Nem csak te ijedtél meg. Miért kell ilyen ijesztgetős oldalakat csinálni? Bár a SZIA után le x-eltem a francba. Hülyén halok meg, de nem akarom tudni, hogy ki az az Átok Zoli

Nálunk a legfontosabb vonalon (Vác - Göd - Budapest) is csak régebbi szerelvények járnak, újjal eddig csak egyszer utaztam.

Az durva! Ilyen eddig még nem csak nem történt meg velem szerencsére, hanem még csak nem is hallottam ilyesmit! Szerk.: Bár nagyon ritkán utazom vonattal.

Sajnos, ez minden szakmában, minden képzési szinten hasonlóan működik, Gpety. Az iskolában (és az én időmben még a gyakorlaton) megtanítottak az általános dolgokra, meg olyan járulékos munkákra, amiket a valóságban mindet más-más szakember végzett. Nekünk meg maradt az a speciális része az egésznek, ami igazából csak a gyakorlatokon tanulhattunk meg.

Na, pont egy ilyen jövőtől félek. Nem szeretném, hogy a hobbim előbb-utóbb az ellenségemmé váljon. Sajnos azinban nem fogom tudni elkerülni, mert kizárt, hogy a diplomámmal helyezkedjek el. Marad az informatikai terület.

Mennyire nem vagy ezzel egyedül. A munkám nagy részét gép előtt ülve töltöm, mikor hazaérek írtózom még a gép látványától is. Már egy ideje fogadkozom, hogy nem veszek többé semmi olyat aminek gombjai meg kijelzője van, persze ezt a fogadalmat nem tudom tartani, mert már lassan egy kulcstartóba is megtalálható mindkét kizáró kritérium. Összességében elcseszett egy világban élünk ám, nemhogy szükségünk volna a számítógépre, mobiltelefonra stb... de még rá is vagyunk kényszerülve ezek használatára. Az ősembernek dárdát kellett használnia, hogy életben tudjon maradni, nekünk már számítógépet.

Mostanában egyre többször mondom, hogy gyűlölöm a számítástechnikát, meg úgy általában mindent, ami nem a szakóca-tűz-gyűjtögetés vonalon mozog fejlettség tekintetében...

Valakivel meg kell osztanom: szóval miután egész hétvégén dolgoztam és megírtam négy cikket, ma reggel - gondoltam elkülöm az anyagot a guru szerverére - nem bootolt a gépem. Csak harmadszorra. Az első kettő alatt átélt két percet senkinek sem kívánom.

Emlékszem a gépész titkárság előtt is mindig 10-20 méteres sorok álltak, bejutni nem nagyon lehetett, oda születni kellett. Egyszer Tárgyalástechnika és Protokoll jegyet írattam be - nem vicc gépészen is kellett fakultatív tárgyat választani - és a tárgy előadója nem az Ő tárgyához írta be a jegyet. Elgondolkodott, hogy mit is lehetne tenni, mire én azt tanácsoltam, el kell vinni a titkárságra, ott lejavítják, de mivel oda halandó diák nem, csak tanár tud bejutni délután egy óra magasságában, ezért menjen Ő be és intézze el, ha már elrontotta. El is mentünk, keresztültörtette magát a tömegen, bekopogtatott, visszafordult és megkérdezte tőlem: "Mit mondjak". Na itt omlott bennem össze a tárgyalástechnika és protokoll-ba vetett minden hitem. Ezután jött még a nagy szám, ugyanis az iroda csak később nyílt volna, vagy 10 percel, de Ő benyitott, ekkor a bent lévő kicsit nagydarab ügyintéző hölgy meg elkezdte belülről tolni az ajtót, kb. 5 másodpercig hadakoztak, hogy ki is az erősebb, végül elhangzott a bűvös varázsige: Tanár vagyok! Ezután már ment minden simán.... Valójában az egészen nevetnem kellett volna, akkora bal...ság volt, de mivel a jegy beírására is vártam vagy egy órát, meg előtte vizsgáztam (ha jól emlékszem Statikából) meg már televolt a t.kömöm is mindennel, ezért az arcizmaimon inkább a döbbenet lett urrá.