A hangsúly a „picit” szón van. Ugyan van történet, de valójában egy végtelenül egyszerű sztoriról van szó, amit más játékban valószínűleg elfogadhatatlannak találnánk. Más játékban legalábbis, mert itt elég egyértelműen csak kifogás arra, hogy bebarangold a világot, új nyersanyagokat fedezve fel, mindenféle szörnnyel összecsapva, és egy sor dungeont bejárva. A történet a Rune Factory 4-ben csak egyetlen kis, jórészt el is hanyagolható része a nagy egésznek. Funkcióját tekintve betölti azt, szóval nem is nagyon akarom kritizálni. A harmadik és egyben utolsó fejezetbe azért még belekötnék, mert az tisztán időpazarlás volt. Itt már meg sem próbálnak bármilyen történetet prezentálni, és gyakorlatilag az egész egy barominagy megadungeon végigszenvedéséről szól, ahol ráadásul feleslegesen és nevetségesen magasra tolják az ellenfelek szintjét és a nehézséget, csak hogy minél többet keljen a játékosnak belefeccölnie a grindba.
Amiért igazából itt vagy, az a játékmenet. Márpedig a Rune Factory 4 tevékenységek egész tárházát tartogatja az ember számára, gondozgatod a farmodat, barátkozol a városod lakóival, részt veszel mindenféle minijátékot tartogató fesztiválon, craftolsz mindenféle tárgyat a fegyverektől a páncélokon át a szerszámokig, egy igen kiterjedt recepteskönyvből főzőcskézel, haladhatsz akár a főcselekménnyel is, és még elmehetsz dungeonokat kipucolni is, mert a játékban egy kifejezetten egyszerű, de működő harcrendszer is helyet kapott. Egyszerűen nem nagyon van időd unatkozni, mert egyszerűen annyi mindennel tudod eltölteni az időt. Ha egyszer rákapsz a játék ritmusára, akkor nagyon könnyen el lehet merülni a Rune Factory 4 adta lehetőségekben.
Ami bizonyos szempontból jó is, mert górcső alá venni az egyes tevékenységeket önmagukban nem érdemes. Sajnos ezen játékmeneti elemek egyike sem valami mély, és ha túlságosan ráfokuszálsz egyes részkere, míg a többit hanyagolod, akkor a játék hamar ki tud fogyni a szuszból. Márpedig sajnos ez valamennyire az egész játékra igaz, miután kiismered az egyes elemeket, akkor a játék ciklikus voltából adódóan, előbb vagy utóbb, rá tudsz unni a különböző nem túl mély elemek egészére. Nem akarom azért feleslegesen ekézni a játékot, a „végére ráuntam” dolgot azért elég sok játékra igaz. Illetve az előbb vagy utóbb, az nekem 100 óra után jött el, ami azért nem kis teljesítmény. Azt viszont össze lehet foglalni, hogy a Rune Factory 4 lehetőségeinek varázsa azok változatosságában rejlik, nem pedig az egyes komponensek mélységében.
Ha pedig már 100 teljes játékóra, én ugyan itt tettem le a játékot, de ez közel sem jelentett mindent, amit a játék tartogatott. Ugyan itt már tényleg a történet legvégére értem, de ezen kívül még volt egy jó adag endgame tartalom, ami belevághattam volna a fejszémet. Van itt egy sokszáz szintes random generált szuperdungeon, a legvégső receptek, fegyverek és páncélok, és még további ültethető növények, arról nem is beszélve, hogy a vannak még további „játékmódok” (legalábbis a játék így hivatkozik rájuk, inkább tekinthető extra sztoriepizódoknak, amik egy-egy főbb karakter körül forognak). Röviden: Bődületes mennyiségű tartalom van a játékban.
Összességében tehát kifejezetten addiktív játék a Rune Fatroy 4, mégha egyes elemek önamgukban nem is túl mélyek, őket kombinálva egy kifejezetten változatos játék jön ki, ahol aztán mindig van mit csinálni.
