosát kell egy tanknak mozognia!
Két benzinmotor hajtotta, de olyan nagy volt a motorok terhelése, hogy gyakorlatlanabb személyzet igen könnyen leégethette őket. Nem véletlen, hogy sok Tigris nem is az ellenség találatai, hanem motorhiba miatt vált harcképtelenné!

Ez egy elég sokoldalú kérdés.
A Tigrisnek nagyon vastag a homlok páncélja, vagyis a harckocsi és a lövegtorony elején lévő. De hátul már sokkal vékonyabb.
Azonkívül a löveg páncél átütő képessége nagyban függ a távolságtól és a lövedék torkolati sebességétől.
A lövedék torkolati sebessége alapvetően függ a kivető töltettől és a lövegcső hosszától.

Egy példa: A német Pz-IV egyes változatainak már 76mm-es, de rövid csövű lövege volt. A T-34-eseknek is 76 mm-es, de hosszú csövű lövege volt. Vagyis azonos űrméret mellett a T-34-es lövege vastagabb páncélt lőhetett át.

A Tigris homlokpáncélja, amelyet harc közben legtöbbször láthattak belőle, a korabeli lövegek páncéltörő képességének a csúcsánál volt. Vagyis szerencsés eset kellett, hogy egy másik tank ki tudja lőni.
Más a helyzet hátulról és főleg felülről!
A T-34-esek későbbi, 85 mm-es lövege, és főleg a szövetségesek felülről érkező 76 mm-es rakétái elég sok Tigrist tettek harcképtelenné.
Persze az igazsághoz tartozik, hogy a T-34-eseknek ehhez valahogyan oldalba, vagy hátba kellett kapniuk a Tigrist.

Viszont a távirányított gépfegyvereke, melyeket már majdnem számítógépnek nevezhető rendszer kapcsolt a megfelelő lövészhez, az amerikai B-29-esen jelentek meg.
Tigris már sehol sem volt, amikor Shermant még száz számra használtak a világ több pontján. Igaz, a T-34-es változatait is.
De mondhatom azt is példának, hogy a németek bár kiváló fülelő rendszert készítettek a tengeralattjáróikra, a szonár első típusait mégis az angolok és az amerikaiak alkalmazták, éppen azokkal győzve le a német tengeralattjárókat.
Alapvető dolognak számítana, mégis a németek nagy hadihajókat veszítettek olyan "apróságon", hogy az angolok füst nélküli lőport használtak, a németek meg nem. Éjszaka nagyon nagy a különbség, mert a német hajókat messzebbről elárulta az ágyúik torkolattüze.

Ha a németeknek lett volna olyan hatékony újításuk a II világháború során, ami a háború döntő tényezője lehetett volna, akkor ma nem így tanulnánk a történelmet.

Fájó tény, hogy a németek újításait lényegében beérték a szövetségesek is, ami pedig kiemelkedő volt (V-2), az lényegében igazi fegyvernek hatástalan volt. A szövetségesek egyetlen nap alatt sokkal több és célzott bombát tudtak ledobni Németországra, mint a V-2 nagyon nagy szórású, pontatlan támadásai összesen Angliára.
Nem véletlen, hogy a V-2-t nem vetették be a szövetségesek hajói, partraszállási körzetei ellen. Nagy területű városok kellettek, amelyeket vélhetően el tudtak találni.

Fegyverek esetében nem a kaliber (az űrméret) az elsődleges szempont.
Ha ezt nézzük, akkor a németek legnagyobb tengerészeti lövege 380 mm-es volt, ilyent építettek 4x2-t a Bismark és a Tirpitz csatahajóikba. Az amerikaiak 3x3 db 406 mm-es löveget építettek a Missouri-osztályú csatahajóikba.

A Tigris (bármilyen hihetetlen is) sokkal fejletlenebb volt a Sherman-nál. A Tigris tervei még a harmincas években készültek.
Modern német tanknak a T-34-ről koppintott Párduc tekinthető.

A II. világháború kezdetén az amerikaiaknak nem is létezett korszerű tankjuk. Elavult, citadellás-rendszerű tankokat gyártottak és csak később készült el a Sherman, amelyik ugyanúgy benzines volt, mint a Tigris.

Ha technikai fejlettségről akarunk beszélni, akkor a gázturbinák gyártását érdemes elővenni, melyben a németek és az angolok jártak az élen.
Vagy a lokátor technikát. De ide vehetjük azt az amerikai-angol 76 mm-es páncéltörő rakétát is, amellyel a Tigrisek sem tudtak mit kezdeni.

Szerintem bízhattak benne, hogy az USA Roosewelt ígéretéhez hűen nem avatkozik bele az európai eseményekbe. Azt meg, hogy a kapacitásbeli előnyüket hogy nem láthatták, érthetetlen számomra. Amerika hatalmas, tele patrióta érzelmű emberekkel.

Épp emiatt mondtam úgy, hogy például az amerikait. Azért emeltem ki pont őket, mert ha nem is a technológiai, de a kapacitásbeli előny mindenképp figyelemreméltó.

Mondjuk ha látták volna sem estek volna hasra. Az amerikaiak nem egyedül győztek, s főleg nem a technológiai előnyük miatt (értem ezt a németekkel vívott háborúra, az atombomba már más tészta).

Meg a kényszer mellett még az, hogy a tiszti kar jó része erőteljes nyáltermelés közepette a földről szedegette az állát a német haditechnika, hadsereg és ipari kapacitás láttán. Csak ugye nem látták például az amerikait.

Ez így igaz. Pláne, ha előhozakodunk a már száz éve is lerágott csonttal. Széchenyi eleinte alig tudott magyarul, Perőfi pedig Petrovics volt.



Ez viszont már a magyar politikai hagyományoknak tudható be. Idehaza mindig a jobboldal volt az erősebb, s főleg igaz ez a XIX. század közepétől kezdve. A nacionalizmus erősen teret nyert, háttérbe taszítva minden addigi különbséget az itt élő nemzetiségek között. Erre mondta ugye Arany, hogy az a magyar, aki annak érzi magát. Ez akkoriban így is volt. Aztán a jobboldal tovább erősödött, s a '20-as évekre elérte a hatalma tetőpontját (bizony, akkor volt a legtöbb revizionista támogató, a II. világháborúban már inkább kényszer volt a dolog hátterében). A bukás persze hozta magával a baloldali felerősödést és a szocializmust... de ezeknek itt sosem volt nagy terük. Az emberek ebben az országban nem felejtenek. Ma is haragszanak az osztrákokra '48-ért, s míg van Magyarország, addig mindig lesznek, akik vissza akarják majd kapni a széttépett országunkat. Ez hagyomány, érzés, és mint ilyen, nem érhető tetten tények és érvek nyomán. Ez van.

Kicsit már a Történelem topic témája felé hajlik, de valójában mikor volt a Nagy Magyarország nemzetállam?
A határok közelében, és bizony sokkal beljebb is igen nagy nemzetiségi keveredés volt már évszázadok óta.
Éppen 15-én került szóba, hogy az 1848-as nemzeti hőseink, az aradi vértanúk nagy többsége is nemzetiségi volt.

Ezzel eszemben sincs Trianont és a következményeit kisebbíteni. Tragédia volt, ez tény. És nem is akármekkora.
De én sem tudom megérteni, hogy ennyi évtizeddel később miért kell még a revizionista hangulatkeltés.
Korábban már írtam, hogy amikor Jugoszlávia darabokra hullott és kitört a polgárháború, én kifejezetten örültem, hogy nem a mi magyar fiataljainkat viszik oda katonaként meghalni.

Itt az igazság, nincs is értelme többet írnom ennél.

Emlékezni lehet rá. Mondjuk az a baj, hogy sokaknak nem menne úgy, ahogy kéne. Ezért valószínűleg én sem támogatnám a dolgot.

Írtad, hogy a jövőben nincs mit kezdeni a témával. Ez így van, de értelme sincs már jó ideje (nem tudom mettől, de én olyan '50 körültől látom így, persze simán lehet, hogy tévedek) semmilyen próbálkozásnak. Nem csak a külpolitikai korlátokra gondolok, hanem már a demográfia is változott. Tehát ha elrugaszkodnánk a valóságtól, akkor sem lenne értelme. Ennyi, és az nem tudom hol él, aki ma még revíziót akarna. Ettől függetlenül a békediktátum nemzeti csapás volt. Még akkor is, ha az elcsatolt területek jó része demográfiailag jogos volt.

Szerk és kicsit off: nagyon nem szeretem, hogy oda jutottunk, hogy mindenből a Cui prodest? kérdés merül fel. Ez most nem neked szól blarskerin, hanem annak, hogy ennek fel kell merülnie.

Nekem egészen más az elgondolkodtató, KillerT!
Trianon óta eltelt 90 év, ami közel négy generáció felnövekvését jelenti.
Kinek és miért éri meg ez a nagy hangulatkeltés most megint? Nem véletlen írom, hogy megint. '90-ben a rendszerváltáskor már egyszer felmelegítették ezt a témát, könyvek jelentek meg ezzel kapcsolatban.
Mindenki elfogadta, hogy sem akkor, sem a jövőben nincs mit kezdeni a témával. Nincs és vélhetően nem is lesz olyan hatalom, mely a magyarokat ismét az elcsatolt területek birtokába segítene.
Az Európai Unió még az autonómiát sem támogatja, nemhogy a határok módosítását. Ha az oroszok nyernének teret, miért segítenének nekünk a szláv testvéreikkel szemben?
Így aztán húsz évvel ezelőtt szépen el is hamvadt a nagy nemzeti gyász-fellángolás.

Akkor most miért kezdik újra verni a hamut egyesek? Mi a céljuk vele? Nem gyűlölnek bennünket magyarokat még eléggé a szomszédos nemzetek nacionalistái?

Ha a magyarság minden nagy vereségének, tragédiájának munkaszüneti nappal egybekötött emléknapot állítunk, akkor ki és mikor fog ebben az országban dolgozni?
Mert akkor ugye jöhet a Tatárjárás, a mohácsi vész, Buda és ezzel az ország középső részének elvesztése, a Don-kanyarban elveszett magyar hadsereg, a Przemysl-ben elveszített magyar hadsereg és még sorolhatnám hosszan a megemlékezésre alkalmas vereségeket-veszteségeket.
Nekünk magyaroknak tényleg folyton csak sírnunk és gyászolnunk kell?

Végre kész a post a blogomon tessék megnézni, olyan nagy volt, hogy nem fért fel egyben, remélem ebből látható, hogy mekkora Remélem tetszik majd nektek, elég sokat dolgoztam rajta.

Dantes!
Ha politikusnak készülsz, akkor máris rendeld meg a legújabb fejlesztésű, garantáltan golyóálló, kis szériában, kimondottan politikusok számára készülő protokoll-járgányt!