Valamikor (alig pár éve) szólt a Széchenyi téren a karácsonyi zene, belengte az egész teret a forralt bor illata, lehetett válogatni a könyves sátrak, ruha árusok, mindenféle aranyos apróságot kínálgak portékái között. Most se igazi hangulat, se igazi vásár. Van két könyves, az egyik azokból is egyházi. Van két gyertyaárus, három bodegában árulnak forralt bort, de olyan "halk " az illata, hogy csak közvetlen közelből lehet érezni. Majdnem csak a kiírásból jön rá az ember, hogy itt forralt bor is kapható. De legjobban a Dóm téren a pálinkás bódénál dobtam el az agyam! Már majdnem mondtam a feleségemnek, hogy kósoljunk meg valami jó kis minőségi fagyállót, de aztán megláttam az árlistát!! 4 cl = 800 HUF! Valahogy azonnal elment a kedvem a kóstolgatástól! Smoke! Az ilyen fordító programokkal vigyázni kell! Pár éve olvastam, hogy Angliában tesztelni akartak egy programot. Egy angol biblikus szöveget lefordíttattak oroszra, majd vissza. Az eredeti szöveg (sajnos, csak magyarul tudom!) úgy szólt, hogy "A test gyenge, de a lélek erős!" A kétszeres fordítás után az jött ki, hogy "A hús olcsó, de a vodka erős!"

Látom, megint haldoklik az OFF topik. Akkor én is hagyom pihenni egy kicsit. Irány a karácsonyi vásár! Majd jövök, ha bírok!

Jó napot mindenkinek! Csak most jött vissza a netem, mert a házban valami elektromos főelosztót javítanak-karbantartanak. Se liftek, se kábeltévé, se net, se folyosóvilágítás. Valaki felvetette, hogy hol vannak a régi nagy címek-játékok? Számomra azokban is voltak nagy kihagyott lehetőségek. Már azokban, amiket én menő játékoknak ítéltem. És azért bosszantottak ezek a kihagyott lehetőségek, mert egy egészen kis gondolkodással sokkal nagyobb lehetőségeket lehetett volna beletenni azokba a játékokba. Ott vannak az űr-kalandjátékok. Mindenki retteg attól, hogy egy kicsit komolyabbra vegye a figurát, pedig meglepően egyszerűen lehetne egy sokkal "bonyolultabb", nagyobb fejlődst lehetővé tevő játékot készíteni belőlük. Még az én ostoba kis kobakom is elég hozzá, hogy egy űr-kalandjátékból lassan stratégiai nehézségek felé lehessen terelgetni a játékost. Nagy hajó, vagy egy űrállomás, vagy akár egy egész flotta irányítását téve lehetővé. De ugyanez áll a kalózos játékokra. Mindenki a "pörgősebb" játékmenetre fekteti a hangsúlyt, és elsikkad a hajdani, kicsit talán gyengécske Cutthroats nagy ötlete, hogy a városok időnként átalakultak (fejlődtek), vagy éppen gazdát is cseréltek! Mennyivel érdekesebb lehetne egy kalózos játék, ha házat lehetne venni, amit egy kalóz-támadás, vagy háború miatt el is lehetne veszíteni? Vagy milyen egyszerű lenne az árucikkek közé felvenni a kiszabadított foglyokat, vagy az elfogott ellenségeket? Egyszerű, könnyen megvalósítható dolgok, de minek velük foglalkozni?

Rá kell bÍzni a természetre majd a kutyák (és a nyuszi esete). "És, ha a nyúl nem fut jól? - Akkor a nyúl b*szhatja. - Nemá élesben hátulról?"

Rá kell bÍzni a természetre majd a kutyák (és a nyuszi esete). "És, ha a nyúl nem fut jól? - Akkor a nyúl b*szhatja. - Nemá élesben hátulról?"

Én gyűlölöm a vadászatot, gusztustalan szokásnak tartom. Ha még megeszik a vadat, hát hagyján... de mikor csak sportból lövik le, na az olyanra én vadásznék szívesen!

Ténylegesen lőni sajna csak a magyar AMD-65-össel, a tank géppuskájával, meg a 100-as löveggel volt szerencsém. Dragunovja is csak a felderítőknek volt. Pedig nekem sokkal jobban tetszett volna egy olyan távcsöves! Katonaság előtt meg késdobálással szórakoztam. Két métertől tizenötig. De ezen a távon két kézel és két tőrrel. Nem voltam egy cirkuszi mester, de a tenyérnyi célpontot azért eltaláltam. Aztán "megkomolyodtam" és abbahagytam az ilyen veszélyes hobbikat. A munka, a feleségemnek való udvarlás és a napi több órás gyakorlás már nem fért meg együtt. Aztán meg jöttek a srácok és valahogy ők is fontosabbak voltak a tőröknél.