uhuka írta: Én nem emlékszem,hogy az éjjel bármit is vettem volna,de annyi rémlik:hát egyen 1 almát valami ilyenféle címen találkoztam vele.Mint nevem is utal rá /uhuka/ én akkor kapcsolom ki a gépet,mikor már ráborulok a klaviatúrára.Ezért nem emlékszem rá pontosan,viszont nagyon felkeltette az érdeklődésem.
Ilyen cimmel CheAttila írt a blogjában ha jól emlékszem, esetleg oda nézz be
Egy abszolút hallás nélküli embert hiába tanítanak arra, hogy két hanggal feljebb, majd hárommal lejjebb énekeljen valamit. Nem érzi, hogy magasabb hangot adna ki.
Tudom tapasztalatból. Édesanyám imád énekelni főzés-mosás közben. Csak nem tud. Ez persze nem tartja vissza attól, hogy mégis énekeljen. Nekem meg borsódzik tőle a hátam, mikor hallom.
Én magam nem szeretek énekelni, mert a mutálásom óta olyan kicsi az énekhangom terjedelme, hogy kevés nótát tudnék végigénekelni.
És hiába akarna valaki megtanítani énekelni, mert nem a hallásommal van bajom.
Viszont hiába akarná valaki megtanítani édesanyámat is énekelni, mert ő meg nem érzi, hogy mikor válik hamissá a hangja.
Szerintem egy olyan, mint az egyensúly kérdése. Kevesen képesek a kötélen sétálgatni.
Én nem emlékszem,hogy az éjjel bármit is vettem volna,de annyi rémlik:hát egyen 1 almát valami ilyenféle címen találkoztam vele.Mint nevem is utal rá /uhuka/ én akkor kapcsolom ki a gépet,mikor már ráborulok a klaviatúrára.Ezért nem emlékszem rá pontosan,viszont nagyon felkeltette az érdeklődésem.
uhuka írta:
Én nem emlékszem,hogy az éjjel bármit is vettem volna,de annyi rémlik:hát egyen 1 almát valami ilyenféle címen találkoztam vele.Mint nevem is utal rá /uhuka/ én akkor kapcsolom ki a gépet,mikor már ráborulok a klaviatúrára.Ezért nem emlékszem rá pontosan,viszont nagyon felkeltette az érdeklődésem.
Ilyen cimmel CheAttila írt a blogjában ha jól emlékszem, esetleg oda nézz be
Én nem emlékszem,hogy az éjjel bármit is vettem volna,de annyi rémlik:hát egyen 1 almát valami ilyenféle címen találkoztam vele.Mint nevem is utal rá /uhuka/ én akkor kapcsolom ki a gépet,mikor már ráborulok a klaviatúrára.Ezért nem emlékszem rá pontosan,viszont nagyon felkeltette az érdeklődésem.
Ja ,és még meg is lepődtem mert a hozászólásoknál név szerint voltam megszólítva.
Vannak olyan emlékek, amiket az idő megszépít.
De abba a laktanyába és abba az időbe nem mennék vissza.
A haverok, az átbeszélgetett esték, a közösen végigcsinált hülyeségek azok persze hiányoznak és szép emlékek.
A testnevelés nem hagyható ki a tantervből. Ha pedig tantárgy, akkor valamilyen módon osztályozni kell.
És a normális tanár simán fel tudja mérni, hogy mennyit várhat el egy-egy gyerektől. Akkor pedig már ehhez tudja igazítani az osztályzatokat.
De ugyanilyen ostobasággal határos az ének is. Amelyik gyereknek nincs hangja, az nem szépen énekelni. Azzal pedig nem lehet kiváltani az egészet, hogy adat-halmazzal tömni zene helyett a gyerekek fejét, ahogy a fiaméknál próbálta a tanárnéni,
Azt egy szóval sem mondtam, Uhuka, hogy szívesen csináltam ilyen ostobaságokat. Csak nem volt más választásom.
A harckocsizóknál több tiszt és tiszthelyettes jut egy századra, mint más alakulatoknál. Vagyis kevésbé lehetett sunnyogni.
Én 1980-81-ben emeltem jelenlétemmel a tankosok színvonalát Szabadszálláson.
De a télre nekünk sem lehetett panaszunk, főleg '81 februárban, amikor nagy gyakorlaton voltunk a Bakonyban. Csudijó volt télen sátorban aludni!
Még jó, hogy kaptunk jófajta hálózsákot, mert az egyszál dobkályha nem igazán tudta befűteni a sátrat.
Na,de kedves blarskerin! A fagyott béka biztos nem mászott be a sátratokba!De,poénokat félre téve.Én akkor nagyon utáltam és tortúrának éreztem viszont mint előbb is írtam kicsit visszamenék nosztalgiázni.Valahol még a kellemetlen emlékek is ellágyulnak mosolyt csalnak az arcra Te nem így gondolod?
Persze nyilván nem ha azóta is egy maradandó reumát vagy effélét nyögünk.
Nekem valóban van egy járvánnyal kapcsolatos regényem, de azt tegnap éjjel csak akkor olvashattad, ha megvetted A Major című regényt a Bookline-ról.
Most tervezem, hogy az aláírásomban levő linkre felteszem az egyik fejezetét, kicsit átalakítva.
De ez sem a H1N1-ről szól, hanem egy elképzelt, csaknem az egész emberiséget elpusztító járvány következményeiről, méghozzá kishazánkban.
Bocsi! Az éjjel olvastam aH1N1-el kapcsolatban egy teljesen jó és jópofa irományt.Nem találom sehol mert már rohadt álmos voltam mikor belekezdtem.Mintha blarskerin írta volna ,de már alig láttam ki a fejemből.Segítenétek hol keressem?
Azt egy szóval sem mondtam, Uhuka, hogy szívesen csináltam ilyen ostobaságokat. Csak nem volt más választásom.
A harckocsizóknál több tiszt és tiszthelyettes jut egy századra, mint más alakulatoknál. Vagyis kevésbé lehetett sunnyogni.
Én 1980-81-ben emeltem jelenlétemmel a tankosok színvonalát Szabadszálláson.
De a télre nekünk sem lehetett panaszunk, főleg '81 februárban, amikor nagy gyakorlaton voltunk a Bakonyban. Csudijó volt télen sátorban aludni!
Még jó, hogy kaptunk jófajta hálózsákot, mert az egyszál dobkályha nem igazán tudta befűteni a sátrat.
100 guggolás a sok , akkor szerencsés vagy.
Nekünk aki nem ugrotta meg a szintet magasugrásban annak 200 fekvő 200 felülés. Bár egy idő után már ez se sok csak unalmas.
Én utoljára 23-24 éves koromban vettem részt kötelező testnevelésen.
A katonaságnál.
Ha jól emlékszem, +5 fokig az előírt öltözék atlétatrikó, torna nadrág és cipő.
Mínusz 5 foknál már fel lehetett venni a melegítőt is!
És bizony ott is csodás dolgok voltak.
Fekvőtámasz az alakulótér betonján.
Bemelegítés nélkül két kilométer futás. Az utolsók ráverhettek még pluszt két kört a focipálya körül.
Aztán kellemes felmérés gyanánt 10 km-es mezei futás.
Az akadály pályát inkább nem is említem. Nem volt hosszú, csak kellemetlen. Ugrás, mászás, erő-feladatok és persze a tankosoknak legfontosabb - a rúdugrás!
És a hivatalos napi testnevelésen kívül gyakorolni kellett a T-55-ös körüli dolgokat is. Egy lőszer 50 kg! Mire harmincadszor betölti valaki a lövegbe, ha szerencséje van, még levegőt is kap.
De a tank alkatrészei között is alig akadt egyszemélyes darab.
Hát én kispályás voltam hozzád képest mert a géppityunak sem a tárazása sem az alkatrészek összepakolása nem igazán kívánt hegyipásztorokhoz méltó erőnlétet ill. állóképességet.
Most,hogy említetted a katonaságot,szivesen visszamennék 1-2 hónapra ökörködni.
Én a reggeli tornákkal hadilábon álltam. 85-86-ban voltam állományban és kegyetlen hideg telek voltak.
Igyekeztem kiböjtölni a fagyos reggeli tornákat az ágy alatt elbújva ami egy ideig jól is működött.Na,de nehogy már jól érezzem magam,egyik reggelen maga az objektumpk. tartott körlet ellenőrzést.Ő nem volt rest benézni az ágy alá miért ne pont ahol én húztam meg magam.
FELSZÓLÍTOTT! JÖJJÖN KI!
Én meg humoros /Vagy inkább megfontolatlan ember lévén/ visszaszóltam jöjjön be maga. 14. nap laktanyafogsággal értékelte poénomat ellentétben ágy alatt fekvő sorstársaimmal szemben,ők heves kuncogással értékelték meggondolatlan beszólásomat. Hát még egy pár hónap helybe topi is kijutott nekem.Hozzá kell tennem nagyon laza helyen voltam csepelen a tejúti laktanyában.
Gyűlölöm a korlátot és a kézenállást! (meg minden olyasmit, amit veszélyesnek érzek!) Ilyenekben simán lehet nyakat törni!
Általánosban nekem is voltak karóim tesiből! 600m és 60m futásból! Mellette volt egy órai munka 5-ösöm és így voltam négyes!
"Kézen állni mindennek tetején... hintázni a világ peremén."
Én utoljára 23-24 éves koromban vettem részt kötelező testnevelésen.
A katonaságnál.
Ha jól emlékszem, +5 fokig az előírt öltözék atlétatrikó, torna nadrág és cipő.
Mínusz 5 foknál már fel lehetett venni a melegítőt is!
És bizony ott is csodás dolgok voltak.
Fekvőtámasz az alakulótér betonján.
Bemelegítés nélkül két kilométer futás. Az utolsók ráverhettek még pluszt két kört a focipálya körül.
Aztán kellemes felmérés gyanánt 10 km-es mezei futás.
Az akadály pályát inkább nem is említem. Nem volt hosszú, csak kellemetlen. Ugrás, mászás, erő-feladatok és persze a tankosoknak legfontosabb - a rúdugrás!
És a hivatalos napi testnevelésen kívül gyakorolni kellett a T-55-ös körüli dolgokat is. Egy lőszer 50 kg! Mire harmincadszor betölti valaki a lövegbe, ha szerencséje van, még levegőt is kap.
De a tank alkatrészei között is alig akadt egyszemélyes darab.
Amikor ált nyolcadikos voltam,36 kg. volt a versenysúlyom,helyesbítek kehessúlyom.Ellenben daliás méretem egészen 146cm.-ig szökkent! Most az akkori énem kényelmesen elférne a hónom alatt.Mindezt köszönhetem középiskolás teai tanáromnak akit valami repülősöktől szalasztottak és mi ultrabrutálnak tituláltunk.Érdekes módon nem vettem észre magamon változást csak amikor Ő az év végén értékelte az osztályt és külön kitért rám mennyit fejlődtem.Tavaly egy kisebb közösségben 2. lettem szkander versenyen./Két hónapig fájt a könyököm edzés nuku,előtte félórával neveztem./ Manapság 87-90 kg vagyok és 176 cm magas.Nem kövér mert iszonyúan nehezek a csontjaim.Én úgy érzem ezt a változást átalakulást egykori tesitanáromnak köszönhetem.Köszönöm Brunner Tanár Úr.
Ja, azóta eltelt 30 év.
Ma már ez a cél.
De én valamikor harminc-egynehány éve jártam általánosba. Akkor még az edzett ifjúság volt a cél.
Még középiskolában is külön honvédelmi napokat tartottak az edzettség érdekében!
Ma már az a cél,hogy a dagadt gyerek ne hízzon tovább,ne csak gépezésről szóljon az élete(legalábbis szerintem).
Tesiből a pótvizsga annyi, hogy az egész éves anyagbol szinte mindent megkell csinálni (kezdés 2000méter futás..x idő alatt), am tom nem kérdezte senki, de azért leirtam xd
Ma már ez a cél.
De én valamikor harminc-egynehány éve jártam általánosba. Akkor még az edzett ifjúság volt a cél.
Még középiskolában is külön honvédelmi napokat tartottak az edzettség érdekében!
Hali mindenkinek.
Nálunk valaha bizony volt egyes tornából (igaz, csak általánosban!).
A felméréseknél volt egy táblázat, hogy milyen messze kell dobni a kislabdát, mennyi idő alatt kell futni a 60 métert, mennyit kell távolságra és magasságra ugrani a jegyekért. És ha valaki nem érte el a kettes szinthez tartozó értéket, könyörtelenül bevésték neki a karót.
Megértelek...én is bukásra álltam tornából az általánosba, amíg az orvos testnevelés elvégzésére alkalmatlannak talált (egy lábtörés miatt még ma is kifelé fordítom néha az egyik lábam, sokáig cseplinnek gúnyoltak emiatt) és onnantól csak néztem a sok marhát ahogy ugrálnak és másznak a tanár mellett körbe-körbe...
OFF: Megjavították a p3-masomat és már hegesztik a másikat, az alaplapot odaadták, hogy már semmire sem jó. Először rituálisan össze akartam törni, de miközben vittem haza arra gondoltam milyen jól mutatna a falon és már ott is csügg.
Nálunk egyszer megbukott egy gyerek, de azért mert be se járt órára. 1-est akkor kapunk ha nem csinálunk semmit amit a tanár mond, de ha nem megy és megpróbáljuk azért akkor a 3-ast megkapjuk. Ha meg aktív vagy órán ott az 5-ös vagy 4-es attól függően mennyire vagy aktív. 2-est felmérésre lehet max kapni ( hát nem sok van XD), inkább foci, kosár, floorball szokót meni, bemelegítő futás után. Megbukni azért elég ciki lenne tesiből szerintem.
Mi általában floorballozni szoktunk játék gyanánt,egyébként meg erősítés vagy torna(gondolok itt a korlátra,gyűrűre...). Mondjuk mi jól megszívtuk,mert tavaly minden órán játszottunk szinte,most meg kaptunk egy karatés tanárt(nem vicc,tényleg az),ráadásul nő és elég szigorú,folyamatos fekvőtámaszok,a felmérések egymást követik... Nálunk is úgy van,hogy a tanár az igyekezeted szerint adja a jegyeket,a felmérésekre pedig már megvan,hogy mennyitől lehet 5-öst kapni,stb...
Nálunk egyszer megbukott egy gyerek, de azért mert be se járt órára. 1-est akkor kapunk ha nem csinálunk semmit amit a tanár mond, de ha nem megy és megpróbáljuk azért akkor a 3-ast megkapjuk. Ha meg aktív vagy órán ott az 5-ös vagy 4-es attól függően mennyire vagy aktív. 2-est felmérésre lehet max kapni ( hát nem sok van XD), inkább foci, kosár, floorball szokót meni, bemelegítő futás után. Megbukni azért elég ciki lenne tesiből szerintem.
pocokwins írta: üdv mindenkinek!
bakker...ma suliba az offő beiratta az összes jegyet...most vettem észre, h. tesiből az utsó 3 jegyem 1-es
sztek is cinkes megbukni tesiből?
Azért elég meredek egyeseket osztogatni testnevelésből... A saját sulimban meg a környéken mindenütt a legrosszabb jegy (ennél a tárgynál) a kettes volt, ami nem is meglepő, mivel készségtárgyról van szó. Kíváncsi vagyok, milyen pedagógiai megfontolások vezethetik a tanárodat...
Mondjuk ha provokál az ember,akkor kaphat egyest,ami jogos(ha másért nem hát órai munkáért)...
A szerkesztőségi anyagok vírusellenőrzését az ESET programcsomagokkal végezzük, amelyet a szoftver magyarországi forgalmazója, a Sicontact Kft. biztosít számunkra.