A főhős újra összehozza a régi csapatot. Egyiküket nehéz meggyőzni, de végül azt mondja: „Benne vagyok!” Az autók felrobbannak egy koccanástól. A két főszereplő utája egymást, de a film végén összejönnek. Sok szakállas közhely van, amiről a filmkészítők nem tudnak leszokni, téged melyik idegesít a legjobban?

Bőséges reggeli

Mire apuka és/vagy a gyerekek álomittasan levánszorognak a konyhába, anya már telepakolta az asztalt annyi étellel, amit negyven embernek is elég lenne. Van tojás, sült szalonna, pirítós, lekvár, amerikai palacsinta, tej, kávé és narancslé. Apuka minden esetben közli, hogy el fog késni, majd egyetlen kortyot iszik a kávéból, ad egy gyors puszit anyának és már ott sincs. Anyuka ezt minden alkalommal kedves mosollyal fogadja. Nagyon életszerű, hogy zokszó nélkül elpakolja vagy kidobja a tonna kaját, amit egy órán keresztül készített.

Menekülés

Amikor a gonoszt hatástalanítják – leütik, meglövik stb. – és elveszíti az eszméletét, sosem használják ki a lehetőséget, hogy megöljék, nem: tovább menekülnek, majd meglepődnek, amikor magához tér.

A bomba

Minden robbanószerkezet nagy piros LED visszaszámlálóval van ellátva, hogy a főhős jól lássa, mennyi ideje van még elvágni a zöld vagy a piros drótot. Gyöngyöző homlokkal meghozza a döntést és nahát: sikerrel hatástalanítja a bombát.

Takarás

Az L-alakú lepedő minden ágyjelenetben megtalálható: a nőnek a melléig ér, a férfinak a derekáig.

A halott feleség

A főhős tragikusan fiatalon elhunyt, szép felesége csak olyan emlékképekben jelenik meg, amikor az ágyban, a takaró alatt kuncog, vagy a tengerparton szerelmesen nézve sétál. (Ebből már mém is készült.) Az aláfestő zene megható, a férj szeméből lassan kigördül egy könnycsepp, mi pedig megtudjuk, hogy mennyire szerette a feleségét.

A kórház

Bármilyen komoly sérüléssel került kórházba a szereplő, amint magához tér, abban a pillanatban kirántja magából az összes – őt életben tartó – szerelvényt: az infúziót, a lélegeztetőt, a szívritmus mérőt. Ha beszalad egy nővérke, aki felháborodva közli, hogy nem megy sehova, akkor a főhős a ruháit követeli tőle. Ezt tényleg ezer filmben láttuk már.

Parkolás

Talán a legszürreálisabb klisé, bár ezt szívesen átültetném a való életbe. Bárhova mennek a szereplők a városban, mindig van parkolóhely pont az épület előtt.

Pénzösszeg

A taxisnak az összes filmes univerzumban úgy fizet a szereplő, hogy odanyújt neki egy marék pénzt – anélkül, hogy megszámolná vagy odanézne, mennyi van a kezében – és azt mondja, tartsa meg az aprót. A taxis minden esetben hálás. A bárban – abban az esetben, amikor a főszereplő nem a pultos vendége az italra - ugyanígy történik a fizetés azzal a különbséggel, hogy ott általában egyetlen bankjegy fedezi tökéletesen a fogyasztást és a jatott is.

Búcsú

Mi, oktondi átlagemberek legalább ötször elköszönünk egymástól, mielőtt letesszük a telefont, de a filmekben nincs szükség ilyen felesleges sallangokra. Ott mindenki tudja, mikor van vége a beszélgetésnek és köszönés nélkül egyszerre bontják a vonalat.

Távozás

Aki haldoklik, sosem ordítva vonaglik, hanem teljes nyugalomban beszéli meg a többi szereplővel gondolatait, majd mikor végzett, szépen csendben behunyja a szemét. Ha szerelmespárról van szó, még egy utolsó csók is belefér. Ennek másik klisé-változata, amikor az illető pont azelőtt leheli ki lelkét, mielőtt egy fontos dolgot elmondott volna. Ilyenkor a többiek tovább kérdezgetik és rángatják a hulláját.

A hűtő

Az egyik legfárasztóbb jumpscare, amikor a szereplő kinyitja a hűtő ajtaját, kicsit elidőzik, majd amikor becsukja, ott áll mögötte valaki. Mindezt ezres decibelű hang-effekttel teszik még hatásosabbá, hogy akkor is szívgörcsöt kapj, ha számítottál erre.

Felbontás

Már a harminc évvel ezelőtti filmekben is olyan felbontású biztonsági kamerák voltak, hogy az elkövetőre csak rá kellett zoomolni, kirajzolódott az arca HD felbontásban. Nemcsak a kép kristálytiszta, a szög is tökéletes, amelyben éppen megállították a felvételt. Ilyenkor általában valaki felkiált, hogy „Megvan, most elkapjuk!”

Bevásárlás

Amerikában mindenki két nagy papírszatyornyi élelmiszert vásárol, amiből kilóg az elmaradhatatlan bagett és egy kis zöldség. A papír sok esetben kiszakad, ezen mindig nagyon meg kell lepődni.

Montázs

A főhős elmaradhatatlan zenére edző montázsa minden valamirevaló filmbe bekerül. A végén „készen áll” a végső harcra. Más amatőrök évekig készülnek fel, neki elég egy félperces zenés összeállítás arról, ahogy edz.

A társ

A főszereplő társa mindig ugyanaz a mókás karakter, akit már ötszáz másik filmben láttunk. Mindig nagyszájú és vicces, kicsit béna, de szerethető karakter, aki ha nő, akkor mindig be akar pasizni, ha férfi, akkor meg minden nőre rámászik. Egyéb elcsépelt variációk még a goth furcsa lány és a füvező link haver.

Halhatatlan főhős

Hatalmas robbanás, az ember ötven métert repül, majd gurul egyet és fut tovább. A testében minden csont összetört volna, de nem baj. Késszúrás, lőtt seb: semmi gond, kicsit beköti és megy tovább, aztán a film végére szinte meg is gyógyul. Erre még az átlagember is összevonja a szemöldökét, egy orvos vagy nővér nézőnek azonban különösen fájdalmas.